Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-02 / 26. szám

1 * z, »A cfiun ea Patriotica “ 12 pontja CLUJ, február 1. I tegnap délelőtt o; i// /purkaniaru nugy- terűiében nyi/iMUWS közgyűlést tartott a helybeli ,,Acţiunea Patriotie<i" Megnyitó be- ':eilet Danila Papp ngngalnuKoti tábornok tartott. A: elnök bevezető szavaiban cso­portjának utóbbi időben végzett munkájáról számolt l>e röviden. .4" Acţiunea Patriotica beadványt in­tézett a helyi allumi iittézményekhe: a ne- t* k visszaronu'utositása érdekében. l:s érint kezesbe lépett a város vezetőségével, hogy a: idegen névéi utcákat román nevekkel hi<s- sn el. Katalógust készít a román iparosok é' kereskedőkről' hogy a román közönség m forduljon idegenekhez. Speciális törvény javaslaton dolgozik, mely eltünteti majd <tz idegen feliratokat és megszünteti azt az ér- zesl, hogy az ember egy idegen országbein \ még mindig megoldatlan Barit iudice- vm kérdésével kapcsolatban a cigánytelep kilakoltatásért ajánlja. .4 r»árosnak ez a terű- ele volna a legalkalmasabb iskolaépítésre, aulái is inkább. mert ez a negyed viseli leg­jobban magán a román jelieret. A román hadseregnek városunkba vaó bevonulásért és a nagy egyesülést a főtérre építendő em­lékművel kivonja maradandó emlékké tenni a hazafias csoport. Metes 12 pontja 4r elnöki megnyitó utón Stefan Metes, volt államtitkár a kisebbségek kérdéséről beszélt. — A kisebbségek bel- és külföldön izgat­nak a román állam ellen Mi az oka ennek? Mi teszi lehetővé? .4z állami hatolom, a te­ld ntél y hiány. A kisebbségek szobádon szer- I ezkednek és idegen országtól várnak segít­séget. Jogalapjuk, az Alba-lulia-i egyezmény, melyet nem az egész, csak a transsylvániai románok egy része, szocialista szellemek su­gallatára kötötték meg ilyen szégyenteljes módon. Később maga Mania is belátta, hogy hibát követett el ezzel az egyezménnyel, melynek alapján a kisebbségek jogtalanul mindegyre a Népszövetség elé viszik pana­szaikat. — Az itteni magyar kisebbségek nem tár­gyalhatnak Pesttel. Románia elég erős arra. hogy maga tegyen igazságot. — Romániában kétféle kisebbség él: 1. történelmi tradicióju: magyarok, székelyek, szászok; 2. jövevények, telepítettek: oroszok, rutének, zsidók stb. Az összkisebbség száma négymillió, ez a négymillió pedig nem te­heti egy pdíiglott állammá Romániát. Majd ismertette a közvetlen közhatalom­változás utáni magyarság és szászság maga­tartását és e két kisebbség politikai párt­jainak kialakulását. — A világon egy országban sine» olyan jó dolga a kisebbségnek, mint Romániában. Adatokkal bizonyítja állítását Metes, volt államtitkár. Igaz ugyan, hogy statisztikai ki­mutatásai nem a legújabbak. De általuk si­került igen kedvező képet festeni a mai ki­sebbség életéről. A Transsylvániában és Bá­natban a posta- és távirat-telefon hivatalok nagy része kisebbségi. Az agrárreform a ki­sebbségek részére késrütt kedvezményeseb­ben. A kisebbségi egyházak iskoláinak szá­ma állandó növekedést mutat. A magyar és szász bankok jobb helyzetben vannak, mint a többségiek Pest és Berlin kiapadhatatlan forrás. A Román Nemzeti Bank is inkább kisebbségi vállalatokért segít. Iparban és ke­reskedelemben megintcsak a kisebbségek ve­zetnek. Több kisebbségi könyv, folyóirat, napilap lát napvilágot, mint a régi impérium alatt. Nyomdája és