Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-13 / 289. szám

1.936 december Í3<. WmMmMMWmimiMaua* fSLLBN Z BK 13 Pirandello Századunk elején épp oly átértékelés in­dult meg, mint a kereszténység kezdetén, vagy a renaissance korában. Mielőtt azon­ban az átértékelődés nehéz és hosszadalmas munkája befejeződik s az uj értékek ki- kristályozódva valódi értékekké válnak, szükségszerűen jelennek ttíeg áz építők előtt a rombolók, akik az üszköt, a hamut, hul­ladékokat és romokat eltakarítják. így je­lennek meg a pusztulóban lévő újkori s egykor oly hatalmas eszmék alkonyán a nagy feloldok: Anaitole France, G. B. Shaw és Luigi Pirandello, a legtipikusabb átme­neti emberek, minit egyazon szemafornak három külön irányba világitó lámpája. France megtépázza a vallást, harcol a dogmák és hitek ellen, de kérlelhetetlen iróniája mögött szelíden gyermekesen hú­zódik meg a derengő uj érték, a dédelge­tett újszülött: a szépség vallása s hallatlan vágyólás annak országa után. Shaw, a legördöngősebb ballaszt-haji tó, már sokkal könyörtelenebb. Bár halványan, de mintha még kicsengene müvéből, hogy még hisz a szépségben és az emberben; fő- éiménye mégis a harcos anarchista, aki vá­logatás nélkül robbant tel minden értéket maga körül, mert ezzel eléri legfőbb cél­ját: a jónak leküzdését saját magában. A század-alkony kultúrájának legnagyobb bomlasztója azonban Luigi Pirandello, a tüdőgyulladásban csak a napokban elhalt nagy olasz drámairó, az irodalmi Nobel-dij pár év előtti nyertese. A szicíliai szárma­zású és mefisztó-szakállu középiskolai tanár egyéni életének s a megpróbáltatásoknak szokatlan terhe alatt (felesége korán meg­örült, Pirandello söhse szűnő buzgalom­mal gondozta őt hosszú éveken keresztül) végezte el az előbbiek munkáján az utolsó simitásokat, illetve tépte, keverte még job­ban össze a szálakat a szétesett kultúra té­pett rongyain. France még hitt a szépség­ben, Shaw még hitt az emberben, aki, ha egyebet nem is tud, de rávigyorog a csődbe- jutott kétségbeesett emberre és hitt annak, aki még egyáltalán kiutat keres ebből a csődből. Pirandello azonban váratlanul és elképesztő módon húzta ki az utolsó kis szilárd talajt az ember lába alól. Az uj olasz íróknak althoz a csoportjához tarto­zott, akiknek központi problémájuk nem erkölcsi, nem esztétikai, sőt még csak nem is társadalmi, hanem ismeretelméleti. Piran­dello problémái kizárólag lélektaniak, sőt filozófiaiak. A freudista drámairó már az emberi én korlátáit is feloldja drámáiban s rémülten, mint gyermekkorunk egyes pil­lanataiban eszmélünk rá, hogy elvesztettük valóságos énünk korlátáit, a valóság és kép­zelet, ébrenlét és álom zűrzavara életünk, melyet eddig zavartalannak, észszerűnek hittünk s mely most a tiszta fej és a zava­ros őrület határán vesztegel. Pirande’lo véleménye, hogy az ember leg- bensőhb Henye emberségének Dónye észszerű voltunk számára öröktre hozzáférhetellen. Mindenki más szemmel lát minket s másnak ismer, mint aminek önmagunk előtt számí­tunk. Amíg erről nem vettünk tudomást, lelki egyensúlyunkat semmi nem zavarja, de ha belenézünk az igazat, azaz az örök emberi zavart mutató tükörbe, mely olyan­nak mutat bennünket, amilyennek mások látnak, borzalommal fordulunk el sajátma­gunktól, a torzkép felborítja nyugalmunkat, szégyen it, megaláz, sőt egy még rettenete­sebb tulajdonsága is (van: hogy mégis a va­lóságot mutatja. A Ié1eke1emzés nye’véu szól­va: személyiségünk kétS hosadósát idézi elő. Ebben az állapotban folytonos metafizikai kettősség