Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-27 / 224. szám
I 6 P T LEN 7. fi. K I 9 3 (t are pfíénh er 2 7. nßSnBHBHHHBBHMH Flórián Tibor: Versek TÁNYÉR Az élet életét nyújtja, önmaga örökkön éhező. Szerzetes. Alázatos és szegény, de vállcrin hordja a világot. Nem ismer gazdagot, sem szegényt. Nemzetek fölött áll, oltárok fölött áll. Nem kérdi hitvallásodat. Egyisten-liivő, 5 csak egy királynak hódol. Éhség királya, *ki az éhezőket testvérré emeled, egyen szent a te neved. ZUHOGÓ FÉNY ESŐBEN. Félénk felhők, bárányfelhők szaladtak szerteszét, mikor az este csillagt (izével felgyújtotta az eget. Elállt a szél, a hold ámulva lehajolt, s a bódult fák alatt, zuhogó fényesőben két leány dalolt. ÉGI LIFTEKEN. re hold, csak a sötétség fénylő kapuja vagy, ki takarod hazugul a tág semmiséget. Mint gőgös hatalom tündökölni jellegekre szállsz. Éj oltáraként — hiú nagyság — pompázol az égen át. Ha semmibe döntenénekt ujjongana az igazság. De én sírnék, mert lehet, hogy Isten 'fénylő homloka voltál, ki égi lifteken örökre az űrbe szállt. az ujtjuk egymást... Most az a kérdés: ha két különböző falkából való farkas találkozik egymással, mit csinálnak? Legvalószínűbb, hogy egymásnak rohannak s torkon harapják egymást. Az egyiknek meg kell halni, akkor a másik felfalja a hulláját... Itt született meg a humánum: mikor az első két ember nem öli meg egymást, megszületett az emberek között a felismerés, a fajta megérzése... Nyilván az ősember is torkon kapta egymást az első pillanatban. Tavaly írtam egy novellát gyermekkori emlékem alapján: mikor öt és féléves voltam, a szülőfalumból átvittek egy más faluba. Ott néhány nap múlva egy másik korombeli kisfiáit hoztak át s emlékszem, hogy egymásnak rohantunk és elvertük egymást, persze nem ment halálig a dolog: utána a legjobb barátok lettünk... Én tehát a saját idegeimben őrzöm az ősembert, aki kezdetben Isten tudja hány évszázezerig felfalta egymást, ha idegenül találkozott... A kultúra, az emberiség uj élete ott kezdődik, mikor a két vadember, a két lá- bonjáró ősállat, ahogy négykézláb kuporodva meglátta egymást, nem rohant egymásra, hanem átugatott a másiknak. — Igen. — Igen... Az ut többi része, az evolúció vonala, nyílegyenes. Az ugatás differenciálódik: végül nemzeti irodalommá válik... Ma már csak az ősem- beri alapcsirák vannak meg: a háborúban ezen az alapon lehet a fajtákat s minden idegen szövetséget egymás ellen bocsátani... Az eszközök szépen kifejlődtek. az első kőtől a bombákig és a gázfelhőkig... Az emberben levő ősállati indulatok azonban nem bírják a technikát követni... De természetesen el fog következni az idő, mikor az emberiség túl lesz ezen is: csak éppen újabb ötvenezer évet kell kivárni... Vagy százezret; az időpontban nem vagyok határozottan biztos. S ennek az az oka, hogy az emberi szív a legrosszabb hővezető. nzastr.rsKiram Br. V‘Digy23Í Ferenc: Üzenet az idegei embrrehneh! Ennek a nagysikerű könyvnek most jelent meg a II-ik javi'ott é<, bővített kiadása. A 448 oldalas hatalmas könyv árát csak 158 lejben állapította meg a kiadó, hogy így a nagy tömegek részére is azt hozzáférhetővé tegye. Kapható az Ellenzék könyvosz ályában, Cluj, Plata Unirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk. Kesergő a cigánysoron Négyezer budapesti dili snélklili cigányzenész keserves élete.— „Nagyon megtáncoltat bennünket a jazz“ BUDAPEST (szeptember.) A pécskai cigánysoron nagy a sírás ríva«, A pécskai cigánysoron haldoklik a primás. Kicsit érzelgős, álszentimentális dal volt ez akkoriban, amikor még nagy mulatságok estenek és az embereknek nem volt a sz'vük tele annyi hijján, ha éppen nagyon búsulni akartak, be kellett érmök egy ki.s á! szén ti mentái izmussal. Ki gondolta volna -akkor, hogy rövidesen nemcsak a pécskai, hanem az egész budapesti cigánysoron nagy és őszinte esz a sírás-rivás, nem azért, mert a prímás, hanem azért, mert az egész cigánynemzetiség halódik. A pest' cigánysor a Mátyás-téren van> ahol reggeltől -estig mint kopott, icketc varjak gubhuszkoclnak a padokon s ha egy jóiöllözött ember véletlenü' megáll közeliikben, köréje sereglenek s megkérdezik: — Kol kellene muzsikálni, nagyságos ur? Nem mondhatjuk, hogy nagyon felesi'lan; volna szemünkben az öröm langja, amikor meghallották, hogy nem zenét parancsolunk, hi-nem csak érdeklődünk. Cigánykcrmgő — Érdeklődni? Azt is ;ehet, — int az egyik lemonöón, de azután fürge, intelligens cigányeszük csakhamar felismeri, hogy abból semmiképpen sem származhat rossz, ha valaki megírja gondjukat, bajukat. Tolmácsuk is akad fájdalmuknak. Rácz Kovács Lajos személyében, akit már régebbről ismerünk, nemcsak pompás játékáról, hanem saját szerzeményű, kedves dalairól. Pillanatok alatt hatalmas kör közepén állunk, Rácz Kovács Lajos viszi a prímet, a többi pedig képviseli a cimbalmot, nagybőgőst, kontrát s kialakul Bihari felejthetetlen kesergője helyett a cigányok keserve. Az első és a legnagyobb panasz a ci- gányzenészek egyesülete ellen hangzik. A panasz lényege az, hogy megalakult ugyan a cigányegyesület, de a szegény cigányok érdekét nem látják benne képviselve. Még csak egyesületi helyiségük smes, kivéhá- zat neveztek ki egyesületi helyiséggé, ahol fogyasztani kell. De miből fogyasszanak, amikor húsz fillérjük sincs? Még nagyobb baj az, hogy az egyesületbe szervesen belekapcsolódott az impresszárió intézménye. — Minden két kocsmára jut egy impresszárió, aki a fizetésünkből tiz százalékot von le. És ha eláruljuk, hogy ez a fizetés milyen siralmas, akkor valóban jogosnak kell találnunk panaszukat. A dzsesszértékü cigányprímás A napi kiadások is fölemésztik a fizetést, aminek a terhére kelil még irni a hangszerszáilitási költséget és a „licenc“ dijat. Fix-fizetésen kivü'l az egész banda legjobb esetben három pengőt keres összesen. És ez a legjobb sors, ami a 4000 állás- nélküli cigányzenészre szerencsés esetben r ámosolyoghat. Négyezer cigányzenész él Budapesten kereset nélkül, ma, amikor az idegenek folyton keresik a jellegzetes cigányzenét, amikor a jazz-izlés hatása ellen minden illetékes fórum a magyar népi zenét jelölte meg ellenszerül. — Az én öcsém, — mondja az egyik •— a Balaton mellett játszik és tessék nézni, instálom, miket ir. — Három posta- utaványt mutat. A szegény cigánygyerek a ké; postautalványon 4—4 pengőt, a harmadikon 2 pengőt küldött haza, nehogy a héttagú család a lakásból az utcára kerüljön. Ez volt minden keresete. — Pedig az én öcsém — mondja — enekes primás, tehát dzsessz-értéke van. — Hát ez micsoda? Ezt a típust a jazzzenekarok termelték ki, a cigányból ma nemcsak azt kivánják, hogy szépen muzsikáljon, hanem .azt is, hogy énekeljen Ha véletlenül nincs énekhangja, nézheti a napot. i Bihari es Dankó Pista jogutódjai De vannak itt egyéb bajok is. Itt van a Zeneszövetség, amely ellen heves kifaka- dások hangzanak el. Fent jártunk a Zenész-szövetségnél, —mondja az egyik, oki beszéd helyett egy sebtiben Írott levelet adott kezünkbe. — Azt írja meg, szerkesztő ur, — Írja a levélben, — ahogy én jártam. Voltam a ráckevei és dömsödi magánvállalat hajós- társaságnál, hogy 3—4 cigány részére engedélyezzék dijuknál a hajón a zenélést, Valósággal könyörgésre fogúm a dolgot. A végén az egyik ur meg is engedte, de azzal a kikötéssel, hogy csak abban az esetben, hu a zeneszerző dij engedélyezve lesz. Erre elmentem a zeneszerzőkhöz, ahol az az ur fogadott, aki épp ennek az ügynek a referense. Előadtam, hogy többen vagyunk és majd felváltva fogunk egy kis kenyérrevalót keresni, amit a nagyérdemű utazóközönség adakozni fog. Az ur a kérésemre igy felelt: — Menjenek dolgozni. — Hát bizony mi .szívesen dolgozunk, mert mi ezt megtanultuk; de gondoltam, ugyan hát mi is lehet ennek az urnák az eredeti szakmája, hogy a fizikai munka tanácsolásával úgy dobi.ózik? — Már pedig mi azt hisszük, hogy a Zenész-Szövetség is a mi elődeinknek a munkája után gyarapszik, mert vájjon kinek fizet zenedijat a mi nagy elődeink: Dankó Pista, Bihari, Czinka Panna, Rácz Pali és a többi nagy zeneszerző után, akiknek mi jogutódai vagyunk? De ha már nem fizetnek jog'dijat, legalább lennének méltányosak velünk szemben. Ingyen kell már muzsik.-? ni — Tessék megérteni, — mondja az egyik —, hogy a téli bálokon is nekünk ingyen kell muzsikálni. Jozz-zenekar vállalja a bált, ők fogadnak fel minket ingyen muzsikálni és amit a suppénál borravalóul keresünk, annak a felét még nekik kell odaadni. Nagyon megtáncoltat bennünket a jazz, — sóhajt keserűen. — Mi lenne a tennivaló? — kérdezzük. — Hát először is az ellen protestáltunk, — mond ja az egyik —, hogy az egyesü.et nem törődik a nagy tömeg bajával. Tessék a vezetőségnek a szegény cigányokkal törődni, levenni nyakukról az impresszáriót meg a befurakodott uzsorakölcsönzőt, mert olyan is van, azután tessék felhívni az illetékes uraikat, hogy törődjenek velünk egy kicsit, segítsenek rajtunk. Szabad teret a cigányzenének — Tegyék lehetővé, hogy mi is rendezhessünk hangversenyeket, mint a szimfonikusok és hagyjanak bennünket muzsikálni mindenfelé a városban, ahol csak idegen megíorduil. Hogy ne vigyen be a rendőr bennünket, ha a nyomor arra kényszerit, hogy hivatlanul állítunk be egy kis kocsmába. Mert ez még mindig jobb, mintha lopnánk. Mi tisztességes emberek akarunk maradni és a nótázással nem ártunk senkinek. — És mi; kérnek ma azért, ha eljátsz- szák valakinek a nótáját? — Nem kérünk mi, instállom, semmit, nagyon boldogok vagyunk, ha egy nap egy pengőt keresünk tisztán. Még antig magyar dalokat is játszunk nekik, olyat, mint a Naptól virít, naptól hervad a rózsa. Ez a beszélgetés volt hirtelen felvázolt .kottája annak a lélekbemarkoló keserves panasznak, amit a cigánysoron a cigányok de szívesebben öntenének dalba. Már azok, akiknek a hegedűjük, még nincs a zálogházban. Mert most elsején sok primhegedü vándorolt oda... ORVOSOKNAK FONTOS! 1 1956. éva uj kiadása l 2 kötetben, 1740 oldalon, ára 1.485-— lei. — Kapható az ,Ellenzék"5* könyvoszláSyában Cluj, Piaţa Unirii 9. sz. alatt. Vidékre küldjük utánvéttel is! MULT HÉTEN TÖRTÉNT Hilla Shipley 34 /-vés h amps te ad i tflri*- rement polgár , .azé re lemből“ próbálta meg ölni a feleségét. Szerelemből. Így nyilatkozott Mr. Shipley a biró, a riporterek és ál tálában mindenki előtt. Shipley ur imádta jelenleg kórházban fekvő nejét, aki szintén imádja őt k a kórházból szerelmes, megbocsátó szavukat küld felé. — Még mindig szeretlek — üzente Sbip- leyné és Shipley (aki szerelemből megmérgezte, majd kalapáccsal fejbeverte hites esz- szonyátj, szintén imádja feleségét. „Szerelemből tettem — mondotta — nem akartam, hogy feleségem nyomorogjon. Gyűlölöm, ha szenvedni látom. Egyetlen dolog, amit tehettem, hogy megszüntessem szenvedéseit — az, hogy megölöm“. így nyilatkozik a nemes Shipley, aki nem birja nézni, ha Dorothya-ja (ez Shipleyné leúnyneve) szenved s ezért egy kicsit megmérgezi, majdfejbeveri Dorcrthyt. Ép, egészséges ember, aki nem tudja nézni, ha felesége nyomorog. Tehát méreghez és kalapácshoz nyúl, de még ölni sincs tehetsége, mert Dorothy csak kórházba kerül a „házi kezelés“ következtében. A tehe ts ég télén Shipleyt 1D évre Ítélik. S ő igy ir hozzátartozóinak: „Akarom drágáim, hogy megértsétek milyen fontos számomra, hogy ne is próbáljatok segíteni rajtam. Ha Dorothy meghal, felakasztanak, de ha meggyógyul, csak könnyű büntetést kapok. S visszatér hozzám, mert vissza akar térni, ha kiszabadulok. Csak nyomort, bajt és boldogtalanságot ismert mellettem. Gyakran könyörögtem, hogy saját érdekében hagyjon el, de ő annyira ra; gaszkodott hozzám! Biztos vagyok benne, hogy most is hozzám sietne, ha lehetne, mert ő ilyen. így legjobb lesz, ha hosszú büntetést kapok, mert addig elfelejt, szegény kis szerelmem! Tehát ne rajtam, de rajta segítsetek.“ Megáll az olvasó esze, ahogy nézi a Daily Sketchet, amely első oldalon hozza a Sh'p- ley-riportot, a jóképű Shipley arcképével együtt. Dorothy miatt is, aki zokogott, mikor megtudta az ítéletet és Shipley miatt is, aki szegény kis szerelmemnek nevezi áldozatát. Ejnye, az a rossz bíró bácsi, hogy’ is választhatta el tiz évre egymástól a két fiatal szerelmes lelket! 2. Mikor a spanyolországi „Aula Dei“ kolostort romokká lőtték a kormánycsapatok, a halottak között később megtalálták Pierre de Morissac barát holttestét is. Ez a francia származású férfi a hires táncosnő-kémnek, Mata Harinak volt a vőlegénye 1917-ben. A szerencsétlen pap hasonló sorsra jutott Mata Harival, a ragyogó, tragikus és legendás kém-nővel, életének egyetlen nagy szerelmével. Tizennyolc évvel ezelőtt ment felejteni Morissac a Penaflor közelében levő kolostorba. Mikor 1917-ben Mata Hari-t halálra Ítélték, az akkor 22 éves Pierre kétségbesetten küzdött megmentéséért. Nem sajnált semmi fáradtságot, megaláztatást, minden fontos emberhez elment, Mata Hari életéért könyörögni. őt magát a kémkedés legkisebb gyanúja sem érte. És egész életében megvolt győződve arról, hogy Mata Hari is ártatlan volt. Morissac, mikor a katonák elfoglalták a kolostort, nem akarta elhagyni a helyét. A feldühödött katonák erre fal mellé állították. Mata Hari hős szerelmesét, aki 20 sebből vé- rezve esett össze. * James Morris angol ezredes rendkívül érdekes cikket ir Matuskáról, a bktorbágyi rémről. Az ezredes a háború alatt ismerte meg a hires vonatszerencsétlenségokozót s most, hogy a Matuska-ügy újra aktuálissá vált, elmondja a vele kapcsolatos emlékeit- Morris ezredes szerint Matuska már a háború alatt feltűnő érdeklődéssel és szeretettel viseltetett a vonatok iránt. Egyizben elmondta, hogy már gyermekkorában is legkedvesebb játéka volt a vonatkisiklás és hogy ellenállhatatlan lelki kényszer vezette többször életében vonatszerencsétilenségek színhelyére. Egy ízben arról beszélt, hogy egy ellenséges csapatokat szállító vonatot ki kellene siklatni: Tervét nem találták elfogadhatónak, amire majdnem extázisbán magyarázta a dolog előnyeit és lelkesen ajánlkozott, hogy ő egyedül is képes vállalkozni a feladatra. Ugylátszik, hogy Maiuskának — 2 pszichoanalízis kifejezésével élve — egész életében leküzdhetetlen vonat-komplex urna volt. M. L.
