Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-14 / 10. szám

VlZBNZßK 1937 január 14. A HALÁLRAÍTÉLT MAGYAR HADITUDÓSÍTÓ NAPLÓJA SPANYOLORSZÁG RÉMSÉGEIRŐL III. Hai detektív őrizetében egy ostromlott városban lr:a: Kalász József Copyright by Publicitás Press Service and ELLENZÉK A prágai külügyminiszté­rium levele a pozsonyi ,*Esti U jság*‘-lu>z: „ . . . A madridi kövftscg táv­irati ér esi rése szerint az önök szerke.'zcójét Je car tózt attak." Ismerik Budapestet. Képzeljék el, hogy négy-öt üteg él] be­ásva valahol a Műegyetem mögött, ágyuk a Jánoshegyen, ágyuk a Normafánál, ágyuk Óbuda házai mögött, ágyuk Újpesten. Ágyuk, ágyuk, ágyuk. Félkörben veszik körül a várost és vala­mennyi csöve a város felé ásít. Képzeljék el. Egy város felé vannak irányítva a f él - körben húzódó osbromgyürü ágyúi, egy vá­ros felé. melynek házaiban, palotáiban, kunyhóiban és bérkaszáruyáibun másfél- millió ember izzad a gyárban, áll a pult mögött, ül az Íróasztalnál, siet az utcán — él, alszik és relteg. A város neve Ma<tvid. Néha napokon át csend van, csak a gép­fegyverek ugatnak a város körül s itt ott dördül a vaksötét éjszakáién egy-cgy fegy­ver. Jajkiáltás, sikoly, aztán ismét csend. ^in cs menedék! Artán egyszerre csak bömbölni kezdenek az ágyuk, srapnellek sivitanak a háztetők fölött, lángnyeivek csapnak, falak omlanak, gránáttölcsérek támadnak, sel>esültek jaj­gatnak, szirénázik a vöröskeresztes autó és szé ttapos ott vémyomokat látni az aszfal­ton .. . Mikor lövik a várost, nincs biztos hely, nincs menedék, az ellenség félkörben tel- állitott ágyuparkja beszórja gyilkos vas­záporával az egész várost. Az egyetlen né­mileg biztos terület az északi városrészben a követ.ségi negyed, négy-öt utca. Ebben a negyedben vannak a követségek, konzulá­tusok s a magáin épületeket kórházaknak rendezték be. Ide csak elvétve csap be egy gránát, az élet azonlnm itt sincs teljesen biztonságban, mert a városnak ebben a részében van a hírhedt ötödik brigád — a Madridban rej­tőzködő fasiszták — búvóhelye s mihelyt alkonyodik, ablakokból, háztetőkről lőnek, dobálják a kézigránátot a járókelők felé. Mozi ágyus/óval- bombák a korzón Mindent meg kell szokni, még a halálos rémületet is. A madridiak már nagyon meg­szokták. A repülötámad ásnál még nagy a riadalom, de gz ágyudörgést már szinte nem is hallják. Három mozi játszik a városban, mind a három állandóan zsúfolt házak e.őlt. Jegyet napokkal előre kell váltani és órákig kell sorbaállni a pénztár előtt. Délutánonként a kávéházakban alig lehet helyet kapni. Az üzletek keltőkor nyitnak és hatkor csuk­nak. Valamennyi üzlet, amely kinyit, zsú­folva van vevőkkel. Délután öt óra felé a Grand Vián szinte ünnepi korzó van. Az „ellenség" tudja, hogy délutánonként a Grand Vián ember ember hátán tolong és ilyenkor valamennyi ágyú a korzót lövi. A sétálóikat azonban ez nem zavarja. A magas, hét-nyoloemeleles házak közé csak ritkán csap he egy-egy gránát; tuEközélről és nagyon éles szögben kell lőni az ellenségnék, hogy a gránát a Grand Vián csapjon le. De néha becsap, öt-hat-tiz halott, rémület. Jön szirénázva a vöröskeresztes autó, a halottakat, a sebe­sülteket kocsira rakják — és minden megy tovább. Mi tagadás, a madridiaknak jó idegeik varrnak. A múltkori nagy légitámadás óta — amelyről előző cikkeimben számoltam be — nagyon vágyakozom másfelé. Nosztal­giám