Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-07 / 31. szám
It mm Diákjegy — kedvezményesen Egy belvárosi cukrászda kirakó, tóba© szerény hirdetést láttáim, mely ludtul adja mmn- denkiinek, aki „diák“, hogy nevezett helyen neki, de csakis neki, miaut diáiknak, négy lejért mélák a kávét. Ebből is kitűnne, ha nem volna egyébként; is köztudomású, hogy a diák kiváltságos személy s hogy ebbe a sokrétegű, gazdag és szegény, itt-ott elmosódó haláru kategóriába tartozók bizonyos megkönnyebbítésekkel •léphetnek be mindenhová, ahoL ez a felírás díszeleg: Diákoknak (és katonáknak) kedvezmény . . . Azt gondolhatná valaki ebből, hogy a diák ennek rendje-mód ja szerint meg is becsüli és értékelni tudja ezt a kiváltságos helyzetet. Éppen ellenkezőleg van. Az ifjúság mohó és fantaszta. Mohók és fantaszták íveltünk mi, diákok, különösen ha úgy idény kezdetén beköszöntött a kisvárosba n színtársulat. Kiszá-mithatatilan életünkben sok mindent megértünk és sokat megírhetünk még. Háború jöhet, amikor tengeralattjárón teljesítünk szolgálatot és éppen miniket törpe- dórnak meg, jöhet nagy felimagasztositó szerelem és csődbe iis mehetünk, mint közönségesen, de azt az izgalmat sose érjük meg többé, abhoz fogható nincs. Egyszerűen elsodorták az évek. Felfrissült színre, újdonságra szomjazó, porban fetrengő, unalmas valóink. Érdeklődésünk játszi könnyedséggel hanyagolta el az ilyenfajta könyveket, mint „Egyetemes oknyomozó történet“ és minden csápjával a színes plakátok fele fordult, melyen az utolsó mondat fennen hirdette: Diákoknak kedvezmény . . . Minden külön logpaiszuly. Későn érkeztünk, tehát a öeszkabódepa- holyok közelében keltett megállnnunk. lágy közelben levő üres székre leültein, a barátom ellenben állítva maradt. Helyet adtam vollna neki is, de ö úgy bámulta ia szubrettet, hogy majd kiesett a szeme, miközben hirtelen ölsz. szecsokódlak a függönyt ábrázoló lepedők és a terem kivi lúgos odolt. A 'világosság szót nem kell tnlkomolyan várni, arra azonban elég volt, hogy igazgatónk — vidéki fényékhez szokott szemeivel — páholyából azonnal és z re vegye ba rátámat, aki t késedelem nélikü! magához is intett. Székeimen előrehajolva, mint akiinek hátgerince törött el, vártam a fejleményeket. — Úgy, na szép, kegyednek consilium a-be- undiija van és a színházba mászkál . . . úgy--. A ,.kegyed!‘ szóból annyit rögtön megértet- lem, hogy ,,kampec“, az öreg holnap nagyon ráfékszilk barátunkra . . . Jóságos igazgatónk azonban a városka leg- szórakozottabb embere is volt egy'úttal. így7 történhetett meg, hogy7 másnap az összeszori. tott fogakkal irodá jába belépő barátomat így szólította meg: — Nos .fiatalember, mit akar? — Igazgató nr kérem, a szán,ház -ügyiben jöttem . . . Az öregur felnézett az aktaesomóból s szemüvegén kérsz:tű 1 vizsgálni kezdte a delikvenst. — Ma hétfő, diákelőadás csak szombaton délután van s magának már színházra fáj a foga. Hm., különben jó, nem bánom, ott van a lista — s egy kis asztalra mutatott — Írja be magát s menjen dolgára . . . Még hogy ilyen szemtelenséget . . . Igaz, később kiderült, hogy jó igazgatónk, előadás utón társasvacsorára ment. Mondom ez nem sokat számit. A lényeg az, hogy ifjak, mohók és fantaszták voltunk. Hogy ezeket az izgalmakat sose érjük meg többé. 