Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-17 / 241. szám

ELLENZIK t*f36 október 17. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ DIMINUATA: A/ álhuni nyugdíjasok gyű- l*vst tartottak last han a nyugdija* szeivo/.c- lek kiküldötteinek jelenlétében. A nyugdijak umnvositúsát és normálissá tételét követel* l< k a/./al, hogy (Hmtosan fizessék jarainló- Migaikat. Nyugdij emelésről csuk a nyomorú­ságos összegeknél volt szó. 'Dúljuk, hogy a köztisztviselők alapfizetésen kívül drága-sági pótlékul, jutalmai, lakbért gyermek |>óUe- kot, szolgálati ős egyéb jHillékot kapnak. Amikor aztán nyugdíjazásra korül a sor, igen gyakran megtöltőink, hogy tévesen ad­ják össze ezeket a tételeket s a jő) tizetés után siralmas nyugdíj vár a hivatalnokra. Vannak, akik fizetőjüknek csak felét kap­ják, különösen a vasutasok panaszkodnak. Egész. életüket munkában töltik, hogy öreg­ségükre biztos megélhetést szerezzenek ma­guknak. A végén aztán ki kell költözzenek külvárosi házakba, nem képesek taníttatni fiaikat s az asszony szakácsnő és mosónő marad. Teljes fizetősre kell kiegészíteni a hiányos nyugdijakat, hogy a tisztviselőt, mi­kor betöltötte szolgálati idejét, ne tekint­sék csavargónak. Meg kell szüntetni a nyug­díjazással járó forma súgóikat. Ma valóságos vádlott lesz a tisztviselőből, amikor nyug­diját kéri. ártatlanságát kell bizonyítsa. Kü­lönböző bizonyítványokat kérnek tőle s bő- napokon át egy bánit nem kap. Automatiku­san kell folyósítani járandóságaikat. A kor­mány részéről nagyobb figyelmet érdemel­nének a nyugdíjasok. UNIVERSUL: 1922 október 16-én koro­názták meg Ferdinand királyt és Mária ki­rálynét. Albadnlia-n, hova három évszázad­dal eKíbb vonult be győztesen Mihai Vitea­zul csapataival. És a király ott újabb esküt tett, hogy csorbítatlanul megóvja a határo­kat és közreműködik abban, hogy az ország a rend, fejlődés, civilizáció eszköze legyen Európának ezen a részén a béke és jog szol­gálatában. A békeszerződések neon jelentert- tek mást, mint évszázadok előtti állapot tényleges és jogos elismerését, azoknak az etnikai határoknak elismerését, melyek év­századokkal előbb léteztek. Tudomásul vet­ték a román nép szuverén akaratát, mely szerint szabadon akar együttélni ősi földjén. A román nép nagy áldozatokat hozott s nepi- csak a nacionalista érzés, de politikai tehet­ség is segítségére volt. „A békeszerződés — mondta Saint-Aidaire, volt francia követ^ — véget vetett a háborúnak ég letoo-nthatahan épületet alkotott. 'Egyetlen részét sem lehet megbolygatni anélkül, hogy össze ne omolna az egész. A legkisebb érintés kellemetlen helyzetbe hozná a békét s az egész világ területi biztonságát veszélyeztetné“. Őfelsége II. Károly király is kijelentette, hogy nem engedhetjük meg a békeszerződések semmi­féle módosítását. A béke felsőbbrendü érde­ke, hogy a népeknek az etnikai határok kö­zötti háborítatlan életét biztositsa. DREPTATEA: Lesújtó az érettségi ered­ménye. A bukottak száma évről-évre 20—30 —40—50 százalékra emelkedett, azaz diák­jainknak fele nem rendelkezik kellő előké­szítéssel, begy egyetemre iratkozhasson. Ez a tudat a román lelkek között riasztólag hatott. Joggal kérdik: Mit csinálnak a taná- | rok, szülők, iskolai felsőbb hatóságok? A j bajnak több oka van, a legfontosabb okról j azonban hallgatnak. A bukás okát ugyanis ! az iskolán kívül kell keresni. Húsz évvel ez- I előtt a diákok csak könyveikkel voltak el­foglalva, a háború után aztán jött a cserké­szet, labdarúgás, kisérő nélküli kirándulás