nyugtalanítja az embert, kiben két világ ran s egynek sincs 'határa, megbízható szilárd törvénye. Világ és túlvilág, imma­nens és transzcendens, amelyek eddig vagy kapcsolatban voltak egymással, vagy* nem is voltak, egyszerre forrnak egymásba vagy szakadnak el minden rend és szabály né'i- kük A pirandellói dráma örökre megfosz­totta trón jó t a klasszikus dráma meghatá­rozott fikcióját, vég és korlát nélkül rob­bantja ki az emberből a legmélyebb lélek­tani varóságot: a káoszt; és a határtalan szabadságra törő élet-ösztön, mely tűrhetet­lenné teszi bármely formának a nyűgét, ön­ként tópeti le az emberrel álarcát, mikor józan, mikor tettet, őrületében bocsa t-e meg az emberis égnek, vagy normális voltában szúrja le a hazug emberiséget. Mire vezet ez a dualitás, a személyiségnek ez a kelt éh ára­dása, az ábrázolt embernek ez a csupán lé­lektani valóságra való korlátozása? Arra, hogy semmi sincs az élők -világában a maga megszokott értelmében. Ilyen értelemben semmi sem érvényes. A „Hat szerep keres egy iszerzőt“ című drámában például mind a hat szereplőt a legnagyobb homály fedi elejétől) végig. Sose lehet tudni, élő alakok-e, vagy csak korlátjából kiszabadult fantázia szüleményei, valóságos alakok-e, vagy csak homályos körvonafi-ak, árnyékból és elvetélt fények szeszélyes játékából ősiszeszőve. Pirandello egész drámai világa, arra tanít, hogy nincs világ és nincs túlvilág, a nagy bizonytalanban nincs metafizika, de nincs ütés fizika sem. Szépség, jóság, avagy igaz­Btészesifee előnyben a UIIROM foécípőfce* és sárcipőfcetf, amelyeket aranyéremmel tüntettek ki az 1934-es Bucuresti-i ipari kiállításon!!! ufloontgraB Gyalui Farikas 1% eyes Gyalui Farkas hetven éves. Blhinné-e va­laki, aki naponta látja városunk utcáin a még mindig fiatalos megjelenésű, örökmoz­gékony, szellemes arcú embert. Hozzászok­tunk örökfiatoJiságához, önkéntelenül is érez­zük, hogy organikus része e város életének, melyet alig tudunk már elképzelni nélküle. Mégis meglepetéssel vesszük tudomásul, hogy legalább félévszázad telt el már azóta, ropta ez a páratlan tevékenységű ember fáradha- taitlan és nagyérfcékü munkása itten a jobb sorsban lévő magyar kulturális életnek és a mostohább sorsra jutott magyar kisebbségi kulturéletneik egyaránt. Érdemekben gazda­gon elért hetven év és félévszázados kuílur- munka azonban újabb esemény, amely* mel­lett kisebbségi életünk méltó megilietődés nélkül el nem haladhat. Gyalui Farkas fia­talos hevében talán nem szívesen veszi tu­domásul a magas évfordulót, a magyar ki­sebbségi élet azonban nem mulaszthatja el, hogy teljes tisztelettel és méltánylással em­lékezzék meg róla. ,,Kisebbségi helyzetbe szegényedett hálánk — irta róla már tiz év előtt, hatvanadik éve betöltése alkalmából- kulturéletünk egyik vezető egyénisége — csak köszönő szavakat és egy kézszoritást adhat neki azért a sok szépségért, haszonért és értékért, amivel! a magyar irodalmat, tu­dományt, és kulturális életünket gyarapi­-Idir, az holtáig a penna munkása marad.