1 Hozzájuk fogható nincs. Egyszerűen elsodorták az évek . . . Szabó István. Az angol királyt csak 1939-ben koronázzák India császárává LONDON, február hó. Az angol királyi pán az eredeti tervektől eltérően, csak két év múlva koronáztatja I magát India császárává, illetőleg császárnéjává. oknyomozás nélkül . . . Első nap kiváltottuk a jegyet, kedvezményesen, talán másnap is. Kis komikus, vörös és részeges ember volt a társulat pénztárosa, titkára, vezérkari és mozgósítási főnöke egy személyben. Visszaéltünk vele, pedig szigorú ivott. Kis tótiekújába, ahol őt alig is láthattuk pénzen kívüli be keltett nyújtanunk jobb kezünket teljes egészében, az étet csökkenő, vagy haladást mutató vonalaival együtt. Kezünk formájából, színéből állapította meg aztán ő, hogy kijár-e a diákjegy, vagy nem. Volt nagy ribiiliió, ha egy-egy szur- tos, maszatos kéz nyúlt be nagynéha a rácson. Ennek is volt aztán egy következménye, függetlenül a mi dolgunktól, még pedig az, hogy a.z idény tartama allatt nem igen akadt fekete körmii s kellőleg nem ápolt inaskéz messze vidéken. Mondottam már, hogy visszaéltünk a helyzettel. Két-három este tizüntől, tizenötünktől összegyűlt annyi kék, fekete, sárga, zöld, vörös meg minden színű jegy, hogy a következő időkben már nem kellett egyebet tennünk, mint kisziimatolnunik, hogy milyen szinti jegy „megy“, ezen vagy azon a napon, akkor elővettük a megfelelő szint, ha gyűrött volt, nagy ügyesen kivasaltuk s esté- ről-estére így törtük át a bejáratot, ahol zord képpel, seszimíi kimustrált kabátban kiáltott ránk egy nagybajuszu férfiú: Kérem a jegyeket! . . . Nincs mit tagadni egy kis csiklandoz ás végig f utott a há tunkon mi nden alkalommal, de mire szóimba vettük volna, már benn is voltunk a „színházban“. Óvatosan siklottunk el a bejárat közelében álló néhány páholynak nevezett irtózatos deszkabódé mellett, melyeknek egyikében néha az igazgatónk ült. Mondanom sem kell, hogy ezekben a.z izgalmas időkben igazgatónk hirtelenében olyan' kicsi ember lett, hogy tilalmát annyiba vettük, mint a légynek a szárnyát. Ugyanis a főigazgatóság rendelete értelmében csak a „diákelőad'ásofcra“ volt szabad járnunk, amire előre fel kellett iratkozni s amitől több okból úgy irtóztunk, mint a cigány a hidegleléstől. Mert évek során át már annyi Gül Babát láttunk, külön részünkre rendezett, azaz elrendezett előadásban, hogy a: rendesen fiatal, de nagytehetségü Gábor diáknak, a szomszéd kocsmáiban borozó súgó helyett, az első sorokból mi „adtuk fel* a szót. Esténként más volt a hangulat és erősen szomjasak voltunk esti hangulatra. Egy emlékez ebes napon elkéstünk és az első felvonás nak éppen a befejező jelenetéhez érkeztünk, amikor is a kárbid szagú, csárdányi teremben nagy testes bonvivánt énekeibe: Vén. diófa levele, mondd a rózsám szerete-e? . . . és a színpad miniatűr térfogatához képest óriási érdeklődéssel .igyekezett távol maradni I diófát ábrázoló színpad-rendezői csudától, mely úgy festett a hatalmas terme,tű bonvi- vánt mellett, mint lovasszobor alján a gya: aarnniuBK. t? BÚS Irta: Hunyady Sándor Ha egy bölcsőbéli ,■** csecsemőt föd fújtatnának a nyolcszorosára, az lenne olyan, S mint a nagysikerű drámai szerző, aki- 'j bői csak a neve felét szokták kimondani. Nagyon kövér, de nagyon fürge és feszes. Csakugyan, mint egy csecsemő. Mennyit láttam kártyázni. Hogy tartolta kövér, barna babakezében a kártyát. Mily csökönyö'S, szinte naiv energiával üldözte a szerencsét. Bánta is ö a játék ■szabályait. Nyerni akart. Nem lehetett haragudni érte, inkább kedves volt, emberi, ahogy elkövetett mindent a cél érdekében. Igazán semmi köze nem volt a pech-hez, amelybe olyan bánatos löttyedtséggel nyugszanak belé annyian. Leejtett egy zsetont■? Egy szempillantás alatt már föl is ugrott a székről, esetleg a székkel együtt, amelybe, belé volt dagadva. És elkövette azt a villámgyors artistamutatványt, hogy fölvette, amit leejtett. Hogy is csinálta? Igaz! Ahogy az udvarhölgyek vágnak mély bókot az uralkodó előtt. Az egyik lábát messzi ltátranyujtva, a pocakját rábocsátolta a másik térdére. Előrehajolt. Szusszant egyet. És már fülön is csípte a zsetont, hogy visszategye a többi közé a csomóba. Erőszakos, nagy csecsemő, aki nem hagyja a játékát. Valószínű, hogy most hosszú ideig nem látom alsózni Bús-Fekete babát. Elutazik Amerikába, hogy ezer dollár heti fizetésért irodalmat csináljon Hollywoodban. Ne mélt áztassanak ezt személyi hírnek felfogni, ahogy valaha Szalvátor főherceg elutazásáról írtak a lapok. Csak a s-inház-ipar kcbli ügye ez. De elég érdekes. íme, itt van egy szerző, akit bimbó korától kezdve, tizen- cléven át véres kegyetlenséggel üldözött a kritika. Aki elment mellette, fejbevágta. Olyan volt Bús, mint egy nagyon sikeres pofozógép a Vurstliban. Feldagadt arccal, ijedt szemmel állt a bódéjában. Szinte fölhívta a sétálókat, hogy álljanak meg előtte egy pillanatra, sózzanak belé, vissza se üt, pénzbe sem kerül, ingyen mutathatja meg rajta mindenki az erejét. Csépelték is irgalmatlanul. Ö azonban visz- szarugta az ütéseket, mint a tömör radirgu- mi. Minél nagyobbal nyomtak beléje itthon, aimál hosszabb ideig mentek a darabjai Bécsien, Prágában. Amszterdamban, Rámában és az Isten tudja még hány városban. A: ortodox kritika a viz alá nyomta, a színigazgatók a közönséggel együtt keblükre ölelték. A sajátságos a Bús-ügyben az, hogy mindkét félnek igaza volt. A kritika nem tehetett egyebet ez „egész estét betöltő“ jelenséggel, aminek egy bécsi lap irta Bús-Feketét, minthogy visszautasította, enyhén szólva, adaptáló hajlamát, kapzsiságát és durvaságait, amíg a publikum viszont tudomásul vette a hibái közt megnyilvánuló mullattató erőt. Nekem szerencsém volt Bús-Feketével. Amíg meg nem őszültem, nem foglalkoztam színházzal. Ellenben olvastam a kövér szerző egy cikksorozatát az Amszterdami olim- piászról. Remek riportok voltak. Világos nyelven, pontosan fogalmazva, teli szingaz- dag képpel. Még most sem felejtettem el azt a habos csikót, amelyet a craulozó Weissmuller lába húz a holland uszoda zöld vizén, ahogy Bús-Fekete nyomtatásban közölte velem. így aztán. jóval később (a-t hiszem egyedül vagyok e téren) Bús-Fekete színdarabjait is a prózája nyomán ítéltem meg. Tudtam, hogy tud irni, nemcsak szerkeszteni és átvenni. Kár. hogy erre nézve elmulasztották meganalizálni. Illetőleg nem kár. Ami vele történt, sorsszerű dolog. Így jutott el az ezer dollár heti fizetésig. Amit különben nem szabad túlbecsülni, de lebecsülni viszont nem illik. Már vonaton ül. Esetleg zöld pizsamában. Bámulva nézik a hálókocsin. Két hét múlva megérkezik Kaliforniába, ahol süt a itap, kék az ég és jeges whislaj mellett beszélik meg karmtlyeszü üzletemberek, hogy mit lehet használni a művészetből. Azt hiszem, Bús-Feketének sikere lesz uj működési területén is. Vannak szerencsés személyi tulajdonságai. Olyan a külseje, hogy muszáj ránézni. Tud mérges lenni, mint egy hörcsög és tud olyan könyörgő szemmel nézni a beszélgető partnerjére, mint a csecsemő, a\ki némáin: kéri, hogy tisztába rakják. Hát csak legyen is sikere. Falubeli gyermek‘h Már úgy értem, hogy ,.idevalósi“. Pesti. Vannak tulajdonságai, amelyek az őstalajhoz kötik. UTE-drukker például. Inkább neki kívánom, mint egy pólisi cipő pasztaügynöknek, vagy egy élelmes hamburgi kereskedősegédnek, hogy boldoguljon a kaliforniai aranymezön. Huzza ki jó messzire a producer gengszterek nyelvét és kössön rá csomót. Tegye magát nélkülözhetetlenné. Megérdemli, hogy keressen, a valóságos irói tehetség csilláma miatt, amely benne van, sok másféle fürge képessége között. Eddig úgy volt. hogy a királyi pár a londoni koronázás után még az idén nyáron, Indiáiba utazik, ahol nagy ünnepségek között történik a császárkoronázás. A Daily Mail értesülése szerint ezt a tervet most megváltoztatták és úgy határoztak, hogy az indiai utat 1939 elejére halasztják, tekintettel arra, hogy 1939 április 1-én lép élebbe az uj indiai alkotmány s VI. György király személyesen, akarja kihirdetni India népének a történelmi jelentőségű alkobmány- fevetet. Shakespeare-központ alakul Londonban LONDON, február hó. Angol és amerikai! irodalom pár:oó körök mozgalmat indítottak nagy nemzetközi Shakespeare-központ -alapítása érdekében Londonban másfélmillió dollár költséggel. A mozgalom élén Angliában Lord Derby, Amerikában dr. Nicholas Murray Butler, a Co- lumbia-egyetem elnöke áll. A mozgalom programjának három főpontja a következő: 1. Felépítik eredet1 helyén Shakespeare Globe-sziruházát, amely 1599-ben épült és 1613-ban leégett; 2. a színház közelében felépítik a régi „Seiilő“-kocsmát, Shakespeare, Ben Johnson, Raleigh és barátaik kedves szórakozóhelyét. A kocsma a régi Kenyér-utcában állt. melyben Million született 1608 decemberében; 3. hatalmas könyvtárt és múzeumot alapítanak, amelyben a Shakespeare-kultusszal kapcsölatos és általában az Erzsébet királyné korára vonatkozó világirodalma: és egyéb kultuntörténelmi adatokat: gyűjtik össze. Az építkezést még ez év folyamán megkezdik. Uiath uZasszélliióLONDON, február 5. A Daily Express eltűnt repülőgépét a skóciai Newton Steward mellett megtalálták A gép négy utasa szénné égett, Nagyszabású csaí&máz': s iet'V l^émeforszá^ban BERLIN, február ö. A német, birodalmi kormány egymilliárd márka költséggel olyan belvízi hálózat kiépítését vette tervbe, mely lehetővé ten 11 ■ az országon keresztül megszakítás nélkii! való hajózást. SÍELNI NEM BOSZORKÁNYSÁG .1 ebne ennek a kitűnő humorral és sok rajzzal le tett könyvnek, mely a síelés technikájú: e ; dig egészen ismeretlen módszer kapcsán menteti meg az olvasóval. Ára SO lej Ellenzék könyvosztályában. Cluj. Piain i rii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállitjuo.
