Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-01 / 254. szám
193 6 november /. Ql AH WBBMBmma HARSÁNYI ZSOLT A nyulak ttj világszemlélete Ha régebben gépkocsival róttam az országutat, gyakran megtörtént, hogy a ' fényszóró mezejébe belekerült a nyúl. Ez furcsa dolog volt, a versenyfutáshoz hasonló jellegénél fogva izgalmas, a nyúl ostobaságánál fogva pedig bosz- szantó. ügy folyt le az egész, hogy ha a vezető rázuhintolta a fényszóró vdágos- ság-özönét az országidra, abban egyszer csak egy nyúl rohant a kocsi előtt. — Ott a nyúl, ni! kiáltott valaki rögtön a kocsiban. /I vezető nyitva hagyta a fényárasztó lámpát, a kocsi előtt vakító fénymező rohant, keskeny és hosszú. Olyan volt az, mint valami fény sikált or, amelynek két oldala mentén kerítést von a sötétség. A sikátorban a kocsi előtt rohant a nyúl. Pontosan a kocsi irányát előzve, mintha ö vezetné a kocsit. Pedig dehogy vezette, kétségbeesetten menekült előle. Ütemes vágtatá.sa nem szűnt, vízszintesen nyúlt el a talaj fölött, barna testét fakó ezüstbe festette a fényzuhatag, egyenletesen hosszú szökkenésekkel vitte az irháját. Némelyik kegyetlenebb hajlamú vezető kedvét lelte a nyúl üldözésében. Rákapcsolt a sebességre. A nyúl hallotta és érezte háta mögött gyorsabban közeledni a borzalmat, a robogó, dübörgő tankot, tehát ö is rákapcsolt a sebességre. És megesett, hogy nem győzte kitartással. Ördögi ellenségének, az Embernek, gépi találmányában több volt a kitartás. A nyúl fáradt, fáradt, teste és a gépkocsi között észrevehetetlen miliméterek- kel fogyott a távolság. Végül a kocsi alá került. Megtörtént az is, hogy megmenekült. Ha az országút nem volt nyílegyenes és a pálya vonala elhajlott, a nyúl nem változtatta meg hirtelen a maga irányát. Egyszer csak kint volt a fényözönből. Akkor már el is tűnt örökre. Jó félóra múlva is még bizonyára ott szuszogott dobogó szívvel valami krumplibokor tövének éjszakai sötétjében. Különös volt a nyúlnak ez a megbabonázott futása a fényben. Mindig igyekeztem maguarázgatni magamnak: miért nem szökik oldalt egyetlen ugrással a fényből? Volt, aki azt mondta, hogy a nyulat szuggerálja a fény. Elveszti a fejét, mint akit hipnotizáltak. Ezt nem is lehetett kizártnak tartanom. De én tudtam természetesebb magyarázatot. A fénycsóva biztos és áttekinthető pályát mutatott a nyúl menekülése számára. Olybá vehette, mintha száguldásának pályája valamely véletlen áddás folytán ragyogó fénybe kerül, hogy ő jobban láthasson menekülni. Két oldalt a vaksötétség tengere terült el. Az volt a bizonytalanság, ahol nem látott semmit. A fénypálya volt a bizonyosság, ahol kitünően látott menekülni. Sok lett volna ennél több logikát kívánnom a nyuHtól. Ebbe a logikába azán könnyen belepusztulhatott. Most jön a fordulat. Gépkocsizó barátaimtól azt a meg- figyelést hallom, hogy a fényben előttünk rohanó nyúl jelensége megszűnt. A nyúl nem rohan többé a kocsi előtt. A nyúl, mint kollektiv faj, kitanulta ezt a dolgot. Ha a fényszóró területére kerül, nem marad annak bűvkörében, hanem mingyárt kiugrik belőle. Ezt én rendkívül érdekes dolognak találom. Annak, hogy a gépkocsik sűrűbben és szokottabban robognak az országutakon, idestova harminc éve. Harminc év alatt a nyúl nevezetű állatfaj megismerkedett az életveszély egy uj formájával és megtanult