és sok más, ami elvonta a tanulástól az ifjú­ságot. Az iskolán kívüli foglalkoztatás hasz­nosságát nem tagadjuk, de semmit ne túloz­zunk. Nincs összesen kétszáz latrina az or­szágban lévő 7539 faluban, furcsának tart­juk tehát, hogy egyesek futballtérre gondol­nak. A nyugati civilizáció előbb kul taráról, népegészségügyről, kellő táplálkozásról, meg­élhetésről, könyvtárakról, kórházakról gon­doskodott, csak ezután került sor a sportra. Mi megfordítva cselekedtünk. Semmiféle túl­zás nem vezet eredményre. Túlzás esetén a bukottak száma még emelkedni fog, atléta­nép leszünk kevés kultúrával. Egyedül a szellemi tőke jelenti egy nép gazdagságát. EPOCA: Bratianu György a rossz utakról is említést tett Buzău-ban. Ugyanakkor egy Bucuresti-i lapban külföldi vendégeink véle­ményéről olvasunk. Azt mondják ilyenkor, hogy a rossz közigazgatás tette úgyszólván járhatatlanná útjainkat. Nem lehel szó áru­szállításról rossz utakon. Ez a nemzetgazda­ság ábécéjéhez tarozik. Mennyi Ígéretet tet­tek az utolsó két évtizedben! A helyzet még­sem változott. A hivatalok vállat vonnak: „nincsenek alapok!“ Tűrhetetlen helyzet, le­neteken, hogy ne legyen pénz járható utak­ra. Szeretjük a hangos szónoklatokat és szép programokat. Szeretjük úgy feltüntetni a dolgot, hogy a parlamentben dolgoznak. Ugyanakkor nem kedveljük a rendszeres munkát és a tartósságot. Idegen jelszóknak hódolunk, ugyanakkor nem fogunk össze, hogy célkitűzéseinket legalább részben meg- vaíósitsuk. A népegészségügynél, útépítésnél egyformán halljuk: nincsenek alapok! Hol van hát a pénz? Mert — nem a legkisebb adót fizetjük Európában . * *- — ■<= Voit idő... t .,. tunika*, még -nem hasznait NIV'áA fogkréméi Most élvezet a fogait látni, vakító fehérek, egész­ségesek és erősek. A kiváló nyersanyagokból elő­állított N1VEA FOGKRÉM tisztántartja a fogakat és kellemes Ode leheletet kölcsönöz. 24 Lei Dctömteft száját c§ hifcpích nyohóbOl 3 pénzes zacskót a Jóbarátok“ BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósi tó ju­tói.) Háncsuk György, nyirbogdányi szü­letésű, 22 éves napszámos feljött Pestre, hogy állást keressen. Tegnap este beült egy Váci úti vendéglőbe és jó vidéki szokás szerint pénzét, amely körülbelül 120 pengő volt, nyakába akasztott zacs­kóban tartotta az inge alatt. A szomszéd asztalnál négy fiatalember látta, hogy amikor fizetésre kerül a sor, Rancsák elővette a zacskót és onnan fizetett. Fel­csillant a szemük, mikor látták, bogy a zacskóban milyen sok pénz van . . . Gyorsan összebarátkoztak Rancsákkal, leültek az asztalához, egy ideig együtt borozgattak, azután együtt mentek ki a Vácr-utra. Amikor egy sötétebb sarok­hoz értek, mind a négyen nekiestek a nyirbog­dányi legénynek, betömték a száját és kitépték nyakából a pénzes zacskót. Közben néhányszor fejbe is vágták. Ran­csák. mikor bódultságából magához tért, látta, hogy a fiatalemberek taxiba ültek és elrobogtak. Most már ö is gyorsan taxiba vetette magát és utánuk eredt. A két taxi szülte egy szerre érkezett egy angyalföldi korcsma elé. A fiatal­emberek betértek a korcsmába és Ran­csák utánuk ment. Mintha mi sem tör­tént volna, leült az asztalukhoz és kérte őket, hogy adják vissza a pénzét. A fia­talemberek megnyugtatták, hogy nincs oka a rémüldözésre, mert csak meg akar­ták tréfálni. Megint fröccsöket hozattak és barát­ságosan ittak. Rancsák annyira beleme­legedett a fröccs élvezésébe, hogy észre sem vette, hogy a fiatalemberek egyen­ként eltűntök mellőle. Amikor már egye­dül maradt, még neki gyűlt meg a baja a vendéglőssel és a taxkoffőrrel, mert sem az elfogyasztott italok árát, sem a fuvardíjat nem tudta kifizetni. A ven­déglős és a sol’főr rendőrt hivattak és Rancsák végre elmondhatta, hogy az an­gyalföldi legények hogyan fosztották kr. A rendőrség megindította a vizsgá­latot. BH— ■ Intézkedések történték a rádiózók védelmére Tizenöt napi határidő a villanymotorok leklokkolására GLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Van a rádióhallgatóknak egy gondja, mely körül­belül egyidős ezzel a csodálatos szerkezettel. Nevezetesen: hogyan lehetne valóban rádi­ózni? . . . Hiszen igaz, a kellékek általában megvan­nak. A bod-i ,.Radio Romania“ és Radio Bu­cureşti“ sok-sok kilowattos energiával sugá­rozzák olykor egészen kitűnő műsorukat, ne­künk. előfizetőknek, pompás készülékeink vannak, rengeteg lámpával, egyenirányítóval, hangszürövel, kondenzátorral és szelektivi­téssal, mégis ha bekapcsoljuk a készüléket, műsor helyett rendesen fülrepesztő recsegé­seket hallunk. Másfél év előtt alkották meg Romániában az uj rádiótörvényt, mely szigorúságban egyedül áll a világon. Eltekintve a törvény­ben megállapított nagy előfizetői dijaktól, a belföldi rádiószolgálat repülőgárdékat szer­vezett és néha éjszakának idején is benyo­mult a megriadt rádiótulajdonos lakásába. Számosán 'voltak, akik a rádióengedélyt nem viselték a hálóruha zsebében, ezek akár haj­r'a^'V S°ţs'e9 d5 csO* %\aP i,oco.ooc lejt nyert a 169.221 ízámu mellék- sarsjegy III. széria Cluj. 1,000.000 lejt nyert a 143.429 számú mell éksorsjegy I. széria Brăila. 2,000.000 lejt nyerr a 12.948 számú fő-sorsjegy II. széria, Brajla. 1,000.000 lejt nyert a 44.348 számú fősorsjegy II. széria, Constanta. 200.oco lejt nyertek egyenként a követike/ző számú sors­jegyek: 8846 fősorsj. II. széria. Targu-Mures, 846 fősorsj. II. széria, Constante. 15.231 fősonsj. II. széria, Targu-Mures, 27.380 fősorsj. I. széria. Bucureşti, 47.492 fősorrj. I. szériái. Targu-Mures, 66.744 fősorsj. II. széria. Botosaink — 11 darab 100.000 lejes nyeremény <v következő városokban: Cluj, Comcan.ua. Bucureşti, Botosam, Tg.-Mures. »Economise C'uj, P. Unirii 23. r^OxfK aete7rv az e*éS miiig kiirwlMíttók u szükségen okmányt, hogy a jegyzőkönyv véle 1 milyo« köv«tk r z.irvényn­töl nurgszabaduljanalk. A ,fekete“ rádió/. :i törvény foghúzhünteté.sv-l sújtja. A rádióx/.olgá lat melegen ajánlotta bi/o nyes email It áhlák megvételét, melyekéi <» la ká.s ajtajára kellett .szegezni. Ilyen táblácska birtokában a: előfizető nyugodtan al hátik, a repülői)izottság nem lógja zavarni Iáiké- szende rgéisét. Mondom, minden a legnagyobb rendln-n volt és van, csupán - rádiózni nem min­dig lehet. Beethoven IX. szimfóniáját liallgaljuk. Egyszer csak belesiivit a műsorba a szom­szédos müköszörüs üzem egyik dinamója. Olyan vijjogás, hangzavar tárnád, mintha sa­sok verekednének. A szimfónia egy darabig küzküdik a vetélytárssal, de végül is enged­nie kell . . . Csodáletosképen mindig a műsor enged, soha nem a fogorvos villanyfúrója, a klinikai operációs termek vetítőlámpái, a mozigépek, a különböző dinamók és elektro­mos transzformátorok. Tizenhárom próbas rádiótulajdonos már az első pi liana tok ban meg birja állapítani, lvogy a közeli asztalos­üzem gyalugvjpe ordítja lul a Sibioeunu-zene- kart, vagy valamelyik generátor működik hi­básan a villainytelepen. Szólaltassuk meg a zavarok kapcsán a Cl rí j - i rádiókirendeltség vezetőjét. Szegezzük neki a legkézenfekvőbb kérdést: — Az uj rádiótörvény megszerkesztésénél csak kötelezettségek szakadtak az előfizetők nyakába, jogok nélkül. Noha el kell ismerni, hogy a pénzéért or előfizetőnek joga van követelni a vétel zavartalans'kjának bizto­sítását. — Igen, a román rádiószoLgálat vezetősé­ge is belátta a helyzet ferdeségét és a nyár folyamán már ki is egészítették a rádiótör­vényt. .4 kiegészítő szakaszok alkalmazása megszünteti majd az összes panaszokat. — Szabadna valamit hallanunk az alkal­mazás módjairól? — Természetesen, \ovember 15-ig Clujon körlevelet intézünk a~ összes villanymotor- tulajdonosokhoz. Ezekben 15 napi határidőt adunk a motorok úgynevezett leblokkolásá­ra. December elsejével azután megkezdjük az ellenőrzést. Ez úgy történik, hogy- külön­leges készülékkel felszerelve járjuk be a vá­ros különböző pontjait. Ha a környéken blokkolatlan motor dolgozik, a készülék azonnal jelez. ,4r ilyen gépek tulajdonosait 10.000-től 30.000 lejig terjedő pénzbírsággal fogjuk büntetni. * December l-ig van tehát a határidő, mi azonban mégsem remélünk tiszta rádióvételt ebben az esztendőben. A motorok leblokko- lása állítólag költséges dolog és igen való­színű. hogy például az állami intézmények köts’égvetésében erre nincs szükséges fedezet. Egy ideig tehát még a régiben marad min­den, tovább reszelnek, harsognak és dübö­rögnek a Cluj-i hangszórók egy szebb és mu- zikálisabh jövő év reményében. (R.) ÖREGEMBEREK BETEGSÉGEINÉL ÉS NEU- RASZTÉNIÁSOK BAJAINÁL reggelenkénr egy- egy kis pohár t^rmérzetes FERENC JÓZSEF ke- serüviz sokszor igazi jótétemény! Orvosok ajánl­ják. Egy tigris garázdálkodása a cirkuszban. Párisból jelentik: A Cirque d‘Hiver előadá­sán izgalmas jeleneinek volt tanúja a nagy­számú közönség. A szokástól eltérően, az idomított vadállatok mutatványa nem az utolsó, hanem első száma volt. Shirov asz- szony, ismert női állatszeliditő „Prince“ nevű hatalmas idomított tigrisét akarta be­mutatni. A tigris rosszkedvűnek látszott. Ko- penhágából hajón érkezett Dunquerquebe. ahonnan szombaton szállították tovább Pa­risba. A fenevad a ketrecben, a hajó mélyé­ben nyolc napig nem látott embert. Való­színűleg ez izgatta fel. Az előadás előtt sem nyugodott meg. Mikor Shirov asszony a ket­recbe lépett, „Prince“ haragosan morgott, majd egész váratlanul tizenkét méterről rá­ugrott idomitójára, aki a földre zuhant. A fenevad belevágta karmait a mellébe és a szerencsétlen asszony jobb karját, gyomrát marcangolni kezdte. A közönség soraiban pánik támadt, az asszonyok sikoltoztak, töb­ben elájultak. Ekkor egy Bouglione nevű artista, különben kigyószeliditö, akinek jobb karját egy gránát szakította le, berohant a ketrecbe és a dühös tigrist nagy nehezen elkergette áldozatáról. A súlyosan sebesült asszonyt a Saint-Louis kórházba szállítot­ták. Az előadást folytatták. „Prince“ ketre­cébe most Shirov, az asszony férje ment be. „Prince“ egy-két mutatványt elvégzett, de egyszerre csak a szeliditőre ugrott és azt a ketrechez vágta. A pánik újra kitört Az elő­siető személyzetnek sikerült a súlyosan meg sérült Shirovot még kellő időben kimenteni. Az állatszeliditőt is a Saint-Louis kórházba vitték. „Prince“ többé aznap nem szerepelt. Az előadás folyamán azonban kihirdették, hogy a következő napi előadáson Stollé Max helyettesíti a szerencsétlenül járt Shirov - házaspárt. Különben „Prince“1 a mult évben Berlinben, az előadás alkalmával ugyancsak megtámadta idomitóját és azt annyira össze­marcangolta, hogy a szerencsétlen néhány nap múlva meghalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom