Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
19 36 decern b er 25. sraatEgsaai ELLENZÉK WMJWiiMawwMgaiM^aii 17 Ahonnan elindult Edward és Simpsonné szerelme A Cumberland Terrace lé* számú ház regénye Miről regél Mrs. Simpson elhagyott londoni palotája ?... LONDON, december hó. A házaknak is megvan a maguk regényük, nemcsak az embereknek. S London regényes házai között mindig szerepet játszóit a Cumberland Terrace í6. számú ház, ahonnan néhány nap előtt elutazott Mrs. Simpson. A ház állítólag most megint gazdát cserél, mert Simpsontné megbízta ügyvédjét, hogy londoni palotáját adja el. A Cumberland Terra«? élőit nem is olyan régen még külön rendőrposrtot kellett fölállítania London főkapitányának, nemcsak azért, hogy a király szerelmének testi 'épségét védjék, hanem azért is, hogy távoltartsák a kiváncsiakat. Most kihalt az utca, a ház környékén nem látni rendőrt. A régi palota ablakaira le van eresztve a redőny. Ugy- láLsz.ifk, ennek a háznak változatos és izgalmas regényében megint fejezetvéghez érkeztünk. Két kalandregény Nem Sknpsemmié az első asszony, aíki a trón küszöbéig jutott el a palota lakói között. Sőt • lakott itt már valóságos királyinő is, igaz, hogy ő nem úgy szerezte királyságát, mint ahogy áltaOáíban asszonyok szokták, szere- lemtmeik de nem is úgy vesztette el. 1873-ban halt meg ennek a palotáinak a falai között Chum-da Eour őfelsége, Lahore és Sikhs királynője, oki egy személyben volt indiai Judith és indiai Messiallinia. Meggyilkoltatta férjét, mert az uralkodó rokonszenvezett az angolokkal, magáhozragad'íia a hatalmat is a-z ősi na'gymogul birodalom ívissizaá'litásóról álmodozott. Ol évig harcolt váltakozó szerencsével az angol gyarmati hadsereggel, végül is karddal, a kezében fogták el palotájának falai előtt. Viktória, akinek imponáltak a bátor asszonyok, még akkor is, te az angol birodalom ellenségei voltak, Londoniba, hozatta a harcos asszonyt, rendelkezésére bocsátotta a Cumberland Terrace 16. számú házat, sőt szép penziót is adott neki. A volt uralkodó.nő még tizenhét évet élt London - ban, ritkán hagyta él palotáját s csak akkor lehetett látni, hogyha a Londonban: élő buddhisták ájta'tosságához vonult ki a Themze partjára. A másik hires lakója a palotának Sir Per- cival Chester volt, egy páncélos parancsnoka, akinek egyik kalandjáról regényt, színdarabot s legutóbb fi met írlak. Sir Perei vall Chester hajója a földközi-tengeren, cirkált és a parancsnoknak kedve támadt egy kis kitérőre Monfekarlóha. Egyetlen éjszakát állomásozott a páncélos a monaköi öbölben és ezen az éjszakán Chester elvesz Ítélt a kaszinóban 6000 fontot. Másnap reggel a kaszinó igazgatósága ultimátumot kapott a páncél-ősről, hogy déli tizenkét óráig fizesse vissza a 6000 fontot, amely nem Chester tulajdona volt, hamem kincsári pénz, amennyiben pedig a kaszinó igazgatósága vonakodnék a fölsízólltásnak eleget tenni, a páncélos ágyúi lőni fogják Montckarlót. Műt volt mit tenni, a kaszinó igazgatósága lültiakozó táviratot küldött Londonba, de a pénzt visszafizette. Chester ezzel az ügyet a maga részéről elintézetfnek tartotta, bement a parancsnoki fülkébe % agyonlőtte magát. Esete nemcsak regényt, színdarabot és filmet inspirált, de 1910-ben akadt egy másik tengerész, oki utánacslná.ita. MÉREG, HALÁL TITOK A Cumberland Terrace 16. számú ház reA gyermekét igazán szerelő szülök afmuíafó könyvel Dénes-Schächter: A ma gyermeke (A gyár- LSI mek fejiídése, testi-lelki gondozása ás betegségei az újszülött-kortól a s^rdl- lés koráig) kötva Lei 204, íüzva — 133 Székely Béla: A ta gyerekei — — 50 Székely Béla: A gyermekévek asxaalitása kötve 112, füzva — — — — — 3) Stekel: Üzenet az anyáknak L (Kisgyatek- kor, csecsemőkortól kétéves korig) — <■<* Stekel: Üzenat az anyáknak II. (Óvodáskor és az első iskolás évat) — — LU Stekel: Üzenet az anyáknak íü. (3ardll<5- kor és az érettség kora) — — 12> Földes: A fiatal anya -— — -»-» — ii Wallenstein: Hogyan éljen a mai ifjnaág ij Kaphatók az Uisnzék könyvosztályábaó C...„ Piaţa Unirii. — Vidékra atáavéttei i i tUbUXUU ax állít jós. génye eddig mintha romantikus kalandregény leli volna, a század elején rémregény válik belőle. Méreggel, tragédiákkal, sötét misztikummal. Howard Johnson, a palota egyik bérlője London leggazdagabb emberei j közié számított, felesége megszökött legjobb j 'barátjával, ő pedig néhány mappa! később Î egy túlságosan nagy adag morfiumtól meghalt. - Utána Mabel Ghatterley bérelte a palotát, a \ tündöklő szép asszony Montrose herceg ha- : rálnője volt és titokzatos körülmények között halt meg J egy ismeretlen indiai aréregtől. A méregnek a kiptárolgálsa volt halálos és virágcsokorba rejtve helyezték dl Mabei Chat- terley hálószobájában. William Matrose, Lou. don együk legtehetségesebb gépészmérnöke volt a következő lakó; 'szintén titokzatos körülmények között hait meg, egyik reggel a ház udvarán találták összezúzott tagokkal. Soha nem sikerült kideríteni, hogy- öngyilkosság történi-e vagy pedig szerencsétlenség. AZ I. S. SZÉP ASSZONYAINAK „TALÁLKOZÓHELYE“ A regényes ház a világháború alatt is regényes életet ólt, egyike volt azoknak a palotáknak. amelyeket Sir Reginaid Hall, az angol titkos Iroda főnöke bérelt. A palotát John Dipp, a hollandiai angol I. S. főnöke használta, itt találkozott azokkal a k 'inektaű, és titkos ügynökökkel, kiket biztonsági okokból nem akartak az I. S. hivatalos helyiségeiben fogadni. Számos izgalmas párbeszéd, a drámai jeleneteknek egész som játszódott le a palotában, amelynek látogatói főleg asz- szonyok voltak. Az angol titkos ügynökség ugyanis szívesen dolgozott nőkkel. Ne takarékoskodj, mikor egészségedről van szó. Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmi 3érzi hasonlít a „Primeros" által nyújtott boldog biztossághoz. Aki ismeri ; az előnyben részesíti a csodálatos és bársonyos »Primeros* gumit, mely 5évig tart Régi boredom Irta: SZOMORY DEZSŐ Itt van most velem egy régi barátom j melyek mégis csak üresen hangzanak cl Párizsból. Hosszú évek óla, példás hűséggel és ragaszkodással viseltetik hozzám. Minden esztendőben, karácsony táján, eljön Budapestre, s első útja hozzám vezet. Tele füst öli a szobámat s telebeszéli a fejemet. Nem is enged szóhoz jutni. Az én szerepem csak annyi, hogy hallgassam. Nyilvánvalóan abból indul ki, hogy festőművész létére, magasabb kultúrájú lévén, mint bárki más ezen a világon, mindaz okvetlenül érdekes és figyelemreméltó, amit mond. Egyébként virtuóz beszédtechnikája, szóbősége és variációi, a szavak végére hulló hangsúlyai és tremolói elsőbben is őt magát bűvölik el. Mint általában a művészi franciák, az önszavai zuhatagát, a mondatkötése kapcsolatait, az árnyalatok színskáláit élvezi tulajdon előadásában s mint igazi gourmet-je anyanyelvének, valósággal habzsolja és szürcsöli a beszédet egyenest a gyomrába s ráhinti a szóáradatokat mint üdítő harmatot az érzékei elepeclettségére. Lehet érezni benne azt az embert, aki súlyos beteg lenne végzetes következményekkel, ha nem beszélhetne. Egész életének, minden élet- lehetőségének alapvető feltétele a beszéd. Nem is annyira a dolgok értelme s jelentőségei izgatják, lendítik és mámorit- ják, mint inkább maguk a szavak és mondatok izgatják magukért a szavakért és mondatokért, a tagozódásukért, hangsúlyukért, színeikért, ritmusaikért s árnyalataikért és azért a melódiáért, amit ki lehet hozni belőlük. Számomra, aki hajdan köteles tisztelettel hallgattam a párizsi Café Soufflot-ban Jean Moreast „előadni“ s aki hasonlóképpen, a szép távoli időkben sűrűn hallottam Mounet- Suily szavallatait Hugó Viktor drámáiban, — számomra ez nem uj dolog. De sőt, hogy prózaibb hasonlatokkal éljek, élénken emlékszem még azokra az ut- széli rikkancsokra vagy inkább gyors- árusokra Párizsban, akik az állványuk fél emeletnyi magasságából, mint egy szószékről fújták a fergeteges beszédet százfelé való elkalandozással és hittérítői meggyőződéssel dicsértek szárnyaló:}, egy fogkrémet vagy egy cipőzsinórt s idézték hozzál Saint-Beuve-öt és Dumas fils-t! Ilyenfajta utcai bőbeszédű és szónoki tehetség az én barátom is, — ezt meg kell vallanom az igazság kedvéért. Jobb szeretném, ha ízlésem szerint valamelyest zárkózottabb volna s nem élne vissza a kútára szedett szavak zenéjével, s nem igen hagynak nyomot a szivemben. Olykor a csend s a néma hallgatás, amint a régi írók mondták, a legmagasabb elokvencia. Azonfelül minden rossz, a sok beszédtől származik. Az emberi ostobaságokat is igen gyakran, a sok beszéd revelálja. De egyáltalán minek beszélni, ha két ember jó barátságban van egymással? A vége az, hogy összevesznek. — Kérlek, mondom a barátomnak, — talán most innál egy csésze teát? Ezt mondom a barátomnak, már kissé fáradtan, de vendégszeretettel, hogy megállítsam a monológjában. — Még nem, kérlek! — feleli, — még nem fejeztem be, hol vagyok még attól. hogy befejezzem! Tehát ez az André Gide, hogy visszatérjek, hál mit szólsz hozzá, hát nem mulatságos? Hogy ő visszatért kommunista hitvallásából az egyedül üdvözítő polgári társadalomhoz, no mondd már, hát érdekel ez? — Téged — vetem oda nagyon gyorsan, hogy beékeljem magam. — Engem? En fütyülök! Hói bánom is én?! Számomra csak az a modor elviselhetetlen, az a póz, ahogy hazajön Moszkvából s kidiilleszii a mellét, mint aki valami rendkívüli dolgot fedezett fel azzal, hogy Oroszországban zsarnoki uralom van, mindenki a nyomorban sínylődik s rettegésben él! Hát ezt már rég tudjuk, nem igaz? Ezért nem kellett Moszkvába menni, ezt százféle könyvből s leírásból is megtanulhatta volna anélkül, hogy kimozdul Párizsból. Ha ő azt hitte, hogy Oroszországban boldogok az emberek s azért ment oda, hogy ezt konstatálja: hát ebbe benne van az egész ember! A tudatlan nedv ember, a szó legsilányabb értelemben. Most aztán ne az újságokban nyilatkozzon, hogy ö mennyire csalódott s a lelke mélyéig ki van ábrándutva, hanem álljon oda egy meetingen exbajtársai elé, a francia bol- sik elé s hintsen hamut a fejére! Álljon csak oda s vallja be a bűneit s mondja csak el részletesen, mit látott s mit tapasztalt Moszkvában, — ezt mondja el ugyanazzal az ékesszólással, ahogy ezeknek a botsiknak a szovjetet dicsérte, még csak nem is olyan régen! Most beszéljen a kutyafáját, most magyarázza meg ezeknek az ignoránsoknak, hogy ez távolról sem az a földi paradicsom, amit ők gondolnak! Most álljon oda, most beszéljen, mint ahogy én beszélnék őszintén és bátran, százak és százak előtt bűntudattal és bünbúnással: „Tisztelt barátaim megismertem az igazságot, jobban mondva az a helyzet, hogy megismertem az igazságot s azt akarom, hogy ezt az igazságot ti is megismerjétek! Ez a helyzet. Mindenekelőtt van egy javaslatom, melyet Clément Vautel barátomtól s irótársumtól veszek át. Nevezetesen kiküldünk munkásbarátaink közül száz meggyöződéses kommunistát Oroszországba, hogy ott egy évig együtt dolgoznak. Ugyanakkor, csereképpen száz orosz bolsimunkás jön hozzánk Franciaországba s ezek itt egy évig együtt dolgoznak a mieinkkel, hasonlóképpen ugyanazon feltételek mellett. Már most, az év leforgása után, azt fogjuk mondani, egyképpen az orosz munkásoknak nálunk s a franciáknak Oroszországban: „Aki maradni akar. emelje föl a kezét!“ Erre mi fog történni? Mind a száz francia haza akar jönni s mind a száz orosz nálunk akar maradni! Tehát, tisztelt barátaim, hogy ezek után az igazságról szóljak — Bocsáss meg, — szakítottam félbe, — de talán most már csakugyan, innál egy csésze teát? Már egészen be vagy rekedve! — Szó sincs róla! Folytatom. Beszélek. Idehallgass! Tehát, hogy az igaz- ságról szóljak — De ebben a pillanatban kinyílott az ajtó s belépett a szobaleányom. S ekkor rögtön, a háta mögött, kiosontam az ajtón. — Nem baj! — kiáliottu a barátom, ■—maga jöjjön ide angyal, — szólott a szobaleánynak, — üljön le, majd magának beszélek! — Kérem, — mondta a szobaleányom, — verstehe nicht! Nem tudok franciáid. — Mindegy! Qu importé! Üljön le! S lenyomta egy székre. — Tehát, hogy az igazságról szóljak. — kiáltotta s késő estig beszélt a szobaleánynak. A jövő év tavaszán kitör a világháború ? ATHÉN, december hó. Egész Görögországot háborús láz fogta eí. A görög lapok napok óta egyébről sem írnak, mint Naxos-sziget paraszti síkosságának (látomásáról és az uj világháború eljöveteléről. Naxos-sziget egyik falujában, Kormosban már évek óta különös dolgok történnek s a parasztoknak időnként furcsa látomásaik vannak, amelyekre a tudomány eddig még nem talált magyarázatot. Két évvel ezelőtt, 1934 decemberében rejtélyes járvány tört ki a falu lakói között. Az emberek napokon á<t fetrengtek heves görcsökben s ebben az állapotban — így írják ,’legalább is a görög: lapok — különös látomásaik voltak. Állítólag megjelent előttük a Szent Szűz és „felnyitotta előttük a jövő fátylát“. A korinosi parasztok akkoriban küldöttséget menesztettek Athénbe, és elmondották a miniszterelnöknek, hogy mit attak. Akkoriban a görög lapok meg is nták. hogv a korinosi parasztok elbeszélése szerint A!tikiban háború tör ki, Görögországban pedig egymásután halnak meg a vezető politikusok. A jóslat valóban bevált: 1935 őszén k tört az olasz—abesszin háború, Görögországban pedig egymásután három miniszterelnök ha t meg. A mulit hét végén újra megjelent Athénben a korinosi parasztok küldöttsége é.s felkereste Metaxasz miniszterelnököt és elmon- dcutaa neki, hogy a két évvel ezelőtt! események megismétlődtek. A falu lakosait innét görcs fogta el s újra látomásuk volt. Ezúttal úgy szól a jóslat, hogy a jövő év tavaszán világháború tör ki és Görögország is belekeveredik ebbe a háborúba. Valamennyi athéni lap vezető helyen közli1 a korinosi parasztok jóslatait s az egész görög közvéleményt háborús pszichózis fc,la el. A kormány megbízásából a legközelebbi napokban N axos-sziget érc utazik a görög pszLhoílógiai társaság több tagja, hogy megvizsgálják ezt a különös lélektani tüneményt.
