Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-27 / 224. szám
1936 szeptember 2 7. HARSÁNY! ZSOLT ELLENZÉK IBB BUDAPEST, szeptember hó. Magas- termetű és méltósággal teljes hölgy az elnöknő. Csiptetőt hord a szemén, s mikar ezt felteszi, ország-világ beláthatja, hogy a Nyirujhelyi Jótékony Nőegyletnek nem is lehet más az elnöknője, csak ő. Igazi, megtestesült tekintély ilyenkor, szigorú pártatlanság és komolyság. Orcáján állandóan bizonyos komorságot visel, mint azok a magas helyet betöltő személyiségek, akiket a főbenjáró gondok nagy felelőssége foglalkoztat. Immár tizennyolc éve vezeti ő a Nyir- ujhelyi Jótékony Nőegyletet. Működése kissé autokratikus, de valljuk meg: ahol sok asszony van együtt, ott csak erős kézzel lehet sendet tartani. Az erős kéz pedig nem hiányzik nála. Gruberné, aki mindig mindenhonnan elkésik, tehát a nőegyleti választmányi ülésekről is, az idegességtől nem tud aludni, ha másnap ülés következik, mert arra a néma és megsemmisítő pillantásra gondol, amely- lyel az elnöknő rá fog tekinteni. Inkább másfél kiló hízás, mint egy ilyen tekintet. Tizennyolc esztendeje osztogatja ezeket a tekinteteket az elnöknő és tizennyolc éve soha sem merészelte felütni a fejét a Nőegyletben semmiféle ellenzéki mozgalom. De ezt nem is tartotta volna senki igazságosnak. A Nőegylet jól működött. Minden ősszel megrendezte a jótékony- célú táncestélyt felolvasással egybekötve. És minden karácsonykor kiosztotta a szegényeknek a tűzifát és felruházta a húsz szegény gyermeket. Évközben is hallatott magáról a Nőegylet. Tavaly például az elnöknő aláírási ivet köröztetett a tagok között. Az is igy kezdődött: „Négy helybeli uricsalád a kilakoltatás élőt áll. önhibájukon kívül jutottak ebbe a helyzetbe. Felhívom Egyletünk t. tagjait, hogy tehetségükhöz képest adakozzanak a szerencsétlen nyomorgók javára, akik nem kívánják magukat megnevezni.“ A tagok az elnöknőtől való féltükben egytől-egyig adtak valamit s a házbérnegyedet követő választmányi ülésen az elnöknő büszkén jelentette, hogy mind a négy család ház- bére ki van fizetve. Viharos tapsot kapott. A következő házbérnegyedkor ez megismétlődött. Megint körülment a városban az aláírási iv, amely a bajbajutott családok kilakoltatásának veszedelmét jelentette. Ezúttal az elnöknő különösen kitett magáért, mert odaírta az ívre, hogy amennyiben a beérkező adományok a hiányzó házbéreket nem fogják fedezni, ő a maga részéről a sajátjából ötven pengővel járul hozzá a gyűjtéshez. S a következő választmányi ülésen jelentette, hogy a gyűjtés bőven fedezi a szükségletet, sőt tizenhét pengő ötvenet tartalékolni is lehet egy jótékony ház- béralapra. Ezért az elnöknőt Gedeonná indítványára meleg jegyzőkönyvi elismerésben részesítették. Ekkor telepedett le a városban Farkas Mátyás ügyvéd. Felesége azonnal belépett a Nőegyletbe. S ezzel a Nőegyletben felütötte a fejét az ősi magyar átok, a széthúzás és visszavonás átka. Mert Farkasnét mingyárt megválasztották felügyelőbizottsági tagnak, ö pedig ezt úgy értelmeztte, hogy mindent firtatni és piszkálni kezdett. Csinos fiatal asszony ez a Farkasné, de mi tűrés-tagadás, nagyon nyelves. Ha rákezdi , úgy jár a szája, mint a kereplő. Mingyárt a legelső választmányi ülésen felállott és „a rend kedvéért“ azt indítványozta, hogy az elnökség mutassa be a kifizetett házbérek nyugtáit s azokat csatolják a jegyzőkönyvhöz. — Ezt ellenzem — mondta az elnöknő szárazon, — hiszen érthető, hogy