ellene védekezni is. Rájött, hogy a menekvés útja: ugrás a sötétbe. A nyuli intelligenciához képest egyenesen lángelméjü felfedezés, hogy csak úgy maradhat életben, ha a világos, áttekinthető és bizonyos helyett a sötétet, átlát hatatlant és bizonytalant választja. Harminc esztendő a nyulak életében több nemzedéket jelent. Hogy úgy mondjam: több nyul-öltöt. Azok a nyúlok, amelyek az országúton az első gépkocsikkal akadtak össze, ma már hajdani ősöknek számítanak. Olyik nyHíradódban hagyomány gyanánt éihet, hogy a dédapa a rohanó fényárban lelte ELLENZÉK 5 Jó szappan nélkül nincs eredményes arcápolás Bármilyen gondosan is ápolja arcbőrét,— ha rossz szappant használ, az eredmény elmarad. Rossz szappan állandó veszélyt jelent arcbőrének! Jó szappan az előfeltétele minden szépségápolás eredményésségenek.Eli da Lil as Gran d Luxe — különösen enyhe — csodálatos illatu-nagy tisztitóere jév legkényesebb arcbó'rné! is ápolólag hat. f 'A AS GRAND LUXE halálát, mert nem tudta még, amire a modern utódok már rájöttek. A maiak már uj nyulak. Technokráciához alkalmazkodott nyulak. Reform- nemzedék. Ha együtt üldögél egy-egy nyulcsalád a káposztalevél-vacsoránál, elbeszélgetnek a régiekről. Körülbelül olyan hangon, mint mi beszélünk amaz elődeinkről, akik még nem tudták operálni a vakbélgyulladást. Vájjon, hogyan jött rá az első zseniális úttörő nyúl, hogy mit kell csinálni? Hogyan lármázta fel korszakalkotó felfedezésével az egész nyultársadalmat, mikor menekvésének bámulatos törtéPÁRIS, (október hó.) A modern, kor leg- I érdekesebb vívmányai közé tartozik az emberi hang lerögzitése és megőrzése az utókor számára. Nem vagyunk messze aittói az időtől, amikor a családi hagyományok valóságos kincstára lesz a hanggyűjtemény éppen úgy, amint a mult századokban — a családi képtár volt. Csak amig a képek sohasem adták vissza az élőket, mert a festő egyéni meglátásán, interpretálásán keresztül jutottak el hozzánk, addig a hangtár a maga valóságában őrzi meg a családi tradíciókat, szólaltatja meg előttünk az ősöket. Különös jelenség, hogy amig a modern kor a régi családi kötelékeket meglazította, sőt tönkretettette, addig éppen az újabb találmányok teszik lehetővé azt, hogy a család és a nemzetség öntudata az ősök hangjában tovább éljen. Természetesen nem az ósdi gramofon- lemezekre gondolunk, hanem azokra az újabb találmányokra, amelyek élvezhetővé tették számunkra a hangos mozit. Egy gyufaskatulyában, apró filmtekercsen hosszú beszédeket lehet megőrizni, vagy akár végrendeletet, házassági ceremóniát és a családi élet különféle fontos mozzanatait. I A családi hangmuzeum egyelőre a jövő j zenéje, de a hangok múzeuma máris meg- í valósulást nyert Parisban. A francia fővúnetét elmondotta? Hogyan adják tovább az uj, nagy tapasztalatot nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra? Ez már messzibb kérdés, firtatása az állatok életösztönéhez vezet. Általában a lét ösztönéhez, amely emberben, állatban nem sokat különbözik. És amely megoldhatatlan. Pedig ez az egyetlen titok a világon, amelyet érdemes lenne megfejteni. Hogy mi végre lettünk a világon. Erről éppen annyit tudunk, mint a nyulak. Csak futunk valami fényben előre s hátulról a halál dübörög mögöttünk, hogy egyszer utolérjen. És nincs rá mód, hogy elugorhassunk előle. ros szivében van a Musée de la Parole, szóról szóra lefordítva: ,,A szó múzeuma“. A muzeum laboratóriumában hangszakértőik folytának érdekes tanulmányokat az emberi hangra vonatkozólag. Egyik osztály azt tanulmányozza, hogyan alakult ki az emberi hang, míg más laboratóriumokban azzal foglalkoznak, miért énekel és beszél az ember úgy, amint a mindennapi életben azt tapasztaljuk. A muzeum arra törekszik, hogy minden nevezetes énekes hangját megörökítse és analizálja. Milyen nagy kár az emberiségre nézve, hogy a mult idők nagy énekeseinek hangja elveszett, mert az ő idejükben még nem volt lehetséges a hang megörökítése. Maria Garcia, akit Rossini a természet ked- j verucének nevezett és akinek sirkövére La- | martiné halhatatlan mondását irta: ,,asszo- j nyi szépsége, tehetsége, szerelme hangjában I volt megírva“, talán a világ legnagyobb éne- j kesnője volt, hangjáról azonban emlék nem maradt. Talán éppen az a veszteség indította arra a franciákat, hogy már harminc évvel ezelőtt, a fonográf őskorában igyekezzenek megörökíteni a nagy énekesek hangját, j A párisi opera pincéiben óriási hanglemezraktárt létesítettek és ez .lett az alapja jelenlegi múzeumnak. Német és olasz hangorkánok A szépmüvészetek igazgatósága már évekkel ezelőtt elrendelte, hogy ezeket a lemezeket elpusztíthatatlan tokokban helyezzék e;, pecsételjék le és csak száz év múlva bontsák fel őket ismét. A tervek szerint nagyszabású hangversenyeket fognak rendezni akkor és megszólaltatják a száz év előtti kor nagy énekeseit. A hang szépségein kivül a múzeumot általában, az emberi beszéd érdekli és minden olyan kutatás, amely azzal összefügg. Az amerikai cowboyok kurjonga- tásai éppen oly érdekes témát je’entenek, mint a kinai szatócsok különös éneklő hangja, amely az utcákon felhangzik. Igen érdekesek azok a felvételek, amelyek a tömeg ki állítások tudományos kutatásának célját szolgálják. Többszáz filmre és lemezre felvették a német tömegek .,Heil“-kiáitá- sát, amellyel Hitler vezért üdvözlik és éppen igy igen sok példányban meg van örökitve az a hangorkán, amit az olaszok a Duce megjelenése alkalmával keltenek. Roger De- vigne, a muzeum igazgatója, egy sajtókonferencia alkamával mondta: — Az egész világon nagy az érdeklődés az emberi hang szépségei iránt, nekünk tehát arra is kell törekednünk, hogy megörökítsük és tanulmányozzuk az emberi hangok furcsaságait, jelenleg több munkatársam készít felvételeket a francia pásztorok kiáltásairól, amelyekkel nyájaikat terelik. A muzeum munkájának praktikus cé ja is van. Megfigyelték, hogy egyes vidékek különböző akcentusainak alapja az, hogy az emberek nem figyelik meg eléggé egymás beszédét és igy kiejtésükben túlteng az egyéniség. Az emberi beszédet uniformizálni kell. mert ez « további fejlődés alapja. A muzeum laboratóriumai népszerű felvételeket is készítenek és terjesztik a francia vidéken- hogy minél nagyobb tömegek sajátítsák c! a párisi akcentust. Még nagyobb jelentősége van ennek az olyan kiterjedt országban, mint az Ész nka meri kai Egyesült Á! amok, vagy az angol világbirodalom. Az uniformizálás természetesen sokat el pusziit a régi hangemlékekből, amelyek egyes vidékekre olyan jellemzőek. A franciaországi Berryben a parasztok szántás alkalmává: különös énekTömegéiináetések és énekcsodák a bangók sniIzessBmaíbafí
