Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-02 / 26. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4. Fiókkiadó hivat al és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Ckij, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, felévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, felevre 20, events 4° pengő. A többi külföldi államokba csak a ponókülönbözettd öbb. LVIII ÉVFOLYAM, 26. SZÁM. KEDD 1937 FEBRUÁR 2. Mérlegeljünk! hin KEMÉNY JÁ íVO > A református egyházkerület közgyűlé­sének lezajlása után illő, hogy mérlegel­jük annak közéleti jelentőségét s meg­állapítsuk: milyen tanulságok vonhatók le belőlük hétköznapjaink számára. A szorosabb értelemben vett egyházi mél­tatás e pillanatban nem célunlz, inkább arra törekszik itt, hogy a transsylván érdekek és értékek szempontjából néz­Hitler szombati beszédére béküjékeny szellemű Delbos válasza „Végsőkig elmegyünk a békítő eljárások, kezdeményezések és a megértés biztosítása terén“. — „Egyedülifeltételünk, hogy a Németországgal létre­jövő megértés ne irányuljon más állam ellen“. — A francia sajtó szerint viszont Hitler beszéde nem nyújt alapot a kibontakozásra zük jelentősebb mozzanatait és levonjuk azokat a tanulságokat, melyek közéle­tünk javára is hasznosíthatók. Utólag beválthatjuk, hogy bár pilla­natnyilag sem kételkedtünk abban, hogy az egyházkerületi lelkészt főjegyzővá- tasztás izgalmas problémája okot nem adhat az elvi alapoktól való elkanyaro- dásra, mégis felmerült bennünk az ag- | gódó kíváncsiság, vájjon a fegyelemnek 1 és emelkedett szellemnek milyen fokáról | fog tanúskodni az a testület, mely több, | mint félmillió református magyar bizal | mát bírva, mintegy tükörképe kell le- 1 gyen kisebbségünk e számszerint is 1 döntő jelentőségű része közszellemének. g Örömmel és jogos büszkeséggel állapit- I hatjuk meg, hogy a legmesszebbmenő | várakozásokat sem hagyták kielég: etle- | nül azok a nemes és férfiasán keresztyén | megnyilatkozások, melyek úgy a meg- g választott főjegyző, mint ellenielölt je ré- I széröl elhangzottak s biztosítják a kö- g zösséget arról, hogy a szeretetlenségnek | nyoma sincs jelen, sőt a megbecsülés, a | kölcsönös tisztelet, a testvéri együttarto- B zás jegyében s közös munka, megértés és 1 szolidaritás összes feltételei adva van- I nak, E megnyiltkozásokhoz méltó keret | a püspöki szó, ki magamellett egyetér­tésben dolgozó, hűséges tanácsosai, — első munkatársaiként kívánja látni őket. Keresztgén, a szó valódi értelme szerin­ti keresztyén szándék bizonyítéka ez az állásfoglalás s ha tultekintve a reformă- E tus egyház belső életén, a magunk dol­gainak ezer felé elágazó, egyszerűnek, könnyen kezelhetőnek a legkisebb mér­tékben sem nevezhető összességére gon­dolunk, az az óhajtás születik bennünk, bár csak tudnánk elég erősek lenni arra, hogy egymás cselekedeteinek megítélé­sében, problémáink súlyos voltából kö­vetkező, gyakran ellentétes vélemé­nyünknek bírálatában, minden időben ezt a szellemet képviselhessük. Szüksé­ges — ha valóban és hittel akarjuk bol­dogulásunkat — meggyőznünk elsősor­ban egyen-egyen önmagunkat arról, hogy a segítő szándék sokkal több em­berben és sokkal tisztábban él, mint ahogy ezt hinni merjük. El kell fogad­nunk továbbá azt ,hogy éppen a komoly segitő szándék váltja ki az egyes ember­ből ci gyakran talán meglepőnek, néha első pillanatra megmagyarázhatatlannak is tetsző, miénkkel esetleg nem egybe­hangzó véleményt. És rá kell döbben­nünk arra, hogy elsősorban nem az el­gondolások sokszínűségének egybehan­golására, hanem a sok jószándék és se- gitöakarat találkozásának elősegítésére kell törekednünk — mert csak egy ilyen mélyebben értelmezett találkozásból szü- lethetik meg az önként vállalt s éppen önkéntes voltában életrevaló fegyelem. A püspöki programbeszéd egyik leglénye­gesebb gondolata nz volt, hogy a hitnek nem szabad mozdulatlanságba merevednie: csele­kedeteknek kel! fakrtdrtiok belőle, mert egyébként megsemmisül önmagában. Mind­azok a szeretclmunkák. társadalmi, kulturá­lis tevékenységek. melyek ma egyházaink éleiében döntő jelentőséggel bírnak, tu'oj- dönképen ebből a gondolatból fakadnak. Ha már most levonni igyekezvén a tanuhágo­Hitler szombati nagy beszéde melyet alább közlünk, íképezl az európai külpolitika központi eseményét. Amíg az európai külpo­litika nagy központjai közül Róma teljes megelégedéssel fogadta ezt a beszédet, addig Pállásban és Londonban bizonyos ingadozást lehet látni a beszéd megítélése körül. Mind­két fővárosban elismerik, hogy a helyzet fej­lődését nem befolyásolja kedvezőtlen! iHamv­ban ez a beszéd, de elégüilefclenek azzal, hogy Hitier beszédében nem tért ki az Étien és Blum beszédeiben elhangzott pozitiv ki­bontakozási ajánlatokra. Természetesen kü­lönbséget kell tenni a ssjtóknitiika és az ille­tékes vezető körök véleménye között. A saj- tókriitika nagy külpolitikái kérdéseknél né­ha csak azért festi alá erősebben az elégü- let feni séget, bogy a kormányférfiak békiiJé- kenyebb állásfoglalása nagyobb engedmény­nek labszék. Körülbelül ez történik ma Fran­ciaországban, ahol a vasárnapi sajtó megle­hetősen erős kritikával ldséri Hitler kijelen­téseit, míg Delbos külügyminiszter ugyamaz'- mop este egész más hangnemben a békülé- kenysóg látható törekvésével válaszolt a né­met birodalom vezetőjének kijelentéseire. Angliáiban szintén pozitiv továbbhaladási le­hetőségeket látnak Hitler beszédében, bár pillanatnyilag itt Parisnál erősebbnek látszik a tartózkodás Berlinnel szemben., aminek oka az lehet, hogy Hitler különös erényes­séggel hangoztatta volt a német gyarmatok visszás zer zés ének követelését s ez elsőidben Angliát érinti. Delbos francia külügyminiszter tegnap választókerületében, Ghateaurouxban beszélt, ahol felhasználta az alkalmat, hogy a világ­háború halottjai emlékművének leleplezése alkalmából válaszoljon Hitler beszédére. Delbos mindenek élőit hangoztatta, hogy I Franciaország íves zó’y esetén nm is egysége­sen egy emberként állana készen minden külföldi támadás visszavetésére. Mindaddig azonban, aim Lg ilyen kényszer előtt nem áll. minden erejével a 'bókéért dolgozik és az e meggyőződése, hogy a béke érdekében min­I de.n népnek együtt kell dolgoznia. A békét szolgálta Franciaország akkor is, mikor a spanyol kérdésben a benemnv«tkozás mel­lett tört lándzsát. Ez a politika el akarja szigetelni a spanyol polgárháborút és lehe­tővé igyekszik tenni, hogy Spanyolország mn^a döntsön sorsa fölött. Franciaország to­vábbra is a béke politikáját folytatja s en­nek érdekében törheletíen hive marad a Népszövetségnek, melv az Alexandrette kér­désben hozott megoldásával újra megmutat­kert. a cselekvés síkjába lépő keresztyén élet I értékeire tekintünk, megállapíthatjuk azt. I hogy az egyházi élet területén kívül eső ■ megnyilvánulásaink életteljessége is attól j függ, mennyire vagyunk, vagy leszünk ké­pesek meggyőződést belevinni azokba a tár­sadalmi, kulturális s egyéb tevékenységeink­be. melyek kivid esnek az egyházi munka körén? Van-e bennünk annyi lelkesedés és lendiVct[ amikor a hétköznapok dolgaival törődünk, mint amennyi lelkesedés és lendü­let biztosította nem eyy egyházi intézmény felvirágzását? Át tudilik-e érezni azoknak az apró, szürke munkáknak s-épségét, ame­! ta, hogy milyen eredményesen képes a vi­lágbékét (szolgálni. Franciaország a békét akarja előmozdítani baráti kapcsolataival és I ragaszkodik ahhoz a törekvéséhez, hogy megkísérelje barátai körének az egész világ- , ra valló kiterjesztését. Egy háborúban ma győztes és legyőzött egyarámt belepusztul- j hat. Éppen ezért nem kételkedem — mon- , ' dotba Delbos — a Rajnán ék az Alpeseken i túlról jött békemegnyilatkozások ősaintesé- j gében sem. Nem akarok még nyilatkozni i Hitler kancellár kijelentéseiről, mert minden j részletében nem ismerem azt s a külpoüti- I kában óvakodni kell a 'rögtönzésektől. Eddii- I gi benyomásaim alapján is készséggel meg- j állapíthatom azonban hogy Hit’er beszédő- í ben nincs támadás Franciaország ellen és I hogy a kancellár szerint Németország és ; Franciaország között egyáltalán nincs sem- j mi ütközőpont. Ez a mi gondolatunk is — j folytatta Delbos külügyminiszter — ez a mi^ 1 óhajunk is. De nemcsak mi vagyunk, fran- i ciák és németek a világon. A béke csak j azoknak a.z á'talános szabályoknak alapján I állhat, melyek sorában Franciaország olt j látja a nemzetközi szerződések tisztelet- 1 ben tartását is. Hitler eddigi állásfoglalása I ebben a kérdésben nem nagyon megbízható. Nem kételkedem a kancellár békeszándéká­nak őszinteségében. Szempontjaink nem is a célra, hanem a módszerre vonatkozólag térnek el. Németország vezetője kétségtele­nül uj lapra fordított a történelemben. Min­den megoldás azonban nehézségekbe ütkö­zik. amíg Németországnak például a fegy­verkezés kérésében nézete, hogy saját fegy­verkezésének ő az egyedüli bírája. Öröm­mel oflvasom Hitler kancellár kijelentései­ben a következő kitételt: „A béke a mii Ieg­hjek látszólag gyakran unalmasak s n favá­gás egyhangúságát idézik emlékezetünkbe? Megtanulunk-e lelkesedni a hétköznapokért? Mindazoknak, akik ott lehettünk, küllőn­kül ön is örömet jelentett az a kitüntető fi­gyelem, mellyel a különböző egyházak és hatóságok az ünnepségek fényének emelésé­hez hozzájárultak. A feiekezetek közötti bé­ke és megértés jeleit köszöntöttük s a kor­mányzat elismerését azzal a lelki munkával szemben, melyet hite, meggyőződése szerint s minden erejének segítségével végez a Re­formátus Egyház, őszinte reménységgel kí­vánjuk/, hogy ennek a hiivallásbeli és anya­főbb javunk“. Ami minket illet — folytatta Delbos külügyminiszter — szintén készek vagyunk minden erőfeszítésre a béke és megbékülés érdekében. Egyedüli feltételünk, hogy ez a megbékülés ne irányuljon senki ellen. Mikor ezt mondom, Oroszországra is gondolok, mert lehetetlen kizárni egy két­százmilliós nemzetet a megbékülés keretéből. Nemzetközi megállapodásokkal kapcsolat­ban mi mindig azt kérdezzük: ezek a meg­állapodások mindenkire érvényesek-e? Né­metországtól sem kérünk semmi olyan kö­telezettséget amit magunkra is ne vonatkoz­tatnánk. Meg vagyunk győződve, hogy a háború bűn, súlyos bűn mindenki ellen. Végsőkig elmegyünk a békítő eljárások, kez­deményezések és a megértés biztosítása te­rén. Ef vagyunk határozva — végezte sza­vait Delbos — hogy elkerülünk minden há­borút. Békeakaratunk egyetlen határa ren­díthetetlen elszántságunk arra, hogy véde­kezzünk, ha megtámadnak és hogy híven teljesítsük szerződésileg vállalt kötelezett­séget nk el. Delíbos beszédét Párils politikai köreiben úgy tekintik, mint Franciaország hajlandó­ságának bejelentését arra, hogy további tár­gyalásokba bocsátkozzék. Ugyanakkor meg- lállaipi^ják azonban, hogy Hitler kijelen­tései inkább alakjukra nézve voltak b^külé- kenyek, nem lényegükben. A kancellár ki­jelentései, e felfogás szerint, függőben hagy­ták Németország európai ^helyezkedésének kérdését és nem nyitnak kaput a kibonta­kozás előtt. A félhivatalos ,,Petit Párisién“ mégis megállapítja, hogy a hónapok óta tor­nyosuló felhőkön rést nyitott a berSüni be­széd. nyelvbeli különbségeken túl néző találko­zásnak minél több és minél gazdagabb gyü­mölcsei teremjenek\ Ma, amikor a nagyvi- lágban a jelszavaknak és szélsőséges induló toknak összevisszasága nehezedik az embe­riség lelkére, egyházaknak és egymás mel­lett és együtt élő embereknek feladata ázol, nak a belső. lelki alapoknak felkutatása, melyek alkalmasak komoly találkozási al­kalmak teremtésére. Ilyen alkalomnak Iáitu\ a Református Egyháznak ünnepélyes na; jait s ezért szolgál külön örömünkre, hogy ez alkalom ebből a szempontból is áldásos nak bizonyult, ©síé&'ze'fes német beszéd! BERLTN, február 1. A német nemzeti szocializmus uralom- rajutásának négyéves évfordulója alkal­mából szombaton egész Németország te­rületén nagy ünnepségeket rendeztek. Hitler kancellárnak a birodalmi gyű­lésben elmondott beszédét hangszórókon keresztül egész Németország végighall­gatta. A színházakban, mozikban, ven­déglőkben, kávéházakban, kórházakban és a tereken, utcákon mindenütt hang­szórókat állítottak fel. Berlinbe \ a kö­zeli városokból nagfe tömegekben özön­löttek az emberek. Az üzleteket Német­ország területén mindenütt bezárták. A kancellár beszédének meghallgató sára a Krolloperába egymásután érkéz tek a német birodalmi gyűlés képvise lői, összesen hétszázötvenen. Mindany nyian a nemzeti szocialista párt egyen ruhájában. A képviselők a padsorokba! állva várták Hitler kancellár és Görin: tábornok, a birodalmi gyűlés elnökénei érkezését. A diplomáciai kar tagjainál páholyában csaknem valamennyi állan diplomáciai képviselői megjelentek. (Cikkünk folytatása az utoLsó oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom