Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-02 / 26. szám
1 * z, »A cfiun ea Patriotica “ 12 pontja CLUJ, február 1. I tegnap délelőtt o; i// /purkaniaru nugy- terűiében nyi/iMUWS közgyűlést tartott a helybeli ,,Acţiunea Patriotie<i" Megnyitó be- ':eilet Danila Papp ngngalnuKoti tábornok tartott. A: elnök bevezető szavaiban csoportjának utóbbi időben végzett munkájáról számolt l>e röviden. .4" Acţiunea Patriotica beadványt intézett a helyi allumi iittézményekhe: a ne- t* k visszaronu'utositása érdekében. l:s érint kezesbe lépett a város vezetőségével, hogy a: idegen névéi utcákat román nevekkel hi<s- sn el. Katalógust készít a román iparosok é' kereskedőkről' hogy a román közönség m forduljon idegenekhez. Speciális törvény javaslaton dolgozik, mely eltünteti majd <tz idegen feliratokat és megszünteti azt az ér- zesl, hogy az ember egy idegen országbein \ még mindig megoldatlan Barit iudice- vm kérdésével kapcsolatban a cigánytelep kilakoltatásért ajánlja. .4 r»árosnak ez a terű- ele volna a legalkalmasabb iskolaépítésre, aulái is inkább. mert ez a negyed viseli legjobban magán a román jelieret. A román hadseregnek városunkba vaó bevonulásért és a nagy egyesülést a főtérre építendő emlékművel kivonja maradandó emlékké tenni a hazafias csoport. Metes 12 pontja 4r elnöki megnyitó utón Stefan Metes, volt államtitkár a kisebbségek kérdéséről beszélt. — A kisebbségek bel- és külföldön izgatnak a román állam ellen Mi az oka ennek? Mi teszi lehetővé? .4z állami hatolom, a teld ntél y hiány. A kisebbségek szobádon szer- I ezkednek és idegen országtól várnak segítséget. Jogalapjuk, az Alba-lulia-i egyezmény, melyet nem az egész, csak a transsylvániai románok egy része, szocialista szellemek sugallatára kötötték meg ilyen szégyenteljes módon. Később maga Mania is belátta, hogy hibát követett el ezzel az egyezménnyel, melynek alapján a kisebbségek jogtalanul mindegyre a Népszövetség elé viszik panaszaikat. — Az itteni magyar kisebbségek nem tárgyalhatnak Pesttel. Románia elég erős arra. hogy maga tegyen igazságot. — Romániában kétféle kisebbség él: 1. történelmi tradicióju: magyarok, székelyek, szászok; 2. jövevények, telepítettek: oroszok, rutének, zsidók stb. Az összkisebbség száma négymillió, ez a négymillió pedig nem teheti egy pdíiglott állammá Romániát. Majd ismertette a közvetlen közhatalomváltozás utáni magyarság és szászság magatartását és e két kisebbség politikai pártjainak kialakulását. — A világon egy országban sine» olyan jó dolga a kisebbségnek, mint Romániában. Adatokkal bizonyítja állítását Metes, volt államtitkár. Igaz ugyan, hogy statisztikai kimutatásai nem a legújabbak. De általuk sikerült igen kedvező képet festeni a mai kisebbség életéről. A Transsylvániában és Bánatban a posta- és távirat-telefon hivatalok nagy része kisebbségi. Az agrárreform a kisebbségek részére késrütt kedvezményesebben. A kisebbségi egyházak iskoláinak száma állandó növekedést mutat. A magyar és szász bankok jobb helyzetben vannak, mint a többségiek Pest és Berlin kiapadhatatlan forrás. A Román Nemzeti Bank is inkább kisebbségi vállalatokért segít. Iparban és kereskedelemben megintcsak a kisebbségek vezetnek. Több kisebbségi könyv, folyóirat, napilap lát napvilágot, mint a régi impérium alatt. Nyomdája és könyvosztálya a kisebbségnek van a legtöbb. — A szabadfogláikozásv pályákon a zsidóság jelent komoly veszedelmei. A zsidó orvosok és ügyvédek száma, vagy több, vagy legalább is egyenlő a keresztényekével. A román politikai párfok közül a nemzetlparasztpártot ítélte el leginkább s legnagyobb bűnéül az Alba-lulia-i egyezményt tudta be. Mik a teendők?! Az Acţiunea Patriotica megszavazott határozatokban válaszol: 1. A politikai pártok közös megegyezés folytán állapodjanak meg egy állandó kisebbség-szembeni magatartásban, szem előtt tartván az állam és a román nemzet felsőbb érdekeit. 2. Az 1918 december l-én kötött Alba- lulia-i kisebbségi egyezményt tekintsék véglegesen megszűntnek, mivel valótlan és káros a román államra nézve. 3. Vált őzt áss ág meg a választási törvényeket kerületekként, vagy megyékként. 