van olyan hely után, ahol nem kell állandóan váll kö<zé húzott fővel járni és időnként az égre pillantani. Fejesfugrottam a háború kellős közepé­be. Mind az öt világrészből összesen hat- hét újságíró van Madridban, a kollégák valamennyien öreg hadi tud ósttórókák, egye­dül vagyok újonc a sajtófőhadiszálláson. De nekik is nosztalgiájuk van békésebb vidék felé. A madridi polgár marad A madridiak nem akarnak menni. A vá­ros kiürítése nagy nehézségekbe ütközik, a .kc;ság nem akarja elhagyni lakóhelyét. : lió mindennap jelenti, hogy melyik ükóinak kell kiköltözni szigorú bün­tetést helyeznek kilátásba azoknak, akik a kíköltözési rendeletnek nem tesznek eleget, a madridiak azonban még sem költöznek. Még akkor is lakásukban maradnak, mikor a ház már félig össze van bombázva a fe­jük fölött Az egyik kolléga lreszélte, hogy látta, amint a Puerta de Solon egy bomba által felgyújtott ház erkélyén nyugodtan állt egy fiatalasszony, nézett felfelé, nézte, hogy ég a ház-tető. Kiabáltak, ordítottak feléje, hogy jöjtjön le, meneküljön, de az asszony intett a fejével, hogy nem szándékszik a lakását elhagyni. A milíciának kellett az égő házba behatolni és karhatalommal kitelepíteni az egész családot. De nehéz is elmenni! Az evakuációs bizottság rendelkezésére álló autópark csak a veszélyeztetett negyed­ben élő lakosságot szállítja el, egyébként Madrid és Alcazar között a forgalom telje­sen szünetel. Valencia felől csak Alcazarig közlekednek a vonatok s Madridtól Alcazar jó 250 kilométernyire van. Azért nem le­hel Madridból egykönnyen kijutni, mert nem lehel jármüvet kapni, mely ezt a 250 kilométeres utat megtegye. Valamennyi jár­mű a katonaság tulajdonában van. Az evakuációs bizoltsághoz. hiába fordul- nánk autóért, mi biztos helyen, a követ ségi negyedben lakiunk A Junta Dofensé-től (védelmi bizottságtól) kell autót kérni, ha el akarunk utazni Madridból. Nem sok ember tudja Madridban, hogy hol székel a Junta Defense. Mazl kolléga tudja. Miután szavamat adom, hogy a Junta Defense tartózkodási helyét nem árulom I el, együtt felkeressük a védelmi bizottsá- I got, mélyen a föld alatt, kazamatákban. | Autói kérünk Valenciába. A vixTClmi bizottság készséggel áll rendel- kezesünkre s közük, hogy aznap este (de­cember 17-én) autó indul Valenciába, me­lyen mi is helyet kaphatunk. Este hat órá­ra kell megjelennünk a Junta Defensénél, abban az esetben, ha az autó nem indulna, ott kell töltenünk az éjszakát a föld alatt s reggel utazhatunk. FIIT I» A R0NA\ SAJT 9 OFENZIVA ROMANA fVoida lapja): Sre- rmcaétl eu s/gjre mi/ulenütt és: reur**zúk, hogy a lársadalrn, élei kérdőéinek kom­plexumával el egyé nem foglalkoznak A *z,,~ m él ifi hiúság beárnyékol fa az ifiuiöy helyes tiétöképességét mely természeténél fogva si et s nem akar tudni a jelenlegi társad'ti mi bernulezkrdés nehézségeiről Könnyű birál- gatni, puszidtini, de nehéz megoldást találni s valamit rendbehozni. A birályatá sokszor romboló hatással jár Kevés azoknak a fia­taloknak száma, kik a nacionalista állom holnapi berendezkedés tekintetében alaposan megvizsgáltak valamely reformat llány ifjú ismeri a nemzetgazdaság felépítéséi? Azok közül a fiatalok közül, . kik vezelöállásra vágynak, hányon tanú'mányozták ál egy vá­Í ros megye, nagy általában az ország kőlt- ségvetését, hogy •' nek összeállítását megért­sék? Gyanítják legalább, milyen a nemzeti termelés mennyit /. ,'t egy nap alatt az át­lóm s mi a; eredmény? Sokoldn'u tehetsége kell le'iyen annak, aki vezető állásra pályá­zik Általános műveltségre, praktikus és el­méden felkészültségre vart szükség s főleg s:<tkcmber kell legyen oz illető saját mvn- fza körében. Gigantikus problémák merülnek fel, melyek az összes nemzeti erők felhasz­nálásért teszik majd szükségessé. A gyöngék elesnek a harcban azok lába alatt, akik midi éjitek két haladnak. A fiatalok, kik meg- rolmmozzák a közélet kapuit, száll jurták ma­gukba s vizsgálják meg: vájjon érettek, mél­tók s alkalmasak-e vezető állások elnyeré­sére. ADEVERUL: A Tatarescu-kormány ural­ma végén kiírta a megyei és községi tanács- vá(osztásokat. Három év óta kinevezett ta­nácsok vezették a megyéket és községeket. Nem azok akik a törvénv rendedkezése sze­rint erre ■vo’ta.k hivatva. Midőn majd ellen­őrzésre kerül sor, kderül. m;t jelentett az interim árok munkára. A kormánynak nem tetszettek azok a választások, melyeket idő­köziben itt-ott ’efoly toltak. Vagy jelenek le­ien többséget ért el, vagy megbukott a kor- mánylisa, bár a legmegbízhatóbb helyeken folytak a választások. Ma már nem sok je­lentősége van a kiirt választásoknak, hiszen a liberăMspárti uralom végén vagyunk. Uj kormányunk 'lesz néhány hónap múlva, me’y megsemmis:éi az eredményt s felosz­lat iu « tanácsokat. Uj mter'márok jönnek s újból nem-váitasztott tagok üknek a tanácsok­ban. A kormány ismét arra fog hivatkozni, hogy nem a politikát. de a jó háztartást szolgálja. Szépen hangzik ez, valóságban azonban a kormányok sem poütrkát. sem jó háztartást nem űznek s mindig egyed ül a pártérdekre gondodnak. TARA NOASTRĂ (Goga lapja): Ha Né­metország kibékülne Francürországgaf-, tra­díciónk szerint akkor is RrrHn ellen vol­nánk vagy elfogadnánk barát ságál ? S mily feltételeket kapnánk azért a barátságért, me­lyet most elulasrtu.nl■? Tradicionális politi­ka? Itália együtt nőit a vi'ághábnruban Franciaországgal, aztán el hoarda. Mi szövet­séges viszonyban voltunk Háüával, aztán odajutottunk, ahol iraggunk Hol n tradicio­nális politika? Ennek a kérdésnek épp óig nagy a jelentősége, mini n román—német vi­szonynak, hiszen a háború előtt szövetségi szerződésünk volt Németországgal $ ma mi­kor barátságot akarunk mindhárom állam­mal ki akarnak zárni ellenfeleink a kor­mányból. Menjünk tovább: Anglia mult év közepén a háború szélén volt T tál iával, most azonban senki sem tagadja. hogy megegyez­tek a Földközi-tengerre vonatkozóan. Való­színű, hogy a francia—olasz egyezmény kí­séri. Közömbösen nézzük ezeket a változá­sokat? Ar ország érdeke parancsolja, hogy jóviszonyban legyünk Németországgal és ItáMával, mert létrehozhatják a gyűlölt négy­hatalmi egyezményt Angliával és Franciaor­szággal. Érdekünk-e, hogy kerékkötők le­gyünk s bennünket nem érdeklő konfliktu­sokba avatkozzunk? Il5g levelezőlapnak is Mikor a földalatti labirintusból kikerü­lünk, a telefonközpontba sietünk s rövid táviratot fogalmazunk, melyben jelentem lapomnak, hogy elutazom Madriditól. A táviratot átadom Kulcsár Ily asszonynak, a cenzúrahivatal német-francia cenzornö- jénak s kifelé megyek. Az ajtó mellett egy asztalon csomagot látok. Dühbe gurulva veszem a kezembe s szó nélkül kimegyek a szobából. Átmegyek az ujságiró-szobába, ahol Mazl kolléga Sinkuleval, a prágai Rudé Právo szerkesztőjével ir valamit Írógépen. Dühö­sen mutatom nekik a csomagot: — Micsoda disznóság' Három nappal ez­előtt adtam be cenzúrára ezeket a spanyol képeslapokat és még most seun továbbítot­ták. Három detektív A hátam mögött valaki megszólal. — Szén y or Ka lasz? Megfordulok. Három ismeretlen fiatalember áll mögöt­tem, oldalukon rervolvertáska, az egyik a felnyitott revolvertáákán tartja a kezét. — Si, si. Mindhárman zsebükbe nyúlnak és a te­nyerükön felém mutatják a politikai rend­őrség ezüstforint nagyságú piros fémjelvé­nyét. Eihül bennem a vér. Politikai rendőrség kezébe kerülni ma Spanyolországban, főleg a fronton, ostromlott városban, Madridban — szörnyű baleset. — Miért? — kérdem. — Valenciából jöttünk, önt Valenciába szállj tjük. — Most? — Most azonnal. Jöjjön, Szólok Mazl kollégának. Es még három — Jöjjön velem . . . Mazl mellém lép és a három detektív közt megyünk ki. Az ajtó előtt még há­rom detektív vár, hatan fognak körül és az egyik kéri a fegyveremet. — Nincs fegyverem. Megmotoznak. A liftakna előtt állunk, várunk a liftre. — Nem tévedés — kérdem az egyik de- tektívtől és lebetüzüm neki a nevemet. A zsebéből négyrét hajtott papírlapot vesz elő, széthajtja, eltakarja az írást tenyerével, csak a nevein mutatja. Kétségtelenül az én nevem. — Mégis tévedés lesz, igazolványom van a katalóniai egyesült szocialista pártoktól. Vállrándítás. — Igazolványom vau a valenciai külügy­minisztériumtól. Vállrándítás. — Salvust cooductust kaptam a hadügy­minisztériumtól. Az egyik detektív megszólal. — Azok a maga számára már nem érnek semmit. A lift még mindig nem jön. Mazl kollé­ga hirtelen eltűnik, azt hiszem, lelépett a cenzorszobába, telefonálni a követségre. Többé nem is láttam. A lift megjön, beszál­lnak és hat detektiv között a földszinten vagyok. Az őrszobára megyünk és fegyve­res őrt kérnek. Az őr mellém lép, mégegyszer átkutatja zsebeimet, öl detektiv eltávozik s egy de­tektív és az őr kíséretében a liften a 13-ik emeletre visznek. Egy üres szobába me­gyünk, a szobában vágni lehetne a füstöt. Az asztal körül eldobált cigarettavégekből és elszórt hamuból ítélve, legalább kétszáz cigarettát szívtak itt el. Itt várt rám a három detektív két napig, mig a cenzorszobából valaki ésrtesitette őket, hogy az épületbe léptem. (Folytatjuk) Az ELLENZÉK a haladást szolgálja, kisebbségi és emberi jogok előharcosa. Agyon nyomta a legény d? felborult 7g.-Mure$ I autóhm: TARGU-MURES, január 13. Emberáldozatot követelő, súlyos sze­rencsétlenség történt Viniceni község ha­tárában. A községtől nem messzire, a síkos utón megcsúszott és az árokbafor- dult egy, Tg.-Mures város tulajdonát képező társasgépkocsi, melyen román műkedvelő színészek utaztak, hogy a környező falvakban összegyüjtsék a keddre tervezett előadásukhoz szükséges népi ruhákat. Néhány kilométerrel a község előtt vidám falusi legények állí­tották meg a gépkocsit, a bennülők en- gedefmével felkapaszkodtak rá és elhe­lyezkedtek oldalfalain. Nem sokkal ké­sőbb megtörtént a szerencsétlenség. A túlterhelt kocsi megcsúszott, égjük ke­rekével az árokba sülyedt, majd felbo­rult, maga alá temetve egyik legényt. Tógán Vasilet, akit valósággal agyonla- pitott. A szerencsétlen legény pillanatok alatt kiszenvedett. Az ügyben, a felelős­ség kérdésnek tisztázása érdekében nyo­mozás indult

Next

/
Oldalképek
Tartalom