Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-10 / 7. szám
8 BL I. BN ZfíK 19 37 In nu úr 10. Írja : ZÁGONI DEZSŐ f MEGTARTANI HáRwntelétfre voltain hivatalom V interesét napján. lleii^isége.s Unnepélyre Invitált inog egy nagy család, hogy megossza velem azt az ürömét, amely elönti Ilyenkor mindazok lelkét, akik ma még örülni i$ tudnak. V1 zk eres ntnapja! Régi, gyermek kuni emlékek sírtak fel bennem. Azok a szép és meleg emlékek, amelyek megsimogatják a világ göröngyös utjain bukdácsoló ember lelkét. Ahogy az enyémet is. Eszembe jutott a sok, elmúlt, szép Viz- kereszt. S ezek között is a legelső, amikor még mint öklömnyi gyermek kitágult szem- roel néztem a fehér karinges papot kicsiny házunk ajtajára, hogyan irta fel a három betűt. Világbanéző gyermekszemem rüul- tan figyelte a pap siető mozdulatait és — jól emlékszem — csodálkozva néztem, hogy jó atyám és édesanyám miként hajolnak meg alázatos fejjel és csókolják meg a feszületet. — Miért volt itt a pap — kérdeztem. Apám igy válaszolt: — Hogy az Isten erőt adjon megtartani mindannyinak at és megtartani ezt a kicsiny házat, amelyben lakunk. Akkor nem sokat értettem a mondat értelméből. A Vizkereszt ünnepéből sem. Később még kevesebbet. Az esztendők megkoptatták az emlékeket. Szépeket, csúnyákat egyaránt s — mi tagadás benne — megfakultak bennem a régi vizkereszti ünnepek emlékei is. Évtizedek rohantak el mögöttem. Ej utak. uj emlékek felé közeledtem és mint minden ember, én is uj ismeretlenségek felé sodródtam. Az uj utakon — bevallom — elpogányo- sodtam. Az uj emlékek — igy igaz — megkérgesitették a lelkemet. De én újabb utakra kívánkoztam és újabb ismeretlenségek felé vágyakoztam. — Mi keresni va'óm van nekem egy ház- szentelön — tettem fel magamnak a kérdést. S bármennyire is nem találtam meg rá a feleletet, úgy döntöttem, elmegyek, — mert megígértem. Most, hogy túl vagyok rajta, nem bántam meg. ügy érzem, hogy lélekben évtizedeket fiatalodtam vissza és ma olyan vagyok, mint a beporosodott levél, amelyet megöntözött a langyos eső. Friss, életerős, maga- bizó. Ezen a téli estén megtaláltam a szónak értelmét, az apám szavának, amit régen mondott, de amelyik soha nem volt igazabb és tartalmasabb, mint ma. Tudom, hogy’ mit tesz „megtartani.“ * « Ott áTtunk a nagy szobában. A fehér karinges pap a szoba sarkán. Tőle jobbról a háziak, balra mi, a meghívottak. A pap áldást mondott. Egyszerűt. Éppen ezért — szépet. S aztán megindult, kezében a feszülettel és odaérintette mindenki ajkához. Az enyémhez is. És abban a pillanatban, ahogy ráhajoltam a kis ébenfa keresztre, eltűnt efőttem a parkettes szoba, eltűntek a háziak, az emberek, és ott álltam a Toporontz—Rarante-i frontszakas?. mögött a völgyben, a tábori misén. Időben pontosan húsz évvel ezelőtt. Rohamsisakom leszijjazva az államhoz. Vártam. Az tán fejem megbiccent és meghajoltam Máthis Kálmán tábori lelkész előtt, aki oda nyújtotta nekem is a kis, fekete, ébenfa keresztet. Utána Kakassy Lajos honvédhadnagy baj társam ajka érintette a kis ébenfát, s igy tovább a többieké, akik két hetes pokol után megőrizve a rárrkbizotl frontszakaszt — hódolni jöttünk a Legyőz- hetetlennek, hálát adni a Halhatatlannak. S egyszer csak a nagy' siri csendben ott, a bukovinai véres dombok alján felcsendült Máthis Kálmán ajkán a hálaima: — Köszönjük neked Uram, ho2y megtartottad áfásainkban fiainkat, és ők megtarthatták állásaikat. „Megtartani“ — döbbent fel bennem a szó. fez a tizbetüs rövid, magyar szó, amelyiket legelőször ott hallottam meg jó atyám zsalngátrres kis falusi házában, ahonnan nekiindultam a világba. Ott, azon a tábori misén döbbentem rá ennek a rövid, magyar szónak az érteimére, — hogy a sodTodó idők utján ujfent — elfeledjem. S most, Vizkereszt nap ián újból életre kelt bennem, kinyúlt, megvilágosodott, ragyog olt, élt, gondolatot sugárzott felém: „megtartani“. Milyen egyszerű szó — és mégis mennyi mélység van ívenne. Különösen ma és itt. ahol vagyuk. Mennyi mélység és mekkora magasság! Milyen dölyfös és mégis milyen alázatos ez a szó: „Megtartani“. Megtartani minden értéket, amit kaptunk, amit ránk hagytak őseink. A hitünké t! Legyen ez a hit bármilyen vallásfelekezet dogmája és bármilyen nyelven hirdessék is azt! A hagyományainkat! Ezekéit n szent és drága ereklyéké, amiket apáink hagytak örökül. Azért, hogy megőrizzük — és tovább adjuk. Hogy rátestáljuk fiainkra, lányainkra, akiknek csorbítatlanul tovább kell majd adniuk azoknak, akik a mi éledtünk, az ő életük folytatásai: gyermekeik- nrk, ni vök óinknak. Megtartani! A vagyonkánkat. Amit örlfköltiink. S ami még megmaradt. S amit mi szereztünk. Verejtékkel, nehezen. A kis házunkat, amelyben lakunk. Lelki egyensúlyunkat! Azt a józan, szinte bölcs magyar egyensúlyt, amely mindig megtudott állítani berniünket a középen és nem engedte, bogy jobbra, vagy balra félrebUIlenjUnk. A nagylelkűséggel átszőtt és felvilágosodott liberalizmust, amely a velünk együtt élő nemzeteknek a maguk nyelvén odaadta a Könyvek Könyvét és nagyhalukkal fölemtdtette ennek az országi-észnek minden kicsinyét. Amely összehozta a népeket épp úgy, ahogy testvéri ölelésre késztetett urat, parasztot egyaránt. Megtartani! A törvénytisztelet szentség cs- s é g é t. Amit bölcsőnkön keresztül hoztunk magunkkal az életbe. A rendnek, a nyugalomnak, az igazságosságnak hirdetését, megvallását és vállalását. Ennek a szent földnek a szeretetét. A földét, amelybe vetünk s amelytől életet várunk. A termő búzaföldet, a gyümölcsöst, a legé’őt, a szöllőt és az erdőt. Megtartani! Mindent, ami beuünk érték: a lovagiasságot. a vendégszeretetet, a király hűséget, és a haza iránti mélységes ragaszkodást. És az Istenbe vetett hitet! * 1 Mit tudtam én, hogy mi az „ megtartsI ni“ ott a falusi lurzban gyere késszel, gyerek.szemmel? Egészen szűk érhelnu* volt ennek a szónak még ott, a hólepte bukovinai völgy síkján Ls busz évvel ezelőtt. De »»ennyire komoly, hatalmas, szinte szent ennek a szónak az értelme ma és itt, kisebbségi magyar életünkben. Azonban a szó nagyságának, szcaiLségcs- 1 »égének felvillanásával egyUlejiilcg ránk ! fénylik a másik kérdés is: „Vájjon tudjuk-e I megtartani? Vájjon meg tudunk-e birkózni ! mindazzal a sok, elénk tornyosuló akad ál y- j iyal, amely ikekUnkmered akkor, amikor realizálni akarjuk ezt a szót? Hisznek-e vájjon ina a tiszta szándékú embereknek? Lehet-e ci>ben az egyensúlyát vesztett és fölborulás előtt álló világban ennek a szó- j mik kornóly értelmet adni? A válasz nem könnyű. Elhamarkodni ; sem lehet. Nem Ls szabad. Valóban, ma nehéz jószándékról, megőrzésről beszélni, hiszen a fél világ éppen a I jószándék megtiprását látja és őrzés he- I Ivett megfosztásról olvashat. Dőreség lenne • tehát azt hinni, hogy a mai embernek a • mai vi ágban könnyű átmenteni az öröklött j értékeket. Az igaság hirdetése és liangoz- ■ tatiísa sohasem volt még nehezebb, mint ma. De ki meri azt mondani, hogy éppen ezért — nem szükséges-e az igazságosság? j A szeretetet soh.se csúfolta úgy meg a tör- [ ténelem, mint ma. S mégis merészeli-e j hirdetni valaki, hogy nem kell a szeretet? így vagyunk az értékek megtarlásának I kérdésével is. Sohse volt nagyol>b szükség ! n világnak az, értékekre, mint most, ami- I kor éppen az értékeket pusztítják minden- I felé. Nemzetek a maguk kebelén beiül kegyetlenül fölégetik s összerombolják mind azt, and őket a múlthoz fűzi. Azt hiszik, hogy a hagyományok és a ősöktől kapott ereklyék feldulásánuk romjain uj világot I lehet építeni. Mennyire tévednek! Mutasson I valaki a történelemből példát arra. hogy a A SZANiTÉC Elbeszélés, Irta Markó Mária A háborút elejétől a végéig átküzdötle Wem az az ember volt, aki fölöslegesen sokat gondoljon ezekre a: elmúlt, nehéz évekre. És ami azt illette, a háború nyomába lépő évek sem lettek sokkal jobbak. Csak annyivalt h-ogy a test élete biztosabb. Biztosabb, ha valaki nem sajnálja a könyökeit: törtet, szalad, küzd, verekszik, felbukik, újra tnlpraáll: él . . . Gévai tanár ur is valahogy igy volt. Va- gvnlakás, kilincselés, egy szál ruha télen-ngá- ron, végre helyettes tanári állás. Tanítványai, a gimnázista gyermekek lettek a barátai. Ezeknek mesélt néha a háborúról, de egy történetet sohasem cmiitett. FJedig azóta is de sokert töprengett ezen: él-e La kies Vendel ? * A háború közepén a szanitécekhez osztották be Hordta a kötözőhelyre a sebesülteket és temette a halottakat. Lelkiismeretesen. Egyik fergeteges csatanap után már az összes sebesülteket becipelték a kötözőhelyre, csak még a halottakat kellett eltemetni. Ahogy nézte Gévai tanár ur-szanitéc a sorjába hordott holttesteket, ugg tűnt neki, mintha az egyik egyenesen ő rá nézne üveges szemeivel és hivná magához . . . Odament: lehajolt hozzá. Halottnak látszik, de valami különösen idegesitően érzi, hogy ez nem halott. Szót a többieknek — azok már régebbi szanitécek voltak —, csak legyintenek: .Maiott!“ Újra kéri az egyiket, az megnézi: „halott!“ — Nem ,nem lehet, nem halott! — „TaMn valami ismerőse a agg rokona?“ — Nem, most látom először, de nem halott! „De az! Fejlnvés! Hagyja itt, szaladjon mngn is. uirn támadnak! Betemetik a srapnellek ezeket a szegényeket úgyis!u Ekkor már szaladtak is a szanitécek. Is- tenkisértés vált ott maradni. Kelepelni kezdtek a géppuskák. sziszegtek a golyók és srnpnellek vágták robbanva a földet. De a tanár ur nem futott, hátára vette a némán könnöraő halottiért, egu nnerg moha- med parasztfeaényt. vitte a fütyülő golyók hözift makacsul mert érezte benne az éleid Es csodák-csodája. sértetlenül be is ért vele. A főorvos igazat adott neki, az ember élt, csak az állapotát mondta reménytelennek. Bekötözték. Eszméletlen állapotban vitték g a kórházvonatra. Kórházba küldték . . . Már tizenhét éve ennek. De még sokszor I gondol rá: él-e az az ember vagy talán meghalt még ott, a kórházvonaton? Lakics Vendel . . . Magyar-e, német-e, szláv? Es ha él. mi lehet vele? Visszahelyezték a tanár urat idén a Dunántúlra. a negyedikben lett osztályfőnök. A névsort olvasta át. A Lakics József nevet találta benne. Valami furcsa ösztönzés dolgozott benne, mikor kérdezte: — Melyik a Lakics József? Jöjjön ki ide hozzám! — mondta most már egész izgertot- tan. Kijön a gyermek a katedráig, szépen meghajtja magát. Jókötésü, szépszál gyermek. — Hogy hívják az apádat? — Ixikics Vendel. — Nincsen fejlövése? ■— Igen, a háborúban kapta. Es igy tudta meg a tanár ur, hogy Lakics Verde! kilenc gyermek apja; 60 százalékos rokkant, földhözragadt szegény ember. Ez a Jóska a legidősebb. Ingyen tanul, napokat eszik, csak épp vasárnapja nincs, arra a napra nem akadt neki ház. Gévai tanár ur csak nézte a gyermeket. Kereste az arcán azt a régi halottnak látszó arcot, Lakics Vendel arcát; ami ott feküdt a csatatéren és egy pillanatra eltűnt előle a gyermek, az iskola, a földön mozdulatlanul fekvő véres katonát látta és újra mayán érezte az üveges szemeket és hallotta csaját hangját: „Nem, nem halott!“ — és hallja egy pillanatig a golyók sziss zené siet, a géppuskák hal ál ugatását, meg a srapnellek földtépő rob- | bánását . . . Aztán felocsúdik és miközben mondja a gyermeknek: ,,Vasárnap ezután nálam eszel!“ — az életek titkának csodálatos okait érzi, a kilenc életet, Lakics Vendel kilenc gyermekét és újra visszasüpped a múltba, ahogy 3 nézte Gévai tanár ur-szanitéc. n sorjába hor- | ! dnti holttesteket és úgy tűnt neki. mintha az | egyik egyenesen ö rá ríéznr rs hívná, hívná I magához . . . saját nemzeti tradíciók, u nemzeti szelU- milk megölésével újjáéledhetett, h igy meg marad hat ott-<• valului Is nemre1 a történi lem színpadán? Ml, romániai magyarok sem égethetjük fel az őseinktől reánk hagyott örökséget. Bármenylre is nehéz időkéi élünk, bármennyire 1« hiányzik az emberik szivéből a szeretet, nekünk bizonyossággal kell tudnunk, hogy nemzeti létünk megmnra dása egyedül altól függ: tudjuk-e, le*//-e erőnk, lesz-e kitartásunk megtartani értékeinket. Bizonyos, hogy a megtartás mindig a legnehezebb, azonban ma megtartani annyi, mint lenni! S mi, akik voltunk s vagyunk — ne legyünk? Ne maradjunk meg? Nemzettöredék. amelyikből annyi értékel csiholt ki az elavult idők története, meg kel! hogy maradjon. 1K- hogy megmaradhasson, meg kell tanulnia ennek a szónak mélységi* értelmét: „M egtartani!“ HALLÓ! A prágai szülők gyermekeinek csúnyán meggyűlt a baja a hatóságokkal, mert összeálltak, hogy megvalósítsanak egy jellegzetes gyermekálmot. A fiatal fiuk, akiknek képzeletét semmi sem gyújtotta fel erősebben, mint a házitelefon és az autóóra, szabály szerint tolvajbandába álltak össze, hogy a hőn áhított csodálatos szerkezetek birtokába jussanak és megvalósíthassák titokzatos és nagyszabású terveiket. Prága legszélsőbb határában befészkelték magukat egy elhagyatott kunyhóba. Innen indultak ugyancsak fiatalkorú fővezérük irányításával nap-nap után zsákmányod hadjáratukra: esőben, fagyban órák- hosszat is elácsorogtaík egy-egy ház előtt, hogy aztán alkalmas pillanatban ieszerdhes- senek egy-egy házitelefont vagy autóórát. Amikor a rendőrök tegnap rajtaütésszerűen behatoltak a „rablótanyába“, tizenö- telefonkészüléket, húsz au/tóórát és rengeteg telefonhuzalt találtak. A kétségkívül, ügyeske- zü fiuk addigra már a környék több öres ba- rakját, elhagyatott kőbányáját is birtokukba vették és mindenünnen telefonösszeköttetést létesítettek a „központtal“. A kár, amit okozlak, jelentéktelen, mert a megszeppent fiuk a detektívek szigorú szavára minden egyes lopott tárgyat visszaszolgáltatlak eredeti tulajdonosának. A furcsa ügyben azonban igy is lesz még szava a fiatalkorúak bíróságának. Az Egyesült Államok rádióamatőrjei nevezetes évfordulóra készülődnek. Két évtizeddel ezelőtt jelent meg a rádióamatőrök szaklapjának: első száma, amelynek akkoriban még alig száz előfizetője vdlt. Most az International Amateur Radio Union (IARU) negyvenötezer tagot számláló testület s a szövetség által kiadott szaklapnak ugyanennyi előfizetője is van. Az előfizetők nagyobbrésze az Egyesült Államokból rekru- tálódik. A drótnélküli amatőrök a mult század utolsó éveiben tűnik fel. Először csak szikratáviratokat váltottak egymással, később azonban már a drótnélküli telefonozásra is berendezkedtek. A háború add g nem sejtett fellendülést hozott a rádióamatőrök számára s a háború után ez a fellendülés még jobban fokozódott. Tulajdonképpen az utolsó tizenöt évre esik a fellendülés fénykora. A rádióamatőrök remélik, hogy az 1937. évben szövetségüknek már ötvenezer tagja fesz. Anglia egyik leggazdagabb asszonya, Lady Houston, a napokban hunyt el. Az elhunyt vagyonát hétmillió angol fontra becsülték. Lady Houston az utóbbi években számos nagy adományával tette nevét ismertté, különösen nacionalista vezetés alatt áfldó külföldi országokkal szemben érzett szimpátiájának gyakran kifejezést adott. Excentrikus életmódja volt az akadálya annak, hogy (politikai téren szerepeljen. Stockholmban egy svéd feltaláló dlyan légitámadást elhárító lövedéket készlett, .amely az eddigi kísérletek tanúsága szerint hatályosabbá teszi a támadó repülőgépeik ellen alantról való védekezést, mint bármely más rendszer. Az eddigi légelháriitó lövedékek főhibája az volt, hogy a robbanást nem igen lehetett kellő módon beszabályozni. Az újfajta lövedék orrában erős fényforrás van, amely kevéssel a kilövés után működésbe lép. Ha a fény valami tárgyra esik, akkor visszavetitődik az ugyancsak a lövedéken elhelyezett úgynevezett fotoelektrikus szemre és ez váltja ki azután a robbanást. ifcVCviv.
