Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-01 / 254. szám

fi I. r n N/.i.K I9 1 f> november /. V lő luiv.ton bes.clnek ökreikhez es \\y,i »rá Nv>k tanúskodnak .trió . hogy e. i beszéd­mód azt céloz z.t hogy t szántó ökrök v.t- . .'.. slurba essenek o a lehrtö lo.;n.tg\óbb erő- kitrjtrisr! végezzék munkájukat. Szántás alk.t ni.ival nemcsak maga a Hang., Hanem a szavak is iinnejzélyesek: ökelta ki- lejezéscket kevernek a parasztok hev/edükbe. \ mu/euni tudásai .szerint a különös, magos fejhang, amit a francia parasztok : yenkor használnak, nagyon hasonlít az amerikai cowboyok kiáltásaira. Az indokínai papok varázsénekei i.s emlékeztetnek erre a különös énekes-beszédre, ami .vilitálat* azt bizonyítja, hogy a hasonló kulinríokon ál.ó tupek kite, iezcsi módjai hason lina na k egymáshoz. Hal.? os hang, gyilkos fény A párisi hangok múzeuma összeköttetés­ben ill {1 különféle országokkal. Fuad, Egyip­tom kir.í ya különösen értékes anyagot bo­csátott a muzeum rendelkezésére: ősi gyász - énekeket, amelyek dallamának eredete állitó- 'ag a fáraók korából való. Kitchener lord hangja éppenugy meg van örök ;ve, mint Poincaréé, V. György angol királyé. Po’iné- . la; emberevők áldozati énekei is megtalál­hatók néhány filmtekercsen. Leggazdagabb a különböző nyelvek és nyelvjárások gyüjte. menve, amelyben a túr kész ti ni népek cppen- ugy képviselve vannak, min- az eszkimó­törzsek. A hang titkain kívül kétségkivü legérde­kesebb a fény misztikumának felderítése. Néhány nappal ezelőtt nyújtottak be föl- terjesztése a francia kormányhoz, hogy a Musée de la Parole mintájára létesítsenek egy múzeumot a fényhatások megörökítésére és kutatására. Mindenki ’tapasztalhatja, milyen különös befolyással van a fény az ember közérzetére. Napsugaras reggelken egészen más az ember hangulata, mini amikor a fény intenzitása kisebb. Ezenkívül a fénynek az a hatása, amit mi a színek megkülönbözteté­sében észlelünk, nagyjából még ma is isme­retlen terület, ahol tág tere nyílik a kuta­tásnak. A fény érzékelésének határa is igen érdekes, hiszen köztudomású, hogy az ibo­lyántúli sugarakat nem látjuk ugyan, mégis hatással vannak látóidegeinkre és szerveze­tünkre. Még érdekesebb a fénytechnikának az a fejlődése, ami lehetővé teszi, hogy a fény bevonuljon a hadifegyverek közé. Ha gondoskodunk arról, Hogy valamely erős fényforrás sugarai párhuzamoson haladjanak és igy érjék a szemet, akkor annak vakító hatása van. A nagy katonai fényszórók ké­pesek elérni ezt a hatást, ami azzal az ered­ménnyel jár, hogy a fényszóró sugárkévé­jébe kerülő ember elveszti látási képességét. Különösen a légvédelemnél játszik nagy sze­repet ez a legújabb fegyver. A fény és a hang tudományos kutatása óriási perspektívákat nyújt. Még a békeévek­ben megjelent egy regény, amely a párisi Operaház fantomjának mondájával foglalko­zott és fantasztikus feltalálásban rémitgette az olvasót a fantóm emberfölötti képességei­vel. A jó békebeli fantóm képes volt arra, hogy bizonyos hangok és fényeffektusok se­gítségével kioltsa az emberi életet. Lehetsé­ges lenne tényleg ilyen eredményt elérni é.s feltalálni a hálák hozó hangot n « gydkossu- gara;? Sajnos, nem tudok erre a kérdésre nemmel válaszolni. Régi tapasztalat, hogy amit az ember egyszer fejébe vesz, azt képes is megvalósítani bizonyos formálván, Külö­nösen áll ez akkor, ha a tudományos hala­dás minden eszközét m’sz.pontosítja a cél ér­dekében. Íme, máris lehetséges, elmúlt gene- rációk hangját megörökíteni,, nagy muzeu- inukban, vagy családi hangtárakban elhelyez­ni. Évszázadokkal később rendezhetünk hangversenyeket tíz egykori énekesek hang­jával. A lény vakítani kejves és megállíthatja egész ludseregek támadását. A