Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-28 / 73. szám

8 f: LLENZÉK I 9 37 március 2 ß. Hidszentelés Irta: S7.ABÖ LAJOS A komp kikötve illőit a Maros partján himbálódzott. rázta láncát, mint kipányvi zott csikó, Fuji u szel. A/ öreg Gáli a par ton ült. lógatta abau s nun,, gyermek, néz te, hogyan tűrdik a nap a komp öble ma roknvi vizében. Ha nem volt ula.su órák hosszat ült u parton s bámulta a viz tolyi sát. Nem tudó.* 1: betelni gyönyörével Reg gél ködös íbrándját, délben vakító tükrét este szelíd kékséget csodá.la s ha éjjel a he gyek felett megjelent a hold, halk muzsikájá hallgat;u De nemc.suik a jámbor Marost sze rette Szerelmese volt a partokat .szaggató vad folyónak is. Tán akkor állott egboldo gabban kompján, amikor körülötte k lómé tér távolságokra öntötte »>! a búzatáblákat a v z s Jégtörő Mátyás legnagyobb hegyei mc nők ültek. Révé.'Zsége hoss/u ideje alatt annyi ra megismerte a folyó é étét, hogy pontosan tudta az év melyik .szaka, melyik natpján vár ható áradás, vagy mély apadás. A szabály szerűen váltakozó lolytonos ismétlődé azért mind g titkot jelenteit az öreg Gáli nak s mint az ula-ok, kik a parton elhagy ják, úgy a viz öröikö.s menekü ése i.s egy ál landó kiváncsiiságo: éltetett benne. A gyermekes szemlélődésből autó zaj éb resztette fel. A gépkocsi a víz leié közeledett Gáli nagy kompjába szállt s hosszú rudjá va. a part szélére feszitette, hogy az autó kerekei könnyebben szaladhassanak rá A vá rosi embereket általában szívesebben szálli tolta át a vizen, az volt a meggyőződése hogy közelebb állnak a pénzhez. Hanem az autó nem jött a viz széléig. A parttól né hány lépésnyire megadott. Az utasok kiszáll tak belőle, hárman. Az öreg kompos a cö vekbe dobta a kikötőlánc karikáját s part ra lépett. Kunyhója elé ment, néhány darab fát veteti a szabadon parázsló szénrakásra, hogy ne szakadjon meg tüze. Mintegy félóráig beszélgetlek a parton a város: vendégek, de az öreg Gáli semmit sem értett nyelvükből így szándékúikat sem sike­rülj megtudni. Mégcsak gyanú: sem fogott, pedig hangos beszédüket kézzel-lábbal erősí­tették egymásnak, sőt, méréseket is végeztek futtában. Az öreget ölte a kíváncsiság, de nem mert tudaJkolódzni. Várta, hátha vízre szállnak s akkor megtudja jöttük célját. Nem tudta meg. Az idegenek autójukba üllek s elhajtottak. — Félnek a víztől! — vigasztalta magját, de pénzüket sajnálta. Az .idő estére járt Gáli vacsora után né­zett. Kis üstjébe vizet aikasztott a tűz fölé. Kunyhója fedeléről magához vette a hálót, csalétket kötött rá s a vize vetette. Csak kétszer-iháromszor kellett kiemelnie s már tüze elé ü.'heceflt, hogy- befőzze puliszka liszt­jét s a szénén ropogósra süsse a frissen fo­gott fiatal harcsá-t. Jóformán be sem fejez­te vacsoráját és a túlsó partról megkondult a jelző: Utas érkezett! előbb még kutyájá­nak adta étel-maradékját. aztán a gyalog­járók »bárkájába lépett s hosszai, támasztó rudjával ebökte magát a parttól. A viz hal­kan omlott össze a komp után. A drótkötél kísértetiesen sikoltott. A túlsó paraon idegen férfi várta, kivel áttkelés közben élénk beszélgetiésbe kevere­dett. Az utas elmondta, hogy ő az állam megbízottja s a szomszéd falvakban járt, hogy megvizsgálja azok anyagi helyzetéi. — Az állam hidat akar építeni. — Hidat»? — Igen, hidat. A miniszltérium jóváhagyta a községek kérvényét. A napokban mérnö­kök szállnaJk a hely színére s gondolom, hogy már ez évben elkészül a hid. Legalább ma­gának sem kell ezután örökösen a viz fe­lett rettegnie, mint a rossz szellemnek. — Én úgy járok a vizen, mint Krisztus a tengeren. Utasaim pedig nyugodaabbak lehet­nek1, mint a tanítványok voltak. — Evező- rudjaval néhányszor a mélybe nyúlt s egy­szerre olyan gyorsan vágta a vizet a komp, mintha motorcsónak siklott volna a dróttpá- lyán. Tö'bb szó nem esetit közöttük. Partra erve viteldijat fizetett az állam embere s bátorságot kívánva, elköszönt. Kutyája feszülten . várta a tűz előtt. Sze­mei villogtak. E őre-hátra ugrándozott s vo- r.yitott örömében. Hiába. Nem tudta felderí­teni gazdája arcát. Még a földön vergődő vadkacsáért sem (kapott simogatást. A hűsé­ges állal észrevette, hogy valami történt, res­telkedve félrehuzódött és sajnálta az elejtett vadkacsát, ha már nem tudott örömei szerez­ni ve e gazdájának. Gáli padkájára ült. Nehéz fejét tenyerébe ejtette > az állam embere szaván gondolko­zott Eddig én voltam a híd. De most elve­szítem a pariokai Az állam hidat épu és az emberek, j szekerak. az. autók a/.on lógnak járni Nem logó/.nak többé belém fé'ő.s leá­nyok Nem hősködnek mellettem csintalan gyermekek Nem kuporodnak lábaim köré vásárból jövő öregasszonyok A hídon jár ez­után mindenki De vájjon lchet-c akkora hi­dat épileni? 1 la igen. mire elkészül1, talán én meghalok És nem kell látnom, hogy hűtlen utasaim milyen bátran járnak a víz felett. Mikor felemelte elcsüggedt fejét, a kialud? tiiz mellett fekvő őreb figyelő szemeivel ta- álkozoli tekintete. A hűséges állal minden­képpen os/to/ikodni akar-, gazdája bánatá­ban. Szavakra várt. Leste, hogy mikor válto­zik meg elszomorodolt arca, mikor tér vász- '•/.i öreges jókedve Hasztalan várta. Kérde­zősködni pdeig nem meri, mint gyámoltalan cseléd Gáli felállt, felkelt, szétnézett a sö­tét viz felett, majd pihenni tért házikójába. A kutya elkísérte az ajtóig Oil lefeküdt, mintha magára vette volna gazdája gondjait és várta, hogy jelt adjon, ha utasok ta álnak érkezni az éjszaka folyamán * Napok múltával két autó állt meg a Ma­ros partján. Szakemberek szálltak ki belő lük. Helyszíni jöt-lek vizsgálni. Messzire végigjárták a partokat, le is, fel is. Figyel­ték, hogy merre vág a víz, melyik partot hordja inkább s próbálták megállapítani, hogy évtizedenként milyen arányban változ­tatja medrét. Láncszalagjukka teodolitjuk- kal pontos méretekei végeztek s számításaik helyére vaseöveket ver ek. Az öreg Gáli bus hallgatá sai nézte a mérnökök munkáját Szótlanul hordozla őket egy.k partról a má­sikra. Nem érdeklődőit a hídépítés felől. Nagyon jól tudta, hogy az állam hatalmának alig jelen-, valamit a Maros két partja közötti távolság. A mérnökök munkája után egyre több ember jelent meg a Maros partján. A teherautók nehéz berregése szakadatlan lelt. Mág vaszámra hordták a különböző deszká­kat. gerendákat. talpfákat. parthos'zában egész fllut építettek deszka bódékból a nap­számosok. Lassanként a viz us apadni kez­dett. Fent, két kilométernyire gálát húztak s a Holt Marosba kényszentették a vizet, hogy az építkezes,i munkálatok könnyebben folyhassanak A porond és homokások szá­zai leple el az elsekélyesedett vizmedret. A vontató bárkák olyan sűrűn mozogtak raiko- mán-yukka:, mintha ókori vitorlások gyakor­latoztak volna Napok alat-t rengeteg porond vetődött partra. A hatalmas teherkocsik ce mentzsákokat, vashálókat, vasgerendákat «s rengeteg mennyiségben szállítottak. A folyó közepén csLgaál.ványok étp-ültek, a két par­ton óriási darukarok nyújtózkodtak. Az ása­tások már mélyen jártak. A vasbeton-köté­seik időállónak Ígérkezett. A szakadatlan zajtól egészen elsivárullak a partok. A főzés bozótból felröppentek az énekes lakók. A sürü sásból egy sötét éjsza­ka tovább usztaik a vadkacsák. A tócsák békát is beszüntették iberekegésüket és szegény A székrekedés legyőzésére szedjünk Cisbey teát! Egy jóizti tea mezei növényekből, mely macába foglalja ennek az aromáját és gyógyító erejét. A CISBEY TEÁT Franciaország an preparálták legelőször kü­lönböző növényekből az ottani Trappista szerzetesek és ott a am III J&'VJ ír Trappista szerzetesek egészség-teája uév alatt ismeretes. LNw r".* \ I összetételének titka az ottani ua^.y Cisbey laboratóriumra lett bízva, melynek egyedül van joga ezt a teát készíteni. Az emésztő készülékre (gyomorra, májra, bélra, a vesékre, az idegekre, a vérre) gyakorolt jótékony hatásánál fogva a Cisbey tea visszaadja az egészséget, az erőt, és az életkedvet. A széklet könnyű íesz és szabályos, a vér megtisztul, a szer­vezet in gszabadul a mérgektől, az elme megtisztul, az étvágy és a pihentető álom visszatér, és a munkakedv újjászületik. Tehát ártalmatlan és mégis egy hatalmas felfrissítő. A CISBEY TEA tökéletes sikerrel alkalmazható a székrekedés, nehéz emésztés, kritikus kór, migrén, bőrkiütések, viszketések, bővülések, szúrod ások. reumák stb. ellen. A Cisbey tea i isz- ^^,1 . , lit ja a vért. Kérjünk < gy ingyenes mintát kipróbálás végett. Kitűnő Ital -u^' -- Jizt-“- cukor nélkül is. Egy 100 gr.- os doboz ára 00 — lej az. ország minden gyógyszertárában és drogériá­jában. Követeljünk Cisbey teát és utasítsuk vissza az utánzatokat. Lerakat a Cisbey tea részére Bucureşti III.. Str. Toamnei 103. gyermekek sem járlak horgászai az öreg ré­vészhez. Az elmenekült élei szomorú üressé­ge lelt a Maros mente. Gáli 'kunyhója elől nézte a tornyosuló áll­ványokat. az egymás felé közeledő híd zar- nyakat. a hatalmas emelődarukai, amint a partról vasgerendákat fektetnek a pillértöm bőkre. — Épül Bábel! — ék fájón a partra hú­zott kompjára nézett. Már nem volt szük­I ség rá. Az emberek a próbahidon jártak * őszire elkészüli a h d A magas ákványo kát lebontották. Az emelődarukai leszerel ek. A bódék eltűntek a partok mentéről A .sáros, cementes deszkarakásokal lassanként elszállították. A megapadi számú munka ok nagytaikar.itávi végeztek az épttkezé- környé kén, hogy a felavatási ünnepély emelt han­gulatát ne zavarják a munka eszközei. Ami­kor már mindent eltakarítottak a híd kör nyékéről, a Holt Marosból visszaváltották, rendes medrébe a v.zet. Az ünnepélyre rengeteg ember c.sődü t össze a szom>zéd falvakból. Zöld ágakkal, •virágkoszorukkal diszitették fel a hidal. Min­denkinek égett lába alatt a föld. hogy a hó­ra léphessen. A sorompók azonban még le­eresztve átrak. amig a megyei bizottság hi­vatalosan át nem veszi mesterüktől Nem­sokára aulók jöttek a város felől. A vizsgáló­bizottság érkezett, élén a főispánnal. A tö­meg lelkes éljenzéssel fogadta a vendégeket. A vizsgálóbizottság az e őzetes szakszerű vizsgálatok után ünnepélyesen átvette az épít­kezési társulat mérnökétől a h dal és fe vo­natta a sorompói. Elsőnek a főispán és kísé­rete robogott át a hatalmas belonhidon. A tömeg olyan hangos lelkesedéssel tódult a gépkocsi után mintha gazdag ellenséges vár fe vonó hirja ereszkedett volna eléjük. Az öreg Gáli csak távolról szemlélte az avatási ünnepélyt, mely öröm helyetr fáj­dalmat jelentett neki. Nem hitt szeme nek, mikor egyszerre löbbszáz embert látót: a hí­don vidáman, jókedvve' lépkedve. Sehogy- sem tudta megérteni a technikának azokat a csodálatos vívmányait, melyeknek segítségé­vel néhány hónap alatt át tudták vezetni a Húsvéti ö Maroson az országutjác. Az ünnepély befeje­zése után még .sokáig jöttek 'bámuló embe­rek a hidra Csak estére szűnt meg teljesen a buc>ujárás. A feli uvalkodoM folyó méLtóságos harag­gal hömpö ygött diadalkapu ja alatt. ör. vénye csavarni próbálták a pillértömböket. De a híd rendületlenül állott, mint szikla­hegy a viharban Gálit felváltotta a hd és felváho:ta minden utódját. Szabadságolta, de nysgdijt nem biz­tosított számára Fellebbezni pedg nem lehe­tett: a híd állott. Néhány pillanatig önfeledten nézte kuny­hóját az öreg kompos. aztán fe kapta bal­táját Dühösen közelebb lépett. Hajléka fe­délzetbe aka:ztotla s egy ránditássai a föld­re húzta a szárnyakat. Majd az oldalok ösz- 82-lar:ó kapcsa,! verte ki, mire a deszkafaluk összedőltek. — Gyere kutyám adjuk a viznek vagyo­núnkat' — és darabonként add g hordta a faalkol mány részeit a viznek, amig egy szá deszka -em mutatta, hol állott hajléka Ágyál. ruháját-, felszereléséi, mindenét a víz­be hajította Kutyája mint engedelmes cseléd, olyan hűségesen segített a pusztnásban. — Eres-zük el a kompokat is, ne szégyen­kezzenek! A kcsil is! a A nagyot is! Mártsak a baltája vöt meg, amellyel ku­tyáján akart könyörülni De egyszer csak azt is a vízbe hajította s magához ölelte ku­tyáját — Hűséges társam voltál! Nem tudlak megmenteni az élettől! Most te is szabacbá got kapsz, de fogadd meg tanácsomat. Ne állj be senki portájára cselédnek. A kutya ösztönö-en megérezte gazdája szándékát. Szemei nedvesedni kezdtek, mint a k:sgyermeknek, ki búcsúzni : át ja apját. Vo nyitani kezdett. — Nem! Nem! — Kerüld az embereket! Menj inkább a2 erdőkbe kóborolni s várd meg, amig beáll a tél, amig leereszkednek a havasokról őseid falikái s térj vissza közéjük tékozlásodból. Menj! Indulj! Elengedte kutyáját, de a hűséges állat még jobban gazdájához surlódott és fájdalmasan tovább vonynolt. — Nem! Nem! Az öreg lassan a hid felé vette u'ját, lelké­ben már megtörtént a döntés. Óvatosan ment, mint tolvaj, ki magát akarja ellopni a? élettől Még a kutyának sem akart fájda' mat okozni. A hídon, a hideg vaskarfákba fogódzva lépdelt. A közepe táján, ho légin kább kavargóit a2 örvény, megállt. A kutya észrevette gazdája szándékát, a csillagos ég felé emelte fejét és tovább vonyitott. — Nem! Nem! A víz szélesen morajlott a mélyben. —MUH—BUI M——MWtHtTJ Az utóbbi idők legnagyobb könyvsikere! FOWLER—WRIGHT : Prága nincs tobhr Illatszerek! Kölnivizek! Hasvéti tojás-illat- szerek ! Nagy választékban? reklám árakban (1938-as háború) Egy modern próféta hangján jeleníti meg az író napjaink rettentő vízióját: a Háborút, a "Tü­zet, a Gázt, a Halált, mely milliókat kaszab 1 le és országokat tipor szét. Óvó intő szózat e a döbbenetes izgalmassággal pergő regén . amelyet mindenkinek el kell olvasnia. Í30 lej az I ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÂBÂÍV, j Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is szállitju . Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi ;ogok eiohaxcosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom