Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-11 / 236. szám

8 ELLENZIK mßzmxatmKMom 1936 október II. s .r.'.iv;.■ Ivjnx'k. A mérges piacok a béke Jeţ». tíVM'bb lnmuv.ai. (.ivartstik. esik > *k,t't to­vább. m tulon erőnkkel. Minden lctegyvcr- v>. a .adó nyomassák el s kezeltessék úgy, mint a leg ve* élyescbb izgatás. Erősítsük meg t’bKn.í nk-.it. V: cuz igazi jó beteküetés. Am kor IWmuó és Adolf olyun végtelenül megnyugutö merészségről tesznek bizony. Agat. azt kiszem nyugodtan tanácsol Itatom az összes, háborús pániktól megs /illott Jel­ieknek: tekintsék félelmüket egyszerű ide- gősségi tünetnek. A film görbe tükrén Cj? Kétségtelen, hogy n film, ez a nagy tömegszórakoztató ma már olyan nép­szerű, hogy szinte elképzelhetetlen nél­küle az ember élete. A film nagy üzlet, tömegcikk, amelyen rengeteget lehet ke­resni és rengeteget leltet veszteni. A fil­men szereplő színészek a mai kor dé­delgetett kedvencei, bálványai, akik kö­zül sokat jobban megfizetnek, mint pél­dául az Egyesült Államok elnökét. Min­den vonalon grandiózus arányú ez a fé­lig üzlet, félig művészet, amely sokszor a városi kisember egyetlen szórakozása 1 — mert olcsó és könnyen hozzáférhető. Pedig bizony, hiába fejlődött olyan ha­talmas arányban, azért még ma is ritka az igazán jó film. Az amerikai filmek nagyrésze is olyan gyerekes és gyönge alkotás, hogy a néző legtöbbször bosz- szankodik azon, hogy „frlmremek" meg­nézésére fordította a délutánját. Tele vannak a filmek rendezői hibákkal. Lás­suk csak ezeket a hibákat, amelyeket talán nem is szabadna komolyan venni, hiszen a mozi illúziót akar kelteni. Még­is észre kell venni, márcsak azért is, mert állandóan ismétlődnek. Természe­tesen az amerikai és német filmeknek csak mintegy nyolcvan százalékáról van itt szó, a többi jobb. de az igazán jó filmek és nagv rendezők munkái kivéte­lek. Először is: filmen minden gépirólány, manikűrös kisasszony, munkásnő, vagy bolti kiszolgáiólány tündéri szépség, cso­dálatosan fésűit fejjel, ragyogóan mani­kűrözött körmökkel. Rendben van. az ember szép arcokat akar látni a filmen s a statisztanőket is e szerint az elv sze­rint választják ki a „casting office“-ban. Mégis feltűnő ezeknek a mellékszerep­lőknek kifogástalan elegánciája és szép­sége és ami fő, ez nem az élet. A fil­men szereplő nyomorgó és ártatlan lány­káknak, akiknek apja iszik, anyja mo­sónő s nyomorúságos otthonuk egyetlen autóval igyekezett hazafele. Estefele járt már | az idő, gyönyörű, tavaszvégi alkonyi nap. Délután -hatoknais zápor zuduk a vidékre és a hegyekről lezuhanó viz és iszaptenger el­sodort egy rozogább hidat az országutról. így nem tudott az autó keresztül menni s Jucikáék mit tehettek egyebet, egy kis ki­térővel eikocsiztak Aknay uram portájáig. „Talán nem fog kidobni — vélekedett Ju­cik® mamája — s talán valami vacsorára va­ló is fog akadni valahol?“ Elegáns, lassú siklással stoppolt a pompás > kocsi pont a konyhabejáró előtt s kecsesen j libbent ki belőle jucika, meg a mamája. Egy- j két lépéssel már bent is voltak a konyhában, j ahol a férj jelölt, földbirtokos ur, — aki fös­vénységéből nem tartott szakácsnőt — éppen a kemence előtt ült egy padkán, térdei közt egy fazakat tartott, sajátkezüieg kavarva a vacsorához való puliszkát. Mikor a belépőket j megpillantotta, ijedten ugrott volna fel, de a két fálpatkó a kedves . sárgacsizmákon vé­letlenül összeakadt s Laci ur nagy nekilen­dültében hoisravágódott, a fazék puliszkát egyenesen Keövyné elébe tálalva. Szeren­csére félreugorhattak a bő áldás dől s a ne­vetéstől pukkanásig feszülve hátrákíaik az ajtó fele. — Na, maga ugyan jói fogad minikéit —, , mondta nevetve Keövyné — itt úgy látom, ! már fuccs a vacsorának. Aknay nyögött egyet-kettőt, igyekezett I feJtápászkodni, de sehogy .sem tudta a pat­kóit kiszrabadnitiaioá. Felelt volna, de csak értelmetlen makogás jött ki a torkán; mire sikerült felállnia és kitámolyognia, már csak az eltűnő autóból virított ki pajkosan kun­cogva távozó boldogsága. ■Ilii MIM—Ilim ......... ■ IW Iim dísze :» mama hozományként kopott vaiTÓas/.talkáju mii rongyos és müfol­tus ruhájuk melleit kifogástalan selyem- harisnyájuk van. Ami az életben ugyan­csak nem így szokott lenni. Az iszákos apáról jut eszünkbe. Ezer közül egy színész játsza meg túlzások nélkül a részeg embert. A filmen részeg azt lirszi, hogy ha állandóan tántorog és minden második szava után csuklik egyet, akkor t'lcget tett az emberábrázolás ne­mes müvéseztének. Nem figyelik meg a részeg embert s nevetségesen túlozzák a dolgot. De itt meg kell említenünk a többi filmatyákat is. Filmatyák, ha nem ré­szegesek és nem zütöttek, elegáns gentle­manek, akik inkább idősebb szerelme­sekhez hasonlítanak, mint apákhoz. Lányaikat állandóan simogatják, becé­zik és csókolgatják. Valódi atyáknak ez igazán nem szokása felnőtt lányaikkal. Legalább is nem ilyen sűrűn, mint a filmen. Más. Ha a filmen pap szerepel, ez vagv rettenetesen kövér és kedélyes, vagy pedig sovány és szikár és szigorúan merevarcu. Ez is egészen távol áll a va­lóságtól. A filmbeli gonosztevők is külön feje­zetet érdemelnek. A valóságban gyilko­soknak, rablóknak és szélhámosoknak gyakran olyan arcuk van, mint akár­milyen ártatlan kereskedőnek, iparos­nak, esetleg ügyvédnek. Ezzel szemben a filmen a bűnözök hihetetlenül zordak és vadak, kócosak és durvahanguuk. A rendőrök pedig, a motorbiciklin, vagy rendőrautón száguldó rendőrök ugyancsak vagy nagyon kövérek és tes­tesek és állandóan hadonásznak guinmi- botjaikkal. Vannak sovány rendőrök is. (Lásd papok.) Ila filmen megjelenik egy telerakott tálcát cipelő pincér, szakácsnő, vagy szobalány, biztosra vehető, hogy a tálcát két másodpercen belül felborítja valaki a tárcáthordóval együtt. Pedig ez sem történik meg olyan nagyon gyakran Különben a filmszobalányok ugyan­csak vagy gyönyörűek és elegánsak, vagy öregek és komikusak. Középút nincs. Még sokáig lehetne folytatni ezt a listát, de felesleges. Mindenki tapasz­talhatja őket, aki megnézi a legközelebbi lucatslágert, a szép hercegnővel, hold­fénnyel, titokzatos szerelmessel, akit be­törőnek néznek s akiről kiderül, hogy a milliomos törvénytelen fia és anyja olasz grófnő volt... A/. L. Levelezőlap-konjunktúra az idegenforgalomban BUDAPEST, (szeptember.) öt-hat évvel ezelőtt még összesúgott a Belváros, ha az egyik Váci-utcai üzletben idegenek jelentek meg. Ezen nem is volt csodálni való, mert ha be-betévedt egy amerikai a pesti bol­tokban, mindig degeszre tömött bugyelláris volt a zsebéiben. Amig a nagy tengeren­túl a válságelőtti évek boldog konjunktú­rája virágzott, a Váci-utcai boltosnak csak egy kívánsága volt: mindennap egy ameri­kai vevő. Azóta egy kissé felfordult a világ. Az amerikai egészen eltűnt a pesti utcákról, helyette ezrével jöttek más idegenek, de ezek már nem százdollárban számítottak, hanem pengősökben. Ez ma a kereskedők nagy szomorúsága. Idegent annyit látnak, mint még sohasem, de ha a mai nagy vendégjárás után este összeszámolják a kasszát, még mindig sóhajtva gondolnak vissza a konjunktúra szép éveire, amikor kevesebb tétel szerepelt a könyvben, de az a kevés elvitte egy hét gondját is. Képtár helyett képeslap A mostani idegen-forgalom mégis egész­ségesebbnek, tartósabbnak Ígérkezik, mint a válságelőtti volt. Budapest ma már nem­csak a furcsaságokat kereső hivatásos világ­járók célpontja, hanem a jó polgári kö­zéposztály kedvelt kirándulóhelye. A mai idegen nem hordoz aranyhegyeket a csekk­könyvében, de annál több jókedvet, ér­deklődést, tanul ni vágyást hoz magával. A nagy társas-autóbuszok jóleső elevenséget hoznak az utcákra, a kereskedő pedig, ha nem is gazdagszik meg, örömmel sepri be a kis tételeket. A Váci-utcai rrmkereskedésben. ahol tiz évvel ezelőtt mindennap valóságos kis képtárat adtak el ilyenkor nyáron, ma nagyobb a mozgás, mint akkoriban. Szinte karácsonyi forgalomra emlékeztető az aj­tó állandó nyitogatása. A mostani „nagy cikk“ a képeslevelező-lap, ebből minden­nap annyit vesznek a külföldiek, hogy a forgatható állvány estére csaknem teljesen kiürül. Sajnos, nagyértékü műtárgyakat nehéz eladni s ennek nem is az idegen az oka. — Ha van is költőpénze, nem vehet nagyobb tárgyat, mert amig hazajut, rengeteg magas vámhatáron kell átvergődnie. Aki pedig ma utazik, pihenni, szórakozni akar, nem pedig hosszas vitákat folytatni idegen nyel­ven a különböző vámközegekkel, akik egy európai körutazás során mindennap l>c- kukkantanak egy párszor az utas csomag­jába. Megjöttek az amerikaiak De van valami biztató is ebben a levelező­lap-konjunktúrában. Az idén ismét megje­lent az amerikai. Megint itt vannak ozok a nagyon csinos, nagyon karcsú hölgyek, akik párosával jönnek be az üzletbe, körülnéznek, aztán körülbelül igy nyilatkoznak: — Szeretnék valami szépet venni . , . A ..szép“ régebben száz pengőnél kezdő­dött. ma pedig három pengőig terjed. Három pengő erejéig aztán visszajönnek kétszer, há­romszor is. Ugyanígy alakult át a könyvesbolt idegen- forgalmi szezonja is. Nem a diszköíéses drá­ga könyvek járják mostanában, hanem a könnyű olvasmányok, de ebből aztán sok fogy. A viszonyok változásával itt is megje­lent a „nagy cikk“ :az idegennvelvü pesti útmutató, a magyar népművészetről, kony­haművészetről. műkincsekről szóló sokféle kiadvány. Van ezek között olyan is, amelyet kivétel nélkül minden idegen megvásárol. Érdekes, hogy könyvet leginkább az angol vesz. Az angol utas szeret olvasni, csak le­gyen mit. Akármilyen gazdag is ez utazási programja, akárhány miizeumot. nevezetessé­get kell még ma elintéznie, úgy rendezi be <t7. életét, hogy legyen naponta egy nyugodt órája, olvasni. A magyar háziipar karrierje Á legnagyobb karrierrel természetesen a magyar iparművészeti és háziipari cikkek di­csekedhetnek. A szép magyar hímzést, a jobbrainőségü cikkeket is vásárolják a kül­földi vendégek. Mindig specialitást keresnek, jellegzetesen magyaros dolgokat. Kár, hogy kevés a pénzük és a kereskedők nagyrésze kénytelen alkalmazkodni a megapadt pénz­tárcákhoz, ment bizony sok olyan áru is ke­rül így az idegen kezébe, amit szaknyelven „bóvlinak“ hívnak. A háziipari boltoknak most jó konjunk­túrájuk van. A külföldiek közül ma a kö­zéposztálybeliek a legjobb vásárlóik. A ma­gyar háziipari cikkek világviszonylatban ma is igen olcsóak. Érdemes volna azonban, ha a kereskedők megszívlelnék azt, hogy a pol­Megjelent és már kapható a „Magyar Larousse“: RÉVAI 2400 hasábon, 1200 oldalon, 35.000 cím­szót tartalmaz, 2000 szövegképpe!, 32 da­rab melléklettel, 29 egész oldaiasszines térképpel, rendkívül erős kötésben. Még SZEPTEMBER hónapban előjegy­zési ára 430*— lei ALlllVlljf­Még néhány példány kapható az Ellenzék könyvosztá­lyában, Cluj. - Most vegye meg, mert később 600 lej les?. Vidéki rendeléseket utánvéttel, azonnal intézünk: Horváth Jenő: Versek orron. A névlm' csak véget, iszapot láttam, lm Idnyujtózi/tt a idz, au ni halott. Az volt az álmom: u harc, a tenger, felhőt korbácsoló, mindig nyugtalan, táncom tomboló életemmel. Most bélcés völgybe zárt a hivat ásom s teiHjrr már csak a mélybe‘ ha vagyok, S:envedéJy nem dob csillagokra fel. Uc elsimul vizek tükörén az ég letekintve önmagára lel. A GONDOLAT SZÜLETÉSE. Mint álomi olyan észrevétlen. Meglep és szólni se vágyai, ahogyan átfog, bűvöl a csend. T ü ndérmu zsiJca hívogat, kerget. Fehérbe gyű hűik mind a színek és a látásod távol, távol. Rohannál a terhes lélek-éjben riadtan s állasz úgy, megigézve: elvarázsolt mesebeli élet. Sirás fojtogat, melled elszorul, szárnyal a kedved ismeretlen vágymezők felé. Elet a háládnak testvére már, olyan közel van, olyan egy. El az emlék és n jövendő felnyitja pecsétes titkait. Es ahogy állasz: mezítelenf reszkető vágyban az Üj előtt, mint virág, éppenhogy lebomlott, az első napsugár füzében — valaki furcsán átölel, tiszta gyönyörrel, mégis fájón, bogy lelked borzongva felsikolt . . j s szóba, márványba, színbe vésve megszületik n Gondolat. ermgvKsum: gr-*w».yii■■■——— —l— gári osztálybeli külföldi nem éppen csak szó­rakozásból adja ki a pénzét. Használható do’got is szeretne kapni. Éppen ezért jó vol­na. ha még inkább megszerveznék a háziipar és a kereskedelem együttműködését. Barcelona helyett Budapest Az igazi nagy üzleti konjunktúra a jelek szerint az idén őszre tolódik el. őszre Buda­pestnek lesz páratlan idegenforgalma, mert előreláthatólag ebben az évben kevesen fog­nak Spanyolországba utazni. Tapasztalat sze­rint ugyanis a szeptemberi és az októberi idegenforgalom termését mindig a spanyolok aratják le. Az amerikaiak és az angolok tö- j megesen utaznak a szezon végén a spanyol j fürdőhelyekre, ahol még akkor is szép eny- 1 he az idő, amikor Angliában és Eszak-Ame- j rikában már beköszönteuek az őszi esők. Az I idén a s,paúyol forradalom teljesen meg fog ia változtatni az idegenjárás útirányát. (00Aln 74 lejes regénye. Fűzve is kapható 53 lejért az Ellenzék könyvosztá­lyában Cluj, Piaţa Unirii 9. szám,

Next

/
Oldalképek
Tartalom