4. A román állam magatartásának az alapját a trianoni szerződés képezze kisebbségeinkkel szemben. 5. A kisebbségek és kisebbségi intézmények vagyonát sajátítsák ki az agrártörvényben előirt mértékben. O. Az országhatárok mentén 50 km. szélességben mindenféle eladásra kerülő kisebbségi inaVan először a román államnak ajánlódjék fel megvásárlás végett s csak ezután magánfeleknek. 7. Az országhatárok mentén 50 km. széELLENZIK 1937 február 2. Bethlen István gróf karácsonyi cikkének újabb visszhangja ,,A romániai magyarok üldözéséről, terrorizálásáról, tönkre tételéről beszélni — kihívás“ CLUJ, február 1. Bethlen István gróf ismeri karácsonyi cikkének ma újabb visszhangját közöljük. A nyilatkozó Mudgcaru Virgilt felesleges bemutatnunk. A nemzeti-pa rasztpárt főtitkára és kormányainak volt kereskedelmi és pénzügyminisztere, nem régiben előadást tartott országszerte a nemzeti munkavédelem kérdéséről. Már akkor meglepetve tapasztaltuk, hogy a sokat hangoztatott demokrata párt valósággal elhajlott alapprogramjától és maholnap nem tudunk különbséget tenni a többségi pártok kisebbségi célkitűzései között. Amióta Maniu Gyula elmondotta emlékezetes Badacin-i beszédét, melynek jelentőségét az a megállapítás képezte. hogy a ,,hegytetőről látom a debreceni templom tornyát“, sokat változtak a belpolitikai viszonyok. A nemzeti parasztpárt vezérkarából idáig ketten szóltak hozzá a kérdéshez. Moldovan Vaier volt transsylvániai kormányzó, szenátor, a nemzeti-parasztpárl alelnö- ke nyugodt hangú kijelentésekben a kérdés lényegéről beszélt: meg kell vitatni a kisebbségi kérdést, mely a két állam között a tulajdonképenj feszültséget alkotja. Pop ühita, a Maniu kormány volt kisebbségi minisztere pedig, aki megfő galma/ta a párt kisebbségi programját, szükségesnek látja a kisebbségi törvény megalkotását a szomszédos cseh- állnm mintájára. Most pedig Mad- genru kétségtelenül feltűnést keltő nyilatkozata elsiklik a lényeg felett és po lémikus jellegével eltereli a figyelmet Belliién cikkének alaptételéről. Mindezekből pedig megállapítható, bogy a kisebbségi kérdésben még a nemzeti- parasztpártban sincs egységesen kialakult vélemény. Megdöbbentő azonban, hogy Madgearu, aki pedig hazájának kétségtelenül egyik legtájékozottabb politikusa, az nem ismeri a magyarság helyzetét. Rólunk csak annyit tud a lóvá ros, amennyit egyes többségi lapok célirányos beállításából kiolvasnak, elferdítve a helyzetet és minden bokorban irredenta nyulakat keresnek Mindazonáltal jó ismerni Madgearu álláspontját, amely a kisebbségi kérdést egészen más megvilágításban nézi, mint amilyenben néznie kellene egy román politikusnak. Madgearu nyilatkozata a következő: ^Bethlen István elíeledté Iranssylvánía történeté*“ Bethlen István gróf karácsonyi cikke meg- lepbe a román közvéleményt, nemcsak a Románia ellen .irányult támadás vjruJencaá- jával, amit a magyar kisebbség üldözésének hamis tételére alapított, hamm tételeinek és tendenciájának ellentétei miatt ás. AzáÜal, hogy az olvasókat újsághírekhez utalta, egyúttal azt is bevallotta a szerző, | hogy Ítéletei minden tárgyilagosságot nélkülöznek. Mert könnyű azt állítani, hogy „a külföldön élő etnikai kisebbségek sohasem voltak annyira elnyomva, mint mostan“, ha nem hal át a bizonyítás elemi kötelessége. Mit szólna Bethlen István gróf. ha egy román államférfi cikket ima a külföldi sajtóban arról az állandó nyomorról, amelyben a magyar parasztság él, amely nem részesült földreformban és amely ma is fél- feudális munkaviszonyban éj a mágnások kiterjedt birtokain? És ha összehasonlítanák valamelyik magyar parasztnak a jövedelmét esetleg éppen a gróf birtokán dolgozók közül, egy Romániában földhöz juttatott magyar nemzetiségű paraszt jövedék mével, milyen erkölcsi jogcíme volna a volt magyar miniszter elnöknek, hogy a romániai magyar parasztság nevében beszéljen? A román áüamférf inaik nem kellene ebben a tekintetben egyszerű kitalálásokhoz fo&yamodaiia, mert elegendő bzonyiték állana rendelkezésére. Ha ezt a kérdést feltette volna magában, Belliién István gróf nem kockáztatta volna meg, hogy „romániai magyar testvéreink minden képzeletet felülmúló kiirtásáról, tönkretételéről és terrorizálásáról“ beszéljen, felmentve érezve magát a legelemibb bizonyítás kötelezettsége alól. Az idézett cikkben tulajdonképon csak a székelység kulturális önkormányzatának a kérdését vetik fél, aláhúzva küiönösképen a székelyek köz- birtokainak kisajátítását, amely különben néhány évvel ezelőtt a Népszövetség egyik határozatának is tárgyát képezte. Azt állítja továbbá, hogy Románia iskolapolitikáján keresztül az egész székelységet behálózták román iskolákkal és rormán tanítókkal azzal a céllal, hogy a székelyeket elrománosiitsák. Még ebben az esetben is Bethlen István gróf eltávolodott a történelmi igazságoktól és mai realitásoktól. Lehetetlen tagadni, hogy a ,.székelyek“ nagyrésze román ős- lakokból áll, akiket a magyar uralom alatt el nem zet retteni tettek. Ha Bethlen István gróf •elfelejtette Transsylvania történetét, frissítse azt fel újból emlékezetében. És vájjon meg lehet-e tagadni a székely nemzetiségű román állampolgároktól azt a jogot, hogy a román államtól román iskolákat kérjenek és az államtól azt, hogy a kívánságnak eleget tegyen? Elismerve azonban, hogy a román állam magatartása a székelyföldi közoktatásban helytelen, milyen jogon általánosít Bethlen István gróf, azt állítva, hogy: ..mindaz, amit a székelyekről mondottunk, vonatkozik a vámosokra is, a városi intelligenciára és az egész transsylvániatj magyar népre. ..Soha .sem volt a kisebbség ilyen helyzetben“ A városi magyar kisebbség? Sohasem volt alkalma olyan (jó anyagi helyzetben élni, mint most. A magyar iparosok, kereskedők és kisiparosok összehasonlíthatatlanul jobb gazdasági helyzetben vannak, mént a román elem. A magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök cs más szabadfoglalkozásúak nagy számuk mellett privilegizált helyzetet élveznek román kollégáikkal szemben. A városi magyar gyermekek viszonylag nagyobb számban népesítik be a középiskolákat, mint a románok. Magyar nyelven irt könyvek bőven találhatók a könyvkereskedésekben, niig a magyar la|*ok és folyóiratok jelentékeny számban jelennek meg. Az ország összes állampolgárai ugyanazokat a jogokat és szabadságot élvezik, mint amelyekben a magyarok részesülnek különbség nélkül. Ilyen körülmények közölt a romániai magyarok ,.üldözéséről, terrorizálásáról, törik, rétét‘léről“ beszélni direkt kihívás. Bethlen István nevezetes mérsékelt széllé mérői. Ezért éles kirohanásának a kisebbségi kérdésben nüts jelentősége kell, hogy •'egyen. Ezt különben a dkk teljesen megmagyarázza. Bethlen István gróf annak dacára, hogy optimista Magyarország külpolitikai helyzetét illetőleg, aggódik (lazájának bábom utáni katonai helyzete miatt és úgy tünteti fel, hogy ugyanakkor aggódik a külföldi magyar kisebbség sorsáért is. Expozéjának legszembetűnőbb ellentmondása az, hogy egyrészről nem helyesli a revíziós izgatást — legalább is. mint hivatalos kormányténykedést — miért felfogása szerint ..a revízió megvalósulásához még egy kedvező világközvélemény sem elegendő", másrészről viszont határozott hive Magyar- ország fegyverkezésének, habár egyik szomszédjának sincs támadó szándéka. Magyarország fegv v érkezése és a kisebbségi kérdések Ami Magyarország fegyverkezését ií.eti, Bethlen István gróf a Le Temps-nek egy cikkét kommentálva azt az aggodalmat osztja, hogy abban az esetben, ha Magyarország. Németország és Ausztria példáját követve, saját kezdeményezéséből fegyverkezni kezdene, a kj sün tant állama! ugyancsak saját kezdeményezésükből felmondanák azokat a kötelezettségeket, amiket a kisebbségi szerződésekben vállai:lak. Nem nehéz megérteni, hogy Bethlen István grófot aggasztja ez a kilátás, amely megfosztaná Magyarországot egyik nemzetközi agitációs ürügyétől és attól az állítólagos erköcsi jogcímtől, hogy a külföldi á*!- 1 latinokban élő magyar kisebbség gyámjának a szerepét viselje, amit ma játszik. Ebben a lelki állapotlran és a trianoni szerződés katonai záradékainak igazolása keresésében ahhoz a vádhoz folyamodik, hogy az utódállamok is revideálták a trianoni szerződési azáltal, hogy nem tartották tszteletben a kisebbségi szerződést. Különösen Romániáról állítja, hogy .,a magyar kisebbséggel 1 szemben a kisebbségi szerződés egyik pont- I ját sem alkalmazzák és ott tulajdonJképen ez a szerződés nincs érvéDvben“. Igaz könyvszenzáció! Gulácsy Irén: NAGY LAJOS KIRÁLY. Hatalmas történelmi regény, 3 kötet, 90c oldal, Ära 43z lej, vászonkötésben 648 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk utánvéttel is. Kérje a könyvszenzációk jegyzékét. lességben 30 éven keresztül egy kisebbségit se nevezzenek ki állami tisztviselőnek. 8. A román hivatalos közegek legyenek különbséget a székelyek és magyarok között, az előbbit különb nemzetiségnek tartsa az utóbbinál, ami különben a székelyeknek is a meggyőződése. 9. Részesüljön támogatásban egy igazi Székely Párt, mely legyen független a Magyar Párttól, mely állandó összeköttetésben van Magyarországgal, a mi halálos ellenségünkkel. 10. Az uj sajtótörvényben szögezzék le, hogy uj lap indításához előzetes engedély és pénzbiztosíték szükséges. 11. Az állam csak magyarnyelvű állami iskolákat támogasson pénzzel s ne felekezetieket is. 12. A szabadfoglalkozásokban, iparban, kereskedelemben érvényesüljön a proporcionálitás elve. A határozati javaslat elfogadása után Metes a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Mi nem akarunk románositam. Nincs szükségünk renegátakra. Mi igazságot akarunk és mindenkinek nyelvi és faji szabadságot. De lojálitást, megértést és segítséget kérünk az állam részére. Közeledjék a kisebbség és mi is közeledünk, amíg őszintén kezet foghalunk. 4 kaíonai záradék feimoíídása Ilyenképen meg van fejtve az ellenünk intézett éles támadás rejtélye: ürügy ez a trianoni szerződés katonai záradékainak felmondására és kísérlet, hogy erre a célra kedvező nemzetközi atmoszférát teremtsen. Ez a magatartás kétséget ébreszt a revíziós agitáció enyhítésére tett ajánlatának őszintesége iránt is. Mert Magyarország fegyverkezésének egy ín pejus revízióval való igazolása, amit a kisantant államai követnének, nem méftó arra, hogy komolyan vegyék. Bethlen István gróf cikkének egy másik ellentmondása abban áll, hogy egyrészről elfogult támadást intéz Románia elten, a kisebbségek elleni bánásmód címén, másrészt meg közvetlen tárgyalások kezdeményezésére tesz ajánlatot Bucureşti-tel. Ha Bethlen István gróf őszintén azt óhajtotta volna, hogy a budapesti kormány tárgyalást kezdjen a román állam vezetőivel a magyar kisebbségi kérdésről, belátta volna, hogy nem opportunus ennyi tempera- men tűm pazarlással tűzd'ni ellenünk. Ha a volt miniszterei nők mégis komolyan foglalkozik „a transsyIvánjai magyar kisebbség sorsával4/ be kel! látnia, hogy hibát, követett el azáltal, hogy olyan jogtalanul támadott meg egy államot, amelynek őszinte óhalja méltányos bánásmódot biztosítani az összes kisebbségeiknek, tiszteletben tartva mindenki jogait, anélkül azonban, hogy bárkinek is privilegizált helyzetet nyújtana. Románia nem fél Számoljon továbbá azzal is, hogy Románia nem fél a Népszövetséghez való fetebbezestol es meg kévés be a Nepszovetseget nem lehet arra kényszeríteni, hogy Magyarország parancsa szerint Ítélkezzen arra a fenyegetésre, hogy kivonul ebből a nemzetközi testületből, amelyről ofiyan megvetéssel nyilaik özük. Bethlen István gróf biztosabban szolgálta volna ügyét a revízió illúzióiról való őszinte lemondással és egy olyan gazdasági azonnali együttműködés lojális sürgetésével, amely hivatva volna megnyitni miinél hamarabb a politikai barátság útját. Azáltal, hogy cikkét a Romániával való tárgyalásokra valló felhívás után azzal a fenyegetéssel fejezi be, hogy ,.nem tűrhetjük tovább, hogy testvéreink Európa közepén „Vogelfrei“-ok legyenek és szemeink előtt embertelenül feszítsék őket keresztre“, a volt miniszterelnök nem szolgálta a romániai ma gyér kisebbség ügyét. Romániában gróf ur senkit sem törtek kerékbe és senkit nem feszitheinek keresztre humánusan, vagy embertelenül! Van egy’ demokrata román közvélemény, amely őrködik afelett, hogy minden állampolgár jogait, fajra való tekintet nélkül, tiszteletben tartsák. Demeter Béla,