Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-07 / 31. szám

* BCLBN'Z’ÉK 19 37 február 7. nw Vasárnapi levél írja : ZAGON I DEZSŐ MIÉRT? .^MSUWWaKMBtfdE «■ l.M már nem hiszem löbbc, hogy vnla mikor i.s akadjon valaki, »ki iiwzgásl, len dilidet, friss vérkt“riiv|{és1 vifjcti bele le- lanyhult. elei otlenedell kisebbségi életünk bt\ Én inár nem hisztit senkHn*«. Nem hi­szek semmiben. ... a/, i f juságtHW ? Aliban sem. Aki ezeket a szotiterii szuvakut felém lök- te, Trur.ssylváitiu magyarságának egyik Ieîţ- Usztább koponyája, a/, elmúl! évtized leg­keményebb, leghurcosuhb kisebbségi vezére. Akktír nekem is vezetőm volt. Esküdtem rá. Most — össeetörvc néztem. A swak, amelyek elhangzottak, úgy ver- »Iesték a lelkem, mint jégeső a termést: go­rombán, szaporán, kegyetlenül, de váratla­nul is. Éneztfnn, hogy a súlyos szavak mögött ko­moly okok. iiH'gingatUatatLan rádobbi nések rejtőzhetnek, de az a busz év, amely köz­tünk koebae: megvan, nem hatottak a meg-; győzés érvével. Hogy nekünk ue lemve fiatalságunk? Ne lenne egy uj nemzed éltünk, anwlyből az. el­következendő esztendők során kitermelőd­jék egy, vagy több, akik az élre kerülnek, telráfliü' tudjanak, megmozdul ani tudjanak s r.ksk után meginduljon ez. az áiinosudó té­tova magyar kisebbség? Ne »Una mögöttünk egy Fik érzőit fiatal carport, amelyik tovább vinné az életét ennek a romániai magyar kisebbségnek? S 1» mégis van. ne vennők őket észre*? Ne vonnánk be őket abba a ueittzetépitő munkába, amelyet mindannyian kívánunk, de amely még ma scan íratja át kisebbségi életünk minden sikját? Kibe® van tehát a hiba*? Bemtök. akik uem a régi dübörgő fiatalság, vagy bennünk, akik kibas&sáijnk a mai fiatal nemzedék időksriike bátiirtalajKságát? Vájjon ez a urat fiatalság valóban gyenge, vagy — szinte szé­gyellem a szót — gyáva lenivé ahhoz, hogy szembe merjen vekinh állni? Vagy mi va­gyunk kegyetlftsefc? Mi szoritanók hátra a fiatalságban a bátorságot és mi lennénk azok. »kik csak a megalkuvó, gerinctelen, hizeégő f ata'ságot engedjük magunkhoz? Hat ez leütne a i«ai magyar fiatalság? Ezek a kérdések zokognak fel bennem, amint az egyik diáluneaza lépcsőjén lerae- gyei. Ahogy lelépek az egyik lépesőre, aztán a másikra, harmadikra s a huszadikra — ko­pog a leltem oldalán öreg barátom szava: — ... az if júságban sem. Egyre súlyosabban, kéményrbben pattog a szó, a kérdések egész sorozata verdesi a lelkem. Mist bádogtetős házad a jégeső. — Halálraítélt nemzet volnánk? . .. Ne virágoznék többé a fa? Mi már csak vol­tunk? ... Leérek a terembe. Végig hossza asztal nyúlik hosszában. Mellette diákok, leányok, fiuk egyaránt. Sápadtak. (Ahogy mi is an­nak idején) De kacagnak. Szélesen. Szívből. S ha nem is láttam voikia meg mást, ha nem is tudtam voia» meg, amiket megtud - íam — nekem ez a kép is degemlo lett vol­na. Csak azt sajnálom, hogy borúsan látó öreg barátomat rsca» hoztam magammal. — Akik igy tudjak nevetőm, szókban él az erő. Ez a nevetés maga a fiatalság, maga az élet. S az élet mindég erősebb a halálnál. Az egyik kis asztalnál öltem le. Fiatal diák barátommal együtt, akit a közös foglalkozás révén egésze® közel érzek magamhoz. A pineér felkattiatp* a VÜlaByl. Kellemes piros fény buM rásk. Aztán megindul köztünk a beszélgetés. ia. ti