Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-25 / 248. szám
8 ELLENZÉK I 9 3 6 október 2 5. 31 Nagyságos iszonyain! IE FELEDJE EL; i»y«9piju szüvHoi legelőnyösebben j GALLSA-ná! Eáiizolliai. Cluj, Sír. Gén. Neculcea Braíov, Sibiu, Piaţa Libertăţii 3. Str Reg. Maria 7. (Sr.it'aiUAtrtír íRuiasori (Heltauer asae) Lemossák a kalapács nyelét s el lehetett olvasni rajta, amit beleírnám: ..Tóth Páltól loptam...“ Éu vagyok Tóth Pál. Mint jogosulatlan hallgatónak nem illet, de felnevettem. A tekeic gépész, .azonban nem is mosolygott. Ö már látta, hogy a csoportvezetőt kirúgják... Hogy ilyen veszélyek fenyegetik az embert, ha egyszer ő is csoportvezető lesz... — Persze azonnal kirúgták. Már többször nem jött be. A két énekes nem birt a bánatával. Most azt fújták illő csendességgel, mely csak néha csapott fel fortisszimóba, hogy: Édesanyám ne sírj rossz fiadér. édesanyám a könnyed sokat ér. Édesanyám mégis hiába sirt, mikor hozták a hirt, az a lány, akibe szerelmes voltam: feledni bírt. Ezzel felállottak s imbolyogva elmentek. Az idő haladt. A gépészek is eltávoztak, mert vacsorára otthon kell lenni. Csak éppen spriccert ittak, útközben a családi otthon felé. Magamban maradtam. Hirtelen bejött a pincér. Azonoal odajött hozzám, mint akinek én vagyok az utolsó bizalmasa: — Kérem, én most innen ki vagyok rúgva, kérem. — Mi történt? Miért? — Kérem, egy pincérnek nincs állandó állása, kérem. Odahajolt az asztal felett egészen hozzám és vörösre kiégett szemmel súgna: — Valami piszok, utálatos proli azt fújta be a gazdának, hogy a nac csiga a szeretőm... De nem ez a baj, kérem, hanem az, hogy ez nem igaz, hanem az az igaz, hogy nekem igazán van egy szeretőm, de az egy csinos, húszéves fiatal lány, a Tarka kutyában ismerkedtem meg vele, mikor szabadnapos voltam... És már három hónapja mindeÄc raköltök és ezt a nagysága észrevette s hogy én gyanúba ne jöjjek, tegnap este, mikor itt volt a lány, úgy elragadtatnám magamat, hogy megvertem... Most aztán nekem itt végem: ha az ember a gazdinál be von vágódva, akkor vége... De ha a gazdasszony- nái is, akkor aztán igazán legjobb el lógni... Mert cn a gsazdával már úgy voltam^ hogy az mint jobb embert respektált és már azt is mondta a napokban, hogy: Péter nősüljön meg, én úgyse tudom vezetni ezt a kocsmát, odaadom magának bérbe... Most ennek vége... Pedig ő is tudja, hogy ha én elmegyek, ennek az üzletnek vége... Csak ez fáj nekem, hogy huszonegy hónap alatt felvirágoztattam ezt a dög üzemet és most ennek is vége. — De hát igazolja, hogy pletyka az egész. A nagysága biztosan maga mellett lesz. — Nem az a baj, hanem az, hogy tegnap este kártyáztam és a tegnapi lózunggal nem tudok elszámolni. Ebben a pillanatban a nagysága az aranysárga szvettcerben megjelent az ajtóban s azt mondta igen szigorúan: — Péter... Magia a ‘Vak Macska belső ügyeiről beszél? — Nem, kérem, de az ur régi ismerősöm. Ezzel már ment is. A fizetési is már a nagyságának teljesítettem. A nagysága hideg volt hozzám, mint valami csalóhoz, aki az üzleti alkalmazottakkal bizalmas. Felvette a három deci forralt borért a fizetést (42 fillért) s otthagyott. Aztán én is ellógtam. Még visszanéztem a kis kocsmára s csak most láttam, hogy a szemellenzős macska ott van nagyban kifestve a kocsma ajtaja felett s amint néztem, gúnyosan megcsóválta a farkát. FÉRFISZABÓK FIGYELMÉBE. Aa 5**í fczezon divatlapjai már nagy választékban kaphatók az Ellenzék könyvoazíályaba.B, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítunk, FORGOSZINPAD „Mesdames! Messieurs I Iá observations trois frítjH'S, grossissement ytnttrc vinyl fois . . .*• Nem < 1 fxírisi kirándulóhelyeken hmtt/zik fi ez a kiállíts, amely a intesz dúl 6 Iw: csalogatja a közönséget, hanem a francia spanyol habár mentén. Egész képsorozat jutat! (i kezünkbe a legmodernebb szórakozásból, amilyent inak <1 fenekestül felfordult nilág nyújthat nz embereknek. 4 mess:elírták csösw a spanyol frontokra irányúd és nrö- göttiik, biztos francia földön nyarspoUjárok borzongattak a nyolcvanszor meg nagy it ott háborús látnivalókon. Potom három frankért. A délfranciaországi elegáns fürdőhelyek minden közönsége is közéjük vegyül, hogy uj- szerü izgalmat szerezzen idegeinek, amelyeket már Üllőidül megviseltek a rulett és u fényűző életmód szenvedélyei. Kilométer hosszan állnak a bámészkodók a határsávon, hallgatják a legújabb népmulat sáij haszonélvezőinek betanult utboigazi- tásait. Kirándiilóvoivrtok hozzák a közönségei Marseiflrhől, Lyonból, sőt Parisból. Naponta ezrekre megy azoknak a száma, akik háborúi akarnak látni. Mintha nem lelt volna még elég a borzalmakból francia földön. ,4t észak f ranciaorszúgi leír derek szenzációjának ideje el matt már. senkit sem érdekel a konzervált lövészárkok, dróptkadályok. üt ec/állás ok romantikája. Elevenebb színház kell a népnek! Tolonganak a messzelátók körül és a festetkrreu hölgyek kis sikolgokban törnek ki, amikor a háborús szórakoztató üzem hadirokkantjai magyarázzák, hogy az ártatlan fehér felliőcske n spanyol dombok felett mit jelentenek; srapneJlt lölt ki a tüzérség a láthatatlan ellenségre. Igazi srapnellt, potom három frankért. 9 ,,lgaz történet.“ Ez a cime annak a naiv kis históriának, amivel a londoni Times szórakoztatja most jámbor olvasóit hirdetési rovatának óriási hasábjain. Egy osztrák leány, aki rólunk dolgozta megkérdezte munkaadóját, hogyan értesíthetné Pécsben élő bátyját a nevelői állásról, melyet Angliában talált a számára. .4 munkaadó hirdetést tett közzé a Trmesben. Egy gentleman válaszolt jugoszlá- viából azzal a felvilágosítással, hogy Pécsben élő bátyja most Romániában iram, „Wo ich einen recht guten Erfolg gehabt habe“. Ez ujnbb bizonyítéka a Times világraszóló befolyásának. Megeshet, hogy ebben az országban keres valaki valakit vagy valamit eredmény nélkül — és lehet, hogy a probléma megoldása Timbuktuban van" A válaszadó, akit a Times egy gentlemannek nevez, természetesen az osztrák leány bátyja volt. Az ,,igaz történet“ pedig arra jó, hogy hirdetésre ösztönözze a legtekintélyesebb angol lap olvasóit. A kicsinyes és a nagy dolgok milyen különös találkozása! Az, hogy valaki elhelyez egy apróhirdetést a lapban, valóban kis jelentőségű. Még sohasem láttam, hogy a Times hirdetési hasábjai ne lettek volna túlzsúfolva. .4 nagyszerű ezzel szemben az, hogy az angolok lapjait az egész világon olvassák. Mtáj az apróhirdetéseket is. Egé-szen Timijük tutg. 9 Ha már az apróhirdetéseknél Untunk, meg kell említenem, hogy újabban a legjobb hír dető — a holland állam. A németed földi uj- Mágoklntn fényképes hirdetések jelennek meg és felhívják az autósok, kerékpárosok figyelmét a forgalom veszélyeire. Iláromszövegü fényképklisén ludálfe) Űrt ható, előde az asz- talon egy pohár bor. „Gondolja meg, mielőtt erre adja a fejét“. így hangzik a figyelmeztetés. Aki autót 1 >ezet, ne igyák szeszesitalt; a kerékpározó pedig ügyeljen inra, hogy felső kabát ja el ne takarja a sár hányát, amelynek fehérre festését a kormány rendeletileg irta elő. ,,Pas op die fas!“ Ez áll a kerékpáros-kép alatt és azoknak, akik hollandusul nem tudnak, eláruljuk, hoc/y a ,,jaz" Hollandiában nem dzseszbendet jelent, hanem felöltőt. 9 Az országutakon fenyegető veszedelem I nagy problémája a modern időknek. A nyu- j gáti országokban szokatlan eréllyel lépnek fel 1 a hatóságok mindenkivel szemben, aki veszélyezteti a forgalom biztonságát. A brightoni bíróság pár nappal ezelőtt ítélt el egy Sorn- merville nevű urat, — nem azért, mintha tmlesetet okozott volna, hanem egyszerűen — mert az autója veszedelmes állapollxtn van. Mr. Sommerville élénken tiltakozott a tíz shillinges birság ellen és számlává! igazolta, hogy az autót mindössze kilenc és fél shillingért vásárolta. Elénk derültséget keltett ez a bizonyíték a bíróságon, annyival is inkább, mert a vétel öt évvel ezelőtt történt és azöta kerek háromszázezer kilométert tett meg \ Sommerville ur a huszonöt éves vén autóval. — G redut ál ok — mondta végül a bíró, miután ki jeleidet te, hogy a bírságot nem hajlandó leszállítani. Mr. Sommerville méltatlankodva kérdezte: — Miért gondolja, hogy joga van gratulálni? — Azért, mert még éleiben van. * Azt hisszük, a forgószinpad jelenetei közé már mozgalmasságánál fogva is beleillik a Pen-kongresszusnak izgalmas ülése Puenos Airesben. A Pen a világ íróinak internacio- náléja és mint minden irt er nációnál óval, ez- í zel is bajok vannak ebben az uj eszmékkel vajúdó világban. Georges Duhamel, a hires francia iró a liberalizmust képviselte felszólalásában és kemény leckét adott a más nézeten lévő kormányoknak. A kongresszus nem fogadta osztatlan tetszéssel a felszólalást, voltak, akik keveselték Duhamel liberalizmusát, mások viszont sértőnek és békezavarónak tartották. Az előbbiek számonkérték Marinetmi, hogy lx-lr mert avatko in a 1zankrlólm kai mjtoti (jhtszorszóg nemzeti ügyébe ll< • borim i tsz it ó mik 1 leverték, amin >, óla: ib . legátusok viharosan tiltakoztak és kitört ) botrány. Mai ivriti szemforgató ovii. bélgeye. . te bi th rl dali irátársáivik felháborodását. \v irá szerinte nemcsak a kozmopolitáknak ii h hanem elsősorban saját honfitársainak és bt • csiiletére válik, lxt nemzeti alapon áll. A szenvedélyes viták eredménye az volt, hogy k* MarinetH-űgyet levették napirendről, iőó puccsszerűen megszavazták azt is, hogy a következő Pen-koiujresszust Rómában tarifák . A felháborodás most már Duhamel * fogta el, tiltakozott az ellen, hogy a Pen i :4 kövesse a Népszövetség példáját, vagyis hajlandó legyen az Pit emóciónál izmus megsértését konstatálni, de a végén mégis belenyugodjon mindenbe. Nyomban (dt is hagy to az ülést és kijelentette, hogy kiválik a Pen-khibból. Az uj idők szelleme, tehát a Pen-t sem kíméli meg. 9 . . . Rizony, az uj idők még Kínában t* éreztetik hatásukat és egy olyan szent hölgy,] mint Kuán Jin is közelről la poszt alja ezt i Kuán Jin a déli tengerek istenasszonya, a I költőké, kereskedőké, tolvajoké és a hazárdjátékotoké. Konto ni templomában jövendő- ' mondók és szerencse jót ékosok tanyáznak már két évtized óta. Az istennő szemeláttóra és örökké mosolygó arcának kegyes jóváhagyása mellep tékozolták el pénzüket a délki nai főváros könnyelmű ifjai és zsugori vénei. Hajnalt ál-hajnalig tartott az izgalmas , játék a Sinvonymiu-ban, ahogyan a templo- j mo/ nevezik. Akire nem mosolygott a szeren- j cse, felkelt asztalától és tanácsot kért a: I egyik jövendő mondótól. Ezek a ravasz augu- 1 rok természetesen szolgálatában állottak a hazárd játékosok bandájának és többnyire azt ] mondták, hor/y a következő tét szerencsét 5 hoz. A bankadó jóvoltából gyakran meg is *' fordult a szerencse, természetesen csak rövid időre, hogy aztán annál jobban megkopasszák < az áldozatot. Néhány hét óta Csöng Kái-sek generális az ur Kantonban, a nankingi kor- j, mony feje, rendet akar teremteni a szét- ■ züllött mennyei birodalomban. Egyik első rendelete volt az istennő templomának megtisztítása a hazárd játékosoktól. Nem kell azt hinni, hogy visszaállította az istentiszteleteket Kuán Jin birodalmában. ehhez túlságosan felvilágosult ember a tábornok és túlsó- 1 gosan reális. A kantoni városi tanácshoz intézett parancsában az állt, hogy a templom ezentúl vásárcsarnok szerepét tölti be. Ahol valamikor a boncok illatos fü^ ölő pálcikákat égettek az istennő szobra előtt, később pedig a szerencsejáték szenvedélye váltotta fel a templomi csendet, ezután zöldséget fognak árulni, förtelmes szagu sózott halakat, kutya- és kigyóhmt. Kuán Jin-nek ezzel a változással is meg kell elégednie, hiszen a kereskedők is patránusukat tisztelik benne. Kovnos. í Sirok igazi meséje Irta. SZÉKESI Rég volt a világtörténelem legnagyobb és legjobban várt napjai idejében, akikor, amikor az ágyuk dörgése megszűnt, mikor a vérontásban megfáradt s a szenvedésektől s a pusztításoktól megcsomörült emberek, nem törődve a felsőbb paranccsal, haza, a szülőfaluk messziről! fehérlő kis házatba tértek a dicsőséget és bukást osztogató nagy fertőből, hogy a mi kis falunkba is elérkezett a hir a bekérni és arról, hogy ezután nincs nagyságos és méltóságai ur, csak elv- társ és hogy valamennyien egyformák lettünk. A hírrel együtt jött az is, hogy a szelíd lélek szimbóluma, a lelkek fehér 'színe helyére, a kiömlő vérek piros színe jutott előtérbe. Ekkor történt, hogy egy 'késő estén apám azzal jött haza, hogy Frenci, a mi lengyel foglyunk mehet haza. Mielőtt azonban erre tárnék, meg kell mondanom: ká ás volt ez a Frenci és hogyan került hozzánk? M'ég valamikor a háború .legnagyobb dühöngése közepette hoztak volt a faiunkba négy lengyel foglyot. A négy lengyel, mint szolga a helyi uraikhoz került. Frenci volt nálunk, Stepan a szomszédunkban iliakó jegyzőéknél, mig a másik kettő a Jánossy-ura- d alomhoz került. Én miég kicsiny voltam, eleinte, nem is tudom miérti, de nagyon féltem a mi Frencinktől, pedig, amint későbben megismertem, nagyon jó, szelíd lelkű ember. Akkor aztán annyira megszerettem, hogy addig este le sem tudtak fektetni, mig Frenci el nem énekelte nekem: „Ave Maria, gratia plena“. Franci ezt az éneket sokszor TÓKÉS EMIL énekelte. Vallásos volt s talán mikor ez hangzott fel ajakián, otthon, felesége és gyermekei közt érezte magát. Emlékszem milyen boldog volt, amikor a jegyző felolvasta, mert olvasni nem tudott,, otthonról érkezett leveleit. Szinte sírt örömében. Ilyenkor az ölébe kapott, magához szorított, feldobott a levegőbe, mint a ;abdát és kikapott s én kacagtam. Nem hagytam békét Frencinek addig, mig nem készített nekem, mert értett az mindenhez, egy kis falovat. Mikor pedig azt olvasta egyik levélből a jegyző bácsi, hogy fia, a kis Vaszilij meghalt, még sirni sem tudott, csak nézett.. . nézett maga elé, aztán.. . elővette a 'levelet... nézte... mintha értette volna.» Nagyon sajnáltam... Hozzámentexr^ ismét felvett az ölébe, de nem dobált, pedig szerettem volna, csak megsimogaroa szőke hajamat..., rám nézett és csak ennyit mondott Voszikj... Azután megint simogatott, én meg néztem... néztem 5 egy könnycseppet 'láttam a szemében. Nagyon fájt ez a könnycsepp és ott a Frenci ölében elsírtam magam én is keservesen. Frenci. is sirt és el kezdett beszélni az ő kis szőke fiáról, már onnan, az angyalok közül nézi, hogy egy kis szőke, magyar fiú, hogy siratja őt az ő édesapja ölében. Ha jól emlékszem, azt is mondta, hogy éppen olyan volt, mint én és én nagyon büszke voltam reá. így szerettük meg mi French és ő is megszokott és megszeretett bennünket. Nem csoda tehát, hegy sarcaim a késő őszi estén is, mikor apám azt mondta, hogy Frenci mehet haza. Frenci, akit úgy megszerettem, elmegy tőlünk s én soha többé nem fogom látni! Sírtam nagyon keservesen s Frenci azzal vigasztalt, hogy még maiad egy kis ideig. Csakugyan maradt, csakhogy közben én lettem beteg. Frenci nem jöhetett hozzám, mert még a testvéreimet is eltiltotta mellőlem a doktor bácsi. De mindig kérdezősködött rólam s amikor tehette, mégis beszökött hozzám. így történi aztán, hogy Frenci is beteg lett. Persze ő nem sokat törődött a betegségével, úgy betegen is dolgozott, hiába mondta anyám, hogy ne dolgozzék. Mikor pedig Leszállt az est, elment fogolytársaihoz és beszélgetett velők a szabadságuk felől. Már régen mehettek volna, de azokat nem engedte a gazdájuk a kukorica betakarítása előtt. Hiába kérték, nem mehetett se Stepan, se a másik kettő, Frenci meg nem akart nélkülük elindulni. Egy vidékről valók voltak és szerették is egymást. ... És mégis egyedül ment... Úgy történt a dolog, hogy amikor már leesett a hó, már mehettek volna, az én betegségem átragadt rájuk is és mind betegek lettek. Frenci már jobban volt, de még ő is gyengélkedett. Mikor esténként együtt voltak, mind a hazájukról beszéltek s Ferenci már-már egyedül is menni akart. Egy este j azután — nagyon rossz idő voit — Frenci I elbúcsúzott tőlünk. Megölelt engem is és ! Vasztfiijnak nevezett. Nagyon... nagyon szo- j moru est volt. Mikor elment, a társai felé j tartott s azok úgy betegjen, ahogy voltak. minden csomag nélkül, elindultak vale. Gsc- I magjukat a gazdájuk nem adta ki, hogy ne ] tudjanak elmenni, míg meg nem gyógyultak. Mégis elszöktek. Az állomás ug&şan nem volt