könyvosztálya a kisebb­ségnek van a legtöbb. — A szabadfogláikozásv pályákon a zsi­dóság jelent komoly veszedelmei. A zsidó orvosok és ügyvédek száma, vagy több, vagy legalább is egyenlő a keresztényekével. A román politikai párfok közül a nemzetl­parasztpártot ítélte el leginkább s legnagyobb bűnéül az Alba-lulia-i egyezményt tudta be. Mik a teendők?! Az Acţiunea Patriotica megszavazott ha­tározatokban válaszol: 1. A politikai pártok közös megegyezés folytán állapodjanak meg egy állandó ki­sebbség-szembeni magatartásban, szem előtt tartván az állam és a román nemzet felsőbb érdekeit. 2. Az 1918 december l-én kötött Alba- lulia-i kisebbségi egyezményt tekintsék véglegesen megszűntnek, mivel valótlan és káros a román államra nézve. 3. Vált őzt áss ág meg a választási törvé­nyeket kerületekként, vagy megyékként. 4. A román állam magatartásának az alapját a trianoni szerződés képezze ki­sebbségeinkkel szemben. 5. A kisebbségek és kisebbségi intézmé­nyek vagyonát sajátítsák ki az agrártör­vényben előirt mértékben. O. Az országhatárok mentén 50 km. szé­lességben mindenféle eladásra kerülő ki­sebbségi inaVan először a román állam­nak ajánlódjék fel megvásárlás végett s csak ezután magánfeleknek. 7. Az országhatárok mentén 50 km. szé­ELLENZIK 1937 február 2. Bethlen István gróf karácsonyi cikkének újabb visszhangja ,,A romániai magyarok üldözé­séről, terrorizálásáról, tönkre tételéről beszélni — kihívás“ CLUJ, február 1. Bethlen István gróf ismeri karácsonyi cikkének ma újabb visszhangját közöl­jük. A nyilatkozó Mudgcaru Virgilt fe­lesleges bemutatnunk. A nemzeti-pa rasztpárt főtitkára és kormányainak volt kereskedelmi és pénzügyminisztere, nem régiben előadást tartott országszerte a nemzeti munkavédelem kérdéséről. Már akkor meglepetve tapasztaltuk, hogy a sokat hangoztatott demokrata párt való­sággal elhajlott alapprogramjától és ma­holnap nem tudunk különbséget tenni a többségi pártok kisebbségi célkitűzései között. Amióta Maniu Gyula elmondot­ta emlékezetes Badacin-i beszédét, mely­nek jelentőségét az a megállapítás ké­pezte. hogy a ,,hegytetőről látom a deb­receni templom tornyát“, sokat változ­tak a belpolitikai viszonyok. A nemzeti parasztpárt vezérkarából idáig ketten szóltak hozzá a kérdéshez. Moldovan Vaier volt transsylvániai kormányzó, szenátor, a nemzeti-parasztpárl alelnö- ke nyugodt hangú kijelentésekben a kér­dés lényegéről beszélt: meg kell vitatni a kisebbségi kérdést, mely a két állam között a tulajdonképenj feszültséget al­kotja. Pop ühita, a Maniu kormány volt kisebbségi minisztere pedig, aki megfő galma/ta a párt kisebbségi programját, szükségesnek látja a kisebbségi tör­vény megalkotását a szomszédos cseh- állnm mintájára. Most pedig Mad- genru kétségtelenül feltűnést keltő nyi­latkozata elsiklik a lényeg felett és po lémikus jellegével eltereli a figyelmet Belliién cikkének alaptételéről. Mind­ezekből pedig megállapítható, bogy a kisebbségi kérdésben még a nemzeti- parasztpártban sincs egységesen kiala­kult vélemény. Megdöbbentő azonban, hogy Madgearu, aki pedig hazájának kétségtelenül egyik legtájékozottabb po­litikusa, az nem ismeri a magyarság helyzetét. Rólunk csak annyit tud a ló­vá ros, amennyit egyes többségi lapok célirányos beállításából kiolvasnak, el­ferdítve a helyzetet és minden bokorban irredenta nyulakat keresnek Mindazonáltal jó ismerni Madgearu álláspontját, amely a kisebbségi kérdést egészen más megvilágításban nézi, mint amilyenben néznie kellene egy román politikusnak. Madgearu nyilatkozata a következő: ^Bethlen István elíeledté Iranssylvánía történeté*“ Bethlen István gróf karácsonyi cikke meg- lepbe a román közvéleményt, nemcsak a Románia ellen .irányult támadás vjruJencaá- jával, amit a magyar kisebbség üldözésének hamis tételére alapított, hamm tételeinek és tendenciájának ellentétei miatt ás. AzáÜal, hogy az olvasókat újsághírekhez utalta, egyúttal azt is bevallotta a szerző, | hogy Ítéletei minden tárgyilagosságot nél­külöznek. Mert könnyű azt állítani, hogy „a külföldön élő etnikai kisebbségek soha­sem voltak annyira elnyomva, mint mos­tan“, ha nem hal át a bizonyítás elemi kö­telessége. Mit szólna Bethlen István gróf. ha egy román államférfi cikket ima a külföldi saj­tóban arról az állandó nyomorról, amely­ben a magyar parasztság él, amely nem részesült földreformban és amely ma is fél- feudális munkaviszonyban éj a mágnások kiterjedt birtokain? És ha összehasonlíta­nák valamelyik magyar parasztnak a jöve­delmét esetleg éppen a gróf birtokán dol­gozók közül, egy Romániában földhöz jut­tatott magyar nemzetiségű paraszt jövedék mével, milyen erkölcsi jogcíme volna a volt magyar miniszter elnöknek, hogy a romániai magyar parasztság nevében beszéljen? A román áüamférf inaik nem kellene eb­ben a tekintetben egyszerű kitalálásokhoz fo&yamodaiia, mert elegendő bzonyiték álla­na rendelkezésére. Ha ezt a kérdést feltette volna magában, Belliién István gróf nem kockáztatta volna meg, hogy „romániai magyar testvéreink minden képzeletet felülmúló kiirtásáról, tönkretételéről és terrorizálásáról“ beszéljen, felmentve érezve magát a legelemibb bizo­nyítás kötelezettsége alól. Az idézett cikk­ben tulajdonképon csak a székelység kul­turális önkormányzatának a kérdését vetik fél, aláhúzva küiönösképen a székelyek köz- birtokainak kisajátítását, amely különben néhány évvel ezelőtt a Népszövetség egyik határozatának is tárgyát képezte. Azt állítja továbbá, hogy Románia iskolapolitikáján keresztül az egész székelységet behálózták román iskolákkal és rormán tanítókkal azzal a céllal, hogy a székelyeket elrománosiitsák. Még ebben az esetben is Bethlen István gróf eltávolodott a történelmi igazságoktól és mai realitásoktól. Lehetetlen tagadni, hogy a ,.székelyek“ nagyrésze román ős- lakokból áll, akiket a magyar uralom alatt el nem zet retteni tettek. Ha Bethlen István gróf •elfelejtette Transsylvania történetét, fris­sítse azt fel újból emlékezetében. És vájjon meg lehet-e tagadni a székely nemzetiségű román állampolgároktól azt a jogot, hogy a román államtól román iskolákat kérjenek és az államtól azt, hogy a kívánságnak ele­get tegyen? Elismerve azonban, hogy a román állam magatartása a székelyföldi közoktatásban helytelen, milyen jogon általánosít Bethlen István gróf, azt állítva, hogy: ..mindaz, amit a székelyekről mondottunk, vonatkozik a vámosokra is, a városi intelligenciára és az egész transsylvániatj magyar népre. ..Soha .sem volt a kisebbség ilyen helyzetben“ A városi magyar kisebbség? Sohasem volt alkalma olyan (jó anyagi helyzetben élni, mint most. A magyar iparosok, kereskedők és kisiparosok összehasonlíthatatlanul jobb gazdasági helyzetben vannak, mént a román elem. A magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök cs más szabadfoglalkozásúak nagy számuk mellett privilegizált helyzetet élveznek ro­mán kollégáikkal szemben. A városi magyar gyermekek viszonylag nagyobb számban népesítik be a középiskolákat, mint a romá­nok. Magyar nyelven irt könyvek bőven ta­lálhatók a könyvkereskedésekben, niig a magyar la|*ok és folyóiratok jelentékeny számban jelennek meg. Az ország összes állampolgárai ugyanazokat a jogokat és szabadságot élvezik, mint amelyekben a ma­gyarok részesülnek különbség nélkül. Ilyen körülmények közölt a romániai ma­gyarok ,.üldözéséről, terrorizálásáról, törik, rétét‘léről“ beszélni direkt kihívás. Bethlen István nevezetes mérsékelt széllé mérői. Ezért éles kirohanásának a kisebb­ségi kérdésben nüts jelentősége kell, hogy •'egyen. Ezt különben a dkk teljesen megmagya­rázza. Bethlen István gróf annak dacára, hogy optimista Magyarország külpolitikai helyzetét illetőleg, aggódik (lazájának bá­bom utáni katonai helyzete miatt és úgy tünteti fel, hogy ugyanakkor aggódik a kül­földi magyar kisebbség sorsáért is. Expozéjának legszembetűnőbb ellentmon­dása az, hogy egyrészről nem helyesli a re­víziós izgatást — legalább is. mint hivata­los kormányténykedést — miért felfogása szerint ..a revízió megvalósulásához még egy kedvező világközvélemény sem elegendő", másrészről viszont határozott hive Magyar- ország fegyverkezésének, habár egyik szom­szédjának sincs támadó szándéka. Magyarország fegv v érkezése és a kisebbségi kérdések Ami Magyarország fegyverkezését ií.eti, Bethlen István gróf a Le Temps-nek egy cikkét kommentálva azt az aggodalmat oszt­ja, hogy abban az esetben, ha Magyaror­szág. Németország és Ausztria példáját kö­vetve, saját kezdeményezéséből fegyverkez­ni kezdene, a kj sün tant állama! ugyancsak saját kezdeményezésükből felmondanák azo­kat a kötelezettségeket, amiket a kisebbségi szerződésekben vállai:lak. Nem nehéz megérteni, hogy Bethlen Ist­ván grófot aggasztja ez a kilátás, amely megfosztaná Magyarországot egyik nemzet­közi agitációs ürügyétől és attól az állító­lagos erköcsi jogcímtől, hogy a külföldi á*!- 1 latinokban élő magyar kisebbség gyámjának a szerepét viselje, amit ma játszik. Ebben a lelki állapotlran és a trianoni szerződés katonai záradékainak igazolása keresésében ahhoz a vádhoz folyamodik, hogy az utód­államok is revideálták a trianoni szerződési azáltal, hogy nem tartották tszteletben a kisebbségi szerződést. Különösen Romániá­ról állítja, hogy .,a magyar kisebbséggel 1 szemben a kisebbségi szerződés egyik pont- I ját sem alkalmazzák és ott tulajdonJképen ez a szerződés nincs érvéDvben“. Igaz könyvszenzáció! Gulácsy Irén: NAGY LAJOS KIRÁLY. Hatalmas történelmi regény, 3 kötet, 90c oldal, Ära 43z lej, vászonkötés­ben 648 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk utánvéttel is. Kérje a könyvszenzációk jegy­zékét. lességben 30 éven keresztül egy kisebbsé­git se nevezzenek ki állami tisztviselőnek. 8. A román hivatalos közegek legyenek különbséget a székelyek és magyarok kö­zött, az előbbit különb nemzetiségnek tartsa az utóbbinál, ami különben a szé­kelyeknek is a meggyőződése. 9. Részesüljön támogatásban egy igazi Székely Párt, mely legyen független a Ma­gyar Párttól, mely állandó összeköttetés­ben van Magyarországgal, a mi halálos ellenségünkkel. 10. Az uj sajtótörvényben szögezzék le, hogy uj lap indításához előzetes engedély és pénzbiztosíték szükséges. 11. Az állam csak magyarnyelvű állami iskolákat támogasson pénzzel s ne fele­kezetieket is. 12. A szabadfoglalkozásokban, iparban, kereskedelemben érvényesüljön a propor­cionálitás elve. A határozati javaslat elfogadása után Me­tes a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Mi nem akarunk románositam. Nincs szükségünk renegátakra. Mi igazságot aka­runk és mindenkinek nyelvi és faji szabad­ságot. De lojálitást, megértést és segítséget kérünk az állam részére. Közeledjék a ki­sebbség és mi is közeledünk, amíg őszintén kezet foghalunk. 4 kaíonai záradék feimoíídása Ilyenképen meg van fejtve az ellenünk intézett éles támadás rejtélye: ürügy ez a trianoni szerződés katonai záradékainak fel­mondására és kísérlet, hogy erre a célra kedvező nemzetközi atmoszférát teremtsen. Ez a magatartás kétséget ébreszt a reví­ziós agitáció enyhítésére tett ajánlatának őszintesége iránt is. Mert Magyarország fegy­verkezésének egy ín pejus revízióval való igazolása, amit a kisantant államai követ­nének, nem méftó arra, hogy komolyan ve­gyék. Bethlen István gróf cikkének egy másik ellentmondása abban áll, hogy egyrészről elfogult támadást intéz Románia elten, a kisebbségek elleni bánásmód címén, más­részt meg közvetlen tárgyalások kezdemé­nyezésére tesz ajánlatot Bucureşti-tel. Ha Bethlen István gróf őszintén azt óhaj­totta volna, hogy a budapesti kormány tár­gyalást kezdjen a román állam vezetőivel a magyar kisebbségi kérdésről, belátta vol­na, hogy nem opportunus ennyi tempera- men tűm pazarlással tűzd'ni ellenünk. Ha a volt miniszterei nők mégis komolyan foglalkozik „a transsyIvánjai magyar kisebb­ség sorsával4/ be kel! látnia, hogy hibát, követett el azáltal, hogy olyan jogtalanul támadott meg egy államot, amelynek őszinte óhalja méltányos bánásmódot biztosítani az összes kisebbségeiknek, tiszteletben tartva mindenki jogait, anélkül azonban, hogy bár­kinek is privilegizált helyzetet nyújtana. Románia nem fél Számoljon továbbá azzal is, hogy Romá­nia nem fél a Népszövetséghez való fetebbe­zestol es meg kévés be a Nepszovetseget nem lehet arra kényszeríteni, hogy Magyarország parancsa szerint Ítélkezzen arra a fenye­getésre, hogy kivonul ebből a nemzetközi testületből, amelyről ofiyan megvetéssel nyi­laik özük. Bethlen István gróf biztosabban szolgálta volna ügyét a revízió illúzióiról való őszinte lemondással és egy olyan gazdasági azon­nali együttműködés lojális sürgetésével, amely hivatva volna megnyitni miinél hama­rabb a politikai barátság útját. Azáltal, hogy cikkét a Romániával való tárgyalásokra valló felhívás után azzal a fe­nyegetéssel fejezi be, hogy ,.nem tűrhetjük tovább, hogy testvéreink Európa közepén „Vogelfrei“-ok legyenek és szemeink előtt embertelenül feszítsék őket keresztre“, a volt miniszterelnök nem szolgálta a romá­niai ma gyér kisebbség ügyét. Romániában gróf ur senkit sem törtek kerékbe és senkit nem feszitheinek kereszt­re humánusan, vagy embertelenül! Van egy’ demokrata román közvélemény, amely őrködik afelett, hogy minden állam­polgár jogait, fajra való tekintet nélkül, tiszteletben tartsák. Demeter Béla,

Next

/
Oldalképek
Tartalom