Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-05 / 53. szám

19 37 m Araiéra 5.

ELLENZÉK

Vásárhelyi János püspök

nyiSaikozik ÜIsflCMS'esli-i Májáról és a Hflakkai-ü gyről

•jr •£

őrt.

íj m/m *T.i[

• Wri'iv

CLUJ, március 4.

— Mindent elkövettem, hogy a Kós-darab ősbemutatóján jelen lehessek — mondta Vásárhelyi János transsylvániai református püspök a Budai Nagy Antal első felvonása után.

Az előcsarnok egyik sarkaiban beszélgettem a transsylván reformátusok kiváló püspökével és szinte adódott részemről a kérdés:-— Mit végzett Méltóságod Bucüreseiben?

— Szívesen beszélek róla.

Hirtelen ujaibb kérdést tettem fel:

— És a Mákká i-ügyxől ?

Közben 'berregett a csengő. Vásárhelyi János indult a nézőtérre, közben ennyit mondott:

— Mindkettőről szerdán délután 5 órakor a hivatalban.

KérfiieJes Bascaiyestíi^s uí

A jelzett időben pontosan bekopogtam Vá- sárhelyi János püspöki hivatalába.

— Pontos em;ber — mondta és nevetve nyújtott kezet.

— A transsylván magyar közönséget nagyon érdekli Méltóságod kéthetes Bucuresti-i utja és feszült érdeklődéssel várja a Makkai- clkk körül felhullámzott kérdésekben Méltóságod meglátását.

— Nehéz kérdések — mondta a püspök — de ha már felvetette, nézzünk elébe és válaszoljuk meg őket.

A lelkészek államsegélyének kérdése

— Több fontos egyházi ügy elintézése végett voltam Bucuresíiben február 14-től a hó végéig. Látogatásom főcélja:

a költségvetések összeállításában ci lelkészek államsegélyének méltányos rendezése. Ennek érdekében minden lehetőt megtettem. Ismeretes ugyanis', hogy aránytalanul kevés még a többi egyházak lelkészeinek fizetéséhez viszonyítva is a református lelkészek államsegélye. Még a emuit évben Iamamdi kultuszminiszter elődjénél, Lapé dala miniszternél eljártam ez ügyben. A miniszter elismerte és kilátásba is helyezte a sérelem orvoslását. Voltam Gancicov pénzügyminiszternél, akinek ez ügyben szintén memorandumot nyújtottam át. Eljuttattam kérésemet Tata- rescu miniszterelnökhöz is, akivel személyesen nem volt alkalmam találkozni,

de benyújtottam kérésemet őfelségéhez is,

kérve atyai támogatását.

A bibíiaórák és vallásos összejön v etelek zavartalan megtartása

Külön és ismételten tárgyalásokat folytattam a belügyminiszter úrral, hogy az egyházi életünkben szükséges bibliaórákat vallásos összejöveteleket és az egyházi ügyeket intéző gyűléseket a belügyminiszter ur engedélyezze. Arra kértem a belügyminisztert, hogy általános rendelettel tegyen eleget a kérésemnek, mert mindenünnen, egyházkerületemből fájdalmas panaszok érkeztek, hogy ezeknek a megtartása nehézségekbe ütközik.

„Gyülekezeteket látogattam“

Február Í4Hén délelőtt a Bucuresti-i református gyülekezetnek istentiszteletet, délután pedig előadást tartottam. Február 19-én meglátogat tan a Bucuresti-i református iskolát,

ugyanaz nap délután egy külvárosi összejövetelen vettem részt, ahol hibliamagyaráza- tot tartottam. Örömmel győződtem meg, hogy a Bucuresti-i gyülekezetekben nagyon szép lelki munkát végeznek.

Február 20-án és 21-én Ploestibe utaztam, ahol református híveimet kerestem fel. Itt istentiszteletet és előadást tartotam.

Közben Bucuresi-i és környéki tartózkodásomat megszaikitva, február lő-ém Brasov- ba utaztam, ahol különböző iskolaügyeket intéztem el.

Tisztelgő látogatások

Minden délután részi vettem a szenátusi üléseken. Bemutatkozó látogatást tettem Cristea Miron palriarchánál, aki kitüntető szívélyességgel fogadott. Ezt a szívélyességet észleltem különben a szenátusban a többi főpapok részéről is, akik szívélyességgel és keresztényi testvériességgel fogadtak. Tisztelgő látogatást tettem még Lapedatu szenátusi elnöknél és Csiszár római katolikus érseknél.

— Nem tudom, hogy Méltóságod bokros elfoglaltsága mellett tudott-e arról a vitáról, amely Makkai Sándor ,,Nem lehel“ cirnü cikke körül lezajlott?

— Igen, tudtam.

— Lenne-e szives Méltóságod lapunk hasábjain ez ügyben állásfoglalását ismertetni?

— Megigértem. Megteszem.

»HsiicSíai SáedcfcT cilílíéJ Mellesen íéhr&é*i®iiél£l"

Vásárhelyi János püspök íróasztala mellé ül. Egy darabig szótalan. Van alkalmam megrögziteni a képet, amit látok. Az Íróasztalon könyvek, iratok, óra. Egy vázában friss fenyőgaly. A váza mellett hófehér Krisztus-szobor. A nap besüt, sugarai palás- tofcvetnék a püspökre. A napsugár palástja végigömlik az Íróasztalon, amelyen aranyos- sárgán nyúlik a magasba a Krisztus-szobor. Es Vásárhelyi János beszélni kezd:

Az ügy személyi része — A Makkai Sándor cikkével kapcsolatos vitába beleszólani és e.kérdésre nézve véleményt mondani reám nézve valóban nehéz feladat, de úgy érzem, hogy azért a hozzám intézett kérdésre felelni komoly kötelességem. Hogy eddig e kérdésiben nem nyilatkoztam, annak egyfelől, éppen a vita kiindulása alkalmával családi körünkben bekövetkezett gyász, Vásárhelyi Boldizsár nejének elhunyta, másfelől több napra terjedő és teljes figyelmemet és munkerőmet igénybevevő Bucureşti-i hivatalos elfoglaltságom volt az oka. A felmerült vitában véleményemet kettős j irányban a következőkben foglalhatom ösz- I sze: Először is mélységes megdöbbenésemet I és őszinte fájdalmamat kell kifejeznem ami- i att, hogy Makkai Sándornak, úgy, amint ő i cikkében is hangsúlyozottan kifejezte, a min- : dermapi élet kérdéseitől és vonatkozásaitól teljesen kívülálló, a felvetett kérdést tisztán elvi szempontokból megvilágító cikke az ő személye ellen irányuló és az ő nemes egyé- f niségét, hűséges munkásságát súlyosan bántó ‘támadásnak tárgyává tétetett. Ez az, amit mélyen fájlalok és ez ellen, mint az. ő hűséges munkatársa, testvére és' barátja, úgy érzem. hogy a leghatározottabban tiltakoznom kell. Én nem akarok a támadásra támadás1- sal'i felelni, különösen nem akarom az álfaAURORA

jó hírrel kél :>

Aki a 13

OSZTALYSORSJATEKRA

SORSJEGYET AZ

gAUH0ü

nagyárudától vásárol, szerencsés és gazdag lesz.

AU ROR

ma az a 'nagyáruda, ahová Ónra szerence szólitia

Ig§||: mm

lépjen be bizalommal Badásiz irodai Sanca ds C?ed*iComes \ S A. Clu', Piaţa Unirii 20

.jBHm

lám tisztelt, szintén ősi református családból származó Szász Endrét megbántani, csak azt szögezem le, hogy nemcsak a magam nevében, de egész egyházunk neveiben a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy cikkének Makkai Sándor személyére vonatkozó minden megállapítását igazságtalannak tartjuk, hangsúlyozzuk, hogy mi a régi bizalommal és szeretettel viseltetünk Makkai Sándor kiválóan értékes személye iránt, meg- támadtatását a leghatározottabban visszautasítjuk, az el’en a legteljesebben tiltakozunk. Makkai lemondásának kérdésében egyházunk illetékes testületéi Ismételten nyilatkoztak és kifejezésre juttatták, hogy megértő tisztelettel fogadják Makkai Sándor távozásának indokait, ünnepélyes formában méltatták Makkai püspöki szolgálatának elévülhetetlen érdemeit, azért tudomásul kell azt vennie mindenkinek, hogy egyházunk élő öntudata határozottan tiltakozik az ellen, hogy bárki is az egykori püspök általunk tisztelettel körülvett személyét bántsa.

A fajszeretetnek is van határa s ez az embers'zeretet

Ami magát a kérdéses cikk lényegét illeti, arra vonatkozólag véleményemet a következőkben foglalhatom össze:

Úgy érzem, hogy Makkai Sándor cikkét teljesen félreértették és a vitát egészen más területre vitték át, mint amely területen mozgott a cikk akkor. amikor Makkai Sándor elvi fejtegetéseit, amelyek a világ- politikai helyzet és világpolitikai törekvések összefoglaló szempontjainak mérlegeléséből keletkeztek, a mindennapi politikai élet és éppen a mi kisebbségi életünk napi kérdéseinek körébe vonták bele.

Makikai Sándor cikkében nem erről volt szó.

ít'1 ír íhiüin ’. II Xk.'íidÉ.

j Makkai Sándor arra a nagy veszedelemre I mutatott reá, amely különösen a kisebbségi népekre nézve abból támad, ha a tnemzeli kizárólagosság és türelmetlenség elve akadálytalanul érvényesül, mert az a kisebb népek létezésének erkölcsi és anyagi feltételeit semmisíti meg. Én azt hiszem, hogy Makkai Sándor világos látással megállapított következtetései Valóban olyanok, amelyek

kell hogy komoly megfontolásra, igazságának elismerésére indítsanak mindenkit, akj ezekkel a kérdésekkel a hivő keresztyén lélek felelősségének tudatával foglalkozik.

Mégis csőik úgy van és ennek megállapító i hatja, át Makkal Sándor fejtegetéseit s. hogy a faijszeretetnek is van határa és ez a határ az emberszeretet. Minden népn k van joga az élethez, de ez a jog egyik részére sem kizárólagos. Mi lenne a világból, ha a nemzeti eszme korláttalan érvényesülése végül is odavezethetne, hogy az erősebb nemzetek addig tiporják, olvasszák be a kisebbeket, míg nem maradna a fő dön csak kettő és akkor Kálin .agyonverné Ábelt Én sem tudom igy elképzelni az ember ség jövőjét. Vallom, hogy Isten nem egymás farkasává, hanem egymás testvérévé teremtette az embert. Vallom, hogy

a népekre végzetes szerencsétlenséget jelent az, ha a nacionalizmus szép és bizonyos határon belül jogos eszménye mellett következetesen elhanyagolják az emberszeretet, a krisztusi jóság ápolását, mert csak a kettőnek harmonikus együttműködése lehet áldásos.

Úgy érzem, hogy az egymás elnyomására törekvő nemzetek kétségbeejtően nagy tévedésnek esnek áldozatául akkor, amikor egymás pusztításában, nem egymás szolgálatában keresik boldogulásuk útját.

A nemzeti élet kérdésében való helyes állásfoglalásnak is egy próbája van, a szeretet. Aimi a szeretet tiszta próbáját kiállja, az helyes, annak érvényesítését követelhetjük, ami ezzel ellenkezik, attól el kell államink, ha akármennyi előnyt is igémé saját népünknek. A népünkért való munkára nézve is érvényes a krisztusi szeretetnek evangéliumi aranysziabálya: Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is ugy cselekedjetek azokkal, mert ez a törvény és a próféták. Lehet, hogy az az álláspont igen papos és nagyon egyszerű, de hiába, valamely fundamentumra mégis csak kell építeni az emberiség, a nemzetek jövendő fejlődésének templomát s ez a fundamentum, akármennyit okoskodunk, mégsem lehel más, csak a krisztusi szeretet.

jüakkai nem téw le asrfék az u író?, amelyen eíindu

Makkai Sándor cikkében éppen azt állapította meg, hogy a nemzeti eszme kizárólagos és minden más szempontot mellőző érvényesülése alapján nem lesz lehetséges az élet, elsősorban nem Lesz lehetséges a kisebb népek számára. Ő neon vont ki gyakorlati következtetéseket ebből a szempontból. Ha következtetést vonunk ki, akkor szerintem nem az lesz a helyes következtetés, amit többen megállapítottak, hogy le kell mondanunk az életről, hanem ellenkezőleg, éppen az a helyes következtetés, hogy

a kisebb népeknek össze kell fogniok és keresniük keli a kibontakozó világáram- latok veszedelmei között erőik összefogása, jogos törekvéseik kölcsönös, méltányos elismerése által saját létfeltételeik biztosításának útját.

Ebben a viliágattekiimibesbem a román és magyar nép nem hogy szemben állana egymással, hanem ellenkezőleg, a közös élet- érdek felismerése alapján egymás megértésére és egységes kibékítő összefogásra van utalva. A román nép nemes és nagy lelkei1 köziül is sokain felismerték már ezt a szükségszerűséget. Feljegyzéseim között őrzöm az egykori Blaj-d érseknek, a kitűnő Suciu- nak 1926-ban egy előtte megjelent újságírónak. és köLtóafek, a néhiai Sipos Domokosnak tett nyilatkozatát: „Ha a politika ellentéteket támasztott a két nép között, csak egy kötelességet erezzünk: azt, hogy az ellentéteket miinél hamarább tüntessük el. Felejtsük el a kölcsönös sérelmeket, keressük azokat a lehetőségeket, melyek hazánk javára közelebb visznek egymáshoz és ne feledjük egy pillanatra se, hogy egy a sorsunk, ezen a földön együtt keill élnünk és halnunk“. Én ezt a következtetést vonom ki Miakkai cikkéből. Én ugy érzem, hogy Makikai irodalmi munkássága, a Magunk Revíziója, a mi népünk körében az adott helyzet tényleges feladataival számolni tudó közgondolkozást ebben az irányban igyekezett meg teremteni és legutóbb; cikkében is, amikor az érvényesülő világtendenciák végső konzekvenciájára mutatót l rá, nemcsak nekünk, de az egész európai lelkiliisimeretnek figyelmét akarta felhívni arra, hogy elsősorban a kisebb népeknek kell tisztán látni ok, hogy az egyoldalú kizárólagosságra való törekvés elsősorban reájuk, de az egész keresztyén európai kultúrára végzetes veszedelmet jelent.

Akik figyelmesen újból és újból átolvassák a Makkai Sándor cikkét, azok egyel fognak érteni velem abban, hogy helyeden ezek a kövotkeztebósek vonhatók ki az ö cikkéből és hogy' azért ö most sem tért le arról az útról, amelyen eddig járt. írásában most is a keresztyén kultúra és az ő népe sorsán töprengő léleknek gondja és aggodalma nyilatkozott meg.

A nyilatkozat elhangzott. Vásárhelyi János pár pillanatáig még mereven nézett maga elé. Szeme a fenyőgalyna és az előtte föl egyenesedő Krisztus-szoborra tekintett. A beömlő napsugár már odébbterült, leslklott az asztalról. Csend volt, az asztali óra halkan ketyegett és ebben a nagy csendben újból visszaesendő!t Vásárhelyi János utolsó mondata: „Makkai most sem tért le arról az útról, amelyen eddig járt, mert irániban most is a keresztyén kultúra és az ü népe sorsán töprengő léleknek sorsa és aggodalma nyilatkozóit meg".

Ahogy Vásárhelyi János transsylván i a püspök nyilatkozatából is ezt a töprengi» lelket és aggodalmat éreztem ki. (—}