művészet és a kultúra minden vonatkozásában eredmé­nyeket tud felmutatni a tudomány által irá­nyított hang és fény. I la építeni tudunk a hanggal és fénnyel, miért ne tudnánk pusz­títani is vele? Az ember mindenre képes, csak egyre ruem: hogy olyan valamit talál­jon kh, aminek megvalósitásm teljes lehe­tetlen. Kovno». Pöntck, XI. 23. este fél 9-kor H FAUST „Mnrcarstn* szerepfbfn I _ Í Szerdán, XI. 18- tél 0 órakor I B o íi ó m-61v. I „Mimi* szerepében H _____W4 1_____ Vas., XI. 22. d. u. 3 órako­ío Smann roo - f m i.iinárom nói szerepben ROMAN OPERA, CLUJ 6 rendkívüli előadás I I FIA IGY primadonna fellépésével előadásra kerülnek Rendes helyárak. — Bér lelek érvényesek, jegyek előve cláert csak a színház pénz­tárán il a szokott időben kaphatók! ■ Vasárnap, XI. 20. fél 9-kor Jtravíata címszerepben iu*mafywiant ■^mmr-ry-.sxrs^ __ f ” I­»sys*; r • »V1 Szerda, Xll. 2. esle fél 9-kor cimszererv’en FURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL G. B. Shaw-val könnyen meggyűlhet a bajo mindenkinek, akit éles nyelvére kap. Újabban Hollywoodot botrinkozlatta meg levelével, amelyet S.im Goldwynhez, a világ egyik legnagyobb filmproduceréhez intézett. „Ho.lywoodnak éppen annyi tehetsége van egy történet feldolgozására, mint a vak ku­tyának a zenei kompozícióra.“ Ezzel a le­véllel küldte vissza az átdolgozott szccnáriót a nagy angol iró és — ami nála ritka — in­kább lemondott a honoráriumról, mintsem darabja a jó amerikaiak ízlése szerint kerül­jön vászonra. Kétségtelen, hogy nincs az az irodalmi mü, amelyet a fe.ismerheteclenségig meg ne nyirbálnának, át nem gyúrnának, össze nem foltoznának Hollywoodban, de az is tény, hogy az elrontott közönség talán már nem is élvezné a megfilmesített remek­műveket a maguk eredetiségében. Goldwy. nék nem is voltak elragadtatva Shaw epés levelétől, annyival inkább, mert a lehető leg­nagyobb gonddal igyekeztek az iró kedvében járni. Amikor Sam Goldwyn személyesen tárgyalt a filmről és büszkén hangoztatta, hogy remekműveket fog készíteni belőle, Shaw leki csíny lőleg felelte: — Amiatt nem aggódom. Úgy látom, ö>n kizárólag a művészetre gondol. Én viszont állandóan a pénzre, amit majd fizet érte. Shaw ismét megmaradt régi álláspontja mellett, hogy elveinek hirtelen megváltoz­tatásával kell meglepnie az együgyü világot. Lemondott a pénzről és a hollywoodiak „mű­vészetét“ kíméletlen módon a vak kutyáé­hoz hasonlította. * Ha már Hollywoodnál tartunk, megem­lítem, hogy a di ettantizmus ellen nemcsak az irók lázadoznak, hanem maguk a filmszí­nészek is. A Paramount-vállalat vezetőségé­nek az az ötlete támadt, hogy előkelő társa­ságbeli hölgyeket szerepe tét az „Iskolai va­káció“ című filmben. Harminc gyönyörű úri- lányt szerződtettek Hollywood környékéről, az elegáns Santa Barbarából és Montecito- ból. A mesterség bel-ek nagy megrökönyö­déssel fogadták ezt az intézkedést és nyom­ban kijelentették, hogy nem hajlandók ját­szani, amig a dilettánsok a műteremben tar­tózkodnak. A filmben szereplő színészek mellé állt a hollywoodi sztárok egész társa­sága és egységesen követelték az urihöl- gyek eltávolítását. Végül is a Paramount ad­ta be a derekát. * A hölgyek körül mindenhol vannak szen­zációk, nemcsak Hollywoodban. Mégis egye­dülálló eset, ami Farid herceggel történt, a perzsa sah egyik rokonával, a francia fővá­rosban. Éppen távozni készült hoteljéből, amikor egy feldúlt arcú, elegáns hölgy ron­tott a szobájába és revolvert szegezett rá. — Végre megtaláltalak, csirkefogó, — ki­áltott a hölgy és ha a komornyik idejében közbe nem lép, a csinos perzsa herceg talán már Allah kertjében sétál azóta. Az izgatott hölgyet lefogták, a revolvert kicsavarták kezéből. Nagynehezen sikerült tőle megtudni, Hogy a hercegben vőlegényét kereste halálra, akivel az amerikai Torontó­ban, kilenc évvel ezelőtt e jegyezte magát.