Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-02 / 26. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4. Fiókkiadó hivat al és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Ckij, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, felévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, felevre 20, events 4° pengő. A többi külföldi államokba csak a ponókülönbözettd öbb. LVIII ÉVFOLYAM, 26. SZÁM. KEDD 1937 FEBRUÁR 2. Mérlegeljünk! hin KEMÉNY JÁ íVO > A református egyházkerület közgyűlésének lezajlása után illő, hogy mérlegeljük annak közéleti jelentőségét s megállapítsuk: milyen tanulságok vonhatók le belőlük hétköznapjaink számára. A szorosabb értelemben vett egyházi méltatás e pillanatban nem célunlz, inkább arra törekszik itt, hogy a transsylván érdekek és értékek szempontjából nézHitler szombati beszédére béküjékeny szellemű Delbos válasza „Végsőkig elmegyünk a békítő eljárások, kezdeményezések és a megértés biztosítása terén“. — „Egyedülifeltételünk, hogy a Németországgal létrejövő megértés ne irányuljon más állam ellen“. — A francia sajtó szerint viszont Hitler beszéde nem nyújt alapot a kibontakozásra zük jelentősebb mozzanatait és levonjuk azokat a tanulságokat, melyek közéletünk javára is hasznosíthatók. Utólag beválthatjuk, hogy bár pillanatnyilag sem kételkedtünk abban, hogy az egyházkerületi lelkészt főjegyzővá- tasztás izgalmas problémája okot nem adhat az elvi alapoktól való elkanyaro- dásra, mégis felmerült bennünk az ag- | gódó kíváncsiság, vájjon a fegyelemnek 1 és emelkedett szellemnek milyen fokáról | fog tanúskodni az a testület, mely több, | mint félmillió református magyar bizal | mát bírva, mintegy tükörképe kell le- 1 gyen kisebbségünk e számszerint is 1 döntő jelentőségű része közszellemének. g Örömmel és jogos büszkeséggel állapit- I hatjuk meg, hogy a legmesszebbmenő | várakozásokat sem hagyták kielég: etle- | nül azok a nemes és férfiasán keresztyén | megnyilatkozások, melyek úgy a meg- g választott főjegyző, mint ellenielölt je ré- I széröl elhangzottak s biztosítják a kö- g zösséget arról, hogy a szeretetlenségnek | nyoma sincs jelen, sőt a megbecsülés, a | kölcsönös tisztelet, a testvéri együttarto- B zás jegyében s közös munka, megértés és 1 szolidaritás összes feltételei adva van- I nak, E megnyiltkozásokhoz méltó keret | a püspöki szó, ki magamellett egyetértésben dolgozó, hűséges tanácsosai, — első munkatársaiként kívánja látni őket. Keresztgén, a szó valódi értelme szerinti keresztyén szándék bizonyítéka ez az állásfoglalás s ha tultekintve a reformă- E tus egyház belső életén, a magunk dolgainak ezer felé elágazó, egyszerűnek, könnyen kezelhetőnek a legkisebb mértékben sem nevezhető összességére gondolunk, az az óhajtás születik bennünk, bár csak tudnánk elég erősek lenni arra, hogy egymás cselekedeteinek megítélésében, problémáink súlyos voltából következő, gyakran ellentétes véleményünknek bírálatában, minden időben ezt a szellemet képviselhessük. Szükséges — ha valóban és hittel akarjuk boldogulásunkat — meggyőznünk elsősorban egyen-egyen önmagunkat arról, hogy a segítő szándék sokkal több emberben és sokkal tisztábban él, mint ahogy ezt hinni merjük. El kell fogadnunk továbbá azt ,hogy éppen a komoly segitő szándék váltja ki az egyes emberből ci gyakran talán meglepőnek, néha első pillanatra megmagyarázhatatlannak is tetsző, miénkkel esetleg nem egybehangzó véleményt. És rá kell döbbennünk arra, hogy elsősorban nem az elgondolások sokszínűségének egybehangolására, hanem a sok jószándék és se- gitöakarat találkozásának elősegítésére kell törekednünk — mert csak egy ilyen mélyebben értelmezett találkozásból szü- lethetik meg az önként vállalt s éppen önkéntes voltában életrevaló fegyelem. A püspöki programbeszéd egyik leglényegesebb gondolata nz volt, hogy a hitnek nem szabad mozdulatlanságba merevednie: cselekedeteknek kel! fakrtdrtiok belőle, mert egyébként megsemmisül önmagában. Mindazok a szeretclmunkák. társadalmi, kulturális tevékenységek. melyek ma egyházaink éleiében döntő jelentőséggel bírnak, tu'oj- dönképen ebből a gondolatból fakadnak. Ha már most levonni igyekezvén a tanuhágoHitler szombati nagy beszéde