a segélyezettek nem óhajtják a nevüket nyilvánosan szerepeltetni. Inkognitóju- kat én minden körülmények között meg is fogom őrizni. Farkasné azonnal ismét szólásra emelkedett. — Az elnöknő Öméltóságának érvei előtt meg kell hajolnom. De mivel egyesületi élet a kellő ellenőrzés nélkül nem képzelhető el, azt indítványozom, hogy a választmány küldjön ki egy bizalmi tagot, aki a nyugtákat titoktartás kötelezettsége mellett megtekinti. — Ellenzem — csattant fel az elnöknő —, én tizennyolc éve vezetem ezt a Nöegyletet és a bizalmatlanságnak soha még az árnyéka sem férkőzött hozzám. Kijelentem, hogy a nyugták megvannak, a pénzt maga az illető háztulajdonos vette fel és a kilakoltatástól elállóit. Vége. A választmánynak ez legyen elég. — A választmánynak elég lehet — felelt Farkasné —, de nekem, mint a felügyelőbizottság tagjának, nem elég. Én a törvény szerint felelős vagyok az ügykezelésért. Semmi kedvem sincsen anyagi bajokba sodródni, ha valaki más, tegyük fel, jóhiszeműen, de szórakozottan valami hibát csinál. Hogy kik a segélyezettek, az engem nem érdekel. Megelégszem az illető háztulajdonos nyugtájával is. — Azt sem mutatom meg! — kiáltotta pipacsvörösen az elnöknő. — Akkor felügyelőbizottsági tagságomról lemondok s az esetet jelenteni fogom a belügyminisztériumnak, mint legfelsőbb felügyeleti hatóságnak. Farkasné leült s a választmányi ülésen nagy vihar tört ki. Többen felszólaltak, sőt többen egyszerre. Tizennyolc éve nem volt ilyen zsivaj és botrány a Nőegyletben. Végül is a mérsékelt elemek nevében felállott az öreg Kósáné és kérve-kérte az elnöknőt, hogy nevezze meg legalább a háztulajdonost a Nő- egylet belbékéje érdekében. Ki az a ház- tulajdonos, aki az illető családokat ki akarta lakoltatni, de aztán a gyűjtés folytán megkapta jogos követelését és a kilakoltatástól elállóit? —Ki az, ki azLl — kérdezték most már többen. — Megnevezni — süvített Farkasné. \ Ne takarékoskodj, mikor egészségedről van szó. Használd m ndig azt, ami a legjobb, mer semmi Bem hasonlít a „Priraero.“ által nyújtott boldog biztonsághoz. Aki ismeri ; az előnyben részesíti a csodálatos és bársonyos „Primeros“ gumit, mely Sávig tar t Az elnöknö dühösen körülnézett, nyelt egyet és igy szólt: — A háztulajdonos én vagyok. A fakói: az én lakóim. És az elnöki székben, tizennyolc éve először, sírva fakadt. PORTSOROZAT A KÁRPÁTOK-TOVEBOL SOIMOSUL-MARE. (Az Ellenzék tudósítójától.) Pusztulunk, veszünk, hadjuk egyre megdöbbentőbb erővel, amint a székelyek között járunk. Ennek a pusztulásnak szomorú képét mutatja ez az ősrégi solymár falu is, amelyben évek óta jóformán nincs szaporodás és amely fokozatosan néptelene- dik. Pedig az emberek jómódban élnek. Amint végigmegyünk az utcákon, mindenfelől a viszonylagos gazdagság jeleit látjuk, hatalmas gazdasági épületek mindenfelé tele takarmánnyal és régi élőké.őséget mutató székelysNlusu, nagy házak sorakoznak egymás után. Ennyi szép nagy házat sehol egy faluban sem láttunk még együtt, valamennyi tágas, egészséges, kényelmes. De annál szomorúbb, hogy ezek ,a módos házak üresek, két vagy legfönnebb három ember lakik bennük és azok is öregek. A gyermek ritkaság. A falu negyedrészének nincs örököse, minden negyedik házban és udvaron utódok nélküli ülnek az öregek És tudják, hogy a gyertmekhiány nem istenverése rajtuk, mert ők akarták úgy, hogy ne legyen gyermekük. Az előkelőség, a kiváltságosság régi hagyomány náluk, évszázadokon keresztül megszokták, hogy őket nem kötelezi az, ami a többi ember életének legnagyobb gondját képezi. Ez talán a lelki magyarázata annak, hogy végül az emberben legmélyebben gyökerező vonás is ennyire elhalványult bennük. Mert már gazdagok, a gyermekben nem ellenséget, nem életük terhét látják, hanem gazdagodásuk célját. Az itteni nép a történelem hosszú során nagy kiváltságokat élvezett. Mint királyi udvar solymárai mentesek voltak .az adófizetéstől és katonáskodástól, amely pedig minden időben a székely nép legnagyobb terhét képezte. Mint valami főurak, bekÜldték évenként a királyi udvarba és a török portára mintegy ajándékként a megszabott számú solyom-falkát és azontúl teljes szabadságot élveztek a rengeteg erdőség ölén. Vadásztak és sólymot fogtak. Ezek az erdők, melyekben a ritka madár olyan nagy szeretettel tanyászott, megnyirbálva még. ma is élnek, csak ia so- lyommadár veszett ki belőlük és vele együtt az élet legmélyebb értelme az emberek szivéből. A falu sorsa számokban A községben 850 ember él,, akiknek túlnyomó többsége, 730 református vallásu. Az alábbi számadatok csak a reformátusokra vonatkoznak, mert a többi lakosságot képező kevés unitárius számára nincs külön egyházközség és igy pontos kimutatások sincsenek népesedési adataikról. Azonban a kép náluk is arányosan körülbelül az, ami a reformátusoknál. Amint az anyakönyvekből kiderül, a közel ezer lakosra évenként egy, vagy ritkább esetben két szaporulat esik. Az utolsó Öt év adatai a következők: 1931-ben 17 születés, 9 halálozás, 1932-ben tiz születés és ugyanennyi halálozás, 1933-ban 12 születés és 5 halálozás, i934ben 7 születés és 15 halálozás, 1935-ben ii születés és ugyanennyi halálozás. öt év .alatt volt összesen 57 születés és 50 halálozás. A tiszta szaporodás tehát öt év alatt hét lélek. Emellett a halálozásoknak átlag 15 százaléka egyéven aluli gyermekeknél fordul elő. Súlyos körülmény, hogy a szaporodási arányszámok, amint telnek az évek, egyre rosszabbakká válnak. A megelőző öt évben, 1926-tól 1930-ig a születések száma 81 volt, a halálozásé 57, a tiszta szaporodás ezalatt az 5 év alatt 24, tehát több, mint háromszor annyi, mint az utána következő ugyanannyi idő alatt. A háborút közvetlen követő években feltűnően nagy volt a szaporodás, de a háborúval járt veszteségeket ez sem tudta pótolni és a lakosság számát emelni. összevissza két „nagy“, népesebb család van a faluban, két szegény család, öt-öt gyermekkel. Különben általánosan és rohamosan tért hódit az egyke évről-évre. De az egykét itt még a jobb esetek közé kell számítani, mert a faíuban 75—80 olyan család van, ahol egy gyermek sincs. Elrettentőén nagy szám ez, mert az egész faluban mindössze 250 család él. És főleg a szegényeknél van inkább gyermek, a gazdagoknál ritkábban. Még ott sincs gyermek, ahol mód volna — mondják. — A gazdagnak legfönnebb egy j gyermeke van, az is beteg. Mikor aztán ,a betegség után érdeklődünk, röviden adják meg a magyarázatot, amiből sokmin dere lehet következtetni. — Nyáron is fagynak meg a hidegtől. Vérszegénység, degeneráltság, amin mind segíteni kellene. Természetesen orvosra volna szükség, akkor a gyermekhalandóságon is lehetne javítani, egészséges embereket lehetne nevelni. De az orvos messze van. Ellenben közel kapható más, aki röviden megoldja az egész kérdést. Ez év folyamán is belehalt egy fiatal asszony a tiltott műtétbe. Ez a szellem egyre jobban terjed általánosan mindenfelé ,a falusi lakosság körében, felkeresi a legeldugottabb községeket és nincs aki felvilágosítással, intő szóval eléje álljon. És száz év mit hozott? A fenti adatok szerint, ha kevés is, de évenként mégis volna valami szaporodás. A község lakosainak száma mégis nemhogy szaporodna valamivel, vagy változatlanul állna, hanem évről-évre rohamosan fogy. Ennek pedig az állandó kivándorlás az oka. Az emberek igényesek, városban akarnak lakni és aki csak teheti, elmegy Itthonról. A legrégibb pontos és hiteles kimutatás a reformátusok számáról közel száz évvel ezelőtt, 1858-ban készült. Ekkor 730 református lélek volt a községben. Azóta nemcsak a természetes szaporulattól kel'ett volna nö- . vekednie ennek a létszámnak, hanem az áttérésekkel is, mert az akkor rné^ önálló unitárius egyházközség megszűnt, tagjainak nagyrésze azóta ,a református egyházba vétette fel magát. De minden további magyarázat előtt nézzük az adatokat. 1862-ből való a következő összeirás, amikor a lélek- szám 762 volt. A múlt században állandóan tartott a szaporodás, úgyhogy 1900-ban 924- re emelkedett a lélekszámú amiből iskolás gyermek 164 volt. Ettől kezdve megindult a rohamos csökkenés, annyira, hogy tizenhat év múlva csak 840 lelket tarthattak nyilván. A háború után, 1920-ban 783-ra csökkent a létszám, négy év alatt tehát 57 volt az apadás. Ma pedig 735 a lélekszám, tehát kereken annyi, mint az első összeirás alkalmával, 1858-ban volt. Közel száz év alatt tehát egyetlen lélekkel sem szaporodott a község, ellenben a század eleje óta rohamosan néptelenedik. A Református Népház építési tervének sorsa Más bajok is vannak, az egyetértés hiánya, a széthúzás. A község lakói közt a pártoskodás odáig ment, hogy bosszúból, teljesen alaptalanul többen saját papjukat jelentették fel „államellenes izgatás“ cimén az ügyészségen. Ennek nagy előzményei vannak, amelyek jellemzően világítanak rá a közszellemre. A református egyháznak régi, szép, emeletes iskolája volt, amelyet annakidején átadott használatra az államnak, annyi időre, amíg magyar tannyelvű iskola lesz benne. Ma román tannyelvű az épületben levő állami iskola. A szerződés megkötése körül nagy hanyagság történt. A megegyezést Írásba sem foglalták és igy a műit évben nem volt alapjuk védekezésre, amikor a magyar tanítót, aki egyúttal református énekvezér is volt, elbocsátották állásából. Az izgatást vád azonban nem innen indult ki. Volt az iskola földszintjén egy külön bejáratú nagy terem, ami a község tulajdonában maradt gyülésteremként. Tavaly azonban a községet óvodaépítésre szólították fel s mivel nem volt erre mód, átadták a gyüléstermet. így nem maradt sem az egyháznak, sem a községnek helye, ahol összejöveteleket tartsanak. Ez év elején egyik református gazda telket adományozott az egyháznak egy Református Népház épitése céljából. Kiss István tiszte'etes ur körüljáratot kér urat a hívei közt, hogy írják fel, ki akarja a Népház építését. A túlnyomó többség lelkesedéssel melléje állott. A következő presbiteriumi gyűlésen jegyzőkönyvbe foglalták az épitést és kimondoták, hogy belőle az unitáriusokat sem zárják ki. Körüljáratták a gyüjtőivet és 13 gazda kivételével, akik tüntetőleg tartották távol magukat a munkától, az egész falu jegyzett adományt. A Népház épitése, ahol kulturális összejöveteleket, vallásos estélyeket szándékoztak tartani, igy biztosítva volt. Ahol az egyke is a $ohh esetek közé iariozik. község, ahoi ezer lakosra évenként egy, ritkábban hét születés esik
