Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
1 93 6 december 25. ELLENZÉK GRÓF BANFFY MKLÓS NYILA TKOZIK, ván irodaWv lom értékéről, a transsyíván színdarabok budapesti sike- ^ // reinek titkáról és uj regényéről, amely január közepén jelenik meg. — Félórás beszélgetés a régi Bánffy-palo tában, ahonnan az uj transsyíván szinmüirodalorn elindult I^jyezerkiiíe-ncS'ZázhoinmincbaI. Advent. Tíz nappal a Megváltó születésének eniléíkünnepe előtt. A csillagos ég éppen úgy ragyog, miiirt i ama bizonyos betteheini csillag idején. Es az embereik is talán épp úgy járnak a csillagok alatt, mint ama közeli kétezer esztendővel, ezelőtti időben, amikor ez a világ újjászületett. Talán. Ki adhat erre ma határozott választ. Ki adhat egyáltalán választ a miértekre? Van-e újjászületés, vam-e csillagos ég? Nem j optikai csalódás-e minden, térben és időben ; egyaránt? Nem-e minden csak látszat, minit j ez a csillagos ég odafönt. amely',k ránkborul? í Szabad-e, érdem es-e távoli és elérhetetlen ; pioblémákról gondolkoznunk nekünk itt élő j szegény embereknek, akik azt hisszük magunkról, hogy ez az egész világ csak értünk van? Szabad-e, érdemes e eseményeket törül ne ti távlatból nézni? Nem okosabb-e a mával, csak a mával foglalkozni? Nem hasznosabb-e csak a magunk apró életét megrögz.i- tenr. Múltban, jelenben egyaránt. Ezek a kérdések csaponganak bennem, amikor a régi TranssylvtáTniia egyik legérdekesebb háza felé indulok, hogy megtudjak va- « lamii-t a mai Tranissyílvárnia fényességéről: a maii Transsylvánia irodalmáról!. Az egyemeletes palota boltíves kapuja olyan, mint a templom hajója. A kövek, amelyeken járok, ha beszélni tudnának, sokat mondanának. Egy nemzet történelmi szereplői kopoglak már végig ezeken az ódon köveken, falépcsőkön, folyosón, ame’yik a mai transsylván irodalmi élet fócusához vezet be. Az előszobáival] szálas legény fogad. A fogasra nézünk. A fogason bunda lóg. A legény elérti pillantásunkat. — A kegyelmes urnái van valaki. Aztán bejelent. Ki jövet mondja, hogy mind- írt bemehetünk. A szobáiban kéthengeres öntött 'vaskályha. A hengereken bordázat, alatlok a szögletes tüzelő nyilas. Az öntött vaslapokon szarvasagancsos figura. Különben a szobában spártai egyszerűségű bútorok. Csengetés. A legény bemegy s röviddel később bevezet bűnünket. Az ajtóban találkozunk a fogason lógó bunda gazdájával. Az egyik ismert transsylván iró. Rövid, néma üdvözlés. Az ajtót kinyitjuk s ott állunk Bánffij Miidós előtt. — Legalább annyit — tesszük újból fel a kérdést —. hogy az uj regény folytatása lesz-e a M égsz ám! áltat tál című regénynek. És mi lesz az uj regény címe? A bibliabe],i felírás három szava a trilógia három müvének. — A regény cime: „Híjjavai találtattál.“ Ez a regény az 1906—910-es koalíciós időkben játszódik le. — Folytatása lesz az előbbinek? — Ahogy vesszük. Igen is, nem is. A régi szereplők tovább élik életüket, némelyek eltűnnek, mások előbukkannak. — Mi lesz Gyeröffy Lászlónál•? A válasz hirtelen jött és tállá,ló volt. :— Ezt nem árulom el, de Gyeröffy László nem jár jól. — Pedig érdekes figura. — Az természetes. A rendes ember sohasem lehet olyan érdekes, mint aki nem az. — És a trilógia harmadik része9 — Ezerkilencszáztiztől a hadüzenetig terjedő időszakot örökíti meg. A cime: Darabokra szaki ttjaitól. Ennek azonban csak a cime van még meg. És gróf Bánffy Miklós elmosolyodik. — Egyelőre a második résszel szeretnék készen lenni. A nagy' antik asztal á'MÓlámpája fény,kévét sugárzott le ránk. Az asztalon könyvek, újságok egész garmadája. Meg cigarettadobozok torony magassághan. A hamutálcák teli cigarettavégekkel. Akárcsak egy olyam iró ■szobájában, amelyik Írónak semmi köze sincs történelmek kialakításában. A szobára ráfeküdt a nagy csend. S amikor búcsúzóul gróf Bánffy Miklós a következőket mondotta: ,,ez a transsydvániai pihenésem. réggéltől-estig tárgyalok és most megyek vissza Pestre dolgozni“, előttünk állt a munka embere. A művész. Az iró. Az ember, aki otthagyott mindent, hogy vezető szerepet kérjen a transsylván irodalom újjászületésében. * Az ajtó mögöttünk bezárul. Kipp-kopp, beszéltek hozzánk a kövek. A kövek, amelyek részesei voltak nagy történelmi időknek és részesei most is a transsylván; szinmüiroda - lom újjáéledésének. z. d. Mi a transsylván irodalom átütő sikere A napi élet ezernyi apró lángjának fellob- bamitója, az újságírás, szemben áll az Íróival. Mert Bánffy Miklós itt és ma nem a politikus, nem a diplomata, nem a legrégibb tianssylván föur, hanem az iró. (Vájjon mint ilyen, nem többe, mint az előbbi együttvéve?) Egy pillanat és a szorongás, a feszültség eltűnt. A láng is tűz. ha kicsi is a fénye, mint a gyertyának. És megindul a beszélgetés. A transsylván irodalomról. Ennek is egyrészről. A szinmüiroda lomról. — Éppen tíz éve, hogy báró Kemény János regénypáilyázatot tűzött ki — kezdte mondanivalóját Bánffy Miklós. — -Ennek a pályáza'tnak akkor is nagy sikere volt, mert eleddig ismeretlen regényíró tehetségek bukkantak föl. Ugyanebből az elgondolásból indult ki a Szép mi vés Céh is, amikor meghirdette a szindarabpályázatát. A siker örvendetes. Nyolcvan darab értékesebbnél-érteke- j sebb írás került a bíráló bizottság kezéhez. ; S bár csupán egy darab szerzőjét díjazhat;- j ták, a pályázat rendelkezése szerint, ennek kapcsán uj tehetségek egész sorozatával ismerkedtünk meg. Ez a transsylván irodalom — éppen értékénél fogva — nincs terűéihez kötve és ezért fordul a budapesti irodalmi világ érdéklődése felénk. — Mi az oka aimak, hogy a transsyiuán irók színdarabjai iránt most olyan nagy Budapesten az érdeklődés9 — tettük feí a kérdést. — A transsylván könyvek nagy sikerére felfigyeltek a budapesti színházaknál. Ez a hang, amelyet a transsylván írók ütöttek meg, m|ás volt, mint emit eddig kaptak. A tisztán mesterségbeli hamggial szemben, ami a pesti színházakon gyakran végigömlött, tisztább és irodalmibb, művészibb hang került föl. Megunták odafönt ezt a szokványos hangot. Azt hiszem ez az oka annak, hogy az érdeklődés fe’énik fordult és Jób Dániel igen nagy művészi érzéke. — És a realizálás? — Megtörtént — mondta a Nagyur. a Martinovics és a Megszámlálhatatlan cimü Írások szerzője. — A Szépmives Céh megállapodást kötött a Vígszínházzal, amelynek értelmében négy színdarabot játszanak le Budapesten. Ezek a színdarabok a következők: Kos Károly Budai Nagy Antal,, Tamási Áron Tündöklő Jeromos, iRakassy Endre Vörös kör színdarabjait és tőlem egy uj da- labot Alvilág címmel. Ezekből az első kettőt még az 1936—37-es szini évadban adják elő, másik kettőt pedig 1937 őszén. Azért csináltuk a Vígszínházzal a megállapodást, mert«* a színpad nagy, a színház színészi gárdája a legnagyobb s igy rengeteg emberből lehet kiválasztani a darabokra alkalmas színészeket. Ha a Vigszinházban, az előadott daraboknak sikere lesz — amiben semmi kétségem nincs — úgy ezt a sorozatot mások fogják követni. A Szépmives Céh a pályázatot minden évben megismétli, ez is hangol ja az íróin t. Természetesen minden darab ősbemutatóját itt tartjuk meg. M,i itt vagyunk otthon. Ezt hangsúlyozni akarjuk. Tgy Kós Károly darabjának bemutatójára január közepén kerül a sor, — Ki rendezi a darabokat? — Jób Dániel, a Vígszínház kitűnő igazgatója. Hogy azonban a darabokon végighúzódó transsylván szellem érvényesüljön, ma. gam vállaltam el a főrendezőséget. lEgy pillanatra a beszélgetés megszakadt. Bánffy Miklós lenéz az előtte álló kis sakk- asztalkára. A sakkasztal üres. Regényei, szín. darabjai, figurái mozoghatnék csak előtte. Talán ebben a pillanat ban végigfut előtte Budai Nagy Antal kora. Talán arra gondol, kit hova á,Ilit a színpadon? Vagy talán uj színdarabjának, vagy regényének figurái tolakodnak előre a sakktáblán. Újabb kérdést teszünk föl. — Kegyelmes uram, valamit az uj regényről. — A regényről nem lehet beszólni. A regényt meg kell írni. A válasz frappáns volt. Mindegyik szónak svdya volt, mint a kalapácsütésnek. Aztán elneveti magát. — Majd elolvashatja január közepén. i avaszi alkonyat Irta; SÁSDI SÁNDOR Ott átkok az épülő kastély előtt. A tó vizébe beJehuillott az ég kékje. A fűzfák hajladozó ágán fényesen villantak a zöld levélek és a park rövidre nyesett pázsitján, mint elhullatott konfetti színesedett a százszorszép. Az asszony letépett egy kis ágait a szomo- rufüzről ás fo-szló héját tépdeste. Kőrakások, gerendáik halmozódtak a földön. A férfi hirtelen azt mondta. — Ez ksz az én házam, az én uj otthonom ... Az asszony csak tépdeste a tüzfa szárát. — Nem is -tudom, miéri építteti? Hiszen ott, a régi házban is teljesen lakatlan szárnyak terpeszkednek. — Igaz, de az anyám kiváltsága az; ha feleséget hozok, uj fedél alá költözzünk. Merít az öreg kastélyban boldogtalanok voltak a Ballázsfayak asszonyai. Az én anyám is sokat sirt ott valaha... A füzfaág lehullott a fehér kézből. — Tehát nősülni fog... — Muszáj. Harminc éves elmúltam. Az anyám, szegény, esztendők óta könyörög. Ismerni szeretné már a menyét. Leültek egy kifaragott gerendára. — Harmincéves elmúltam, — ismételte a férfi — de higyje dl Ilona, nagyon nehezen tudok megbarátkozni a házasság gondo laitávai1. Csak pár napja, amióta magát ismerem, most Judom odaképzelni magamat egy asszony mellé, -alki a feleségem lehetne. Látja, évekig bolyongtam a nagyvilágban, mennyi embert láttam, mennyi kezet szorítottam meg és ... és hazajöttem, találkoztam xniagávafl Roma ... Taíán jobb lett volna, ha sohasem látom ... Hona vonalakat huzigált körmével a frissen háncsolt gerendába. — Tulajdonképpen nem is szabadna hallgatnom, amiket mond. Uram van, a kislányom nyolc éves fesz... feli kellene kelnem maga mellől, de mozdulni se tudok. Olyan, mintha mindig ilyen közel lettünk volna egymáshoz. — Mindig ilyen közéi! Mióta ez a kastély épül, csak magára -gondolok. Arra, hogy ebben fogunk ólmi mi ketten, közel egymáshoz. — Ha lehetne! — Mindent lehet, ha szeret engem... A közeli kápolnában most harangoztak harmadikat vasárnapi litániára. Az asszony feje mélyen a meláére esett és a szavak suttogva verődtek Je szájáról. — Szeretem... azt h.szem, szeretem... Ahogy kezére rásimult a férfi-tenyér, dalolni kezdtek a tó melletti fűzfákon a madarak. A .kápolnában falbugatt az orgona. Ók csőik ültek a gerendán és nézték a vizen megcsillanó napsugarat. — Vasárnapi litánia — mondta az asz- szony. Aztán sietve tette hozzá. — Olyan egyszerűnek látszik mosit minden. Olyan, mintha csak akarnom kellene, hogy boldog legyek... — Csak akarnod kell! Itt ülünk egymás mellett, hallgatjuk ,az orgonaszót és te azt mondod: „Vasárnapi litánia". Talán mindegy, hogy mit is mondsz. Én tudom, hogy engem mondsz minden szavadban és 'te is i tudod, ha hallgatok: téged hallgatlak magamban. Ugye, a csendtől se félünk, mert mi halljuk a legszebb muzsikáját. Zengett, harsonázolt ki a kápolna nyitott ajtaján a lányok, asszonyok éneke. A tó felett fecskék röppentek. Nagy ívben esett csőrük a viz színére, itták egy kortyot, fekete begyükön még csillant egy kövér vízcsepp, de már szálltak odébb, csivogva, kifeszitett szárnnyal. A férfi azt mesélte: — Egyszer ott álltam a Szent Márk-téren Velencében és a galambok közölt nászuta- sok ölelkeztek. Akkor arra gondoltam, hogy minden szerelemben van valami felkavargó, piszkos hullám. De mi képién Hona, mi ketten olyan mocsoktalanul szeretjük egymást, mint az emberek között senki. A fészkelő madarak szeretik igy egymást, mert ők közel repülnek az éghez és beszélgeti tudnak a fehér felhőkkel. Miilyen jó volna, ha most felrepülhetnék veled és szállnánik, két szerelmes madár, a vasárnapi napsütésben, az Isten feílé. .. — Az Isten felé .. . — De nekünk csak lábunk van és most elindulunk az utón, amely az emberek számára adatott, nyelvemre veszem a szavakat, amelyeket unalmas emberek találtak ki és azt fogom mondani az uradnak: „Eső kellene a tavaszi vetésre..,“ Mentek a régi épület felé. Egy tiszafa eltakarta őket, amikor a férfi hirtelen megállt. — Megcsókollak Ilona, hogy éjszaka a szádról álmodhassak. Pillanatig tartott a csók. Ilona a százszorszépeket nézte, ahogy lépdeltek odébb és egészen halkan mondta. — Én csaík most tudom, mi az, igazán szeretni valakit... A verandán ott állt az asszony ura és a futó-rózsa rügyeit vizsgálta. Ilonának eszébe jutott, hogy holnap hétfő lesz, holnapután nagy mosás... Szegény, szomorú Hona hirtelen odatette bálkezét a szája elé, hogy eltakarja annak a csóknak a helyét, amelyet látható pecsétnek érzett. Az ura sietett elébük a veranda-lépcsőkön lefelé. — Indulunk fiam hazafelé... A kapuból visszanézett az asszony. Futó pillanatra arcán érezte a barna férfiszemdk méleg simogatását, aztán arra gondolt, hogy holnap szappanozni kell a nagymosáshoz. Sírni szeretett volna, mert tudta, soha többé nem látja a barna szemeket... — Vacsorára kacsa-sült lesz — ennyit mondott és lépdelt a nagybajuszu ember mellett a langyos tavaszi alkonyaiban. ——— ■ BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS: A HARMADIK BÍROD ALOM KELETKEZÉSE. 270 oldal, keménykötés 132 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Plata Unirii Vidékre utánvéttel Is azonnal szállítjuk. Mmí @9? w a mell igy érzi a légzésnél az érelmeszesedésben szenvedő. A szédülési esetek, fülzugások, stb. mellett a légzési nehézségek a 40 éven felüli kornál már az érelmeszesedés jelenlétét is jelentik. Az egyetlen gyógyszer, amely ezen betegség összes symptomáira erősen hatással van, a dr. Mladejowsky-féle Sklerosyrup. Skierosyrup oldja a vérerekben a mész- savakat. Ilyen módon a vérkeringés újra normális lesz, a szív nyugodtan tovább dolgozhat és sorjábrn ePünnek az érelmeszesedés minden symtomái. Diabetikusok Sklerosyrup „D“-t vesznek, mely cukor nélkül készült. Az „Arteriosklerose und ihre neue Behandlung m t Sklerosyrup Prof. Dr. Mla- dejowíky“. („Érelmeszesedés s annak kezelése... “ c. kiadvány, amelyben számos hálálkodó és köszönő levél van betege - lől és orvosoktól, drogériákban és gyógyszertárakban d jinentesen kapható, va. kérésre szives'n küldi postán a főmeg- bizott: E. et L. Cioară Bucureşti, 111. Sü. Speranţei 37.
