Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
16 rj.r.F.N z r.K J 9 3 6 december 25. mmmmmmmmmmmammmyr ^msMosmsasam BABCS S/NDOR: Kína az opiumszivás bűnében Az észak-mandzsuriai Mutan folyó iegón az opiumszlvók, kidobott és megfagyott pogány emberek hullái között... KVa legnagyobb ellensége: az opun», morf ium és heroin. Haldokló ojíflfnsziióK a szeméíöőiáiöoion. - Misszió az opiumisláh hözÖJf 1936 év februáriban történt, hogy sk<St misszionárius társammal. Robertson úrral misszói körútra indultam Észak-Mundzsu- riába. hogy megnézzem egyúttal azr a területet is, ahol, h.i az Isten is ugv akarja, egykor majd magyar református misszionáriusok fogják hirdetni az Ur Igéjét. Egy újonnan épült- városban, Mutanchiang_ ban voltunk ahol 19 k nait kereszteltünk meg a nemrég alakult és csekélyszámu gyülekezet nem kis örömére. Már az is nagy örömükre szolgáit hogy láthatták a magyar misszionáriust s így ez csak növelte a reménységüket, hogy egyszer az ö városukban is -lesz missziói ház és misszionárius. Egyik délután a gyülekezer lelkes vezetőjével, Gao kínai keresztyén orvos-testvérünkkel kimentem sétálni a Mulan folyó befagyott jegére. Sétánk azonban nem volt valami épületes és kellemes, mert y folyó jegén szerte-széjjel ember, hullák heverlek Itt egy 25 év körüli fiatal k nai ember feküdt a hátán, arccal az ég felé nézve, két keze szétverve, mirul ha holtában i-s azt kiáltaná, hogy jentek és segítsetek, nézze.ek reám és borzadjatok. Ruhája rongyos volt, hiszen amit lehetett, azt ugys lehúzták ró'ta már a hulla rab! ók. Mezitalen .lábán az ujjait a kutyák már kikezd .ék, de nem tudták folytatni már, mert a hulla csontra fagyott. Meg kell várni, mig eljő a tavasz és meg fog engedni. Oyan sokáig elnéztem az arcát... hiszen éppen olyan te l vérem az Isten előtt, mint más. Fájt fímom őt és szégyeltem cs magam, te isten föle Eiré?á^p meradt Hiszen ő is ember, mint én! Ö most csak hulla a hóban... Ez nem is csoda, hiszen senki nem imádkozott érette és senki nem beszéli neki az Isten dolgáról. Ezelőtt 10— 15 évvel kellett volna vele találkozni, 10—15 évvel ezedőn kellett volna fágyemeztetni a bűnre és mutatni az uitat a szabadulás felé. Most már késő! Az Isten igéje Európában manadt. Amott pár hulla fekszik ismét, azaz már az se, csak egy fej és a kutyák által lemarcangolt felső testének csontváza. A kutyák még a csonttí-fagyás előtt megették be.őle azt, amit lehetett. Az undor fogott? el. Egészen meg voltam zavarva a gondolataimban. Amíg fényképeztem őket, emberek jöttek- mentek, mintha csak a lőtt macskák volnának a folyó jegére kidobva. Nekk nem is fontos ez és nem is undorító. Tavasszal az olvadáskor úgyis majd felfalják a maradványokat a kutyák, vagy a viz elviszi őket. Gao doktor elmondotta, hogy ezek ópium- szivó kínaiak, akik, miután e méreg szívásával magukat testileg és anyagilag is rtönkre- tették, a nagy hidegben teljesen elgyengülve húzódnak meg az ópium-barlangokban, addig, amíg bírják s mkor már hadokolnak a gyengeség.őíl, az ópiumbarlang tulajdonosa, éjnek idején szolgáival lábuknál fogva kihúzatja a szobából e szerencsétleneket és vagy a szemétdombokon vagy a folyó jegén hagyják a méz élő embereket, -ahol megfagynak. A kínai népnek a mákból készített ópum az egyik nagy ellensége. E méregre és ennek használatára — sajnos — éppen a fehér emberek tanították meg őket s ma rnár minden harmadik ember él ezzel a méreggel, ezzel a íkábi.ószerrel. Hatalmas kiterjedésű földeken termetók a mákot, hogy zöld magháza ievéből elkész tiék az ópiumot, amelyet hol az ópiumbarlangokban, hol az utcákon árulnak. Az ópiumot a kínaiak az u. n. ópiumpipába tömik, melyet szeszlámpácska fölé tartva égetnek és úgy szívják a mérges- füstöt magukba, melytől elkábulva mámorba merülnek és szépeket álmodnak. Rendesen este szívják s akkor egyedül, elzárkózva, sőt sokszor félve és lopva, mert újabban egyes tartományokban a hatóság tiltja 'az ópumszivást, sőt egyes helyeken, akit ópiumterjesztésen fognak rajta, le is fejezik vagy agyonlövik. Aki egyszer megkóstolta ezt a bűnt, az többet nem tud (tőle szabadulni. Hogy ópiumot szerezzen, képes mindenét eladni, koü- dú’lni, csalni, lopni, sőt gyilkolni is, csakhogy pénzhez és igy ópiumhoz jusson. Kínában \ rengeteg ember a nyomorúságát az ópiumnak köszönheti. Az ópiumszivóiknak' megvan a ftkos jelük (a kétfelé fesztet! kis. és hüve’ykujj, a három iközbülsőujj behajtva.) Közöttük nemcsak szegények, de magasállásu hivatalnokok is és férfiak és- nők is egyaránt vannak. Az utcán mindjárt felismerni őket, sáppadt, kifáradt, bágyad- arcukról és szemükről. A szegényebbek legnagyobb része, mint koldus fejezi be életét va'ahol a szemétdomsai lelketlen módon ki is használják ezeket a szerencsétleneket, akiknek, miután megszokták az ópiumot, egy bizonyos idő után már semmi akaraterejük sincs s igy történik meg az, hogy mikor már az illető olyan cs:uk, mint egy sárgára festett csontból és 'bőrből áLló élettelen tömeg, gyékénybe becsavarva vagy csak úgy, anélkül, kivitetik vagy kihúzzák a legközelebb szemétdombra és ott hagyják a magával tehetetlen embert meghalni. A többi aztán már a kutyák és a patkányok dolga. Milyen jó, hogy tél idején szép tiszta, fehér hó fedi be őket, hogy ne lássák az emberek a saját, szörnyű, fekete bűnüket. A misszió kórházába sokszor jönnek el emberek, akik szeretnének megszabadu ni az ópiumszivás szenvedélyéül, mert látják már a véget, már látják a lefelé vezető, széles ut végét és meghorzndnak tő'e. Újabban módja van, hagy lassú lesz ok tatással é> oltásokkal ezt a szörnyű betegséget, csapást gyógyítani leheti, de a baj gyökere sokkal inkább mélyebben van őrt t. .1,, hogy az illető nem tud szembeszállni a kísértéssel. Ezt a beásó erőt pedig csak az Isten tudhatja megadni, de emKotkodács Irta: KONCZ KÁROLY Fül Flóra, a gépirókisasszony, a párnázott ajtón keresztül is kihallgatja a bizalmas 'telefonálgatást, amely a ,,Mi pénzünk“-bank öt alkalmazó biztos mellékkeresethez juttatja szombatonkint. Körülbelül ezek a szavak jutottak el Flóra kisasszony füléhez rendszerint: — Kérem,, tegye meg mással... Igen?... Akikor kétszázzal... Aztán izgalommal suttogja körül a szobában : — Gyerekek, ma megint biztos tipre megyünk... Rákanyarit egy nevet egy cédulára, megcsillogtatja kollegái előtt s gyorsan széjjel (tépi. Még mielőtt kinyílna a párnázott ajtó. És délután nyernek. Kotkodács ur, a főnök is. Ö kapta valaki - től a kitűnő tippeket, aztán megbizta ügynökeit, hogy mely két játsszák meg. De csak ,a pénzt zsebelte be, a lóversenyre egyszer sem megy ki. Nem birja az izgalmakat. A börze levegője alaposan megcibálta idegeit. Kotkodács urnáik tisztességes polgári neve is van, több körülménnyel rászolgált arra, hogy ismerősei és barátai maguk között csak Kotkod ácsnak nevezzék. A reggelijéhez kijár minden napra egy 'tojás, a börzén úgy gyűlnek köréje, mint köblös alá a csibék s a hangja egyenesen kotko- dácsalísnak