Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-17 / 13. szám
Szerkesztősig és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám, Telefonszám: 109. — Levélcim: Cluj, postafiók 80, ]l VI ~T (TiTya*aCTT*szTm!" MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BART HA MIKLÓS Előfizetéri árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi á'lamökba csak a portókülönbözettel :öbb. 1ii'im11 i i VASÁRNAP «■11 iţii rrn~~riiinwir» inni ■ 1937 JANUÁR 1 7. Irta: SPECTATOR Minap az Ellenzék hasábjain megállapították, hogy elsőnek mondják „azt a lépést, amely szerint a kisebbségi kérdés gyakorlati megoldását a jelenlegi román és magyar kormányok együttes tárgyalása során oldanák meg, Vájjon nem kel’ene-e ezt megelőzőleg egy másik lépési tenni? Nem volna e célravezetőbb, ha a román kormány előbb a romániai magyar kisebbséggel bocsátkozna tárgyalásokba és hozná nyugvópontra ezt a sokat feszegetett és megnyugvást kívánó kérdést?“ Ez világos és határozott állásfog'alás volt. Nyilván mindenki megérti, ha most visszafordulunk hozzá. Ha most szeretnék napirenden tartani a kérdést, amikor az uj esztendő hasadozása ide- jón annyi szó esik róla, hogy a kisebbségi jogvédelem helyreállítását nálunk valami- kép uj lépésekkel és megállapodásokkal kellenek biztosítani. Légkör van reá. A többségi sajtó Bethlen Isjfván karácsonyt cikke és Lapedatu kitűnő nyilatkozata miatt sűrűn foglalkozik a román—magyar kor- mámvtárgyalások esetlegével; viszont a kisebbségi sajtó kötelessége vo’na, hegy rendszeres módon hangulatot ébresszen a „zártkörű és házi“ tárgyalás érdekében, melyet a kisebbségi jogok észszerű és kötelező megvalósítása céljából a kormány vagy egy pártközi bizottság a kisebbségekkel folytatna. Ne beszéljünk most a kérdés aida’ágairól. Csak a fontos, az alapvető, a sarkalatos körülményekről beszéljünk. Ezért minidnek előtt állapítsuk meg, hogy az időben rejlik, béke megmentését és megerősítését sürgető és áhitó időben észtani szükségszerűséggel történik most a kisebbségi kérdés, a lehervasztott, félretaszátott és eresztékeiből kiforgatott kisebbségi kérdés eredeti alakjában való visszaidézése. Restitutio in integrum a nemzeti kizárólagosság biti eszméinek rombolása után — ez az idők intelme és biztosítása. Né gondoljunk most arra, hogy erőszakos jelenségek vaunak: a spanyol po'gárhábora kiaknázásával a hászkok és katalánok — bár vörös alapon — de az uj-orosz „nemzeti“ szellemet követve akarják megvalósítani létük valamely áhított rendszerét; ne gondoljunk a belgiumi vallon és vlanxm, még csak a szelíd cseh és szlovák ellentétekre a középpontias és szövetségi forma kérdésében. A sima, a kölcsönös megnyugvást ígérő módokra gondoljunk. És jusson eszünkbe, hogy lorga kijelentése szerint a legégetőbb román kérdés most a kisebbségi kérdés, hogy bármily visszás ellentét van a szó és tett. a magyarázat és tény, a hit és valóság közölt, alapjában véve Románia minden komo’y állam férfia s politikusa feltétlen méltó, közvetlen szükségletnek hirdeti a kisebbségi kérdés megoldását, ami természetesen csak egyfélekép lehetséges reánk nézve is: a kisebbségi jog értelmében, mely csak a mód, az időpont, sorrend, ütem dolgában engedve vitát s rövid ideig, a közmegnyugvást létesítse a többségi tekintély és kisebbségi hűség szellemében. Lehetne közvetlenül és gyorsan Ls cselekedni, felülről egy döntő határozattal, hiszen a kisebbségvédelem határozott Irányt jelö't ki már induláskor és a kisebbségek tizennyolc éves történeteié és irodalma unalomig, hajszálpontossággal ösz- szegezte a tennivalókat fent is, lent is, de úgy látszik történelmi érdek a pontos tárgyalásokra és megá lapod ásókra való törekvés. Clara pacta honi amici! Mert a régi emlékek még nem halványodtak el, a kölcsönös bizalmatlanság nem veszel! ki a többségi és kisebbségi nemzetek leikéből és :\ történelmi belátás tárgyilagossága egykép hiányzik még. Különben is valóságos heveny- d Ivat ja vau, hogy az eredeti békeszerződéseket. melyekből már alig maradt meg egyéb, mint az érinthet’en területi rendezés, újabb szerződésekkel támasszák meg, mert igy lehet elaltatni az égjük oldal „eredendő“ vádját, hogjT ezeket a szerződéseket egyszerűen rák ényszeri tették a bukott felekre, mert csak így lehet hathatósan, újra meg újra bizonyítani a másik oldal baráti szándékainak őszinteségét és mindenki Őszinte • törekvését, hogj7 a beteg békét ne á’dozzák föl még vészedé! mese Uh háború érdekében, vagy minden rossz eshetőségtől elriasszanak uj szövetségesek létrehozásával. Se szeri, se száma uj katonai, barátsági, döntőbírósági, megnemtámadási, segélynyújtási szerződéseknek, kisantant. Balkán-szövetség, skandináv, római, balticumi jegyzőkönyvek alapján álló csoportok szervezésének, locarnói, Kellog—Briand stb. egyezménynek. Minthogy a kisebbségi jogvédelmet elindító párisi szerződés a területrendezésekkel kapcso- lalban csak fenyegető nyomással kairóit a gazdaál’amok vállára — s ezek igy méltatlan, elviselhetlcn és mcgoídhatlan terhet éreznek benne — a méltó és szabad egyez- kedés, az önkéntelen elhatározás helyreállítása céljából a kisebbségi jogokat kétoldalú szerződésekbe is foglalták egjTcs felek, mint a németek és lengyelek, mint a csehek és lengjelek, mint a románok és délszlávok stb. Ennek az elvnek továbbvitele volna, ha tekintélyes vitairodalom és külügyi tárgyalás után a Ba kán-szövetség teljes kiépítése és a Duna-medence rendezése érdekében a történelmi pörökből és területi változásokból emlő siiljros kérdések felfüggesztése után a kisebbségi kérdés rendezésének sírján találkoznának az elődáTainok és utódállamok, az átadók és birtoklók. Az uj szerződés elve és ennek segítségével a szomszédság átfejlesztése gazdasági, politikai, közművelődési barátsággá gjozot- mesikedett nemrég a hulgár—jugoszláv meg- egyezősben. Hasonlók elkészítését állapíthatjuk meg a Balkán más pontjain is és úgy látszik Magyarország felől Is. Érthető, ha Beth'sn István és nyomában számos ma gyarországi tényező most erősen kardoskodik a román—inagymr kisebbségi megegyezés érdekében is. Erre a törekvésre válaszolt Lapedatu és nyilalkozata rokonszenves visszhangot keltett a határon túl. Lehet, hogy a szavakat most már politikai cselekedetik fogják fölváltani. Hiszen a dunai medence mítosza megoldást sürget és angol jelek szerint a népszövetségi reform idején sor kerülhet reá, gazdasági és kisebbségi feltételek alapján, á szerződési koreszmének azonban még újabb törekvései vannak. Nem történik hevenyészve vágj- illetéktelenül, vágj7 céltalanul, vagy oktalanul, ha rövid megpengetés után most újra és bővebben fölvetjük a kérdést és kérést, nem vol- na-c helyes az esetleges román—magyar kormány tár gjralás, a feltétlenül be követkézéi Duna-völgyi tervezetek elolt