melyet alább közlünk, íképezl az európai külpolitika központi eseményét. Amíg az európai külpolitika nagy központjai közül Róma teljes megelégedéssel fogadta ezt a beszédet, addig Pállásban és Londonban bizonyos ingadozást lehet látni a beszéd megítélése körül. Mindkét fővárosban elismerik, hogy a helyzet fejlődését nem befolyásolja kedvezőtlen! iHamvban ez a beszéd, de elégüilefclenek azzal, hogy Hitier beszédében nem tért ki az Étien és Blum beszédeiben elhangzott pozitiv kibontakozási ajánlatokra. Természetesen különbséget kell tenni a ssjtóknitiika és az illetékes vezető körök véleménye között. A saj- tókriitika nagy külpolitikái kérdéseknél néha csak azért festi alá erősebben az elégü- let feni séget, bogy a kormányférfiak békiiJé- kenyebb állásfoglalása nagyobb engedménynek labszék. Körülbelül ez történik ma Franciaországban, ahol a vasárnapi sajtó meglehetősen erős kritikával ldséri Hitler kijelentéseit, míg Delbos külügyminiszter ugyamaz'- mop este egész más hangnemben a békülé- kenysóg látható törekvésével válaszolt a német birodalom vezetőjének kijelentéseire. Angliáiban szintén pozitiv továbbhaladási lehetőségeket látnak Hitler beszédében, bár pillanatnyilag itt Parisnál erősebbnek látszik a tartózkodás Berlinnel szemben., aminek oka az lehet, hogy Hitler különös erényességgel hangoztatta volt a német gyarmatok visszás zer zés ének követelését s ez elsőidben Angliát érinti. Delbos francia külügyminiszter tegnap választókerületében, Ghateaurouxban beszélt, ahol felhasználta az alkalmat, hogy a világháború halottjai emlékművének leleplezése alkalmából válaszoljon Hitler beszédére. Delbos mindenek élőit hangoztatta, hogy I Franciaország íves zó’y esetén nm is egységesen egy emberként állana készen minden külföldi támadás visszavetésére. Mindaddig azonban, aim Lg ilyen kényszer előtt nem áll. minden erejével a 'bókéért dolgozik és az e meggyőződése, hogy a béke érdekében minI de.n népnek együtt kell dolgoznia. A békét szolgálta Franciaország akkor is, mikor a spanyol kérdésben a benemnv«tkozás mellett tört lándzsát. Ez a politika el akarja szigetelni a spanyol polgárháborút és lehetővé igyekszik tenni, hogy Spanyolország mn^a döntsön sorsa fölött. Franciaország továbbra is a béke politikáját folytatja s ennek érdekében törheletíen hive marad a Népszövetségnek, melv az Alexandrette kérdésben hozott megoldásával újra megmutatkert. a cselekvés síkjába lépő keresztyén élet I értékeire tekintünk, megállapíthatjuk azt. I hogy az egyházi élet területén kívül eső ■ megnyilvánulásaink életteljessége is attól j függ, mennyire vagyunk, vagy leszünk képesek meggyőződést belevinni azokba a társadalmi, kulturális s egyéb tevékenységeinkbe. melyek kivid esnek az egyházi munka körén? Van-e bennünk annyi lelkesedés és lendiVct[ amikor a hétköznapok dolgaival törődünk, mint amennyi lelkesedés és lendület biztosította nem eyy egyházi intézmény felvirágzását? Át tudilik-e érezni azoknak az apró, szürke munkáknak s-épségét, ame! ta, hogy milyen eredményesen képes a világbékét (szolgálni. Franciaország a békét akarja előmozdítani baráti kapcsolataival és I ragaszkodik ahhoz a törekvéséhez, hogy megkísérelje barátai körének az egész világ- , ra valló kiterjesztését. Egy háborúban ma győztes és legyőzött egyarámt belepusztul- j hat. Éppen ezért nem kételkedem — mon- , ' dotba Delbos — a Rajnán ék az Alpeseken i túlról jött békemegnyilatkozások ősaintesé- j gében sem. Nem akarok még nyilatkozni i Hitler kancellár kijelentéseiről, mert minden j részletében nem ismerem azt s a külpoüti- I kában óvakodni kell a 'rögtönzésektől. Eddii- I gi benyomásaim alapján is készséggel meg- j állapíthatom azonban hogy Hit’er beszédő- í ben nincs támadás Franciaország ellen és I hogy a kancellár szerint Németország és ; Franciaország között egyáltalán nincs sem- j mi ütközőpont. Ez a mi gondolatunk is — j folytatta Delbos külügyminiszter — ez a mi^ 1 óhajunk is. De nemcsak mi vagyunk, fran- i ciák és németek a világon. A béke csak j azoknak a.z á'talános szabályoknak alapján I állhat, melyek sorában Franciaország olt j látja a nemzetközi szerződések tisztelet- 1 ben tartását is. Hitler eddigi állásfoglalása I ebben a kérdésben nem nagyon megbízható. Nem kételkedem a kancellár békeszándékának őszinteségében. Szempontjaink nem is a célra, hanem a módszerre vonatkozólag térnek el. Németország vezetője kétségtelenül uj lapra fordított a történelemben. Minden megoldás azonban nehézségekbe ütközik. amíg Németországnak például a fegyverkezés kérésében nézete, hogy saját fegyverkezésének ő az egyedüli bírája. Örömmel oflvasom Hitler kancellár kijelentéseiben a következő kitételt: „A béke a mii Ieghjek látszólag gyakran unalmasak s n favágás egyhangúságát idézik emlékezetünkbe? Megtanulunk-e lelkesedni a hétköznapokért? Mindazoknak, akik ott lehettünk, küllőnkül ön is örömet jelentett az a kitüntető figyelem, mellyel a különböző egyházak és hatóságok az ünnepségek fényének emeléséhez hozzájárultak. A feiekezetek közötti béke és megértés jeleit köszöntöttük s a kormányzat elismerését azzal a lelki munkával szemben, melyet hite, meggyőződése szerint s minden erejének segítségével végez a Református Egyház, őszinte reménységgel kívánjuk/, hogy ennek a hiivallásbeli és anyafőbb javunk“. Ami minket illet — folytatta Delbos külügyminiszter — szintén készek vagyunk minden erőfeszítésre a béke és megbékülés érdekében. Egyedüli feltételünk, hogy ez a megbékülés ne irányuljon senki ellen. Mikor ezt mondom, Oroszországra is gondolok, mert lehetetlen kizárni egy kétszázmilliós nemzetet a megbékülés keretéből. Nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatban mi mindig azt kérdezzük: ezek a megállapodások mindenkire érvényesek-e? Németországtól sem kérünk semmi olyan kötelezettséget amit magunkra is ne vonatkoztatnánk. Meg vagyunk győződve, hogy a háború bűn, súlyos bűn mindenki ellen. Végsőkig elmegyünk a békítő eljárások, kezdeményezések és a megértés biztosítása terén. Ef vagyunk határozva — végezte szavait Delbos — hogy elkerülünk minden háborút. Békeakaratunk egyetlen határa rendíthetetlen elszántságunk arra, hogy védekezzünk, ha megtámadnak és hogy híven teljesítsük szerződésileg vállalt kötelezettséget nk el. Delíbos beszédét Párils politikai köreiben úgy tekintik, mint Franciaország hajlandóságának bejelentését arra, hogy további tárgyalásokba bocsátkozzék. Ugyanakkor meg- lállaipi^ják azonban, hogy Hitler kijelentései inkább alakjukra nézve voltak b^külé- kenyek, nem lényegükben. A kancellár kijelentései, e felfogás szerint, függőben hagyták Németország európai ^helyezkedésének kérdését és nem nyitnak kaput a kibontakozás előtt. A félhivatalos ,,Petit Párisién“ mégis megállapítja, hogy a hónapok óta tornyosuló felhőkön rést nyitott a berSüni beszéd. nyelvbeli különbségeken túl néző találkozásnak minél több és minél gazdagabb gyümölcsei teremjenek\ Ma, amikor a nagyvi- lágban a jelszavaknak és szélsőséges induló toknak összevisszasága nehezedik az emberiség lelkére, egyházaknak és egymás mellett és együtt élő embereknek feladata ázol, nak a belső. lelki alapoknak felkutatása, melyek alkalmasak komoly találkozási alkalmak teremtésére. Ilyen alkalomnak Iáitu\ a Református Egyháznak ünnepélyes na; jait s ezért szolgál külön örömünkre, hogy ez alkalom ebből a szempontból is áldásos nak bizonyult, ©síé&'ze'fes német beszéd! BERLTN, február 1. A német nemzeti szocializmus uralom- rajutásának négyéves évfordulója alkalmából szombaton egész Németország területén nagy ünnepségeket rendeztek. Hitler kancellárnak a birodalmi gyűlésben elmondott beszédét hangszórókon keresztül egész Németország végighallgatta. A színházakban, mozikban, vendéglőkben, kávéházakban, kórházakban és a tereken, utcákon mindenütt hangszórókat állítottak fel. Berlinbe \ a közeli városokból nagfe tömegekben özönlöttek az emberek. Az üzleteket Németország területén mindenütt bezárták. A kancellár beszédének meghallgató sára a Krolloperába egymásután érkéz tek a német birodalmi gyűlés képvise lői, összesen hétszázötvenen. Mindany nyian a nemzeti szocialista párt egyen ruhájában. A képviselők a padsorokba! állva várták Hitler kancellár és Görin: tábornok, a birodalmi gyűlés elnökénei érkezését. A diplomáciai kar tagjainál páholyában csaknem valamennyi állan diplomáciai képviselői megjelentek. (Cikkünk folytatása az utoLsó oldalon)