“ Gyalui Farkas hü is maradt mindmáig a pennához. Egész sor könyvet, regényt, szín­darabot, értekezést ir.t és szüntelenül kapcso­latban állt az újságírással is. Még a század- forduló előtt együtt dolgozik városunk .szer­kesztőségeiben Maionyai Dezsővel, Bede Jób- bal, Bródy Sándorral, Korbuly Józseffel, Ko­vács Dezsővel és Fekete-Nagy Bélával. Ugyanakkor azonban Rákosi Jenő fölszóli- itására rendszeres munkatársa városunkból a Budapesti Hírlapnak is. Két Ízben rövid idő­re lapok szerkesztését is átveszi. Ezenköz­ben ismerkedik meg Jókai Mórral, Gyulai Pállal. Ágay Adolffal, Kiss Józseffel, Mik­száth Kálmánnal, Gárdonyi Gézával, Her- czeg Ferenccel, Tóth Bélával, Benedeik Elek­kel, Tömörkényi Istvánnal, Alexander Ber- náttal, Jászai Marival, Bérezik ‘ Árpáddal, Endrődy Sándorral, Ábrányi Emillel, Bartha Miklóssal, Jakab Ödönnel, Várady Antal­lal, Szilágyi, Sándorral, Szabolcska Mihály- lyal, Rákon Viktorral, szóval kora majd­nem minden nevesebb írójával, akiík közül többel élénk .személyes és levélbeli összeköt­tetést tart fenn. Kéziratban lévő többkötetes emlékirata egész sereg érdekes adatot őriz meg róluk az utókor számára. Gyalui Farkasnak azonban nemcsak ezen a teren, hanem más téren is nagy érdemei madások érték, bizonyára eszébe jutott Mísz- tótfalusi József éppen tŐla fogalmazott út~ felirata: Igazságáért ő is szenvedett. Busóit lélike századok után örül diadalán!" Ennyi érdemes munka után, melyet «*- kiadatlan tevékenysége ma is szinte n aprói - napra újakkal te.éz, a hetrven éves Gyalui Farkas igazán megelégedéssel tekinthet visz- sza kötél esség tel jesité-ben leélt évtizedekre. A magyar kisebbségi társadalom pedig öröm­mel veszi tudomásul, hogy kitűnő munká­sa egészségben érte el ezt a magas kort és tiszteletteljes főhajtással ünnepli a hetvene­dik évforduló alkalmából Gyalui Farkas ér­demeit. keréá Budapesten a: VI- Podmaniczlíya. 8­1st? áti ifrálf Szállodában kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT , Teljes kényelem, központi fűtés, ál­landó meleg-hideg folyóvíz 113, tele­fonos szobák. Telefon 202-43,204-34 tóttá... Gyalui Barkas elöljárója a mai tö­rekvéseinknek, a mult és a jelen mesgyéjén álló bztos útmutatónk a becsületes, a hasz­nos, az országrészünk szeretetében égő mun­kának... Európai színvonalon álló értékes egyénisége nemcsak eleven kuííturtényezője immár négy évtized óta e város életéneik, hanem szimbóluma is egyszersmind átlagon felüli szellemi szintjének...“ Gyalui Farkas, a (tudós és az ember egy­aránt hozzá van nőve ehhez a városhoz, melyben tanulmányai megkezdése óta szinte egész életét leélte. Tudásának gazdag tárhá­zában nem kis részt foglal el, hogy ő a vá­ros mindentudó krónikusa, aki igazán hiva­tott arra, hogy a mult századvég és a jelen század kezdő évtizedeinek várostörténetét följegyzéseiben megörökítse. Itt végzi isko- lá.t is az unitárius gimnáziumban és a re­formátus (kollégiumban. És 15 éves korában már francia novellákat fordít a „Magyar Polgár“ számára. Az irodalom iránti lelke­sedését E. Kovács Gyula nevelő befolyása még fokozza s a városban élő neves írók ugyancsak ilyen irányban biztatják. Abonyi Árpád viszi be 1886-tban a Kolozsvári Köz­löny szerkesztőségébe, ahol a jóságos arcú, komoly Petelei István, a lap szerkesztője sze­rető érdeklődéssel fogadja. Tollat ad a ke­zébe, kalamárist helyez eléje és szelíd jóság, gial mondja: „Alki a szerkesztőségben egy üveg tintát * i vannak kulturális életünk fejlődésében. 1891-ben a Ferenczi Zoltán igazgatása alatt álló egyetemi könyvtárhoz nevezik ki, ahol egészen 1926-ig nagyértékü munkát végez. Mindjárt az első években elkészíti a könyv­tár öt kötetre terjedő szakkatalógusát. 1897-ben külföldi utón tanulmányozza a ne­vesebb könyvtárak technikai berendezését, hogy az uj könyvtár építésénél értékesít­hesse azt. Egyik tanulmányútja alkalmával 1915-ben Túráiban megismerkedik Ratti dr. könyvtárossal, a későbbi XI. Pius pápával. Közben magyar és német nyelven könyvtár­tani szaktanulmányokat ir. 1901-ben első­nek szerzi meg magyar egyetemeken a könyvtári tudományok egyetemi magánta­nárságát és tizennyolc esztendőn át speciá­lis kollégiumot tart a könyvtártanból. Emel­lett értékes adatokkal frissíti fel magyar iro­dalomtörténeti tudásunkat is. 1918-ban Gyalui Farkas is fordulóponthoz jut dl. A könyvtár élén ái] és megmarad a helyén. „Vele együtt helyükön maradtak a magyar tisztviselők 5 ez bölcs belátásból fa- (kadó, alig meghálálható cselekedetük volt. így minden különösebb megrázkódtatás nél­kül' a legzavarosabb időkön átmentették azt a hatalmas kulturértéket, amely lelkiisme­retűkre volt bízva... Ezekben az években történelmi jelentőségű feladatot töltött be Gyalui Farkas a hivatásuk magaslatán álló munkatársaival együtt s amikor méltatlan tá­Minek köszönheti nagy si az AÎH^ÂIIOJLÂ kesernyés illatú kölnivíz? Mert uj, szép és discret illat! - Nem mindennapi! Rövidesen felismerték ben­ne a fantáziát! —• Ehhez kifinomult ízlés kellett !! Az Ádfa import Broadway eass de cologsiefa: Mitschuko típus ! Kapható mindenütt Farkascseniák veszélyeztetik a Salaj-me- gyei tanyákat. Zalau-ról jelentik: A hidegre fordult időjárással Salaj-megyének, különö­sen a meszesaíji részén megjelentek a far­kasok, amelyek Subcetate, Plopis, Tusa, Valea-Tamei, Valea Ungurului és Iaz köz- j ségek környékének tanyáin jelentékeny ’ pusztítást vittek véghez a juhállományban. ! A falusiak nem mernek egyik községből a I másikba átmefmi, mert félnek a farkascsor- I dáktól. A megyei vadásztársaságok elhatá- ■ rozták, hogy közelebbről haj tó vadászatot < fognak rendezni. Az erdélyiek találkozóhelye Budapesten a Metropole Vil., Rákóczi-ut 58. Olcsó,kényelmes,modern szo­bák. Patináshirükiváló kony­ha. Cigányzene. Jazz. Tánc. BUDAPESTI TARSASUTAZAS a j karácsonyi ünnepekre. In ! dulás december 23-án este j gyorsvonattal - számozott I ülőhelyekkel. Vissziérke- I zés január 3-án reggel. Oda I és vissza-utazás vízummal \ Lei 1510. Jelentkezés dec. 1 15-ig. Gentropa képviselet ! AGIMFX agentura CLUJ, Pi­aţa Unirii 3. Telefon 2-29 Ha gyapjufonalra, szőnyegszövő kellékekre, mintákra, szőnyegekre van szüksége, forduljon bizalommal a scMhoi Emimé 15 éve iennálló Orient szövőiskolá­hoz, Orade?, Str. Fpiscop Ciorog riu 14. ságkeresése nem tud ebből a szörnyű káosr/.­i ból valami megfoghatót kiemefltni. Minden olyan, amilyennek látszik. Hogy az összeüt­közéseket kikerülje az ember, belemerő ved iik magára vállalt szerepéibe, de 0 valóság az, hogy nem is él, csupán kívülálló szemlélője az életnek. Pirandello lényegi tanítása az, hogy nincs megismerés, látszat, nincs rajtunk kívülálló független valóság. Minden olyan, ahogyan egyéni tatásunk felfogj«, minden véletlenül relativ. Nincs lényeg, csak megjelenési for­ma, nincs kiút és nincs világosság. Látható tehát, hogy az újkor, mely az én diadalmas felszabadításával kezdődött, ho­gyan érte meg Pi ran de! lónál a pusztulását. Mert ő a személyiség végső felbomlásából levonta a legvégsőkig menő legteljesebb kö­veik ezroén yeket. A filozófus Pirandello drámáiban a bin ­gikumnak egészen uj forrásait fedezte fe Az emberi lélek könyörtelen, merész és gú­nyos anatómusa 'volt, ki finom műszereivel izekre szedte a lélek legel rejtettebb titkai!, felmutatta a zavarost, a lehetetlent, a komi­kust, a tragikust és müve végezténél bizo­nyárai megnyugodva várja, ő, a nagy an«!«ti kas azt, aki az analízis általa megkönnyítet! inéíysi'gej ismeretében megkísérli majdan uj szintézist. O. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom