Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-08 / 260. szám
4 VI.1 PN 7 PK if*36 f a. Nyíl! levél mindazokhoz, kikel e sorok érdekelnek 1 ,'v angol tudományos folyóirat egutobb számában írja. hogy a.- Amerikában nemre»; idter dexett — iw* már világhírűvé vált — gyogynö vény év annak kivonata, amelyből a Castro 1\ olvtm eddij; még ismeretlen — anyagokat tar~ emelyck • nor\.■ u ere, égés• .rabén organ ztnusna és a test sC)t t“i egész életére ovan hatással vannak, hogy azoknak ugv fizikai, mint kémia működését a lehető legkec.vczőbben betol vás\>l jak, lgv tökéletesen érthetők azok e. rendkívüli eredmények, amelyeket a Castro IV keze les gyomor és bélbán tál máknál, vese, epe és iná jmcgbetegedéseknél, hányingernél, szédülésnél, ideges zavaroknál, makacs fejfájásnál ft b. ifi" mumt A legtekintélyesebb tudósok i.lapitotak meg, hogy egy rövid Gastro I). kúra nemcsak csilla pitékig hat, hanem teljesen megszűnőén a beteg'cg okát, s így tökéletes gyógyulást ide? elő. Gastro D. kapható a? ország minden gyógyszertárában és drogériájában, vagy postán meg* rencchctő 130 lej utánvét mellett Császár E. gyógyezertürában, Bucureşti, Calea Victoriei i?4Népes küldöttséget meneszt a román Frontharcosok Szövetsége Mussoliriihez BUCUREŞTI, november 7. A volt román frontharcosok szövetségének vezetősége Bueuresti-ben ülést tartott s Mussolini legutóbbi beszédével foglalkozott. Serdarui ügyvéd, a szövetség elnöke, meleg hangon emlékezett meg a Dúcéról, kivel együtt harcolt 1920-ban. Olaszországi utazása során meggyőződött arról, hogy nem ismerik eléggé a románokat, ezért szükségesnek tartja az olasz körök tájékoztatását. Indítványozza, hogy a szabadságon levő Ego Sola Bucuresti-i követ hazaérkezése után Mussolini számára adjanak át emlékiratot, ugyanakkor szervezzenek olaszországi előadásokat. Szóba került Carlo Dela- croinak, az olasz frontharcosok elnökének Bucuresti-i látogatása is, aki gyermekkorában sokat tartózkodott Cra lovában. A vezetőség végül úgy határozott, hogy a román frontharcosok népes küldöttséget menesztenek Rómába Mussolinihoz. IDŐSEBB EMBEREKNÉL, KIKNEK S2ÉK- LETÉTE RENDELLENES ÉS FÁJDALMAS, sokszor már 3—4 evőkanálnyi természetes FERENC JÓZSEF keserűviznek nyolc upon át való használata is meghozza a normális bélkkirülés: s tartós megkönnyebbülést biztosit. Orvorok eján.ják. JENEI JÓZSEF: „IU él jell szállás kapható1 Az aranycsináló ur A/ örök küzdelem, mely évszázadok óla az aranynak kémiai utón való előállításáért folyik, beszéíf/etésnyl időre, egy kis hotelszobában megállt. — Szem- töt-szembe állok az alkimistával, ki fanatikusan hisz abban, bogy neki sike- [ riilni fog aranyat csinálni. — Ahogy a „bölcsek köve“ a képzeletben él. A/ ajtó mögül, ahonnan kopogtatásomra feleletei várok, egy mély, de szívélyes hang küld üzenetei: — Szabad! Amint belépek, üveg és fémltunbikok mellől felegyenesedik egy férfi. Negyvenötévesnek taksálom. Area a müveit, értelmes emberé, szeme (az. első pillanatban nem is lehet észrevenni, hogy ilyesmije is van) csak olyan, mint egy slicc, egy keskeny nyílás a boltozatos homlok alatt. Orra finom, a szárnyak szinte nőiesen terpeszkednek szét, szájának vonala is egészen lágy. Haja kissé ősz es és puhán hátrahajlik. — Talán tévedni tetszik, itt mind a két ágy foglalt. Egyikben — és most odamutat még most is laknak, a másikban pedig én alszom. Bonni tat kozunk egymásnak. Megmagyarázom, hogy miért jöttem, semmi titkot nem akarok magammal vinni kísérleteiről, inkáid) ö érdekel, az ember; típusokat keresek, érdekességeket vadászok, sorsokat fényképezek, ne zárkózzék el egy rövidebb beszélgetés elöl. — Nincs mit mondanom. — Its ha kérdezek? — Tessék. Az alkimista — Okleveles mérnök, vagy csak gyakorlati kémikus? — Diplomás. Külföldön szereztem. Alkimista