Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
8 ELLENZÉK I 9 3 fi december 23. Hfl asa in Lehetünk-e még keresztyének ? Gondolatok az Ige megtestesülésének 1936.-ik évében 4 napokban Reményik Sándorral beszél- (lettem, majd vitatkoztam a bún és a felelősség kérdéséről. Előbb kérdezett, majd ellenkezett. majd pedig mint hivő hitetlen dacol!, hogy a bűnért való felelősség nem az embert terheli, 1Xehé. volt a vita, mert a művészi látásokban jelentkező Urai élm ngt nehéz problémákba kellett összefogni, majd pedig o problémákat kellett alanyi élmé- i yekkf felváltani. Sem is akarom a vita részleteit elbeszélni, csak arra akarok ezzel rámutatni, hogy e termékenyítő beszélgetés I.őzben felvillant előttem a mai ember helyzete. ime! a bűn és a felelősség nagy kérdése mennyire megnehezíti, hogy ma valaki keresztyén tudjon lenni. Ma, amikor a bán, mint Sóé idejében ismét a: égig nőtt, amikor soha nem látott hatalommá vált, ebben a kétségbeejtő helyzetben feltör ismét a kérdés: Lehetünk-e még keresztyének? Ezelőtt éppen 25 évvel vetette fel először ezt a kérdést Eucken Rudolf a jenai egyetem filozófusa, de milyen más helyzetben és milyen más légkörben. Akkor a világnézeti irányok támadásai ingatták meg a hitet, különösképen a történeti Jézus és az örökkévaló Krisztus viszonyára vonatkozó egyházi tan botránkoztatta a csak kötélvastagságu tényeket látó modern embert. Akkor Eucken még azt kutatta. hogyan lehet a bibliai tani úgy elszellemesiteni és elá'talánositani, hogy ebben a felhígított állapotban azonossá váljék a filozófiai ideálizmussal. Lehetünk-e még keresztyének? — kérdezte Eucken. — Össze tudjuk-e egyeztetni az emberi értékelő tudatból kitermelt eszméket az evangéliummal; ki tudjuk-e békileni Krisztusi Sokrat esszéi, Kant-tál, Fichte-vel, hát Luthert Eras- mus-szal, általában a keresztyén hitet a filozófiai ismerettel? — Ma, ma más helyzetbe jutottunk, ma merőben más légkörben élünk. Aki igazán a mában él, aki látja, hogy a: idő árja, hogy mossa a mult idők oromfalait és hallja azoknak robajos omlásátf az ma másképen, létbe vágóbb erővel, tehát igazán egzisztenciálisan veti fel a kérdést: Lehetünk-e még keresztyének? Lehetünk-e ma keresztyének, teljesithet- jük-e ma a szeretet nagy parancsolatát, amikor — világszerte — az ellenséges indulatok árja zug? . . . Lehetünk-e ma szelídek, cmikor az ember az embernek farkasa? . . . i ehetünk-e ma alázatosak, amikor naponként a sátáni gőg vág az arcunkba? . . . V állat,uitjuh ? <!*• a ellenség szeret étét, am:kor a szereietet, az rmbc. séges érzülete! gyönge- ségnek és erőtlenségnek nevezik? . . . Lehetünk-e ma keresztyének, amikor a keresztyén egyházak templomaiban is a harag és a gyűlölet liheg? . . . Lehetünk-e ma keresztyének, amikor talán sohasem voltunk olyan távol a keresztyén együttérzéstől és a közös keresztyén együttes-cselekvéstől, mint ma? I.ehetünk-e ma keresztyének, amikor a nagy szolidaritási világmozgalmak közepette is csak az elválasztó falakat építjük és a kizárólagosságot hirdetjük? . . . Állhatunk-e ma a Krisztus pártjára, amikor iríég élesebben csattog az ostor-csapás az ö szent testén, mint bármikor? . . . fiát tehetjük e ma mindezt; nem őrültség, nem bolondság és hntránkozás ma ebben a kegyetlen világban !.’■ szolgáltatnunk magunkat és Arra hallgatnunk, aki azt parancsolta: „Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem áld arcul üt téged mbb felöl, fordítsd felé a másik orcádat is; es aki törvénykezm akar veled és elvenni a ic alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is; ős aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre; aki tőled kér, adj neki, ■ s aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmond at ott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! En pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. (Máté evangéliuma 5:39—44). „Hát nem bolondság, nem levegőbe-járás, nem illuzionizmus ma ezeknek a parancsolatoknak engedelmeskedni? Kern bűn — kérdezik sokan — ifjúságot ci re az élhetetlenségre, erre a gyávaságra nevelni, hiszen ma éppen az ellenkezőjére leli nevelni, arra, hogy küzd je ki, ha kell zűrömmel, foggal és ököllel verekedje ki a magáét. Hát lehetünk-e még keresztyének? — Hát Irta: Or. TAVASZY í ÁMDOR igen, lehetünk, kell keresztyéneknek lennünk, muszáj, hogy azok legyünk, ha élni aJcarunk, mert ma keresztyénnek lenni a legnagyobb reálitús, tehát nem álom, nem illuzionizmus, nem levegöbejáró hold körosság, hanem az egyel len lél parancs, mert igaz, hogy sohasem volt olyan nehéz keresztyénnek tenni, de solisem volt szükség annyira keresztyénnek lenni, mint éppen ma! Sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket, de hát világosságra éppen a sötétségben és az éjszakában van szükség: szeretet re a megnövekedett gyűlölet közepette van szükség, jóságra az elhcr- tr.lmasodolt gonoszság miatt van szükség, az igazságra, a méltányosságra, a hamisság, a hazugság leküzdésére van szükség. Ma igazán van értelme keresztyénnek lemn, mert sem a gyűlölet, sem az ellenséges indulat, sem a gonoszság, sem a hazugság és az igazságtalanság meg nem menti az életet. Ma egyenesen azoknak a: evangéliumi valós túlzásoknak az értelmében kell keresztyéneknek lennünk> amelyeket a ma született Megváltó Ur szabott elibénk, mert csak igy ment hét j ük meg magunkat és világunkat. Hogyan lehetünk ma keresztyének? — I gy, ha kilépünk fennen hangoztatott egyéni és közösségi autonómiánk határai közül. Lgyike volt a legszebb és legxnegkapóbb eszméknek, azok között, cmudyeket a múlt század ideálizmusa hirdetett: a szellem autonómiája. És egyike volt azoknak, amelyekkel u legjobban visszaélt az ember, amikor a saját autonómiájában annyira felfújta önmagát, hogy már-már — azt vélte — egy mayával (tz Istennel. Ebből az önös (wUmó- rniából kell kilépnünk és meg kell tanulnunk alázatosan engedelmeskedni, úgy, amint az egyszerű betlehemi pásztorokkal együtt tették a keleti bölcsek és királyok: engedelmeskedtek a jászol bölcsőhöz vezető csillagnak és engedelmeskedtek a betlehemi gyermeknek: a testté lett Igének. Ez az engedelmesség az útja az aj életnek, ez az útja az igazi életnek, ez az útja a vallások, az egyházak, a: államok, a népek, nemzetek, az ipari, kereskedelmi vállalkozások, a tudomány, művészet megújulásának és a sátáni hatalmak alól való felszabadulásnak. Ez, csak ez az egyetlen egy! REMÉNYIK SÁNDOR: „VÉRES IGÉVEL.“ Véres igével ? Hát véres igével Az egészséges, puha boldogságot Bizony nem talá ták ki minekünk, Akiknek gyöt e em a gyökerünk, És onnan t pjük vérrel a v , ágot. Tej helyett vér, az 1st n v rés átka, És fogcsikorgató bo'dogtalanság, És ugyanakkor észbontó bo dogság, Mert igét, igét hozunk a világra I Belőlünk vérzik s fénylik fel a szó Es cimerpajzsunk nékünk s büszkeségünk. Mert ami rajtunk vér e vad vi ágban: Nem a más vére, csupán a mivérünk. Remekelések a cékekfeeií Irta: DR. VERESS ENDRE A régi iparos alakulatok a céhek voltak, melynek keretein belül az egyes ipari szakmák mesterei tömörültek, hogy érdekeiket, de egyben a fogyasztó közönség érdekeit is védhessék. A céhek fejlődésüknek és virágzásuknak korát a XYT., XVII-fk és XVIII-i.k századokban érték el, amikor is nem csak, mint iparos alakulatok voltak erősek és tekintélyesek, hanem a városok közigazgatási életében, sőt városvédőirni szempontból is vezetőszerepet vittek. Tramss y 1 v án í a valamennyi; számottevő városában a vezetés a céhek kezében volt, kik ezt a hivatást becsülettel be is töltötték annál is Inkább, mert a céhek alapkövei az erkölcs és becsület kérdésén állottak. A céhekben rengeteg sok előírásos intézkedés volt, amiket a legpontosabban érvényesítettek a céhmesterek. Ez alkalommal a céhek egyik legértékesebb és legkimagaslóbb intézkedését mutatom be, még pedig a remekeiéit. A remekelésnek ismertetése azért is érdekes, mert az uj ipartörvény is bevezette a felszabadniandó tanulók és segédék remekel ését, vagyis vizsgáztatását — Hogy miként fognak lefolyni a jelen kor remekelései, azt még nem tudhatjuk, de hogy a múltéból sokat lehet tanulni és példaképül lehet idézni, az bizonyos. De lássuk a szertartásokat: A felszabadult iparoslegény megkezdte az önálló életet. A céh-szabályok gondoskodSZALMIA'k SAVMENTES ELE Ni EE T 'MÁR.MINDENKI HASZNA'lJA REGENF” HO KEPESSEGS ás TARTÓSSÁGA ŐR1ASL at utánozzák! GALVANi ^ tak arról, hogy a legény legényével alatt minél többet tanuljon és lásson és miinél több városban és műhelyben forduljon meg, hogy ezáltal alapos ismereteket szerezzen úgy szakmai, minit társadalmi téren. Ezen ismeretek megszerzésére a vándorlás, vagy „bujdosás“ volt előírva. Ha a legény végigjárta fáradalmas ván- doresztendeiit, ami rendesen három évig tarlóit és elég erőt érzett magában árra, hogy önálló mester legyen, akkor következet! a céhbe való felvétele. Igen ám, de a céhbe való bejutás nem ment egykönnyen, mert a szabályok itt is szigorú előfeltételekéi Írtak elő. Elsősorban megkövetelték azt, hogy a céhbe lépő legény ,,a városban egy esztendeig és három napig lakjék egy öreg mesternél, hogy a városi müvek (iparág) szokását és módját megvehesse, az mester Is megvehesse a legények erkölcsét.“ Ezenkívül szüíkség volt a keresztilevélre is, mert a céh csőik azokat vette fel tagjai sorába, akik „tisztességben ágyból származtak.“ Bekellett még mutassák a tanuló levelet, a vándorkönyvet és az erkölcsi bizonyítványt. S ha mindezek az Írások rendben voltak, akkor a városi magisztrátustól meg kellett szerezni a polgári jogokat, majd remeket csinálni és végül két mesterebédet adni. Jellemző volt a céhnek ama intézkedése, hogy a remakelést megelőzőleg a Leül idea vevő ofándéLol Lap.' Scnsaiiot i § Rozsdás, ('cska vasevőeszközét bee erei ük II1 p ; (1 f? T (ALPacC-\) -------------- ü J » evőeszközre Moskovit?& Com CJL.UJ, főpostával szemben. Cl vég, porcellán és konyhaié!szerelés: cikkekben dús válasz ék és legolcsóbb f rak ! 1U- ()J iluyAgî V í GYÄZ AT gényaknek szigorúan tilos volt a nösülés. A remekelés, vagyis remekmunka készítése abból állott, hogy a legények kifogástalan munkát kellett készítsenek, amit a mesterek (vizsgáztató bizottságok) a legszigorúbb bírálatnak vetettek alá. A legényeknek azt a munkát kellett elvégezniük, amit a céhmesterek kijelölték. így például a suszterlegények „két pár sarut.-1 Az elkészítendő remekmű a következőleg volt meghatározva: «az egyik pár fekete viasszal megfénye- sitett és tödzéssel keményen megvarrott, a másik pár könnyű magas fejjel. Továbbá egy pár férfi és egy pár asszony! se- lyemcipő remekeltessék.“ A szabó céhszabályzat kimondta: ,,ha valamely szabó a céhbe akarja magát ajánlani, köteles legyen reá, hogy annak előtte mindenféle módú ruhának, amelyeket a céhmesterek eleibe adnak, az formáját az önön kezével kirajzolja és meg is varrja.“ A remeket a legény önállóan kellett elkészítse a céhmesterek házában, rendesen a két céhmester jelenlétében és felügyelete mellett. A kiszabás pedig az egész jelenlétében ment véghez, a remek elkészítése szakmák szerint rövidebb vagy hosszabb ideg tartott. Például egyik szabólegény 1686 április 29-én kezdette el remekeit és május 5-én fejezte be. De előfordult az is, hogy az asztalos, ötvös, lakatos a remeket két, sőt három héten át is készítette. A remek munka elkészítése után annak felülvizsgálata következett a Iá Ló mesterek által, amit nagyon szigorúan vettek. Gyakori volt, hogy a legényt, ha remeke nem felelt meg, egy, sőt két-három évre is visz- szavetették, hogy mesterségét kifogástalanul megtanulja és tudja. Ha pedig kisebb hibákat fedeztek fel a látómesterek, akkor pénzbüntetéseket róttak ki, figyelmeztetve a legényt. hogy „fogyatékosságát“ pótolja. Ha a remekelés sikerült, következett a legényeknek a céhbe való felvétele, vagyis a mesterek sorába való beiktatása, felavatása. Nevét beírták a mesterek lajstromába s ezzel az illető mint ..ifjn mester“ a „betsü- letes céh“ tagja lett, műhelyét megnyithatta és dolgozhatott, inast és legényt tarhatott. ilyen előfeltételék és szigorú követelmények mellett juthatott be a céhbe az a mester, aki négy-öt éven át tanulta szakmáját, mint inias, éveken át mint vándor- legény képezte Ismereteit és fejlesztette szakma); tudását, hogy a remeket kiállva, igazi megérdemelt „mestere“ lehessen szakmájának. Amint láthatjuk, a mult idők mesterei a céhbe lépőket a legszigorúbb szakmai vizsgálatnak vetették alá, még pedig nemzeti különbség nélkül. E korban senki sem tudta, hogy az a legény milyen nemzetiségű vagy vallása, mert a céhek szakmai téren ilyesmit nem ismertek. Sajnos, napjainkban különösen az uj ipart örvénnyel kapcsolatban a nemzetiségi kérdés már is felütötte fejét, mert amint az előjelekből látszik, az ipari téren is elsősorban a nyelvismereti tudásokat fogják bírálni és nem a szakmai ismereteket Ez pedig nagy hiba, már csak azért is, mert az ipart és annak művelőit nem nemzetiségi vagy vallásfele- kezetiség szerint kell elbírálni, hanem szakmai képesség és tudás szerint, mert ezáltal az ipar fejlődik, erősödik és naggyá lesz, ami a határokon túl fis az ország értékét és tekintélyét jelentik. KNUT HAMSUN ÁRLESZÁLLÍTÁSBAN! Pán 40 lej, Benőni 40 lej, Rosa 40 lej. Uj nemzedék 40 lej. Csak kis példányszám kapható az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Plata Unirii. Vidékiek rendelését utánvéttel U intézzük.
