Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
19 3 6 d ec e mb er 25. HOBÁN JENŐ: ELLENZÉK 13 v.'ctcmzá LÁZ Már jön az éj és az estére omlik. Gonosz, - kaján szaitLr az éjszaka. Vágya fekete láz, fekete csend, amelyben kis baljós neszek fakadnak, amikor a zaklatott vér rohanva áttipor az idegek álmain, ölelgeti az este gyönge testét, amelyben a hulló naptól kapott csók mámora miig most is benne izzik. Mi lesz, amikor a szerelmes este rájön, hogy nem a sebesült lovag vigasztal ódik láza remegésén, hanem aiz aggastyán,, fekete éj melengeti felette szörnyű vágyát? Akkor az este meghal. Ó! szegény . . . Az este és az éjszaka határán farkasszerrtet néz nyugalom s a láz. A fényekért vágyó reménye« élet lassan-lassan lecsügged és föléje sötétben nőtt szL'dütet tornyosul. Az induló éj a lelkei befonja. Csend van. Magány van. Béna hangulat . . . Csend, magány és azon túl semmi tán, csak rengeteg bolondos gondolat, melyik olyan, mint messze állomásról ideért, de meg nem értett zsivaj. Halk zsongás, amelytől a csend nagyobb, mélyebb, varázslatosabb, el var á zslóbb'. Rajzanak ezek a, gondolatok, a lelket az izzásig feLhevitik, groteszk, torz idomokba kényszerítik, aztán egy pillaínat nyomán kihűlnek és utánuk kesernyés, salakos, bus hangulatot fakasztó sisárság, pernyézö, könnyel iszaposodó hamufüggöny, hamumező marad. Csend van, magány van ... és az ablak itt olyan most, mint groteszk formájú nagy szem, egy kis világ négyszögletű szeme, amely a fekete semmire bámul. De mi van a feketeség megett? Se mini. S mi van a semmin túl? A 'végtelen. Az ablak tehát lyuk ß végtelen egekig felmagas>u’ó falán s talán be lehet mászni rajta a rejtett csodák birodalmába is. Ki próbálkozik meg vele? Kiáltson. De vigyázz, Tóbiás! te meg ne tedd. Hiszen ások huszonegy iév volt az élet . . . s a negyedik emelettől a jórdaköig huszonegy-méteres esés az ut. Csodák nincsenek s csoda lenne, ha megkopott, kicsi életed nem esne ki testedből, amikor földre csattansz. Ne kísértsd a csodákat Tóbiás! Az ablaktól menj vissza és feküdj le. Feküdj le, .hiszen láz kínoz: beteg vagy. Feküdj le, hiszen szobádban hideg van s ha még nem lennél beteg, az leszel. Fehér éjjeli köntösben olyan vagy igy, minit egy nagyon korán jött kísértet. Ha meglátna valaki, félne tőled. Menj. Menj. Hadd mostan ezt a szörnyű tárnát, amelyiknek iszonyú éjszakája az utcától ablakodig mered ivlámplálk 'szikrái tói átszakitva. Hadd ezt a felemás se éjt, se nappalt. Feküdj le. Úgy. Takarózz, kedvesem. Hamar feljön a hold s a holdasok ügyi* elindulnak és megkisíárlik az ablaktól az eresz pereméig vivő szédítő, eszbelen uitat. Csend van, magány van ég szomorúság a kis szobában, ahol Tóbiás él és azon túl is, el a végtelen határának széléig, mindenütt. Mindent elzsibbaszt valami kopott, keserű, béna, ánthetetten 'bánat, amelyik csak jön, itt van és kínoz, de hogy honnan jön s mért, nem tudja senki. Pedig előbb még figyelmeztetést küldött az Ismeretlen a világnak. Halkan átsuhant a lelkek felett az álmokat dicsérő néma szózat: — Vetkőzzétek az élet gondjait, készüljetek aludni emberek: bolond gondolatok ideje ez. A magános létekre vésztidéző 'kísértetek lesnek mindenfelől . . . De későn jött a figyelmeztetés. Sokan elkéstek, köztük Tóbiás is. ügy lepte meg izzó léikét a bánat alattomosan, mint az esti árnyak az erdők közé nyúló Hiteket. S most hánykolódik, vergődik alatta. Most már nehéz az álmokat a lélek didergésére rá teríteni. .Az ember ilyenkor feléjeébred élete sok-sok elgyötrő nyűgének és mohó, önkinzó igyekezettel uj s, uj ijesztések után kutat. Ilyenkor felméri az éveket, amelyek mái- mögéje sorakoztak — huszonegy év, meg nehány hónap aztán —- s becsülheti ami előtte van még, ami legjobb esetben még lehet: fényekben szegén}'’, alkonyuló évek s végül az elkerülhetek ten, szörnyű éj. Ilyenkor rájön, hogy a homloka mind szélesebben nő a hajbozótba — a haj mind hátrább szorul: liull a haj s az egész arc felett komolykodó, öreges fintor ott- honosodik. Ilyenkor fedezi fel izzadó borzongások között a zsibbadó szédüléseket, fülzu- gásokat s a szív apró, dühös szúrásait. Ilyenkor gondok nőnek mindenütt, pedig lehet, hogy oka sincs a gondnak, csak az éjbe fordult idpk öt ön futó hangulat vonszolja uszály- kénit. Ilyenkor minden csalfa méretekben sorakozik a létek látkörébe <s öncsalásu, hamis minden beszéd. Ó, nagyon kell ilyenkor valaki, aki a magány terhét megfelezze! Valaki, aki most sokat beszélne. Mindegy, hogyan. Mindegy akármiről . . S mintha csak az óhajra tenne válasz, kopognak és az ajtó hátrány ifik. A házialsz- szony jön be. Illatos, friss, suhogó. Meghök- ken. tétovázik.-— Már lefeküdt?! Miért ilyen korán? . . . Migy talán beteg lett, édes barátom? . . . Szegény . . . úgy sajnálom, szegény barátom 1 . . , Gyógyító ez a lágy be— (Kedves ! . szód . . . — Igen, sajnálom. Kár, hogy ágyban van inár . . . Meg akartam kérni, hogy elkísérjen. Színházba megyek. De igy nem jöhet... Vagy nem öltözhetne fel gyorsan mégis? — Nem . . . azt hiszem, nagyon beteg leszek ... és ha elmegy tőlem, meg is halok tán — sóhajtja fázva, elnyütten, lehel Ive. Az asszony puha keze hűvösen, könnyen simit lüktető homlokára. Átsiklik rajta s egy kicsit talán túlságosaira gyorsan, elhagyja ismét. — Láza van — mondja tárgyilagosan. — Alaposan meghűlt maga, fiam ... A leány éjszaka majd be-bejön, bogy ha baltáin baj van, segitni tudjon. És most megyek, el kell1 mennem barátom. De majd gondolok magára. Akarja? . . . Nyugodt, jó éjszakát. Álmodjon! rólam is. S reggelre gyógyuljon meg Tóbiás. Ha szót fogad, holnap velem lehet. Ajándékot veszünk a gyermekeknek. — Ó, drága nő! — lelkendezik a lázas, vo. tiagló létek Tóbiás szavában. — Ó, drága nő! Gondos, mint egy anya, követelő, mint egy szerelmes asszony, illatos, mint napos tavaszi reggel, tüzes, mint ifjú csikók vágta tásu, suhog a lépte, mint a fenyves éjjel, muzsika szava, mint a vágyak s mámor a közeksége. Asszonyom! Szeretlek! — Gyógyuljon meg és majd, ha szót fogad, holnap esetleg kap egy csókot is. Azzal kimegy. A hangja kint rideg. — Erzsi, éjjel nézzen be a lakóhoz. Beteg- Tálán kell neki valami ... Az ember csak egyszer számit reá s akkor sem lehet hasznát venni. Rémes . . . Na, mindegy. De mielőtt elfeledném: aztán majd fütsön jól be Tóbiásnál. Bent megint csend tesz Tóbiás körül: mély, súlyos csend, amelyből különös, zsibbasztó zsongás kezd kiszélesedni, mintha opálos kőid temetne mindent. Ez a zisongás az öntudat köde, amely a lélek-világ Bájain végi gier pesz- kediik s tréfás, groteszk módon megmásít minden régi formát. Átfesti & valóság színeit s különös mesék sok-sok díszletét sorakoztatja. niosolyogtató, néha-néha riasztó, tarka képben. Úgy jön a köd, mintha gonoszkodó, huncut manócskák sorbanállva fújnák a láthatár széléről mind elébb. Tóbiás maga elé képzeli duzzadozó, jókerek arcukat, ahogy tréfagyár- tó igyekezettel fújnak, csak fújnak rendületlenül. S mosolyog, minit meséinek a gyermek. De szemlét már nyomja a lámpa fénye. Pillái lankadozva, égve hullaiak a szemgolyókra s ismét gyötri minden, a magány, a lármás csend, szédülés. Lassan elmosódnak a lágy színek, a szelíd képek durván összefolynak s most minden .egyszínű: durván vörös — és minden egyformán rossz: minden éget. Olyan most, mintha szörnyű kalodába zártan, különös kemencébe dugva hevenne bénán, tehetetlenül. Mintha izzó boltozat domJbosodnia teiste felett és sütne, mint a lángok, amelyek a pokol nagy kaflanJá'ban szurkot forralnak az elkárhozóknak. És mikor leghatalmasabb a kin, egy jótékony kéz megmozdul titokban: int s parancsára váró szellemek a hintázó öntudatát lerántják átfiiré- szelt, utolsó oszlopáról. A fojtó, sajtó szédülés le csügged, hogy helyébe jöhessenek a lázas álmok szeszélyes, szép virágai. A 'végtelen tetejéről hal almas, hang parancsol : — Vezessétek elém. Lássam közvetlen közelről az embert, aki józanul sose jön el hozzám, mert retteg, hogy vérszegény gyöngesé- gét, melyet magában erőnek nevez, valóságában látja meg előttem. Repüljetek hát és siessetek. S Tóbiás, mintha párás nagyimetegben repülne most, úgy érzi hirtelen. Mintha hatalmas gőzfürdőben lenne és ember árnyak járnának közötte ... de nem: mégsem . . . a gőzfürdői árnyak trágárak, durvák és idétlenek, ezek meg itt kecsesek, finomak, szelídek és könnyűek, mint az illat, amelyik járásuk megett lebeg. — Üdvözült lelkek ezek, Tóhiás! — csendül hirtelen benne s érzi: igy van. És érti: most ő is lélek csupán, testtől függetlenített, INTERURBAN TELEFONBESZÉLGETÉSEK UZLETKÜi tCSÍÍ¥IÍÉS£iEK | és a kapcsolatok szorosakéra füzesének fontos tényezői. ® A modern idők az emberi aktivitásra a gyorsaság ritmusának bélyegét nyomják. ® Gyors érintkezési lehetőség még igen nagy távolságokra is rendkívül fontos és nem egyszer száf-yos vállalat sikerének a kulcsa. © Épen ezért ma a telefon egyike a haladás legfontosabb tényezőinek. © Az interurban beszélgetések olyan köny- nyüséggel bonyolítódnak ie, amely méltó a technika századához és kidomborítja azt a módot, ahogy a S. A. R. de Telefoane Romániában a telefoni msgorganizálta. SOC ANON. ROMÂNĂ DE i használja az interurban telefont! , CÉGÉNEK FEJLŐDÉSE |j I ES A JÖ ÜZLETMENET | ÉRDEKÉBEN. Ji eU TELEFOANE élek! Hogy érezzem a kéjt: majd jön halál is, megnyugtató, altató, béna béke, gonosz 'sötétbe-fulladás, amelybe legalább illik a semmittevés. Mert a tétlenség élve, szörnyű gyötrés. S a folytatólagos gyötrések: ólet, megszok ottság, unalom, torz reménység, vágy! — vágy valamiért, ami meglehet van, de lehet nincs s aminek nincs neve . . . Val- ‘ lók Uram: nincs bánatom, csak élek. Csak élek, mint a gályarab a láncon. Rörvid pórázon élek, mint akárki, akiit a földre rálöktél, Uram ! . . . Szavak, szavak, de válasz nincs reájuk. Tehetetlen sodródás nyomja hátrább. A fény távolodik. — Hol vagyok. Istenem! — Uj fény erősödik. Meleg van. Nagy meleg. Meleg zápor zubog, arcán végigfolyik, szivárog mindenütt: szemébe, orrán, száján. Majd zuhany jön. Hideg, jeges zuhany. Maró. — M'i van velem? Szipogó kiscseléd mossa a homlokát. — Urfi, szép urfii, ne! Drága, jó urfi, várjon! Ne haljon meg! Az asszony nincs itt; hon . . . Mit tegyek?! ... Az ecet jó . . . könnyű mozgás. — Az anyagtól szabadult, tiszta élet: a lényeg ez! — villan most benne gyorsain, de következő percben azt se tudja, hogy az elmúlott másik pillanatban mi érkezett a létezése mellé, vagy mi' úszott tőle örökre el. Pedig mellettük sok minden suhan: a földi lét végvárai s az égi birodalom előőrsei közt rohan az ütjük, de semmit se lát most. Csak érez. Fél. Különös, ünnepélyes várakozás itatja át a lélek legapróbb, táti- kos lüktetéseit s ha a lelkieknek lenne öltözékük, most feszesre rángatná lámpalázas, izzadó, ijedt, nagy igyekezettel, mert tudja már: az árnyak égi árnyak és előttük az ut a lelkek útja, amelyik az Úristenhez vezet. S valóban, nagy fényességet, mosolygó nagy jóságot lát most maga előtt. — Jó éjszakát! — köszön s megáll lihegve. — Itt soha sincsen éjszaka, fiam — zengi válaszul egy megnyugtató hang. — Itt napfény ragyog szakadatlanul, mint a földön meleg tavaszi délen ... De gyere s mond el | minden bánatod. Tóbiás hirtelen végigkutatjo lelkének minden rejtőkét s dadogva, majd mind szaporábban ömlő szavakkal feléli aztán: — Nincsen bánatom. Nincs, nem lehet, mert mindem ami bánat, előző örömlök válsága csak és nincs öröm sem, akár egy csipetnyi. Nincs semmi, csak a durva, rut valóság: az élet, a megköltött létezés. Mindegyre azt kiáltom: élek, élek! Így ostorozom magam: éiek, élek! Ezzel kínozom magam: élek, Florenz mérieq-ouár Orsdsa, Strada A sfr a 6. szám. Gyárt mindennemű mérleget, precíziós súlyokat, rézepii- letvasalást, rézfüggönyrud-g^rniturákat, vitragerudakat és mindennemű réz- és fémtömegcikkeket. — Eladás csak viszonteladóknak. ÁrpjürdatokkaS készséggsl és díJmErstssen szolgái ecet . .. A kályha vörösen ontja a meleget. Tóbiás izzadó nyakára tapogat. — Mi baj van, Erzsiké? — Jaj, drága, az imént azt hittem, meghal itt . . . — Meghalni? — Már nevel. — Mit gondol. Erzsiké! Az étet rossz ugyan, de mégis jó, ha van. Mégis csak valami, amit 'érzünk, tudunk. De mikor elmúlik, nyomában mi ma rád? Földbe elágyazott, rothadozó anyag, undorító, bűzös. És ami megmarad az emberek közölt, gondolatok között, az emlék, ami óv a felejtés előtt, csak egyes tetteké, olyan gyümölcsöké, amelyek a véletlen kedve folytán olyan fán nőttek, melynek oldalára éppen a mi nevünk szegezte egykor olcsó cégérnek a nagy rend szeszélye. A kiscseléd riadt, tágult szemmel figyel. Szavak formálódnak ki ajakán, de hangok nélkül ismét visszahullnak. így formálódnak béna ijedősek között: — Istenem, megőrült talán ! . . . Bolond s én egyedül vagyok vele. És Tóbiás enyhültén mosolyog. Már vidám. Elmúlott a szédülés is. S az idő ballagó vénember módra lassan az éjközép léié halad.
