Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-13 / 9. szám

3 LEJ TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 '-fr > Szerkesztőség és kiadóhivatal: Chij, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. g-rim. — Teleionszím: 109. — Leveleim: Ckij, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BÁRT HA MIKLÓS E’őfizetéfi árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra-: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő, A többi külföld államokba csak a portókülönbözcttel öbb. LVIIÍ. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM. j SZERDA . 1937 JANUÁR 13. Enyhült a feszültség s berlini Iranda nagykövet és Hitler yezérkamellár kimagyar után ,A Marokkó körül megindult vitával kapcsolatban mindkét részről kijelentették, hogy nem volt és nincs beavatkozási szándékuk. — Francia lapok né mit beavatkozásról beszéltek, német lapok a francia hadvezetőséget vádolták hogy Marokkó meg­szállását készíti elő. — Kdiöndözö nemzetiségű a marokkói partok körül Coring porosz miniszterelnököt holnapra Rómába várják A francia és német sajtó között teg­nap valóságos háború indult meg Ma­rokkó kérdésében. Sőt, ami sulyosbilani látszott a helyzetet, a két kormányhoz közelálló hírügynökségek, a német DNB és a francia Havas is résztvettek a harcban. Szerencsére sajtóháborut köny- nyebb megállítani, mint az ágyuk és tan­kok háborúját és igy még mialatt teljes erővel tombolt a lapok hasábjain a harc, a két hatalom vezetőkörei között már megtörtént a feszültséget elsimító kima­gyarázkodás. A marokkói kérdés körül keletkezett mérges sajtóvita mindeneset­re rámutat arra, hogy a spanyol polgár­háborúval kapcsolatos külpolitikai bo­nyodalom legveszedelmesebb pontját hol kell keresni. A helyzetet nagyban enyhítő tegnapi kimagyarázkodás Hitler kancellár és André Francois-Poncet berlini francia nagykövet között történt. A véletlen úgy akarta, hogy a berlini pápai nuncius be­tegsége miatt, a diplomáciai kar nevé­ben a francia nagykövet üdvözölte teg­nap újév alkalmából Hitlert, aki az újévi napokon távol volt Berlintől. Hitler vá­laszában a német politikai célok békés voltát hangoztatta s a később megindult beszélgetés során Francois-Poncet nagy­követ előtt szóbahozta a marokkói kér­dés körül megindult vitát is. Biztosította Franciaország képviselőjét, hogy Német­országnak nincs és nem is volt szándé­kában a spanyol területi épség bármi­lyen formában való megsértése, amire a francia nagykövei szintén hangoztatta, hogy Franciaország el van szánva Spa­nyolország területi épségének és a ma­rokkói helyzetnek tiszteletbentartására „az érvényben levő szerződések keretein belül.“ Ez az utolsó kitétel bizonyos fenntartást jelent, mert az ,,érvényben levő szerződéseid‘ teljesen kizárják a né­met érdekek érvényesülését Spanyol-Ma­rokkóból, de úgy látszik, nem okozott különös visszatetszést Berlinben. Fran­cois-Poncet Hitler kijelentését azonnal megtáviratozta Párisba, ahol Delbos kül­ügyminiszter nyilvánosság előtt tett ki­jelentése szerint örömmel vette ezt tu­domásul és a maga részéről szintén han­goztatta, hogy Franciaországnak semmi­féle beavatkozási terve Spanyol-Marok­kóban nincsen. Francois-Poncet nagy­követ a Hitlerrel történt beszélgetés után különben azonnal gyorsvonatra ült és Párisba utazott. Berlinben úgy tudják, hogy jelentést fog tenni azokról a ta­nácskozásokról, melyeket a francia-né­met viszony rendezése érdekében német vezető körökkel hetek óta folytatott. Ezt megelőzőleg azonban példátalan he­vességű sajtóharc indult meg a német és francia sajtó között, mindkét részről azzal a váddal, hogy a másik ország föl akarja hasz­nálni az alkalmat arra, hogy Spanyot-Ma- rokkóra rátegye a kezét. A német „DNB“ sajtóügynökség ahhoz a híréhez, hogy q francia hadoezetöség Spanyol-Marokkó meg­szállását készíti elő és ennek érdekében ter­jeszti a német közbelépésről szóló híreket, még azt is hozzátette, hogy Délfranciaor- szagban a törvényes hatóságok kezéből tel­jesen a kommunisták kezébe csúszott át a hatalom. Ez a sajtóháboru mindkét részről nyilvánvalóan a szélsőségig menő propagon disztikus túlzásokra ragadtatta magái. Nem érte e[ azonban azt a célját, hogy Angliát egyik vagy másik irányban befolyásolja. A londoni külpolitika megtartotta szokásos hi- degi>érét és csillapító közbelépésével valószí­nűleg hozzá is járult a viharnak ezúttal gyorsan létrehozott lecsillapításához. Lón. donboin tisztában vannak, hogy a vádasko­dásoknak mennyiben van és mennyiben nincs komoly magva. Tudják, hogy Marok­kóba irányuló német csapatszállitásokról eddig vem lehet szó, viszont tisztában van­nak azzal is, hogy német gazdasági kiküldőt tek, akik között lehetnek más megbízatásunk is, igyekeznek gyökeret verni a német ipar szempontjából értékes nyersanyagterületnek látszó Spanyol-Marokkóban. Másrészt viszont . igen jói tudják azt is, hogy a mai francia I kormánytól távol áll minden olyan terv, I hogy Eszaknfrikában katonai kalandot koc- I közt ásson, de tudják ugyanakkor, hogy az afrikai francia hadvezetőség valószínűleg el­készít ette a tervét Spanyol Marokkó meg­szállására arra az esetre, ha itten oalame- lyik, a francia érdekekkel ellentétes hatalom akarna elhelyezkedni. Az angol kormány különben rövid időn belül választ kért az érdekelt hatalmaktól a 'XÉjfíCIi Marokkó. Veszedelnües hangzása van e »évnek azok előtt, akik a világháborút be­vezető eseményekre vLssz:»ern 1 ék eme k. Ma- rekkó, Agadir, Afgeciras, kísértetiesen hang­zó szavak a nagy összeütközést közvetlenül megelőző időszakból. Mert ha a végzetes katasztrófa közvetlen előidézéséken a ma­rokkói vitának talán nem is volt döntő ré­sze, a Németország és a nyugati hatalmak közötti feszültség végzetes kiélezésében Ma­rokkó talán még nagyobb szerepet játszott, mint az Európa délkeleti szögletében lefolyt események. Érthető dolog tehát, ha hideg borzongás fut végig mindenkin, mikor a marokkói kérdés újabb előtérbe jutását lát­ja, Talán csak kisért a dolog, falán csak az érdekeltek rémJ'áfásáról van szó. A ma­rokkói kérdés felszínre dobása talán más célok elérésére szci’gál s igy nem tekinthető annyira végzetesnek, mint a világháborút megelőző időkben. A nagy idegesség azon­sa, mely a dolgok ismerőit Marokkó em­lítésére elfogja, mindenesetre érthető. Ez a terület ugyanis a nagy európai ér­dekellentétek egyik legveszedelmesebb pont­ja. A huszadik század első évtizedében a világhatalmi érvényesülésekre {örő német birodalom ezen a ponton telte meg egyik első s az európai feszültség kifejlődéséi«*» nagy szerepet játszó lépését. És ez a pont vöt az is, amely körül a német birodalom­mal szemben álló francia diplomáciának sikerült megszervezni a francia—angol fron­tot, melyhez természetesen a PárLssal szö­vetséges Oroszország is csatlakozott. Sőt, a Marokkó körüli megegyezésekkel kapcsolat­ban kötötték magukhoz a nyugati hatalmak Olaszországot is annyira, hogy megelőző szövetséges kötelezettségei ellenére is a vi­lágháború német ellenes frontjához csatla­kozott. Marokkó neve elválaszthatatlan a vF’ágháborut megelőző eseményektől. Elvá­laszthatatlan lesz-e az annyira rettegett, eset­leges uj háborút bevezető eseményektől is? Marokkó az angol világbirodalom számá­ra a Földközi-tengeri bejárat kérdését jc- ; fenti és épp annyira életbevágó jelentőségű, . mint a Szuezi-csatoma előtt fekvő Egyip­tom. Egyik kikötője, Ceuta közvetlenül I szemben fekszik Gibraltárral és mai ágyuk ; lőtávolát tekintve, épp úgy, mint Gibraltár, teljesen elzárhatja a Földközi-tenger bejá rátát. Az angolok Marokkónak ezt a részéi már a háború előtt annyira fontosnak tar­tották, hogy a Marokkó túlnyomó részét ke­zükben tartó francia szövetségesüknek sem engedték át, hanem a befolyásuk alatt álló í Spanyolország részére biztosították. A fran- I dákkal csak annyiban egyeztek meg, hogy I a németeket a lehetőségig szintén kizárták j cttőI a területről is s a békeszerződésben i a spanyol Marokkóra vonatkozó minden ! gazdasági joguktól is megfosztották őket. Nem szenved kétséget tehát, hogy ezúttal is szélső eszközökig mennének el, ha az angol érdekek veszélyeztetésére ezen a ponton I újabb kísérlet történnék. A berlini cáfolat tehát hogy hamis hírekről van szó és Ilyes­mire német részről nem is gondoltak, szava­hihetőnek íát&zik. Francia részről szintén szélső ellenállást váltana ki bármelyik idegen hatalom elhe­lyezkedése a spanyol Marokkóban. Ez, amint Párásban mondják, egyértelmű lenne szá- I mukra a stratégiai szempontból annyira fonttos gyarmatbirodalmuk veszélyeztetésé­vel és háború esetén a francia hadsereg egy részét Afrikában kötné le. Pedig a francia had vezetőség, mely a világháború alatt is több mint egymillió katonát hozott a gyar­matbirodalomból, ezúttal még nagyobb gyar­mati hadsereggel számit hadi terveiben. Marokkó az a neuralgikus pont. amely francia és angol részről a legnagyobb ellen­állást válthatja ki. Az európai feszültség mai pillantaiba*! nem tekinthető tehát na­gyon bíztató dolognak, hogy ma már e kö­rül a pont kőiül folyik a játék. spanyol kérdéssel kapcsolatos újabb jegyzé­kére, melyben az önkéntestoborzás gyors megtiltását kívánja addig is, amig a spanyol határok körül valamilyen ellenőrzési rend­szert megvalósíthatnak. Az ezirányu ango'l törvényes rendelkezések után, most a jran- eia kormány is szigorú rendeletét adott ki, mely szerint azok, akik valamilyen módon beavatkoznak a spanyol polgárháborúba, el­vesztik francia állam polgárságukat és sza­badságvesztéssel büiitetendők. Akik pedig már tevékeny részt vesznek a spanyol har­cokban, azok számára egyhónapi haladékot ad, hogy válasszanak a francia állampolgár­ság megtartása, vagy elvesztése között. A jelentős külpolitikai események közé tartozik, hogy Göring porosz miniszterelnö­köt holnapra Rómába várják. Hivatalo<s ma­gyarázat szerint, Göring, aki feleségével ér­kezik, üdülés céljából ma géni át ogat ást tesz Olaszországban. Beavatott körökben azon­ban úgy tudják, hogy Mussolinivel és más olasz államférfiakkal megbeszéléseket készül folijtatni a német—olasz légiforgalom és a Spanyolországgal kapcsolatos külpolitikai helyzet ügyében. BERLIN, január 12. Hitler ma szokásos külsőségek mellett fogadta a diplomáciai kar újévi üdvözleteit. Mivel a pápai nuncius be­tegen fekszik, a diplomaták nevében Fran­cois Poncet francia nagykövet mondott üd­vözletei Hitler válaszában többek között ezeket mondta: Ha mi igyekszünk gazdasági függetlenséget biztosítani a német népnek, i nem azért tesszük, hogy elszigeteljük ma- l gunkat a körülöttünk levő világtól, hanem ! abban a meggyőződésben, hogy egy igazán i egészséges világgazdasági rendszer csak j egészséges nemzeti gazdaságpolitikára épül- j hét fel és általában a világgazdasági válság ! megoldása az egyes nemzetek belső politikai \ és gazdasági válságának rendezésétől függ. PARIS. január 12. Bérlőmből jelenti a Ha­vas-ügynökség, hogy Hitler kancellár tegnap déle olt. mikor fogadta a diplomáciai testü- B let tagjait, biztosította a francia nagyköve­te! afelől, bogy Németországnak nincs és so-, ha nem is volt szándékában a spanyol birto­koknak, vagy Spanyolország területi épségé­nek bármilyen formában való megsértése. A nagykövet 'válaszában korm'lnya nevében ki-' jelentette, hogy Franciaország el van szánva Spanyolország terii’eti épségének és a spa­nyol-marokkói helyzetnek tiszteletbentartá­sára, az érvényben levő megegyezések kere­tein belül. Hitler kancellárnak a francia nagykövet­hez intézett megnyugtató szavai úgy Lon­donban és Parisban, mint Washington­ban a légkör enyhüléséhez vezettek. LONDON, január 12. Az angol kormányt a marokkói német csapatsz ál itáisok ügye nem aggasztja túlságosan, mert értesülése szerint ott a jelen pillanatban csak kevés­számú német műszaki szakértő tartózkodik. Angol illetékes körökben nem erősitik meg azokat a laphireket sem. amelyek japán ka­tonáknak Cadixban való partraszállásáról szólnak. LONDON, január 12. Az angol kormány jelenleg angol forrásból kapott információk teljes birtokában van a spanyol marok­kói helyzetet Üető’eg. Nem erősítik meg a hűek, hogy Marokikóban uj/.ibb német csa­pit tok szálltak volna partra. Azt megerősi tik, bogy Ceuta ban klsebbméretü erődítési mun­kálatokat végezitek a németek. Egyelőre Nagybr:tann:a nem hdajdonÁt rendkívül ko­moly jelleget az itteni helyzetnek. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) Zfdijéré.'a Bucurestiből jelentik: Transsylvaniá­ban és Banatban váltakozó felhőzet. az ország többi részeiben borús ég. Észak­keleti szél, mely Basarabiában. Muntenia keleti részeiben és Dobrogeában erőseb­ben fuj. Csökkenő hőmérséklet, havazás Moldovában, Basarabiában. Muntenia keleti részeiben és Dobrogeában. Prede- álon a hóréteg 24 cm, Sinaián csupán 2 centiméter,

Next

/
Oldalképek
Tartalom