Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-12 / 59. szám
2 BLLBNZtiK 19 37 mirelui 12. Miért nem látunk a sötétben? Maurice nővére Irta I FE/KS Helyes intézkedése-e a természetnek az, hogy a sötétben nem látunk úgy, mint a világosságban? - És van-e értelme annak, hogy a sötétbenlátást orvosi beavatkozással fokozzuk? — Mi a szinvakság és mi a lélekvakság? — Miért van két szemünk és a látás szempontjából szükségünk van-e rá? — Egy kiváló szemorvos nyilatkozata CLUJ, március 11. Vagyunk úgy néha, hogy egészen különleges éílefttnni kérdések tolulnak elénk, melyeknek magyarázatát még önmagunktól'sem kérdezzük, arm meg pláne nem gondolunk, hogy attól kérjünk feleletet, aki szakszerűen foglalkozik azzal a tárgykörrel, ahova 1 gynémely iku tartozik. Egyszerűen azért nem, mert végtelenül áttettszönek es természetesnek látszó tulajdonságainál fogva, tudomásul vesszük, hogy az a valami emigy agy amúgy van — és pont. Es különösen okkor van ez ágy, ha mondjuk az önmagunkon észlelt sajátosságok életrendünkben semmilyen gátló vagy zavaró körülményeket nem okozniuk s igy nincs meg az utónak irtat ás miértjeinek «/ oka. A megszámlálhatatlanul sok kérdés közül vannak azonban olyanok, .amelyek nem éppen egyesekre, hanem csaknem kivétel néli- ! kid valamennyiünkre vonatkoznak s amelyeknek ismeretére — mert kitűnik a közömbös érdekkörből - felfigyel a müveit olvasó. Érdekesnek tartó Hűim például- egyet- mást megtudni o .látásról és az ezzel kapcsolati Kibozhatv különféle változatokról s eziórt felkerestem dr. Hamburg József szakorvost, a kiváló szemész főorvost, hogy néhány állandóan időszerű problémára feleletet kérjek. a köVtetkezménye, nemcsak hogy gyógyitlva- tó, de teljesen megszüntethető. — És milyen az All alvilágban a s/invakság? — Az állatvilágban? Gyakoribb, mint köztünk. Tévesen szán vakok például a halak. Részleges sz ín vakok a méhek. Az a feltevés, hogy némely élénk piros virág száné csalogatja őket, téves, mert a piros szint egyáltalán mean látják. Ugyanigy vagyunk a bikával, mely szintén nem reagál a piros színné. Lélekvakság — Elvétve hallunk a lélek vakságról. Mi az? M-éri nem látunk a sötétben? Első kérdésem ez volt: — Miért nem látunk a sötétben? Meg sem lepődik. Csak azt kérdi, hogy jutott eszembe épp ez? Megmondom. Olvastam Jores érdekes kísérletéről, tudom, hogy megállapította, hogy az emberben kevés a látási képességet fokozó hormon és hogy ezen a bajon hormon IxTecskendezés- sel próbált segíteni. Tud erről? — Igen. De tartsunk sorrendet. A látás a szem fényérzékny idegelemeiuiek izgatása által jön létre, amit bizonyos hullámhosszúságú sugarak, az úgynevezett fénysugarak okoznak, A recehártya fényérzékeny idegelemei, a pálcikák és csapok, melyek egyébként ugyanazt a szerepet töltik be, mint a fényképező lemezen a fényérzékeny ezüst- szemcsék. meghatározott rezgésszáma — hogy pontos legyek — 390 milimikrounál nem kiisebb és 760 milimikrounál nem nagyobb — sugarak hozzák létre. Mármost: egy fénysugárnak, hogy szemünk recehártyáját, pálcikáit és csapjait ingerelni tudja, nemcsak bizonyos hosszúsággal, de megfelelő erővel is kel! rendelkeznie. A fényerőnek — épp úgy, mint a fényképező lemezen — megvan a habára, amelyen alul, a szemünkre eső fényerősségek, nem halnak ingerlőén. Ez az abszolút sötét. Érdekes, hogy ez a határ roppant alacsony, ami azt jelenti, hogy egy egészen minimális fényerő elég ahhoz, hogy a szemünk észrevegye. Ez a normál gyertyafénynek körülbelül 100 milliomod része. Ekkor már látunk. Talán különösen hangzik, de igy van: sötétben ösz- szehas o nli ih a Lat 1 an ul érzékenyebb a szemünk. mint világosságban. Ezt megfigyelhetjük magunkon, ha egy erősen megvilágított szobában leoltjuk a villanyt. Az első pillanatokban bizony semmit sem látunk és csak fokozatosan szokik hozzá a szem a sötéthez, ami természetesen, erősbödik, úgy, hogy félóra múlva a szemünk a világosságban meglévő fényérzékenységének nyolcezer- szeresét éri el. Bölcs intézkedése a természetnek, hogy szemünk &z erős világítás mellett nem olyan érzékeny, mint a sötiét- ben. Itt ugyanaz a gazdaságos beosztás érvényesül, mint a fényképezésnél, amikor napfénynél nem használjuk az ultraérzékeny lemezeket. Joresnek tényleg sikerült a hypo- fizis hiátsó lebenyéből egy hormont, kivonni, melyet ő mellenophor hormonnak nevez és mellyel a szem érzékenységéi sikerült is felfokoznia úgy, hogy a nappali érzékenységét egyenlővé tette a sötétben ivei, gyakorlati értéke azonban nem isok s inkább azoknál az eseteknél érvényesíthető, ahol a hemeralopia, rosszmagyar.sággal a lyukvakság állapota áll fenn vagyis olyanoknál, akik világosságban jól látnak, de szemük már a fáihomüilyhoz sem alkalmazkodik. Mi a szinvakság? Még egy pár kérdés. — Sokat említik a szinvakságot. Létezik-e és miben áll? — Hogyne. Létezik. Orvosilag úgy hívjuk. hogy daltomizmus. Inkább férfiaknál fordul elő, mintegy nyolcszázalékos arányban. Különböző szinvakság 'van,, aszerint, hogy a pirosat és a zöldet, vagy a kéket és a sárgát téveszti össze az illető. Előbbi gyakoribb, utóbbi a .ritkább; nagyon kevés a teljes szinvak. Van aztán relativ daltonista is, aki a nagyon élénk pirosat és ugyanilyen zöldet tudja dsak megkülönböztetni. — A daltonista tud-e arról, hogy ő szín- vak? — Nem. A színeknek, az árnyalatokon kivid egy iv.ilágosiságbeli val-ör különbségük is van. például az élénk zöldet világosabbnak látja, mint az élénk pirosat s e differenciák következtében megtanulja a szinvak is az egyes színek megkülönböztetését, jóllehet az illető a zöldet világosabb, e pirosat söté- tebb szürkének ismeri fel. Gyógyulna t ó-e -a szinvakság? — Attól függ. A veleszületett dwltonizmus gyógyíthatni lan, mert a látóhártyaideg bizonyos elemei elégtelen módon fejlettek. Történlek ugyan kísérletek geafott és neofan szemüvegekkel, hogy a fennálló valőnkülönb- séget fokozzák s a jó szí ni á lóknál értök is ef eredményeket, de a leguljal>ö próbálgatások bebizonyították. hogy szín vakoknál ez miit sem ér. A szerzett szinvakság, mely a recehártya és a látóideg megbetegedésének BUCURESTI, március 11. A Curentul Daka Popovrcs szenátor, volt jugoszláv földművelésügyi miniszter nyilatkozatát közli, melyet a Magyarság c. lapnak adott a magyar—szerb közeledésre vonatkozóan. Daka Popovics — a jugoszláv szenátus pénzügyi bizottságának elnöke — következőket mondta a budapesti lap munkatársának: A közös sors, illetve közös veszedelem egy— Megmagyarázom, Lelkivakságnak nevezzük azt a különös állapotot, amikor teljesen épszemíi egyén mindent észrevesz és mégis semmit sem lát. Mert amit észrevesz, nem érti meg. Előtte teljeslen érthetetlen és idegenszerü. A látás ugyanis egy elég összetett élettani folyamat: a tárgyakat először észrevesszük, de ahhoz, hogy felismerjük is, szükséges, hogy régi emlékké pék kel összehasonlítsuk és más tapaszalatokkal összekapcsoljuk. Ez a tulajdoniképieni látási folyamat nem is a szemben, hanem az agykéreg hátsó lebenyében zajlik le és éppen ennek a hátsó lebenynek a megbetegedése vagy sérülése okozza a lelki vakságnak ezt az érdekes állapotát. másra utalja a két országot. A közös veszedelem német oldalon keresendő, mely nagy figyelmet szentel a Duna- völgynek, le Jugoszláviáig. Daka Popovics szerint a kisantant a német terjeszkedés feltartóztatását szolgálja. A német hódítás útja véleménye szerint a következő: Csehszlovákia, Magyarország s csak azután Jugoszlávia. Paul Boncour; „Mintha a földből nőttek volna ki Svácj mellett a német erődök“ PÁRIS, március 11. A Paris Soir Paul Boncour volt francia miniszterelnök nyilatkozatát közli Németország titkos fegyverkezésére vonatkozóan. Mintha a földből nőttek volna ki — mondja Boncour — úgy tűnnek elő múlt év novembere óta az acél erődök a svájci határon. Ugyanigy történik a lengyel és csehszlovák határ mentén is. Utak, vaspályák, kaszárnyák, földalatti állomások épülnek s ágyukkal látják el a sziléziai és szászországi granic sár okát. A német taktika nyilvánvaló — állapítja meg meg a volt francia miniszterelnök — az ágyút mindig propaganda szokta megr előzni. Diplomáciai offenzivának nevezik ezt, mely arra van hivatva, hogy gyöngítse az ellentétes befolyásokat. Ezután következik az igazi munka. Katonák tűnnek fel a láthatáron. A kisantantnémetettenes _ mondja a volt jugoszláv földmivelésügyi miniszter Maurice huszonötévé» volt, állványa a párisi fextötikolán <tz enyém melleit állóit, Hamarosan barátok Irttüidc. Tehetségei, szép fiú volt, okosnak is tart oltom, fin ma yyarosaui Mórit nők hintajn, véyiil o maya is igy nevezte mayát. Korával elleniéiben szomorú gyerek volt. Volt tini sötét titokféle ülhetett a lelkén. Szemei körül árnyékok feketéllettek. Iskola után sokat sétáltunJc együtt, már sötét éjszaka volt, mikor még a Sr/tjna-parton csavarogtunk. Viszonyunk azonban zavaros volt végig, ö egyes kérdésekben a legbizal- niasabbnn viselkedett bizonyos pontokon azonban ijedten elhallgatott, a hangján le- hetertt hallani, hogy a sötétben elpirult. Annyit össze Imitam magamnak kombi- rtáJni, hogy van egy gyönyörű nővére, akit imád. aki nÜgyon gazdag, jxilotája van a rue de Balzac-bun, ezeket az adatokat Móric csak véletlenül bökte ki. Eleinte azt hittem, hogy a gazdag és szép lány nem <dear szóba állni bohém fivérével. l)e ez tévedés volt, mert rájöttem, hogy a lány csak egy embert szeret a világon és az Móric. A fiú állandóan elszólta magát szegény. Egyszer, hogy nővére fíollce Royce-án Ver- saillesban volt. Máskor, hogy tegnap azért nem jöhetett velem, mert aoec ma Soeur házon kívül vacsorázott. Ha Móric ezt a szót, hogy „soeur“ kimondta. mintha könnyek fojtogattálc volna. Lassanként én is osztoztam fájdalmában, nagyon szerettem ezt a becsületes urigyere- ket, főleg rajongó idealizmusáért. Résztvet- tem barátom fájdalmában, anélkül, hogy annak okát ismertem volna. Móricon keresztül kicsit szerelmes is lettem nővérébe, akii pedig sohasem fogok látni. * Mikor sok évvel a háború előtt elhagytam Párisi, érzékenyen búcsúztam Mórictól. Különös véletlen folytán a vonaton egy másik festönővendéktársunkkal találkoztam, a határig együtt utaztunk. Ez a fecsegő francia fiatalember élvezettel mesélte, hogy Maurice nővére metresz. Ez akkor borzasztó volt. Elmondta, hogy az előkelő házból származó lőni/ egy dúsgazdag levantei bankárnak a viszonya, A bankár neve Topulos, ismertem ezt a nevet én is, az illusztrált lapokban gyakran láttam a villogószemü, fekete, csúnya embert. Utitársam azt is elmondta, hogy Topuhis nagyon jóravaló ember, hűséges és gyöngéd a lányhoz. El is venné Maurice nő- v'réi. de nős és nem kap válást. Gyűlöli ezért a feleségét és úgy bosszulja meg magát. hogy eszeveszett módon, gyönyörű palotával, rivierai villáival, autókkal, nagyszámú szolgaszemélyzeltel ajándékozza meg ideálját. Maurice viszont, aki imádja nővérét, mindebből egy sout nem fogad el, be se tette még a lábát nővére házába. * Egy-két évig leveleztem Móriccal. Nővéréről sohasem irt Mégis, minden sorából áramlott felém a szomorúság, barátságunk legfőbb kapcsa. Lassanként azonban elfelejtettük egymást, levelei elmaradoztak és ért ritkán gondoltam már a sápadt, kopott, de annyira szeretetreméltó fiatalemberre. Aztán jött a háború, majd ennek is vége lett. Topulos, mint a francia lapokból olvastam, csődbe ment. De ezt a csődöt, írták, becsülettel, börtön nélkül úszta meg. Egy nap váratlanul levél érkezett Mauri- cetól. Hogy jöjjek azonnal Párisba, ahol oly rég nem voltam. Vendége vagyok, hál Istennek jól megy a sorsa, még a képeinek Is van sikere. Nemsokára ajánlott levélben I vasúti jegyeket is küldött, közben sürgönyökben bombardirozott. A párisi pályaudvaron elegáns autóval várt Móric. Nem magyarázta meg titkait, én viszont nem mertem kérdezni. Azonban lassanként sok mindent megértettem. A kocsi a nővér palotájának kapuján fordult be, itt vár rám egy háromszobás vendégapar- t ement. — Mosakodj gyorson — mondotta Maurice — a sógorom már vár rád lenn. Topulos tehát megkapta válását, miután tönkrement, igen, ez természetes. Most már elvehette hát szerelmét. így Móric belépett a családba, itt lakik náluk, én is ezért lakom itt. És Móric be fog mutatni a nővérének. Most, tizenöt év után először, kimondta a nevét', Nvnon-nak hívták. Valóban gyö-nyörü asszony volt. És époly kedves, mint a fivére. Mindent tudott rólam, kis részletekre emlékezett. Ninon méltó volt szerelmemre, melyet valaha ismeretlenül éreztem iránta. * Megértettem azt is. hogy Móric most miért oly boldog. Büszke lehetett Ninonra, tiki becsületes módon nem kosarazta ki c csúnya és letörött levanteit. Hiszen mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy Topulos a saját hozományába nősült be. A két szem és a plasztikus Iátás — És most talán furcsán fog liangzani a kővetkező kérdésem: indokolható-e az, hogy két szemünk van? és szükségünk van-e erre? Mielőtt választ kopnék, a kitűnő főorvos különböző műszereket görget az. asztal elé. A stereoszkopba képet helyez, el. És mikor mindennel kész, finoman mosolyog: — A kérdését nem tartom furcsának, mert egyike a legérdekesebb és legidöszJemübb kérdéseknek. Épp ezért, nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is felelői akarok, emiatt gyűjtöttem magam köré eszközeimet. A két szemnek, illetőleg a két szk-mmel valló látásnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint hisz- szük. Mert függetlenül attól a biztonsági szerepétől, amit a másik szem elvesztése esetében, mint pótszem betöllt, a két szemmé! való együttes látás adja a domború látást. Azaz: ahhoz, hogy az egyes tárgyakat valóban tárgy szőrűnek, tehát plasztikusnak lássuk s hogy az egymáshoz való viszonyát helyesen érzékeljük, a két szemmel való látás nélkülözhetetlen. Ha az egyik szemünket behunyjuk, az első pillanatban az érzésünk az, hogy mindent látunk s csak később vesszük észre, hogy bizony a tárgyak meglehetősen laposan néznek ki, képszerű benyomást nyerünk, amelyeknél mélység, domborúság és távolság alig jut kifejezésre. A tárgyak domborulságának oka az, hogy amit a két szem felvesz, nem azonos. És jóllehet ez a különbség nem nagy, rendkívül érzékenyre beállított szervünk ezt felveszi. Mármost: e két különböző képnek egyszerre való érzékélésvel jön létre a domború látás. * Ó tudom én, hogy vannak még ezenkívül megoldott és megoldáísra váró problémák, melyek örökikiváncsivá tesznek minket. Izgatják agyunkat és csiklandozzák ínyünket, még akkor is, ha a kié!égül őssel ell enkező célt érünk el. Mert bizony sokszor jobb nem tudni valamit és hinni azt és úgy, ahogy hozzánemórtő egyszerűségűnkkel' magyaráz- gatjuk magunknak, olykor színes, de nyugtató fantáziával keverve, mint fájdalommal rájönni arra, hogy betegek vagyunk s talán még gyógyíthatatlanok is. Jenei József.