in helye» oszktte beszélgetés. S meg tudom a következőket: Ai»it itt látok, egy jelenet ugyan csupán a mai diákság életéből. Azonban ebben a kis jelenetben beiMse van az egé&z életük. — Az * fekete hajú — mondja fiatal ba­rátom — tanárjelölt. Szegény szülők gyer­meke. Apja földműves. Valahai lenn a szé­kegységben. Hatan vasnak testvérek. Ez a U-gfiataiabb. Az idén végez. Alapos fclté- szii-tségü, aki halálos biztonságai megy neki a vizsgáknak, amelyeknek sikerülniök kell. Sikerült is mindig. Jól is ér. De senki sem ismeri. Csak mi. Rá in néz és cikaeagja magát. — De Brit szánútuiá ml? Ki törődik ve­lünk? Ki néz belénk? Ki közeledik felénk? — Úgy tuífemi — vetem oda — történt gondoskodás az ellátásukról. Fiatalos hévvel vág közbe: — Ellátás, mindig csak ellátás! Ha tud­nák, hogy nem minden ez a köményniag­Kműú azo&nalra k^s&OMtfhazs Imő üvegfallal két részre osztott tágas nagy helyiség. Irodának, vagy csendes munkát y.gző műhelynek kiválóan alkalmas. — Érdeklődni az Ellenzik könyvosztályába”. leve.s, vagy töltött burgonya!?! Ha tudnák, hogy mennyivel fontosabb lenire egy ki.s sze­retet, Ehelyett a/ontván sok helyt megaláz­tatásban van részünk. Elcsodálkoztam. Igen. M egal ózta tasöjwi. Ahogy amutk a tanárjelöltnek is.- - Hogyan? — így? S azzal ehnondtu. Ebédet kapott ez a diák egy iigyvéd- j né!. Hogy örüli ez a szegény l'atali nÜH'r — ! akinek úgynevezett gyermek.szobája nem volt hogy majd az ügyvéd urnái sok olyast tanul meg, amit odahaza nem tudott megtanulni. S mi történt? Az ügyvéd na­ponta délben, amikor a tanárjelölt megjött ebédelni, — cigarettáért, újságért küldte el s az ebédet — a konyhában egyedül, a cseléd asztalágyán eh ette meg. Lehetett az ebed ezekutiui akármilyen jó, örök keworii ség ize maradt meg ennek a diáknak u szá­jában. Ez a diák ne csodálkozzanak min közelid k senk Miez többé. (hl it nézek a nagy asztalhoz. A diák, aki­ről az eiöld) szó eseti, szótlanul evett. INagy ritkán belcnevet ö is a társalgásba. Azonlwji van :»/, arcában valami ős bizalmatlanság, mindenkivel szí niben. Ebhez nagyban hozzá járult a ,.jótékony ügyvéd űr“ modortulan- sága. (isszeismerkedem egy pár diákkal. Min­den öl szó esik, csak az életükről nem. Nem akarom, hogy megtudják, miért jöttem ide. Ahogy beszélgetek velők, megállapítom: ezek a fiatalok — öreg fiatalok. Mások, mint mi voltunk aunak idején. Ezek a fiatalok ko- uutlvablvak, mint mi voltunk. Többet tud­nak. Tisztábban látnak. De igen hamar arról is meggyőződöm, Fiatal amerikai költők antológiájából GWENNETH HARRISON: Imádság idegen kikötőben Egy kikötő kis templomába mentem Hol bús Krisztus függött a kökereszten Régi templom volt, árva és szegényes Sehol kincs benne, mi arany, drága, fényes A régi, furcsa szeiüképek előtt Örökmécs lángok: bágyadt, reszketök. Öreg volt már a barna padok fája És elfakult a Százanya ruhája És néma volt — sehol egyetlen lélek Se orgona, zsolozsma, szép karének. .4 színes ablakokon át behulló fények Olyanok voltak, mint eltévedt kísértet Láttam, hogy a nagy kőkockák alatt Békés halottak csöndben alszanak Mert kőkeresztek állítok űrt felettük: Itt nyugszik ö. Ez volt . . . így élt . . . Szerettük . . . És eszembe jutottt hogy egyszer régen Mikor még hitlem tündérben, mesében Valaki egyszer azt mondotta nékem: ..Ha olyan templomba térsz be. ahova Vem tetted azelőtt a lábad soha És ott buzgón letérdelsz egyedül Amit Istentől kérsz, az teljesül.“ Akkor hirtelen gondolkozni kezdtem Mig két szemem függött a kőkereszten Égi Atyámtól sebtében mit kérjek, Mire vágyom legjobban, mit remélek? Boldogság0 Pénz? Egészség? Szerelem? Mit kérjek tőled édes Istenem? Nehéz ilyenkor a választóm nagyon, Gyermek-hitem most fel nem adhatom. Biztosan érzem, hogy amit ma kérek Nem tör hiába a végtelen égnek . . . Igen . . . Add tehát — és ekkor észrevettem Hogy nem vagyok egyedül ott a csendben Krisztus egyik szelíd képe előtt Kopott, szegény öreganyóka ült Ó, ilyet láttam sokszor jó időben Ruhát foltozni lenn a kikötőben Ráncos, kidolgozott volt két keze Ős zes haját egy kendő fedte le Fehér szemhélyu két szemét lecsukta, S buzgó imáját fennhangon motyogta: ..Jézusom, Te tudod, hogy Péter a fiunk ■ Elment a nagy hajóval, oszt1 most búsulunk Égy féftjüJc apjukommal, érte reszketünk A kóbor-vágy elvitte oda szegény fejünk Mult kedden, a nagy hajó csak úgy elúszott .4 sok zászló az árbocokra leúszott S most valahol a nagy vizek fölött Ott van Rio és Colombo között Én nem tudom a Rio merre van Nem tudom merre jár az egyetle.n fiam De Te tudod, hiszen Te jártát a vizen Nézz ide le, nézd, hogy fáj a szivem A hajó neve Neptun. Te tudod. Te mindent látsz. Előtted nincs titok 0. kérlek add: Ne szédüljön feje Ha majd árbocra mászik felfele \ kikötőkben nehogy verekedjen Rossz lányokkal mulatni sose menjen Meg ne görbüljön hajas nil a se l kapitánya jól bánjon vele Nem érdemeljük meg tőled tudom, De igy hozd vissza hozzánk Jézusomtf . . . Mondom magamban halkan az imát ..Uram, hozd vissza a: ö Péter fiát . . . Hozd vissza úgy, ahogy szive kívánja Ahogy imában kéri tőled öreg szája.“ ţ szivemre valami jóság hullott i sok régi szent bágyadtan mosolygott Tudom, megbocsátják sok-sok hibám Hiszen ez volt az én legszebb imám . , . MARTON LILI FORDÍTÁSA, bogy rnoMlaz. amil tudnak, sünit s ahogy látnak nem teozl őket bo'doggá, büs/ké vé. Ezek a diákok nem Igyekeznek végezni, vagy hu Igen, nem azért, mint annak idején ml, hogy hátunk mögött a vizsgák, állásunk legyen, életet kezdhi noünk. Ezek a mai fia tahik félnek attól a |M*rctöl, Minikor itt kell hagyni az egyetemet, a hóna|»os szobát, a nini/át, mert mi lesz azután? I udjúk, hogy állás nem, vagy csak nagyon kevrsükin k lesz. De enni akkor Ls kell. Irakul akkor i.s kell. |p* hol? Itt a városban? Akkor támo­gatásira már nem számíthatnak, mert már nem diákok, meg ez a támogatás kell a f'»a- lalahb diákoknak, fit tehát nem maradhat nak. De hova ménjeink? Haza? A szüleik­hez? Hát akkor miért jöttek el annak ide jen hazulról? Miért kellett belekóstolunk a kultúrába, a tudásba? Miért? Az egyik is beszél. A másik is. Okosan. Komolyan. Taglalja a maga életét. Hallgatom őket. Közben nézetű, hogy évik is, másik is megy ki. Fel a lépcsőn. Egyen, kettőn, négyen, húszán, vagy nem tudom hányon, amíg fivér, kiér az utcára. Ma még oda. Egy pár év múlva az éietb*. Amelyre felkészült. S amelyben elhelyezkedni nem tud. II észbe a »/ért, mert ina ez a sorsa a kisebbségi d áknak, sokszor a többséginek is. I>e részben azért sem tud elhelyezkedni, mert a mi magyar kisebbségi életünk sz r- vezeHcn. Mert, hogy ez igy van, nem tagad­hatja senki. Tudja-e valaki azt, hogy hány magyar vállaltunk van s ebben hány üre­sedés nvííik végzett fiatale.mJvertestvéreink számára. Nem tudja senki. És sok mindent nem tudónk, lédig tudnunk kellene. Mert a mi érdekünk. Mert ezek a fiatal emberek értékek. Fiatalok. Egészségesek. Tudnak. S mégsem törődünk velők?! Újabb fiatalok jönnek le a lépcsőn. Lépeső! Szinte s/.iir.bó'um. A mai világ jelképe. Fel is lehet rajta merni'’. De le is. Miért :i in akarunk mi rajta felmenni? Miért en­gedjük azt, hogy többen menjenek le, mint amennyien fel? S különösen miért nem akarjuk azt, hogy a fiatalok, akikben több vitalitás van, mint bennünk, ne forduljanak vissza, ha inár egyszer felkerültek. F atalok? Már nem is azok. Már öregek. Csak bele kell nézni a szemükbe. Csak meg kell nézni a szájuk mellett az élet keserű vonását Amelyik sok álmatlan éjszaka emléke. Meg » kilátástalan jövő előrevetett árnyéka. Fiatalok? Dehogy is. Fiatal volt Pitt, aki csak huszonhárom éves volt s máris Anglia ura. Ped g ezek a mai fiatalok többet tudnak, mint Pitt. De istenem, más volt akkor a világ. S a világ­ban az emberek Ls. Mi is, magyarok. .Akiknek nem kellett kez­denünk a megélhetésért. De ma már kell. Különösen a kisebbség életünkben. Amely­ben nem nélkülözhetjük a fiatal tehetsége­ket, a fiatal erőket, a fiatal koponyákat. Miért nem törődünk hát velők többet? Miért nem vesszük számba őket? S miért nem ál­lítjuk őket a megfelelő helyre? Hallom, ahogy panaszkodnak. A szivem vérzik. Érzem, hogy igazuk van. Közben né­zem a lépcsőt. Számolom. Egy, kettő, tíz, húsz. .. vagy több? Mit tudom én hány. Csak nézem, hogy mennek le. fel. emberek, magyarok, fiatalok... eél nélkül. Fáradtan, friss.n, éhesen, jól’akottan. Le. Fel De töb­ben le. És kevesebben fel. M>iért? Nem találok rá választ. Ma még nem. Pe­dig keresem. S hiszem, hogy egyszer rá Ls találok. De addig csak feldobom én is a kérdést. Mindenkihez, aki magyar, aki a ki­sebbség. élet vezetésében részt kért, vágy- részt kapott: — Miért nem törődtök többet ezzel a fia­talsággal, amelyik le s fel jár a lépcsőkön s nem tudja hova ér? — Miért...? — Hát valóban öreg barátomnak lenne igaza, aki már nem hisz semmiben és sen­kiben? Vagy csak átmenet ez az idő s eljön egy más is, amikor ez a fiatalság is más lesz? De hát mikor? S addig mi lesz ezzel a f’atalsággal? Miért kell nekik és csak nekik végigszenvedni ezt a válságot? S miért nem tudunk ezen változtatni? Vájjon csak­ugyan ne tudnánk változtatni? Vagy nem akarunk? Miért? Kérdések, am’kre nincs válasz. Egyelőre nincs. Semmi bizonyosság sincs. A bizonyos­ság csupán az. hogy' itt vagy-ok köztük, a fiatalok között, akik le, fel mennek a lép­csőn. Éhesen, jóMakcíban, fáradtan, gond- terhesen ... de azért még tudnak mosolyog­ni, kacagni. Ez a bizonyosság erősít csupán meg bitemben. Aki ma nevetni tud, abban van hit. Erő is. S akiben bit van, az még lioldog lehet... Ezek a fiatal magyar diá­kok is, akiket ma még ver az élet Modem Pe-nsté Cr (Operával szemben) Fürdőszobás szobák, hkiíg és meleg v K tűnő konyha. Fővárosi kényelem. Mé - sékelt árak. Átutazóknak is.Telefon 15. Li.'t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom