Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-28 / 49. szám
SZABÓ ISTVÁN Szemfényvesztő bálványok Baldwin angol miniszterelnök fejtette ki a mult évben a „békemü“ szerfelett nagyarányú recsegésével kapcsolatban, hogy kevés a művész, a költő a világban, bizonyara úgy gondolta a nemes miniszterelnök, hogy több művész és költő több termese, eszméiknek és érzéseiknek elenkebb es hatékonyabb mozgása és nagyobb elterjedése, átütőbbé tenné a ritmust a harmóniát és a szépséget s ezáltal magától értetődően itatná át az emberiség minden rétegét békeszel lemmel. Engedtessék meg nekünk, hogy kissé per- beszálljunk e hiedelemmel és megjegyezzük, hogy áz angol miniszterelnök minden jószándéka ellenére is (amelyért egyébként éppen a művészek és a költők a leghálásabbak) tévédéi, mert a dolog nem olyan egyszerű. Mert e gondolatot tovább folytatva azt tételezhetnek fel, hogy a művészek és költők számának és termésének egyszerű növelésével! minden megoldódna Az ominózus beit emü is Távolról sem. ,.There are morc things in heaven and eariih“. — Sok dolgok vannak égen és földön, mondta nagy britt költő. Ám e sok dolog közül vizsgáljuk meg ezúttal néhányat. Korunkban a technikai művelődés tulten- gése a belső Lelki művelődés hátrányára, amit eredetét tekintve és a rövidség kedvéért amerikanizmusnak nevezzünk, egy sajátságos és részben már az egyénben is adott feltételeinél fogva, egy jellegzetes pszichózist termelt ki: a íetisizmust, a modern bálványimádást. A modern sport és mozi olyan tömegeket mozgatott meg és olyan tömegeknek lett egyedüli érdeklődése es ,.szellemi“ faplaleka, amire példát a történelemben nem találunk. Szó sincs róla, hogy akár a sporttal összefüggő mozgalmaknak, akár a filmkultúrának nagy jelentőségét az uj és hasznos testkultúra, vagy az uj müvész-ábrázollás szédületes lehetőségeinek terén el akarnék gáncsolni. Nem, De nem hagyhatjuk felemlités nélkül azt a jelenséget, hogy a gazdasági válság idüllaté vált sodrában a széles tömegek sajnálatosan elvesztették érzéküket és tiszteletüket a szellem erőpróbái és teljesítményei iránt. Az amerikanizmus uralkodó művelődési jegye: a sport és a mozi. Teljesítménye pedig a mesterségesen kit enyésztél! rekordtelje- sitmény és a hamisan csillogó giccs, elterelték az érdeklődést az igazi nagy müveilődési cs az azt szervesen átható társadalmi elemtől, annak teljesítményeitől és problémáitól. A rekord és a bravúr megölte a szellemet. A tömegek imádatának egyetlen tárgya pedig a rekorder és a fi'mbrávó Látjuk, hogy az uszóbajnok alighogy „lc- uszta“ az előirt távot, mellszobrot kap „hálás“ szülővárosától, ugyanakkor, mikor nagy és alkotó gondolkodóknak még a nevüket sem hallani; a reklámokkal előre és ravaszul megdolgozott közönség pedig milliókat áldoz az ökölvívó-arénák hősének, akii egyetlen felléptével rendszerint többet keres, mint a szellemi munkások túlnyomó átlaga, akik megannyi életet töltenek el keserves és megfeszített munkában az Íróasztalok és laboratóriumok padkája mellett, kevesebb anyagi ellenszolgáltatásért, mint amennyi az ökölvívó egyetlen esti díjazása. Azonban tévedés ne essen: minket nem vedrei sem gáncs, sem irigység. Nem vágyunk sem múló, sem aere perennius dicsre. És mindezeket sme ira ej studio mondjuk. Semmilyen fajta emberi teljesítményt nem becsülünk le, sőt még rangsort sem vagyunk hajlandók felállítani közöttünk. Elvünk, hogy minden jószándéku teljesítménynek adasson meg a méltányos és megillető elismerés, tisztelet és nem utolsó sorban az anyagi javak. De adjunk szót a világon szerte-széjjel, párE- fogas nélkül, az ismeretlenségben névtelenül, vagy névvel, de elszigetelten, szervezetlenül és hatástalanul küzdő értelmiségiek hatalmas ciklopsz es hefota hadának, akik igenis megvannak, sőt dolgoznak, de akiknek pillanatnyi helyzetét tekintve, bizony nem volna kívánatos szamukat növelni. Ám adasson még nekik is a sport és filmbálványok jól szervezet; anyagi és éle;biztonságából legalább any- nyí, amennyi az egyenlő teljesítményért egyenlő ellenszolgáltatás elve alapján kijárna. Anaíole Francénál olvassuk: ..Nous allons, ignorants et vains, vers un avenir d‘irrespect, de cynisme, peut-etre de crétinisme.“ (Tudatlanul és hiábavalóan haladunk egy tisz- c'etlen, zavaros és cinikus, falán az elül ytílésnek nevezhető jövő felé.) Nem az a baj, hogy nem volna elég művész és költő a világban, nem az a bai mintha ezeknek tiszteletreméltó nagy hányada nem teljesítené azt, amire hivatott, de nem is a technika, vagy a tudomány vívmányaiban kell keresnünk a kórokozót, hanem a ma élő emberek nagy tömegében, c tömegek hihetetlenül sekélyes szellemi színvonalában, mely egyedébeo, mint reprezentáns tipusában es tömegében egyaránt, valami sajátos, az m- fantilizmus és a tömegőrület közti tragikus vergődésében, merőben az elhülyülés tünetet mutatja Kétségtelen az is, hogy a mai üzleti állápon sztárokra felépített sport, mesterséges és egészségtelen. Igen alkalmas nemzeti hivalkodások, le vagy felbecsülések kihívására, de semmikép sem vezet az igazi testkultúrához, a haladáshoz, vagy a művelődés fejlődéséhez. Az igazi cél volna: ha a nagy és széles tömegek által űzött sportból nőnének ki önként a nagy és egyéni teljesítmények, a hivalkodások mellőzésével Igazi cél volna a sportból az életöröm egyetemes demokráciáját kifejleszteni. Mert könnyű ma a szerencsés körülmények közé jutott, nyílván arra is termett, de főként jól kitenyésztett sztároknak a leggyorsabban futni, úszni, a legjobban vívni, érmeket, cimeket és koszorúkat hai'ommal a vitrinbe raktározni, learatni a tömjénezett bálvány helyzetéből kijáró elő nyöket, de mi lesz azokkal, akik semmekép pen el nem hanyagolható téljesitményeik e! lenszolgálSatásakáppen üzemi őrületet kapnal a futószalag mellett, vagy gyomorbajt a3 Íróasztalnál? Mi tesz az orvossal, ezzel a mélyen humánistával, aki karját veszti rádium-kísérlete közben? És mi lesz a művésszel, az alkotó val, világosítóval és ábrázolóval, kinek, mini Jla/y&toáJl ASPIRIN kései és annál tragikusabb Don Quijottnak idő előtt felőrlődik a szive s az agya? A modern bálványok nagy hányadát másrészt a mozi szolgáltatja. Állítjuk, hogy a máj filmtermelésnek nyolcvan százaléka, (különösen Amerika) mindennemű szellemi színvonal és müérzék elsekélyesitésének magas iskolája. És mit látunk? „Végzett“ emberek és ,,dolgozó“ nők esnek önkívületbe, ha az ■isteni sztár, vagy a rajongott világbajnok magánéletében egyet-mást épp oly jelen féktelenül máskép fesz, mint eddig tette. Művészet? kérdezzük mi. Ugyan kinek van ma erre pénze és ideje? zúgják vissza karban. B2Z5£saiaaKsa JÁNOSKA 4 gyermek emlékezete, értelme — igy tanultuk ezt annakidején a pszichológiában — a gyermekkor kezdetén olyan mint egy tiszta fehér lap. Tabula rasa, amelyre a tapasztalás írja fel lassanként a benyomásokat. Es ahogy jönnek a napok, ahogy sokasodnak az évek, egyre gazdagabb lesz ismereteink tára. De az idő szárnyalásával lassan-las- san az értelem is megfárad, mint ahogy kezünk elnehezedik hosszú levélírásban és a fehér lapon már egyre lassabban nőnek, szaporodnak a sorok. Néhány oldallal előbb pedig talán meg is fakul már az irás, elmosódnak a sorok — elhalványulnak a fogalmak. Ezek jutnak eszembe most, hogy itt óllak a Nemzeti Bank épületének sarkán és tanúja vagyok ennek a meghatóan kedves jelenetnek, amelyet még any- nyi járo-kelö megbámul. Az előbb még gandfelhős arcok is, mintha mosolyra derülnének a két ártatlanul ragyogó gyermekszempár sugarában. Sűrűn, nagy hópelyhek hullanak, a gyalogjárón hóié és csatok és két kisfia áll egymással. szemben. Az egyik, a nagyobbik nagy és ron- gyoscipöjü kisfiú — újságosoméval hóna alatt — a hatalmas épület alagsorának vassal rácsozott ablak előtt áll. Lehet úgy hatéves. Ismerős. Rendes helye ez a kis újságárusnak. Néha még hideg éjszakánként is itt láttam, amint dideregve húzódott meg az ablakmélyedésben a Gyalui havasoknak városbaszökött fagyos szele elől. Ej volt. Fázott szegény nagyon és félálomban is görcsösen kapaszkodott a vasrácsba. Néha egy-egy elsuhanó autó összerezzentő tülkölésére riadt fel álmatlan álmából, fázott és lopva lesett ki a mélyedésből a sarkon posztoló rendőrőrszem felé. (Ó, a Rend nagyon kegyetlen az ilyen kis Senkifiához!) Mondom, itt állok az épület sarkán. Arca szinte szederjes a hidegtől, kezét lilavörösre festette február szele és a ruhája! — á, már nem is ruha, — jobblábának nagyujja kikandikál a nagy rongyos cipőből, de a szeme — két kék gyermekszeme —- csillog és az ajka mosolyog. A bébire mosolyog, aki — talán félannyi idős, mint ö — előtte áll kiváncsion, akinek bolyhos fehér sapka van fején, sötétkék bundácskája van, meleg flanellbugyugója és a nagy lábujja bizony. nem kandikál ki az apró fehér hó- cih^öcskékből. Bébi nem mosolyog. Csodálkozó, nagy gyermekszemével nézegeti a kis újságárust. Furcsának találja a kisfiú nagy cipőjét. Az övé nem olyan. És ez olyan különös!... És a keze is!... Magaelé tartja balkezét, — a másik édesanyja kezében van — szétfeszíti felfelé fordított tenyerét az egyujjas kesztyücskében: a másiknak nincs kesztyű kezén. Tétovázva néz, hol a kesztyűjére, hol meg a kisfia lilavörös kezére... Aztán, — vájjon most mi ötlött fel gyermekeszében — karját elörenyujtva, mintha kezén akarná fogni a másikat, bizonytalan lépést ţes- a kisfiú felé. Ekkor fedezi fel a körülötte álló embergyürüt és az uj felfedezésen elbotlik gondolata. Visszalép. Most már azon csodálkozik, hogy miért mosolyog annyi emberarc reá. Körül jártat ja tekintetét — az ő szeme is kék — a körülötte állókon. Valaki arcán megakad pillantása és piros kis gyermekajka mosolyra fakad. De csak egy pillanatra. Arcára ismét csodálkozás ül, melyből édesanyja hangja ébreszti fel. — Hogy hívnak, szegény kisfiam•? — János — mondja a nagycipős kisfiú. — Szegény Jánoskám!... Bébikém, add neki! —- A gyermek fehérkesztyüs kezébe pénzdarabot dug, a kisfiú a másikhoz lép, odaadja a pénzt, nevet hozzá és sejpitö gyermekhangján ismétli anyja szavát: — Szegény Jánoskám!... .4z anya elindult a gyermekkel. Jánoska hosszan néz utánuk. Még mindig mosolyog, de a mosoly csak ottfelejtkezett arcán. A szeméből valami más csillan elő. Nem irigység... Ó. nem. Szomorúság, fájdalom, vágyódás, hogy valaki öt is úgy kezén fogja, mint a másik gyermekét. —- Még fülébe cseng a megszó- litás: Bébikém! — És arra gondol, hogy öt még senki sem szerette, neki még senki sem mondta ezt: — Jánoskám! . . ..........* Bébi ma uj fogalommal ismerkedett meg. És később, amikor már nagy lesz, valahányszor valaki azt foggá mondani .,szegény“ — mindig eszébe jut majd Jánoska, akinek egyszer ö pénzt adott, akinek lilavörös volt a keze. hóna alatt újság csomót szorongatott, nagy rongyos cipői voltak és akinek bizonyára még senki sem mondta úgy: — Jánoskám! Zsibói Béla. Az értelmiségiek gazdasági és szellemi megbecsülése sajnálatosan az egész világon letü- nőben van. Szép és emberi az erős ököl, de csodáiatos a szépséget és harmóniát termő agyberendezés is A görög világ páratlan aránya, mely egyforma babérral övezte mindkettőnek a homlokát, úgy látszik örökre száműzetett tragikus és egyensulytaianul hánykodó korunkban. Művelődésünk csak felületi és mennyiségi művelődés. Hogy a mind jobban ingadozó békemü körül mit tehe nének a mélységi és minőségi, kivételes példáktól eltekintve, mostoha sorsban tengődő művelődés igazi hordozói, azt igen jól tudjuk és tudják az érdekeltek is. Nem volna elég művész és költő? Hallgassunk meg csak egyet, mit vail céhbelijeiről és magáról: „Kiáltsa szám. üzenje versem, amit legjobban fáj üzenni, hogy mennyire senki és semmi vagyunk: kakasviadal, bolhaverseny“... Tudjuk, hogy a válságnak egyéb okai is vannak, gazdaságiak, politikaiak, amikre egyenként mind nem térhetünk ki. ezeket érteni, ezeken javítani: ime az államférfi kötelessége. A végső cél: az egyetemes béke és humanitás minden fáradtságot megér. Megnyugtatjuk az angol államférfit: művészek és költők vannak elegen. Nemes buzgalmával inkább oda igyekezzen hatni, hogy társaival a hatalomban messzebb hangzó szóhoz engedjék jutni őket! Addig is kiáltsuk fennen a vén Európa lőporfüstös láthatáráig Barbusse szavát: Attention au mirage! Vigyázat szemfényvesztők! Művészek, költők, gondolkodók, tudósok, irók, — a fedélzetre! Felakasztotta magát egy muresmegyei gazda, Tg.-Muresral jelentik: Sára János Top- litfa községbeli gazda négy nappal ezelőtt eltűnt a községből és hiába kerescék. Most a község határában ráakadtak — de csak már holtan, Sára János még eltűnésének napján fel akasztotta magát, öngyilkosságának, oka ismeretlen. A csendőrség vizsgálatot vezetett be. Mennyit dolgozik egy német parasztaszszony? Berliniből jelentik: Egy német statisztikus kiszámította, hogy mennyi munkát végez egy emberöltőn keresztül egy német parasztasszony. A statisztikus szerint a pa- raszfaszörny 30 év alatt 23.421 kenyeret süt. megköt 236 pár harisnyát és körülbelül 720 darab felvevő ruhát varr. Felnevel 1867 disznót, 3000 lyukot, amelyeknek ez idő alatt 143.600-szor ad eairui s végül 9.670 órát tölt el azzal, hogy terményeit a piacon eladja. Agglegények védelmi klubja. Az ilfran- eongeni agglegények „védelmi klubot“ alakítottak, amelynek fegyelmi bizottsága már is el kellett járjon az egyik tag ügyében, akit egy leánnyal láttak az utcán beszélgetni. A vakmerő tagot első Ízben egy font pénzbüntetésre ítélte a klub. majd miután az eset ugyanazzal a hölggyel kapcsolatban megismétlődött — tagsági jogait felfügges. tették. Mr. Harry Chapman, a klub elnöke kijelentette, hogy az erélyre szükség vaumért az utóbbi években sajnos, elég gyakran előfordul, hogy megrögzöttnek biti agglegények váratlanul megházasodtak „A védelmi klub meg akarja akadályozni — mondta, — hogy tagjai a nők könnyű p r édá i áv á v á li i án alk. ‘ ‘