vagyok. — Régi, szószerinti, vagy a mai általános értelmében? — Most — a maiban. A közönséges fémeknek nemes fémmé való átalakítását, az aranycsinálást tűztem ki életem céljául. — Itt, az éjjeli szálláson? — Igen. Erősebb az inspiráció. A ludat, VERNE GYULA világh:fii regénye után ■■■KanBaaKnnnnBB hogy egy idegen emberrel kell lennem egy szobában, aki látja, hogy csinálok valamit, de sejtelme sincs, hogy mit, erősen ösztönöz a munkára. Hiába mosolyog, ez nem beteges tünet. Vagy talán azt tartja mulatságosnak, hogy aranycsinálással kísérletezem? — Nem. Erről szó sincs. Ilyet ne is téte- lezzeu fel rólam. Egy kísérlet sohasem lehet nevetséges. És különösen nem az alkímia. Ismerem az aristotelesi bölcselő iskola tanítását, hogy az anyag egy — és az a járulékok szerint változik. — Ez igy is van! — kiáltja lelkesen, persze, hegy igy van! — Ezenkívül igen sok alkimistáról o Ív ástam. A középkorból Albrecht bollstadti püspökről, majd dr. Mirahilisről . . . — Igen, ezek kiváló alkimisták voltak. Kiszámíthatja a SZERENCSÉT! N em egyszerű állítás ez, hanem matematikai valóság. Hála az aprólékos számításoknak, ameiyek pontosaknak és szerencséseknek bizonyultak, az AURORA SORSJEGYÁRUDA a sorsjegyeket olyan készletből árulja, amelyet a BRAZÍLIAI módszer szerint válogatott össze. Ez a magyarázata a sok milliomosnak a mult sorsjáték alatt. A számok bizonyítanak. Kérjen felvilágosítást az egész országban mindenütt levő irodáinktól. SORSj EGYET csakis az sorsjegy-nagyárudánál vásároljon S^e^encsés AUi&OüA-so? sjegyeÜk! Kereskedelmi Hiielbairak R. ¥. Cl. III, Pl AT A mmií NO. 2©. — Persze kísérletezők ... — Téved uram. Nézzük valamivel később Lullus Raymundust. Az is csak kísérletezett? Hiszen nem titok, hogy Edward angol királynak, amikor a törökök ellen háborúzott, hatmillió aranyat csinált. Vagy a tizenötödik században Basilius Valentonus, a benediktinus barát, vagy a Hollandus testvérek, ezek a kiváló orvosok ... — Igen, igen, de elismeri, hogy sóik szélhámos is akadt közöttük? — Mondjon egy hivatást, amit kerülnek a szélhámosok. Nincs. A szélhámosságnak indító oka a meggazdagodási vágy, már pedig egyetlen „szakma“ sincs, ahol jobb lehetőség kínálkozna erre, mint éppen az aranycsinálás. De a szélhámosok elbuknak, mielőtt kárt tennének. — Téved. — Csak nem gondol a pénzhamisítókra? — Nem. Tudom, az más. — A komoly alkímia nem szélhámosság. — Várjon csak. Ha egy csöppet gondolkozom, eszembe jut néhány nagystílű szélhámos. — Nos? — Például Le Cor, aki VII. Károly francia királyt csapta be. A jó aranyat zsebre- vágta, a rosszból pénzt veretett. Az angol Kelley II. Rudolf császárt tette lóvá. Sendi- vogius Mihály II. Keresztély szász választóL Román-mag var feliratokkal fejedelmet vezette slz orránál; akar még? Tudok! — Az más. Régen volt s egyik sem volt hivatott vegyész. Különben is a köznek nem ártottak. Nincs olyan kisérletezés, hogy abból valami ki ne kerüljön. Lám: az alkímiának, illetőleg szorosan az aranycsinálás titkát keresőknek köszönhető, hogy próbálgatások közben felfedeznék a foszfort, a porcellánt, a cinket. .. — Nem vitatom. Ez igaz. De az évszázados harc, ami kimondottan az arany előállításáért folyik, még komoly erdményt nem hozott. Úgy van? — Úgy. De lesz. Bízom benne. — Ön is az antimont veszi elő? — Nem. Egészen más irányban haladok. Az anyagom más. — Szilárd?. :— Nem. Ma még yened legyed Huberman november 12 iki hangversenyére Jegyek: röTÉRi nimm (/ujtObiszMEGÁLLÓ ) Vasárnap is nyitva! A „bölcsek köve“ — Csodálom. Az összes eddigi alkimisták szilárd anyagnak képzelték el a „bölcsek kövét“, mely emellett kristályszerüen áttetsző, összetörhető és hajlítható. Itt egy pillanatra összeráncolja homlokát, megrágcsálja ajkát és csak aztán felel: — Szerintem téves ez az elképzelés, mert ellentmond a logikának. Már pedig kutatni csak logikával lehet. A csodaszer, a „nagy magisterum“, vagy ahogy általánosságban nevezik, a „bölcsek köve“, az én eddigi tapasztalataim és eredményeim szerint éppen ellenkezőleg: folyékony anyag. — Ugyanolyan tulajdonságokkal? — Részben. Az kétségtelen, hogy e mindenható anyag képes lesz a nem nemes fémeket átváltoztatni nemessé és az apró drágakőszemeket egy nagy darabbá összeolvasztani, de nem hiszem a nagy alkimisták feltevéseit, hogy prök fiatalságot, vagy örök életet jelent, vagy hogy például a terméketlen fákat termővé tegye és hogy az emberi betegségeket meggyógyítsa. Ez már túlzás. Az én kisérletezésem idáig nem is nyúlik. — Végcél? — Arany! Éjét nappallá teszek és nem nyugszom, mig elő nem állítom. — És akkor? — Akkor .. .? Kérdésemre kérdéssel felelt. Ujjaival végigzongorázik a haján és műszereibe néz. Segíteni próbálok. — Gazdag ember lesz... — Nem. Erre nem vágyom. A közért dolgozom. Egyelőre tengődöm. Néhány helyen szappant főzök, szeszt illatosítok, patkánymérget keverek, ez mind szakmámba vág. Kémikus vagyok. Annyit mindennap megkeresek, hogy fenntartsam magam, addig, amig. .. — Amig ...? — Amig végre a nagy elixirt felfedezem. Már közel vagyok hozá. Átadtam cimemet és kértem, legyek elsők között, akiket értesíteni fog, ha ... Megígérte. I Hétfőtől G Royal slágermozgóban Az uj közigazgatási^ törvény magyar fordítása (dr, Kiss Endre ügyvéd fordításában) 50 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Piaţa Unirii. Vidékiek 60 lej pénz. vágj* postabélyeg beküldése ellenében bérmentve küldjük. Hisipspos és IiisfesfiEÉ nem liöteies üzleti fsönps&et vezetni CLUJ, november 7. A repiilőbéLyegek alkalmazása és a keres - kedeknire, valamint az iparra kényszer itett könyvvezetési törvény alkalmazása körül teljes a zűrzavar. Az elhangzott fél és egészen hivatalos nyilatkozatok még csak fokozzák a fejetlenséget. Ebben a helyzetben szilárd támaszipont a öuj-4 tör vény szék legutóbbi 2096—9-36. 'számú ítélete, mely szerint kisiparos és kiskereskedő üzleti könyvek vezetésiére nem kötelezhető. íme az előzmények: Albert Roziidra Hk*e- din-á kereskedőnél két hónappal ezelőtt hivatalos ellenőrző bizottság járt a Casa Fondului National al Aviated részéről. A kiküldöttek kihágási jegyzőkönyvet vettek fék mert Albert Rózába nem vezetett könyvet az üzletmenetről. A kereskedő, a várható bírságot elkerülendő, dr. Hermann Dezső Cluj-i ügyvéd utján megfelebbezte a kihágási jegy- j zőklötnyvet. A törvényszékhez benyújtott fe- lebbezésben dr. Hermann ügyvéd a repülőbélyeg törvény 16. szakaszára, valamint a bélyeg törvény 4. cikkének 19 szakaszaira hi- j vatkozotit egyrészt, melyek szerint üzleti könyvek tartása a kereskedőre nézve kötelező, de ugyanekkor idézte a folyó év április 1 -én hozott uj bélyegtörvény lő. cikkének 2. bekezdését is, mely 2—10.000 lejes bírságot helyez kilátásba., ha a kereskedő üzleti könyveket nem vezetne. Az adótörvény 136. szakasza kötelezi a kereskedelmet és ipart, hogy a Trassyivániá- ban érvényben levő magyar törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően üzleti könyveket vezessen, miután azonban ugyanezen törvénykönyv 5. szakasza a kisiparost és kiskereskedőt nenfeesafti az üzáefi könyvek tartása adói, dr. Hermann Albert Rezaha kihágási jegyzőkönyvének megsemmisítését kérte. A Chij-ti (törvényszék IV. tanácsa helyet adott az ügyvéd «-vetésének, és Idmaondotl a, hogy a .oPeteata #Lra~-íba eső adófizető kiskereskedők és kisiparosok üzleti könyvek vezetésére nem kötelezhetők, Albert Rozália üzletében fe&vett kihágási jegyzőkönyv tehát semmis, mert törvénytelen. A fenti gyakorlatot hihetőleg őszinte öröm, mel iidvözlik majd kisiparosaink és kiskereskedőink, akik eddig tanácstalanul jártak a bélyeg és adótörvény rendelkezéseinek útvesztődébe».
