Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-28 / 73. szám

1$ 3 7 március 28. BLLT3N Z 6R BARCELONA Irta: CASTANO-KÖSZEOHY MARIANNE ...És a sátán felvezette az Urat egy ma­gas hegyre. Előttük város terült el, — hatalmas, kiterjedt, gyönyörű város; körülötte ten­ger, mindent elözönlő napfény és ra­gyogás. Az egész világ csupa derű volt és mo­soly. A sátán beszélt: — Látod ezt a sok kincset? Ez mind az enyém. És én mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem! Az Ur nem válaszolt. Elfordította a fejét. Hallgatott. # —Tibi dabo... — Neked adom! így a legenda. Barcelona hegye, a kopalaku Tibidabovoltazahely, melyen a bibliai monda szerint Jézus és a sátán találkozása egykor lejátszódott. így tartják ősidők óta Barcelona la­kói, a tüzesvérii és dacos katalánt, k Az egyszerű latin szavak halhatatlan értelmet nyertek e végzetes hegyen. Büszkén és méltóságteljesen őrködött a Tibidabo évszázadokon át az óriási kikötőváros fölött; jóban rosszban, nyu­godt idők és történelmi esztendők válta­kozó forgatagában. Szemben vele, a vá­ros másik oldalán ott trónol a Mont- juich, — az öröm hegye, melynek a sors szeszélye oly különösen változatos sze­repet szánt az utolsó években A Mont- juich talán akkor érdemelte meg legmél­tóbban nevét, amikor a nyolc évvel ez­előtt ott tartott diadalmas emlékezetű világkiállítás állította Európa érdeklődé­sének központjába Barcelonát. Ragyo­gott akkor a város, ragyogtak a kiállí­tás milliónyi lámpái, ragyogott az élet, a vidámság, — az egész boldog és nap­sugaras Barcelona. Azóta sok minden megváltozott. A régi legenda szomorú és mély ér­telmet nyert az elmúlt esztendő vérziva­taros történetében. Mert a sátán is em­lékezett. A város, melytől elfordult egy­koron az isteni fő, kérlelhetetlenül szen­vedi ma a pokol királyának szörnyű uralmát és nyomában nem marad hátra mâţ, mint vihar, gyász, szomorúság és vér. * A déli nap forró sugárzással áradf szét az ősrégi Generalidad de Cataluna hó­fehér márványkockákkal kirakott tető- terraszán; a bűbájos narancsudvar, mint egy remekbe ötvözött kis ékszer virult és ragyogott ez elvarázsolt Edénkért semiramisi meseszerüségében. Nyolc le­pergett esztendőnek immár történelmi távlatból visszavetitett képéből — az emlé­kezés meghatott szálain, mint fénylő színfolt elevenül meg újra az egész el­bűvölő vízió: a nyugalom, a béke, a bol­dog jólét napsütötte városa. Es ma? Oh Barcelona! Királynő voltál egykor és mi vagy ma? Rongyokban kolduló, forzarcu banya, ki förtelmes mosollyal árulod egyetlen megmaradt kincsed, vi­ruló szüzlányod gyönyörű testét: őseid hitét és becsületét. Boldogtalanság és nyomor, láz és éhség egyszerre reszket- teti sorvadó tagjaid. Arcodat, mely va­laha oly kellemes bájjal vonzotta feje­delmi hajlékodba vendégeid seregét, ma torz grimasz infernális gonoszsága rutit- ja félelmessé. Sátáni vigyor fagyott valóban e gyűlöletes halotti maszkra — ez a mai Barcelona! A város, mely egykor, nem is olyan régen, még káprázatos fényben fogadta Európa és a világ népeit; a város, mely nek szépségeit az istenek és a természet segítették hallatlan érvényesülésre, — a tündöklő katalán főváros ma romokban hever. Mialatt az idegenek elragadtatás­sal bámulták a Tibidabo ormáról nyiló fönséges perspektívát; mialatt a Dél nap­ja aranyglóriával vonta be a hatalmas templomok tornyait, mig a dús kertek­ben örökön zöldéitek a pompázatos pál­maóriások és az egész vidám, eleven vá­ros népe lázas jókedvvel élte a maga túl­fűtött életét, — azalatt odakünn, a távol han már láthatatlan kezek rakták a fe­nyegető máglyát. Ismeretlen magassá­gokból már közeledett, már dübörgött a lavina Barcelona felé és elsodorta ezt a vúlaha oly boldog emberréteget. A forra­dalom szele süvített végig a fehét. már­vány paloták fölött és lakóik, kiknek ed­dig minden szenvedet mes érdeklődése kielégülést talált a megszokott vasárnapi bikaoiadalok olcsó és véres látványossá­gában, ma egy másik, hatványozottan véres és megdöbbentően szomorú színjá­téknak leitek tanúi. A Corrida del Toros megunt szenzációi gyászosan törpülnek el egy kísértetiesen megnagyobbodott históriai aréna: emebrek és világnézetek viaskodásának komor történésében. * A Fehér Márvány városa ma füstölgő romok, tönkrelőtt paloták, egy összeom­lott mult beszédes emlékeinek fájdalmas színtere. A Montjuich hegyéről katonai erőd gépfegyverei tüzelnek; a szépséges narancsudvar meggyalázottain, bemocs- koltan mered a könyörtelen nappal jó­zan világosságába és az egykor oly de­rűs pálmaligetek olympusi békességét vad zsoldoshad durva harsonája dúlja föl. A csodálatos templomok klasszikus ékességeit barbár kezek lelketlensége szentségtelenitette meg; pusztulás és vér­nyomok jelzik mindenütt a seregek út­ját Mint siralmas me ment ó, úgy mered magasba a hires Sagrada Familia tragi­kusan elárvult váza,--- a Szent CsaládróI elnevezett csodálatos építészetü templo­mé. melynek felhőket karcoló tornyai oly kihívó merészséggel törtek az ég fe­lé. Ma ez a két szomorú torony, mint felemelt, szörnyű mutatóujj, felgyújtót- tan, tönkreperzselten tekint le egy elve­temült korszak né rój kegyetlenségére. Zsarátnokká égett gerendáinak tömegé­ből vészesen suttog felénk a rettenetes spanyol éjszaka. Bálványokat döntöttek itt és e félel­mes rombolásból csak egyetlen halhatat­lan kincs maradt érintetlenül’ a barce­lonai székesegyház. Mi volt az a különös, visszariasztó bűvölet, mely az isteni haj­lékból kiáradt, — mi volt az a megállást parancsoló, fenyegető ösztön, mely egy utolsó, tudatalatti sugarát küldte e meg- kérgesedett emberi telkekbe? — Nem tudjuk. Az ősrégi katedrális fekete kör­vonalai ma is élesen rajzolódnak ki a rommálötf házak tömegéből; a mese- szerű ódon keresztfolyosó borostyános oszlopai el múl f dicsőségről regélnek, a sötét boltívek mélyéből az elmerült fül szinte még hallani véli az officiáns kis­papák énekét. Odabenn azonban üres a szentéig, a remekbe faragott oltárok, melyek előtt még nemrégen biborruhás A szívfájdalmak ha a balkezébe is kisugárzónak karakterisz- likus jellegzetességei az angina pectorisnak, amely egyike az érelmeszesedés legijesztőbb jelenségeinek. A fájdalmak elviselhetetlenek, folyton erősödnek léilekzetvételnál. Az egyedüli gyógyszer, -amely valóban hasz­nál az érelmeszesedésnél: Prof. Dr. Mlade- jowsky Sklerolsyrupja. Rögtön a kúra kezdetén, öt üveg Skle- rolsyrup elfogyasztása után enyhülnek az angina fájdalmak és a kezelés végén eltűnik egész sor betegségi szimptoma. így megszű­nik a fülzugás, a szédülés, az álmatlanság, valamint a gyomor rendellenességei. Professzor Dr. Mladejowsky Skleralsyrnp- ja, — hála összetételének — csodálatos ha­tással van, mert eltávolítja az artéria falak­ról a savakat és ezáltal megadja a véredé­nyeknek a kellő rugalmasságot, amely szük­séges, hogy helyreállhasson a jó vérkeringés. Amint látható, a Skilerolsyrup az érelme­szesedés főokát küszöböli ki. Cukorbajosok ,,D“ jelzésű Sklerolsyropot vegyenek, amely cukor nélkül készül. Kapható gyógyszertárakban és drogé* riákban. öreg kanonokok szolgálták az Urat és melyeknek lépcsőin csipkefátyolos spa­nyol nők térdeltek elmélyedt áhítatban, — ott, az oltárok előtt most minden el­hagyatott és üres. Barcelonában többé egyetlen oltár előtt sem mondanak mi­sét„ * __ Az Ur elfordította fejét Barcelonától. A sátán egyeduralmának gyümölcsei megérettek. Fullasztó rothadás mocsa­ras gőzét árasztja szét e végzetes tulérés és az enyészet közeli lehellete mérgezi meg a A/a történelmének legszomorubb lapjait... Üiiiiiarfiiröii Az az aggodalom, mellyel a kiajlf-í.lások hiányár figyeltük ez évben kissé enyhült az­zal a három kiállítással, mely csaknem egy- időben nyi'lt meg városunkban. örömmel tapasztaltuk, hogy a festők c'S'tk megvárakoz­tattak, de mégis dolgoznak, bemutatkozásra és összehasonlításra keresnek alkalmat. Hat év óta nem rendezett kiállítást Tóth István, a miniatűrök egyik leghivatottakb képviselője országrészünkben. Egy letűnt korszak pí'kt u rá ja a miniatűr, melyet ma már nagyon ritkán látunk A rég: írott könyvek iniciá óiban gyökerezik. Később a könyvnyomtatás idején elválik a könyvtől s mint önálló műfaj kezd szerepelni. Nevé-t onnan kapta, hogy az iniciálékhoz hasonló nagyságú képecskék alapjául a miniumol — vörös szín — használnák, mely az arany alól valósággal ki tüzelt. A ikönyvtől való elszakadása és ön­állóvá tétele után különösen a i8-ik és 19-ik században vált divatossá Legtöbbször arc­képek megörökítésére szolgált, pótolta a mai fényképet. Most a fotografa majdnem tel­jesen kiszorította, mely természetesen tilpót. ílék csupán, nyomába sem léphet e rendkí­vül finom technikát, nemes ízlést követelő műfajnak. A miniatűr értéke nemcsak finom tech­nikájában állott-, hanem abban a törekvésé­ben is, hogy egy tenyérnyi helyen egy egész világot tükrözzön vissza s minden finomsá­ga mellett sokszor monumentálisán hatolt (például egy francia festőnél). Talán sehol sem érte el a festőművészet azt a kristály­tiszta határi, -azt a légies bkíjt, mint egy ele­fántcsontra lehelt miniatűrben. Tóth István festői egyéniségéhez rendkí­vül illik a miniatűr. Nehány kiállított, nagy kópénék is legsikerültebb részei a képek lé­giesen könnyű hátterei, melyek a miniatűr technikájára emlékeztetnek. Tóth István miniatűréi tájképek. A Szamos partjának bá­jos képét, lírai hangulatát festi kitűnő meg- lÜtássail. Száz, meg száz változatán kapja meg egy tájnak. Ebben egyezik a nagy francia impresszionistákkal, akik, Monet állítása sze­rint, egyetlen négyzetkilométernyi helyen egy évig talállak motívumokat. Ritka mü­vészi ösztönnel megáldott ember Tóth Ist­ván, aki azonban nem impresszionista, ha­nem a szó legnemesebb értelmében vett na­turalista. Naturalista mivolta hozza magával, hogy rajztudása könnyen érzékelhető, a mo­dern festőkké] ellentétben, kiknél ez nem mindig felmérhető képesség. Tóth Istvánnál kitünően érvényesül ez a kép távlatánál, a fák struktúrájánál, a mezők dús voltában a viz lágyságában, a felhők párázatában Hajszálvékony ecsetével rendkívül ügyesen hozza ki ezeket a meglátásokat s a tavasz finom és gyengéd színeibe öltözteti a termé­szet .kifürkészett kombinációit. A tavasz szí­neinek használata jellemzi Tóth Istvánt, ki­nél szeretnénk látni valanr-l a nyár érettebb hangulataiból, sötétebb zöldjéből, mélyebb tónusu szinhatásaiiból. Tóth Istvánnak több, mint száz minia­tűrje igazán tipikus transsylván levegőjévé valóban szemetgyönyör'ködtető látvány és méltlán megérdemelt nagy sikert arai. Tanulmányai kezdetén álló fiatal szobrász, Î Benczédi Sándor nehány müvét is láthattuk a kiállításon. Első mumkái ezek egy tehetsé- i ges fiatal embernek, melyeket alig néhány j hónapi tanulás után készített. A ..Koldus“, ,,Tánc“, ,,Részeg ember“, valamint önarc­képe kitűnő megfigyelő képességről és kifeje­ző erőről tanúskodnak. Benczédi Sándor só­ikat igérŐ tehetség. O. E. A férfi-divaS NAGY ALBUMOK: Fashion for Gentlemen (}f trióit íSH&níl, 3 szabásmintával) 300 lej. — London Scaii» jfa? szenes táblával, 4 szabásmintával!) 3Í0 Ürji, — Gentleman (50 szine.i táblával. 8 aacasarimübBÍh szövetmintákkal) 650 lej. — Cffl&ütm jSkäÜBMl (24 színes táblával) 360 lej. KIS FÍRFI-DIVATLAPOiC: Men's Fashion (száné* Iksipdkäai^ ikjj. Fashion for Gentlemen (sziimess iképétíkéV) yco in; — Tailoring News (s»ir*s Iktffclkfcti)) .435 itej. -— L'Elegance Masculine 40 Hej. — "tCte sCsrntlcmin 96 lei —■ Engitsii íasJücca aw® !hjj. — ífö^phatók «x ELLENZÉK köaywasaná^áibaa (Cluj, Pută Unirii, Vidákre udta vérré ás azomvil szili írjuk. ÍLit lapok reodeíáüáwií « jpsmat kötjük elére, pl tu as lejt bekükkwü.

Next

/
Oldalképek
Tartalom