hat. Mély, monoton hangon kezdi el mondatait, csak a végén sikolt feli, mint a fészkéről le'épő tyuk. Aki először j hallja,, önkénytelenül is elneveti magát. Alkalmazottai már megszokták. Egy idő óta pedig, mert a Fül kisasszony kihallgatja a nyerő lovak nevét, még tisztelik is rikácsoló hangját. Hiszen bzrtos pénzt jelent a számukra a mondatvégi felsikitás. Egy'k szombat délelőtt azonban hiába várták Flóra kisasszony titkos jelentését. Csak nem akart megszólalni a pénzt ígérő telefon. Ellenben Kotkodács ur szokatlanul bizalmas és engedékeny volt velük 'szemben. Megkérdezte mindezyiktől, mit szokott csinálni szombaton délután és vasárnaponkint. Amikor aztán az óra mutatója pontosan a tizenkettes számra ért. derűs arccal felkiáltott: — Hölgyeim és uraim! Azonnal hagyják abba a munkát! Mától kezdve mi is bevezetjük a vikkendet... Fül kisasszony és társai szoborrá meredtek. Nem tudták eUtéozelni, mi üthetett Kotkodács urba. S egyik sem akart elmozdulni a helyéről. — Nekem még van egy pár fontos levelem — mentegetőzött Fül kisasszony... —• Én sem vagyok még kész — panaszkodott i ikönvve'ő. — Parancsolom, hogy hazamenjenek — bokon, h.szen az ópium barlangok tulnjdono- L pattogott Kotkodács ur s egyenkint túsz* kolta ki alkalmazottait a szobából. Még a kabátjukat is felseg.tette. Közben azon (tűnődött: mutogatni kellene pénzért ezeket a... akiik akkor is dolgozni akarnak, ha egyenesen megtiltja. Persze, azt nem sejtette, hogy elgáns gesztusával legalább száz pengőt k emelt öt alkalmazottja zsebéből. Kotkodács ur jókedvének különös oka volt. Ahogy végiglapozza az induló lovak katalógusát, megakadt a szeme egy néven: „Kotkodács“. Remek! — lelkesedett, — ez a név, ez a ló csak szerencsét hozhat. Ezt fogom megtenni. — S amint becsukódott az ajtó a fájó szivvel távozók mögött, akkora izgalom vett rajta erőt, hogy remegni kezdet; a keze. Rohant a telefonhoz, hogy megadja az utasítást ügynökének. Csavarja a számokat a tárcsán. Hallgatózik. Bug a telefon, abban a pillanatban éktelenül csörömpölni kezd a másik, készülék. Pár másodpercig még vár, aztán lecsapja a kagyló:. Rohan a másikhoz. Hallózik, de senki sem jelentkezik. Újból tárcsáz. Most meg az dőbbi készülék csönget. Eszeveszetten. Mint ligris a zsákmányára, csap le a csengő telefonra. Cseng még, de a kapcsolást váró hanggal. Múlik az idő. Tízszer, tizenötször is megismétlődik ez a pokoli játék. Kotkodács urnák már gyöngyözik a homloka, görcsöt kapnaik az ujjai, de csak tárcsáz. És mindig a másik 'telefon cseng. Belezuhan egy székbe. Várja, hogy megszólaljon -a telefon. Biztosan a ,.buk.“ keresi, hogy tippet adjon. De a telefon nem csöng többet. Egyik sem. Még egy utolsó próba. Odavonszolja magát a telefonhoz. Pergeti a számokat. De a más'k teflfont figyeli. Végr! Nem csörög. A kagyló, amin hallgatózik, annál erősebben jelzi, hogy a hivott szám mással beszél. Percenkint hivja újból a számot: mással beszél... Mással beszél... Mással beszél.,, 2 óra. Elkésett a nevezésről. Megkezdődött a verseny. Kapkodja a kagylót,, de csak a füle zug, az agya zug. A készülékek pedig süketek. Elromlottak. összetörve hallgatja délután a rádiót. Kotkodács biztosan húszszoros pénzt fizetett. Boldogtalan. Egymásután mondják be a nyerő lovaik nevét. Legutoljára: „Futottak még Kotkodács...