-— Esküszöm, Farid hercegnek mondta KÓRHÁZBAN Irta: MARTON LILI (Részlet a szerző „Idegen test“ cimtí regényéből) A doktorkisasszony ott ül a fehér 'kórházi ágy szélén, ölében a beregnaplóval s a be­tegnaplón a kik fekete táblával. A kréta készenlétben áll a kezében, rövidrevágott körmü, szappanszagu kezében. A cipője sar­ka egy egészen parányit félre van taposva s a harisnyája bokánál ráncokat vet. A nap­fény ragyogva árad be a nyitott ablakon, közvetlen az ágy mellett, amelyen a doktor- kisasszony nekikészül, hogy elkészítse az uj beteg tábláját az ágya fölé. Az uj beteg furcsa érzéssel a torkában fekszik a könnyű takaró alatt. Az édesany­ját nézi, aki ott rakosgat a szekrény előtt. Most éppen a harisnyáját hajtogatja össze nagyon gondosan. Ahogy ott áll szürke ru­hában, kicsit hajlott háttal, aggódó, rémü­let-féle ömlik el rajra, végig. Ezt látni lehet, érezni, a szemén, az alak­ján a gondos, szép kezem. — Mi a neve — kérdezi a doktorkisasz- szony hivatalos hangon. — Német Márta. — Hány éves? — Huszonegy. — Foglalkozása? — Egyetemi hallgató. Mióta beteg? — Körülbelül öt-hat hónapja. — Volt lenn röntgenen? — Voltam — feleli Márta és a fel-fel vil­! lanó fényű, misztikus röntgen-szobára gon­I dől s a bizmuthkása édeskés, szörnyű pép j izére. És arra a lányra, ott a hordágyon. So­í vány, kiaszott, lihegő, fehérarcu teremtés \ volt, csikós kórházi ingben. Az ápolónő i olyan szépen mondta neki: — Feküdjön le i kisasszony drága... De az csak ült ott to­í vább, rázta a fejét és nézte a röntgenszoba i . . / i ajtaja:. Szép, nagy, rémült fekete szeme volt. A dók tor kisasszony befejezi a betükarco- lást. Felakasztja a táblát és a másik ágyhoz lép. — Hogy vagyunk Mária? — Köszönöm, jól. Kicsi nőies, gömbölyüarcu lány ez, fe­kete, simahaju, kedves kékszemü. A doktor- ki.sasszony megsimogiatja. A gyöngéd, anyás mozdulatra felsóhajt: — Úgy ’szeretnék elmenni innen, doktor­kisasszony! — Nem lehet, drágám, mig nincs meg a végleges diagnózis. — De én tudom! Apa tüdővészben halt meg, a két bátyám, meg a kishtigom is. Tü­dővészes vagyok. — Ugyan Mária! Egy kis láz és köhögés még nem tüdővész. — De lesz. Csönd. A fal melletti ágyban most megmozdul a harmadik beteg. — Velem mi lesz doktorkisasszony? Hét napja vagyok itt, összevissza vizsgálnak, a tanár ur azt mondta, semmi bajom sincs és mégsem akarnak hazaengedni. — Csak türelem. — De én nem vagyok türelmes doktor­kisasszony! Olyan ez, mint a börtön. Köny- nyen jön be az ember, de annál nehezebben megy el innen. Márta a beszélőre néz. Hatá­rozott arcú lány, keserű szájjal, finom arc­éllel. Fiús. A fejtáblájáról leolvasva, hogy tanárnő, huszonnégy éves és Sarolta a neve. Aztán kinéz az óriásablakon. Szemben a bőrgyógyászat hatalmas, vörösesbarna épü­lete. Odalenn orgonabokrok, lila és fehér fürtös díszükben. Csikcxsruhás betegek sé­tálnak, könyökölnek, ülnek a kőpárkányon. Süt a nap, május van és mégis olyan minden csakugyan, mint egy csöndes, gigászi bolton. Most odalép Márta mellé az édesanyja. — Mindent elrendeztem — mondja.. — Itt a papucsod. Ne járkálj mezítláb, szivem. Ne gondolj rá, hogy kórházban vagy. Érezd jól magad. — Ugye nem fáj .a próbareggeli? — Dehogy, az semmi és nem is biztos, hogy kapni fogsz. — De én kapni akarok! Tudni akarom, hogy nincs-e gyomorfekélyem. — Dehogy van, drágám. Isten őrizz! — Hangosan, kattanva nyílik az ajtó. Fiatal, fehérruhás férfi jön a szobába. Első pillantása az uj betegre esik. — Kezeit csókolom! Mi az, már a sport­emberek is idekerülnek? Márta elmosolyodik. Ismeri ezt a fiút. Egy