hidat verni belpolitikai megállapodások számára? Nem ke'ienék-e fölvenni az elejtett fonalat, ahol majdnem négy év előtt elejtették? Akkor a magyar párt a törvényhozás mind a két házában megpendítette a tervet, hogy függetlenül minden Génitől és nemzetközi rendezéstől, kizárólag belpolitikai módszerekkel, szinte „made in Romania“ oldják meg a kisebbségi kérdés nyomasztó szükségleteit. Az, előterjesztés akkor némileg rokonszenves fogadtatásban részesült. Éppen Lupédat;! miniszter válaszolt finom, óvatos, de r-Ígér tő módon reá és ugj7 látszott, hogy az ő előkészítése utján egy szőkébb minisztertanács fogla'kozik majd a kérdéssel. Akkor még a mi részűnkre nem súlyosbította végzetesen a helyzetet a szélsőjobboldali befolyás, melynek politikai rendszerét a numerus valaehicus lenditette főj a magasba és a szélességbe. A lábnyomok riasztók: vestigia terrent. De már kedvező visszavetités jelei kezdenek ragyogni másutt: a belpolitikai megegyezések nyilvámilásai. Benes államfővé választása előtt feltűnő j tárgyalásokat folytatott a szlover.szkói ma- ! gyár politikusokkal és ezeket Hodzsa, ki \ most a Duna-mitosz leglelkesebb képvise- • lője, folytatta; nemrég olvastuk, hogy a j magyar képviselők összeállították a megegyezés végleges feltételeit. Fölösleges utalni a szudeta-németekkcl folyó inegbszélé- sekre. Hogj7 többször megemlékeztünk már a délszláv magyar-kisebbségi helyzet fokozatos megjavításáról, mely Stojadinovics miniszterelnök és a magyar kisebbségi vezérlet közvetlen és gj7ors tárgyalásainak eredménye és egyben bevezetése a valószínű magyar—jugoszáv barátsági szerződésnek. Ez pedig lesz olyan világizgalmi esemény, mint a bulgár—szerb szerződés. Miért ne utánozhatná ezt a bölcs példát Románia a forró békeáramlat uj sodrában, Románia, mely7 egy fél évtized előtt kisebbségi paradicsom volt a vajdasági és drávamenti ma- gj7ar kisebbségek lie'yzetéhAz hasonlítva? De fölmerülhet néhány ellenvetés. Most heves az érdeklődés a terv iránt, mely a nragj7ar és román kormányt közvetlen tárgyalásokhoz ültetné, miérií most okvetet- lenkedni és zavarni egy belpolitikai mód-— ...........■■■■«■■ Nem I éhei s és Ulster egy Ezzel szemben Anglia és Írország között tárgyalások folynak LONDON, január 16. Több angol lapban és külföldön is az <7 hír tér fedi el% hogy De Valera ir miniszter- elnök iés Malcolm MacDonald dominiiimi nfniszter között megegyzés jött volna létre olyan irányban_ hogy Írországot és az ir autonómia kimondása idején Írországról levált protestáns Ulstert újra egyesíteni fogják. A hir ebben az alakban nem felel meg a valóságnak. Ulster annakidején a polgárháború határáig menő harcok árán érte el, hogy különválasszák Írországtól és igy megkérdezése nélkül az angol kormány nem is jogosult arra, hogy Írországhoz visszacsatolja. Ulster miniszterelnöke a hírekkel kapcsolatban tegnap ki is jelentene, hogy az ulstcri tartomány határai Írország felé sérthetetlenek, visszacsatolásról szó sem lehet. Ellenben tényleg tárgyalások voltak a Londonban időző De Valero ir miniszterelnök és Malcolm MacDonald dominium miniszter között Írország és Anglia viszonyára nézve. Ezek a tárgyalások még nem vezettek formaszerü eredményre, de megteremtették az alapját a további sikeres tárgyalásoknak. I szer fölvetésével? Azt hiszem épp a jugo- ! szláv példa felel meg erre a legalaposab I ban: csak előnyös lesz, ha több előzetes és eredményes közjogi jelenet előzi meg a nagy ( drámai cselekményt: a kisebbségi kérdés szinte varázsütésre való megoldását és a történelmi pör felfüggesztése «ejében teljes gazdasági és közművelődési barátságot, egyben még poliiikai nyugalmat is két farkasszemet néző szomszéd között. Egy második ellenvetés, hogy a belpolitikai rendezés a nemzetközi alapszerződés tekintélyét és hatályát megrendíthetné. Ez soha eddig nem jutott eszű ükbe, amióta Maniuék Ígérete után epedve várjuk a kisebbségi kódexet. A párisi szerződés gumlszerii és ködös rendelkezéseit előbb vagy7 utóbb kemény anyagba kell önteni. Nem bolhapiacra és nem kinzókamrába szánták. Nem-e jobb itthon, testvéri szellemben megvalósitani? A Nép- szövetség elfogadott panasz esetén mindig a L>elpoI!,ik‘ i r megoldást készíti e’ő; nem vitattak meg eddig egyetlen kisebbségi panaszt sem a Népszövetség közgyűlése vagy a hágai bíróság előtt. És nem volna-e boldogság, ha nem kellene soha többé a tövises és kiábrándító utat megjárni Genfbe? Különben ezt az ellenvetést a Románia s Magyarország között elképzelt szerződés tervének is szembe szegezhetnék, ami pedig nem üdvös és indokolt dolog. YTan egy7 harmadik ellenvetés: ez szeretne visszatartani tőle, hogy a mostani kormánynál kopogtassunk, ügy is el- nienőfé ben van; utódja ősi szokás szerint fölborít minden politikai törvényt, igy az esetleges kisebbségi egyezményt is. Pártközi megállapodásra lenne szükség, de az általános választás előtt ez már nem lehetséges; várni, várni kel: és várni, várni a legoko- ; sabh dolog most. Igaz, bár nekünk minden ! kis idő drága; d? a terv érlelése független a I perctől és a pillanatnyi helyzettől. A kormányváltozás és a választás még messzi el- tolódhatik és Románia most újra leghatalmasabb pártja, a liberálisok, talán benne marad egy átmeneti vagy7 koalíciós kormányban, esetleg el se megy7, esetleg vi’lám- gyorsan visszatér a hatalomra. De bármelyik párt vagy csoport kormányra kerülve szívesen fogadná, ha elődje már megoldotta volna véglegesen a kisebbségi kérdést, melyhez igazi elhatározássá’ és bátorsággal egyik se nier nyúlni, a másiktól és 3 mesterséges népszerűtlenségtől való félelmében. Pedig mindegyik szeretné a kérdést jó dűlőre vinni, természetesen a szélső jobb kivételével. Vaida külszín szerint a Magyarországhoz való közeledés legfőbb hive, legalább az ellenzéki pádon, szintén a nemzetközileg jó megoldást hirdeti. Ennek a politikának részletes kifejtése most még nem tartozik a magyar közirásra. Meg kell várnia, mit mond a többségi sajtó, hogyan hat vissza majd a politikai világ, főleg a felelős hatalom. De feltétlenül jó ébren tartani a kérdést esetleges csalódásig. De hátha történelmi végzet működik mindabban, ami karácsony óta körülrebbeni, egyre sűrűbben körülbeszéli a romániai magyar ügj7et, sokágú érdek hordozóját: a magunk, az egyetemes magyarság, Románia, sőt az európai biztonság s nyugalom érdekét. Még a klasszikus emberiségi eszmén k érdeke Is doboghat henne. De legyen bármiként, megoldatlansága gyors megoldást sürget. A siker szellemében a lehető legkitűnőbb megoldást. Amely nem lehetett; n. Az ember találékonysága nem apadt ki, ha igazán ember és nem „beretvált majom“ akar lenni egy adott feladat előtt. Egyébként bölcsen ismeri, amit akarnia kellene. „Mert a bölcs nem azt a fát látja, melyet a bolond és gonosz“.