“ — Hála Lstennek, — sóhajt fel — most futhatnék a pénzem után. A telefonnak köszönhette, hogy nem vesztett. Arra azonban sohasem jött rá, hogy azért csengett mindig a más:k telefon s azért beszélt mással., mert izgalmában önmagát hívta mindannyiszor. K1R. UDVARI SZÁLLÍTÓK TOMPA TESTVÉREK MÜAGYAGIPARA TURDA. Gyárilerakatok — Bucurestiben, Str. Buzesti 22. — Str. Carol 33. 3 sz. aran éremmel és „HORS CONCURS“-al kitüntetve bel- és kü földi kiáll,táson. Kivitel külföldre - Észak Amerikába. bér nem. Hogy a kórházainkban alkalmat adunk az ilyen hozzánk jött ópiurmzivók- nak arra, hogy halljanak IstenrőL, hogy a hallás által az Isten hitet és ágy leikierőt adjon nekik minden bűnnel szemben. Hála Istennek, ily módon többen visszamehettek az életbe frissebb testtel és uj lélekkel. Az ilyen ópruraszivó be.égnék ez a gyógykezelés nagyon sok gyötrelemmel jár, mert szervezetük, mnd többet és többet kivánna ebből a méregből s mivel a kórházban naponta mind kevesebbet és kevesebbet kapnak, a betegek idegesek, türelmet'enkedők. ső; sokszor őrjöngök. A missziós orvosoknak sok türelemre és imádságra van szükségük az ilyen betegekkel szemben. Van azonban olyan eset is, amikor az 'illető, akaratán kívül szokja meg az ópiumot és egyéb kábítószereket. Úgy t. i., hogy vándor kuruzslók fijdaJomcsilapitókat kínálnak fel a tudatlan embereknek, kk nem tudják, hogy abban a nagyszerű orvosságban ópiumot, morfiumot, kokaint és egyéb kábítószereket vesznek be. A kínai állam nagy harcot kezdett el e nemzeti csapás eilen, de még több évtizednek kell eltelnie, hogy valamenny re is eredményt érhessen el, mert olyan mélyen benne van Kina népe ebben a bűnben. Újabban már a modern európai és amerikai kábítószerek is elju/tottak Keletre. Fiatal fiuk már asm érik a morfium-fecskende- zést és a kínai munkások és napszámosok nagyrésze sajátkezüílég fecskendezi be a testébe a morfium mérgét, hogy mámorba ejtse magát. Sok annyira kivan ja a morfiumot, hogy még azt se birja megvárni, mig a ruháját fe'türi, hanem a szennyes ruháján keresztül fecskendezi be a testébe a mérget. Kelet városainak utcáin ma már szabadon lehet vá-árolni olyan cigarettákat, ámenekben heroin nevű kábítószer van. mely újfajta méreg szentén közkedveltségnek örvend éppen a fiatalság és a művellek között. De amig mi elszörnyülködünk azon, hogy mi van Keleten, addig jó gondolni Transsylvaniára is, ahol a népünket a pálinka és egyéb szeszes italok viszik testi és lelki fertőbe. Kis, szegény, nyomorult falvak vannak, ahd évente egymillió lejnél több megy pálinkára. Falvak vannak, ahol erkölcsileg, lelkileg az emberek tönkre vannak menve, ahol le vannak szegényedve, ahol az utódok véznák, nyomorékok, betegek. Jó lesz nekünk erre is gondolni... Amig ott álltam a Mutan folyó mellett, átnéztem a hullák felett a túlsó partra egy házhelyre. Üres, eladó házhely volt. Gao doktor nézte k; a mi számunkra, hogy oda missziói ház épüljön majd egyszer. Sokáig álltam és néztem. Alattiam a folyó jegén hullák... Pogány emberek hullái. Sötétségben élt emberek húscafatjai. Ópiumbarlangokban vergedők jutói- itak eszembe.... És az is, hogy az Ur parancsot adott az evangélium terjesztésére. Álmodtam... nyitott szemmel... és láttam a magyar evangéliumi misszió házát olt a Mutan folyó mellett, ott messze rokon népeink földjén, Észak-Mandz-suriában Uj Herczeg Ferenc könyv: PRO L1RF.R- TATE. Rákóczy Ferenc regénye. Két kötet, I (500 oldal, fűzve 288. kötve 432. egész bőrben, számozott példány, a szerző aláírásával 600 !e,i az Ellenzék könyvosztályában. Chij. Plata Unirii. Vidékre utánvéttel azonnal küldjük. Kérjen ingyenes könyvjegyzéket.