magát! — igy kiáltozott. Lassan világosság derült a dologra, kit . hogy valaki trélábó adta ki magit jvr/'.; hercegnek. A nagy i/.galomruk kibék lett a vége. Nemcsak kibékülés, hanem amint a párisi szántónokban .suttogják jegyzés — a valódi lurid herceggel. * Lehet meg keresni ebben a «zükös világi, is, különösen ha az ember nem irtóz-k piszkos munkától és a kalandokat sem veti meg. Bár nappal ezelőtt indult útjára a Te­je Viken norvég bálna vadáv/hajó és útja élőn kiegészítette háromszáz főnyi legénységét. Az. angol kikötőkben egy fontot kínáltuk napi bérül a jelentkezőknek, de még igy is mind össze huszonegy fiatalember akad), aki fe csapott cetvadásznak. Egy angol font m- ponta nem megvetendő pénz, ezzel szemben tény, hogy kemény munkát kell végezni . ilyen hajón. A Terje Viken huszonkilenc ez.cr tonnás, a világ legnagyobb bálnavadász- hajója. Valóságos olajgyár van a fedezetén. A tulajdonképpeni vadászatot hat kísérő- hajó végzi, mig a Terje Viken csak a szi­gonnyal elejtett bálnákat veszi fedélzetére és dolgozza fel. A Déli Sarkvidék környékén folyik a vadászat, amely nemcsak a vá Ellát­nák hoz szép hasznot, hanem nagy nyere­séggel kecsegtet a vadászatban résztvevők számára is. Különösen a szigonyozó matró­zok kapnak szép részesedést az elért haszon­ból. Jó szezon esetén ijeo angol fontot is kiosztanak fejenkin; közöttük, — többet mint egy miniszter fizetése. * Hollandia eddig súlyos milliókat költött arra', hogy a Zuiderzze-t megszabadítsa a vízről és müvelhetővé tegye. A nagyszabású munkák eredménye nem volt arányban az óriási költségekkel. Újabban más módszerrel igyekeznek a sűrűn lakott ország fö djét na- gyobbilani. Gromngen partja mentén gáta­kat építenek és ezek között zsilipveket he­lyeznek el. A zsilipek nyitásával és bezárá­sával elérik azt, hogy a tengervíz, amelyben itt nagyon sok a lebegő iszap, feltölti az ala­csony partvidéket. Egy év óta kísérleteznek ezzel a módszerrel és máris több száz hektár uj földet nyertek. A hollandusok azt mond­ják, a munkát tulajdonképpen maga a ten­ger végzi, az hoz uj földet a pvart mellé, csu­pán arról kell gondoskodni, hogy a lerako­dás meg is maradjon. Ami más szóval azt jelenti, hogy jobb, ha a tenger dolgozik mi­nekünk, mintha mi dolgozunk ellene. 32IHHSZ ÜLIROS HZ ífiKdK BÍROD fi Llltß 320 lap, album alak, rengeteg képpel. — Az Athenaeum földrajzi sorozat nak leg­újabb k tete. — Az első önálló magyar könyv Dél-Amerika elpusztult kultúrájáról, az inkák csodálata' birodalmáról és min­denható diktatúrájáról. — Fűzve 132 Lei, diszvászonkötésben 186 lei Lepagenál,Cluj Kérje a földrajzi sorozat teljes jegyzékét. sportklubban játszanak tenniszt. Vidám fiú, vöröses arcbőrü, feketehaju. Tenniszcipő és fehér nadrág van rajta most is. — Ugylátszik — feleli és megkérdezd — Maga a. szobaorvos? — Én vagyok. Az orvos leül az asztal mellé, nagy köny­vet nyit ki és ő is kérdezni kezd: — Mióta beteg? — Nem tudom pontosan. Féléve körül­belül. — Tíz órakor vizit lesz — mondja az orvos —, meg fogjuk vizsgálni. Aztán hóna alá csapja a betegnaplót és ki­megy a szobából. — Drágám, én most megyek — mondja a Márta édesanyja. — Ne menj anyukám! — Mindjárt tiz óra lesz. Kettőkor visz- szajövök. — Hozd el a mai lapot. — Elhozom — feleli Németné, kicsit el­gondolkozik, aztán megkérdezi a másik két beteget: — Ugye nyitott ablaknál szoktak aludni? — Igen — feleli Sarolta — tessék csak egészen nyugodtnak lenni. Erre a Márta édesanyja lehajol és meg­csókolja a lánya arcát. — Szervusz, kislányom. És a puha száj gyöngéd érintésére Márta megint sirósan érzi magát, mikor azt vála­szolja: — Viszontlátásra. Gyere nagyon ponto­san.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom