Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-20 / 218. szám

8 BLLfíNZfiX / 9 3 ft szeptember 2 0. SIMON TIBOR: Riicsiiegy haldokló kisgyerektől Kis szivem, ne félj. Oly fényesek fenn a csiliagok és — IiímI majd cukorból vnn mindahány, csokoládéból nan a Hold, (, lejut, mind millió bonbonok, soha el nem olvadók. A Vénusz öklömnyi nagy desszert csupán, de datolya a M<trs, a Jupiter meg tiszta marcipán, — ne félj, szivem. Oly ragyogó fönn minden és csudád, — amint a Menny kapuja tárul, harsonát fűi ezer jutcktromlátás és körvonat visz fel majd az Égbe, hál rád vár Sanyi ka, a barátod égve, akit a kanyaró vitt el a messzibe, mint sok kicsi angyalt, akik idelenn Pisták, Zoliik, Gyurik voltak, — tgy sem [idegen, — játszani akar veled az egész sereg, mily boldog lesz, édes Istenem. Ha kedved van: egy táltos hátán lovagolsz, [repülsz, vagy egy égi hnron halkan hegedülsz, ha akarod király lehetsz; narancsszigeten zsarnok ur és büszke győztes leszel majd egif konfetti-háborún . . . Lehetsz kocsis, soffőr, tűzoltó vagy fujságosgyerek, karrierek nyílnak meg előtted, végtelen terek, csak akarj, fiam, mondd azt, hogy: merek. Oly vigasság lesz ott fönn, meglátod komám, hogy elfelejted azt is: vájjon mit csinál [Anyukám? Apuka miért volt oly komor akkor este és keze miért mindig a szivemet kereste, — A doktor bácsi miért jött oly gyakran akkor, és mit jelent az: majd meglátjuk este hatkor és miért a sok folyadék, keserű meg édes, — a sok édesség ép most. mikor nem vagyok [éhes . . . Miért van nappal sötét és éjjel világos — és miért nem jönnek a barátok, a Laci meg [a János I és mii ez az üveg folgt on a hónom alatt és miért néztem akkor folyton a falat és miért csuklott föl aztán zokogva anyám és miért volt minden, mi volt akkor délután? .. Kis szívem, ne fSj. Ha majd odaförm leszel, hót nincs Higany, meg priznic, s nem tesz baj, ha eszel, vagy nem eszel, s míg nekünk még dolgunk lesz itt, ezer bajunk. mig-megőszül vagy kihull a hajunk, míg kedvünk kereke lassan lekopik, álmunk se lesz több, mi voit az elfolyik, és roggyant térddel nézünk iszonyodva szét és nem lesz testvér, la értünk nyújtja kezét, akkor te fiam, ki öt évig éltél :delenn és tovább játszod azt, mit abbahagytál, — végesvégtelen és kihajolsz majd egy égi ablakon, honnan belátni utcát és teret, gyerekkönnyed kihull a földi sóhajon és azt suttogod majd: szegény embereit . . * 1936, szeptember 10. j------- í ASSZONYOK ROVATA Parisba beszökött az ősz... Rovatvezető: DR. DÉVAINÉ ERDŐS BÖSKE örömmel köszöntőm k. olvasóimat az őszi szezón küszöbén. Mert tuclniok kell, hogy az ősz nem a naptár szerint kezdődik, hanem amikor Párásban a nagy divatházak bemutat­ják legújabb kollekciójukat éis « hölgyeknek tő a lejük, nemkülönben a férjeké, hogy mi­lyen ruhát, milyen színűt, milyen fazonút csináltassanak saját örömükre és legjobb ba­rátnőik púk kasztására. Elmesélem önöknek, hogy mit is .láttam Páriában és mi lesz a legújabb divat. Azzal kezelem, hogy nagyon, de nagyon sok szövetruha lesz az. idén, még pedig dél­előttre gyapjú, jersey kék, bordó, zöld és te­rükön színben. Délutánra a romáin, a bár­sony és a kioké, nemkülönben az egészen puha angora, a lanszirozott anyag. Színben itt is a sötétzöld, a lila és a fekete dominál. A fekete, mint minden évben, az idén is első helyen áll veretlenül. A nap minden szaká­ban, az este minden órájában divatos a fekete. Estére a fémszálas anyagok, a fényes, igy ciré, satin, lamék fognak dominálni, nem­különben a. gyapjú, csipke és legújabban a nagyon puha, finom psosztó. Igen kérem, úgy, ahogy olvassák: a posztó. Ez Páris szenzációja. Az esti ruhák kivétel nélkül agyonhiinzertek. Akár fémszállal, akár ittas­sal, akár ezüsttel, akár arannyal. Olyan pom­pásak lesznek az idén a hölgyek, hogy min­den eddiginél jobban fognak csillogni. (Na­gyon kérem a férjeket, hogy ne üssenek ezért a híradásomért agyon-..) A bársony külön fejezetet érdemel. Gyö­nyörű pasztell színekben és természetesen feketében a szezón uralkodó anyaga lesz. Kosztümök, kabátok, délutáni és cocktaíl- ruhák ebbői készülnek. De valljuk meg, nagyon szép is. Kicsit ugyan kényes, de Iste­nem, valami hibájának csak kell lenni. Rengeteg a zippxzárral végződő ruha. Shia- ra.pd.li, a ilegnagyobb párisi divatszalonok egyike, mutatott egy fekete satin kosztü­möt, amelynek szoknyája teljes, tehát kb. 8o cm. hosszúságban végig zippzárral csu­kódott. Frenetikus sikere volt. (De úgy a bemutatón lelki szemeim elé képzeltem pl. egy 8o kilós hölgyet ilyen toaletteben, még a szívverésem si elállt bele..-) Nagyon sok terakott szint láttam, végre valami, .ami uj és tetszik nekünk. Ugyanis ez az a szilt, ami csak nagyon kevés hölgy­nek nem áll jól. Ez illik a barnának, feketé­nek és a szőkének is egyaránt. Különösen kötött ruhában tobzódik a sok terakott. Érdekes, hogy a szmoking még mindig tartja magát, pedig már azt hittük, elegük volt a hölgyeknek belőle. Igaz, most egy kis változással, de ilényeg, hogy még mindig há­rom és négy részből összeállított ensemblék dominálnak. Legújabban a frakk hódított nagy teret a párisi bemutatókon. Egész fé­nyes anyagból, fehér csipke vagy más szép anyagú mellénnyel. Ami ezelőtt a szmokaing volt, az lesz az idén a frakk. Nemsokára — azt hiszem — garderobot fogunk cserélni férjeinkkel. Mi viseljük majd az ő ruháikat. Ezt még valalvogy el tudóin képzelni, de azt már Nehogy sem, hogy ók, hogy néznek majd ki a mi muszlinjainkban és impriméinkben... Hogy az apróságokról is meséljek valamit, a gombok óriásokká nőtték ki magukat. Ed­dig megelégedtünk a kis cárt gombokkal, ■most hatalmas méretekben gomboljuk össze magunkon. A blúzok és angol ruhák kedves újdonsága, hogy épp úgy záródnak nyaknál, mint a kis fiú Ingek: 3—4 angol bőrgomb­bal. Apropos! bőr! rengeteg a bőröv, amit galul it tel, fémmel és csonttal kombinálnak, természetcsn megfelelő gombokkal. A sálak is hallatlanul nagy arányokban bontakoznak ki. Délelőtt kötött- vagy szövetsálat visel majd az elegáns nő, délután pedig muszlint, vagy batikolt selymet. Klip>szeink is megnő­nek majd az idén, persze csakis strassból. Ennyi egyelőre elég! Legközelebb majd. ezt a nagy általánosságot fogjuk boncolgatni és meg fogjuk vitatni szép>en együtt, hogy mit is csináltassunk az eljövendő szezonban, ami olcsó is és szép is. Ételreceptek: Vcndég-szcletkék. 20 deka vajat, 28 deka porcukrot, 20 deka mogyorót, 28 deka lisz­tet, négy tojás sárgáját jól összekeverünk hat kanál rummal. Kinyújtjuk késhegyni vastag­ságra és tepsibe tesszük. Ha félig kisült, íz­zel bekenjük, 12 tojás fehérjéből habot ve­rünk, ebbe 40 dkg. vaníliás cukrot, 30 deka mogyorót keverünk és az izes tésztára önt­jük. Néhány percre visszatesszük a sütőbe, hosszúkás szeletekre vágjuk. Tiz-tizenkét sze­mély részére nagyon finom sütemény. Mandulás lepény. Tizennégy deka vajat öt deka cukrot huszonkét deka liszttel két to­ll jás sárgájával, porhanyó» tésztát készítünk, ezt j kinyújtjuk, tepsibe tesszük, félig megsütjük, ! azután bármilyen ízzel vékonyan megkenjük és a következő töltelékkel töltjük meg: tizen négy deka darált mandulát, huszonkét deka porcukorral, négy tojás habjával kikeverünk és ezt is a tésztára öntjük. Gorombára tört vagy vágott pörkölt mandulát szórunk a te- j tejére, lehetőleg sűrűn és világos sárgára süt­jük. Kocka szeletekre vágva tálaljuk. Finom tészta, nagyon sokáig eláll. Ördög pirulák. Tíz deka vajat, egy evő­kanál vizzei felforralunk, lassan ujjnink kö­zött beleeresztünk nullás lisztet, fakanállal keverjük és sürü péppé főzzük. A tűzről le­véve egyenként négy egész tojást keverünk I bele, mindegyik tojást széjjel dörzsöljük, ! bombaformákra formáljuk, körülbelül tizen­két darab jön ki belőle, kivajazott tepsibe tesszük, tizenkét percig szárítjuk, csokoládé- porban meghempergetjük és igy kisütjük. Le­het azonban csokoládémázzal is áthúzni, ha I kisül. Sőt lehet ugyanez: zsírban is kisütni. I Éva--torta. Négy tojás sárgáját tizenkét deka I forrázott, darált mandulával, négy tojás hab- j javai, négy kanál porcukorral tortamasszát 1 készítünk. Megsütjük, négy tojás sárgáját, tíz wmmmmmmmmtmammmmmmmmupm.mar:a deka puhított ciokoládét, négy kanál cukr<n, négy tojás habját elkeverjük torwmaev/in * !­és ezt us külön meg',ütjük. Mindkét tortát ketté vágjuk és igy tötjük őket egymásra rakva a következő töltelékkel. JöltaU-k: J i/. deka vajat kikeverünk, kis cukorral, vandiá- vul, négy tojás sárgájával masszát készítünk, az egyik tortát ezzel tökjük, a másikat rá tesszük és a következő töltelékkel töltjük: tiz deka csokoládé jön bdc, különben ugyan­az a tölteléke, mint a fent leirt első számú tortának. Az egész, tortát csokoládém ázz a! bevonjuk. Csokoládémáz: Tiz deka csokolá­dét kis lábosban egy csepp forró vizben fel­oldunk uz deka vajjal lobogó vizbe állítjuk és jól felforraljuk és melegen a tortára öntjük. Püspökkenyér. Tizenkét deka vajat űzőn­két deka liszttel, tizenkét deka cukorral, négy tojás sárgájával, négy tojás habjával két kanál rummal jól összekeverjük. Azután beleteszünk hét deka tetszés szerinti min- féle déli gyümölcsöt, a lényeg csak az, hogy mindenből hét deka legyen. Megsütjük, he­tekig eltartható sütemény. Rántott gomba. Veszünk szép nagy gom­bákat, megtisztítjuk, a szárát eldobjuk és a fejét sürü palacsinta tésztában meghemper- getjük és forró zsírban kisütjük. Vacsora, vagy előételnek elsőrangú, különösen tartár mártással leöntve. Heti étlap: Hétfő ebéd: Burgonyaleves, rakott kelká­poszta, kukorica, gyümölcs. Vacsora: Pirított borjú máj, friss tön burgonya, gyümölcs. Kedd ebéd: Karalábé leves, rizses borjúhús, uborka, dinnye. Vacsora. Tejbeiizs, sült bur­gonya gyümölcs. Szerda ebéd: Paradicsomos leves, sült bor­júhús, zöldbab, almáspité. Vacsora: Rakott burgonya. Csütörtök ebéd: Gombaleves, töltött pap­rika, kukorica. Vacsora: Lecsós kolbász. Péntek ebéd: Tejfölös almaleves, túrós tészta. Vacsora: Rántott hal tanárral. Szombat ebéd: Gsontleves, danagaluskával, párolt marhanyetv, tökfőzelék. Vacsora: Tej­feles túró, yoghurt, tojás, vajas kenyér. Vasárnap ebéd: Karfiolleves, sült csirke, uborka, burgonya, diós rétes. Vacsora: Fel­vágott uborka, gyümölcs. Érdekes megfigyelést tett egy külföldi or­vos. Azt állapította meg, hegy ha az ember érzi, hogy nátha van nála keletkezőben, előz­ze meg ezt azzal, hogy az arcát napjában többször mossa le citrommal, vagy erős cit­romos vízzel. Rézedények tisztítása. A rézedényeket elő­ször mossuk el rendes forró vizben és mosás után hagyjuk egy ideig forró vizzei telt edényben áilani. Ezáltal a mosás tökéletes és jóval gyorsabb lesz. Ha bor és sörfoltok kerülnek véletlenül a tiszta, szép abroszra, azokat azonnal fed­jük be sűrűn sóval, majd pedig citromsavval mossuk, illetve dörzsöljük el a foltos ré­szeket. Vérfoltokat nagyon szépen el lehet távo- litani, ha azokat még frissen kimossuk. Elő­ször langyos vizben leöblögetjük és ha már régebbi keletűek, big szóda oldattal távolit- juk el. Hogy lett a szabóból — barát Irta: Szigethy József A békebeli idők meleg fu valma csapja meg arcunkat és emlékeink múltban koválygó örömeit bánatát sodorja elénk A hajdani nagy mulatozások, még nagyobb ivászatok veretlen hőséről lesz szó, aki a légiéi eményesebb tréfacsinálókat nemcsak le­főzte, hanem megelőzte talpraesett és várat­lan, de mindig jóit sikerült elgondolásaival. A ,,kincses város“ régi lakói, az iparos osztály veteránjai bizonyára emlékeznek az ,,örményre“, aki az ősrégi „Csizmadiaszint“ tartotta, akit becsületes nevén Strausznak hívtok. Kitűnő erdélyi konyháját, zamatos harcosát városszerte ismerték. Néhanapján, majd mindennap virradatig tartó torok mosás zati gyakorlatokat végeztek, hogy annál jobban csússzon, korhely leves előtt a valódi kisüstös cseppfolyósitott pá­rája. Az eset főhőse Kotay szabómester volt, aki nemcsak remekbe készült polgári és papi ruháiról volt hires, de bőtorkával kevés ha­landó vehette fel a versenyt. Nem' kisebb szerep jutott Kirsch borbélymester uramnak, aki szintén nem volt ellensége Noé apánk kipréselt bogyólevének. S még néhány jó cimbora egészítette azt az illusztris társasá­got, melynek sejtelme sem volt a történen- dőkről. A tréfacsinálók nagymestere egy remekbe szabott muri után rendezte meg a tréfás éj­szakát, mely hónapokon derültségben tartot­ta az egyetemi város lakóit. Akik abban az időben a tisztes ipart kultiváló mesterekkel szívesen e!pohárazgattak, mert azok mester­levelét egyenrangúnak ismerték el a kutya­bőrös diplomákkal. Ekkor is akadt egy-két diplomás ember is a társaságban, melyben az ivást jó magyaros szokás szerint, jól elké­szített paprikás előzte meg., amit „véletle­nül“ szerelmes szakácsné főzött. Mi sem ter- mészetesebb, hogy ,,uribarátunk“ aki az egész csinytevést kieszelte, a legöregebb bort adat­ta az egybegyűltek elé, akik az elsózott étel lángolását nem győzték elég gyorsan altom. A tréfacsináló még nem érkezett meg, mikor már a pan tolók művésze, a zakók és reveren­dák nagymestere szorgalmasan eregette le az üditő hegy levét, oly nagy buzgalommal, hogy mire úgy éjfél felé előkerült » »főren­dező“, már nem igen tudott együtt örven­dezni a ilelkendező. ünneplő tömeggel. Sőt nemsokára elnyomta a vakbuzgóság abban a kényelmes bőrkartszékben, ámít a nagymes­ter rendeletére alácsempésztek. Még folyt vagy nehány órácskát a nemes nektárt pusz­tító muri, mikor ai doktor intésére munkába fogott Kirsch uram. Az álmok országában, botorkáló szabó arcáról eltüntetett minden szőrzetet, sőt nem éppen gyér hajába olyan tonzurát beretváltat, amilyent csak az ős­régi franciskánus barátok hordanak. Ezzel már az első stáció meg is lett téve. Most kö­vetkezett a második. A trefiacsinaló doktor Kotay uram műhelyéből száz forint betét el­lenében, elhozatott egy barátcsuhát, amit an­nak rendje és módja szerint reahuztak a magával teljesen tehetetlen szabóra. Az sem gondolta még, mikor szabta a csuhát, hogy valamikor, saját személye fog benne tetsze­legni. Mikor mindezekkel elkészültek, a dok­tor állandó fiakerese megállt a Gsizmadia- szin előtt, az elázott — ,,barát“ szabót fel­ültették üggy el-bajjal a kocsira s meg sem áti­tok a Ferenc rendiek zárdájáig. Itt a csiny- tevő cimborák elszéledtek, a kocsis köteles­sége volt becsengetni a kapun s tudomásul adni az álmosan előcsoszogó kapusbarátnak, hogy találtak egy testvért, de egy kicsit mé­lyebben. nézett a kancsó fenekére a rendes­nél, igy hát eűrnyomitoí az ,,álam“. Rövid negyedóra elteltével Kotay egy cel­la vaságyán húzta tovább a „csendest“ telje­sen elfeledve tü, cérna, olló létezését. De má­val a természet örök törvényét halandó meg nem állíthatja, a nevezetes napra is ‘bekö­szöntött a reggel. A gvárdián haragosan vet­te tudomásul az éjjeli vendég érkezését és hogy kellő dorgatóriumban részesítse, maga elé cyrábaitta egy novicius baráttal. De az még el sem mondhatta mondókáját, már is ■loholt vissza főnökéhez, mert a „szendergésé- ből felzavarc Kotay, a reprodukálhatatlan szavak kíséretében ugrasztottá ki a homá- 1 lyos cellából és a másik oldalára fordulva, húzta, aludta tovább az igazak álmát. Hasz­talan ismételte meg a citálást a gvárdián, mert éppen úgy járt, mint a novicius. Erre már megsokalta a főnök a vendégbarát reni­tenskedését és ő maga indult el büntető ex­pedíciójára. De hát ő sem járt, nagyobb eredménnyel, vele is ugyanígy gorombásko* dott a, még mindig kotyagos gyiiszüszurkálój, amihez hozzá fűzte a következőket: — Ba­rát a nyavaja! Én Kotay szabómester vagyok, mondtam már és hagyjatok békével. A gvárdián szentül meg volt győződve, hogy bolonddal van dolga és sietett értesí­teni a városi főorvost, hogy jöjjön és csinál­jon valamit a különös éjjeli látogatóval. A tiszteletre méltó orvos uramat, azonban beavatta már a doktor a dologba. Személye­sen ismerte különben Kotayt is. Mikor belé­pett az orvos az állítólagos bolond cellájá­ba, ez üdvrivalgás között borult a nyakát« s megállás nélkül ömlött a panasz ajkáról, hogy hát belőle minden áron barátpapot akarnak csinálni. Már jól fenn járt az égen a nap, igy egy kicsit megvilágosodott a ho­mályos cella is és Kotay uram megnézhette becses ábrázatját a főorvos által eléje tar­tott tükörben. Ez bizony egy hamisítatlan barát képét adta vissza. Ennek már fele se tréfái mormogta^ Hát ő csak tudja, hogy ki­csoda. És meggyőződés céljából, hazaugra­tott egy küldöncöt, hogy otthon van-e Ko­tay szabómester? A válasz természetesen nem volt kielégítő, mint ahogy nem is lehetett, mert a keresett ott állt félig kijózanodva ba­rátcsuhában, nyúzott ábrázattal. Lassan bon­m Hl

Next

/
Oldalképek
Tartalom