Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-05 / 153. szám
8 ELLENZÉK KAM 10 3 6 I ii 11 ii fi 5. Látogatás György görög királynál ATHÉN, (jumus.) Egy mellektépcső renoválják az athéni palotát s a főlépcsőt javítják — cgv kők szőnyeg a fehér márványfalra vetve; húrom nagyon egyszerű. de csinos, kényelmesen hereiulezett szalon, mint az lángolok délvidéki villáiban. A bölcs lakásában vagyok. Hat hónap ól«, mióta 11. György újra átvette királyi tisztet, egyik lőve ndgi rendbehozni palotáját és gondozni kertjét — kezeli beszámolóját a királynál tett látogatásáról Decaux Lucile francia újságíró. — Virágok még nmosermk itt — magyarázza nekem a király, egy ciprusokkal szegeit csodálatos zöld utat mutatva, mely egy oszlopcsarnokba vezet —, de « jövő évben már lesz, magam fogom őket ültetni és plántálni fogak cédrusokat is. Száműzetésben Mosolyog, míg ezt mondja. Ezt a jövőbe vetett bizalmat át tudja ültetni másokba is. Kissé m^gsoványodotl arca -a kormányzás okozta fáradság nyomait mutatja. Hosszú idő óta ismerjük egymást s igy megítélhetem, hogy a királly egy esztendő óta megváltozott. Az államfők irodai életére ítélt sportember a király. A görög politika változásai „szabadságolták“ a királyt tiz esztendővel ezelőtt. Távozott, de nem mondott le. Szenvedélyesen szereti hazáját; remélte, hogy még hasznára lehet. A hosszú vakációt jól használta fel. Tartózkodás Franciaországban és Angliában, hogy kijárja a demokrácia iskoláját; látogatások Dámában, utazások Indiában, Egyiptomban. Időközben vadászatok Skóciában V. György királlyal, akinek kedvenc unokatestvére volt. Mint családfő, réisztvett Marina hercegnőnek a kenti herceggel való esküvőjén. Tengerésztiszt s mint ilyen, különösen szereti a hosszú hajóutokát. Mikor a műit esztendőben Bombayból, mint egyszerű hajóutas tért vissza Európába, Alexandria népes görög kolóniájának óvációi meggyőzték róla, hogy fordult a szél az Akropolison s Görögország belé veti reményét. Venizelos utolsó krétai lázadás® balul ütött ki. Anélkül, hogy *az érdekében lejátszódó mozgalom hevességétől hagyta volna magát elragadtatni, nyugodtan, sietség nélkül figyelte az eseményeket Parisból, később Londonból, ahol a királyság elkeseredett ellenségének, a „Nagy Krótai“-nak még sok barátja volt. Találkozott politikusokkal; találkozott a kát fővárosban mindazokkal, akik hasznos felvilágosításokat adhattak neki, igaz képet, jó tanácsokat. Mérlegelte a dolgokat, gondolkozott s elhatározta, hogy csak akikor határoz, mikor biztos a sikerben. „Sem sietve, sem siettetve“ — lehetett róla mondani. A szeretet, mellyel V. György viseltetett unokatestvére iránt, Londonban senki előtt sem volt titok. A számos vadászaton, melyeken a trónja- fosztott fiatal uralkodó résztvett Balmoral- ban és Sandringhamban, ideje és alkalma volt, hogy kedvére tanulmányozhassa Anglia alkotmányos uralkodójának elhatározásait és minisztereinek jelentéseit. A fácán-vadászatokon Mac Donald Ram- sayval, Hoare Sámueltól, Baldwinnial, Simon Johnnal és másakkal beszélhette meg a pártok véleményeit. Ezeknek a politikai leckéknek egy napon meg kellett hozniok a maguk gyümölcseit. Mint alkotmányos király,,. Mikor 1935-ben Athén polgármestere egy küldöttség élén Londonba érkezett, hoigy tudassa II. Györggyel restaurációját, & király szabatosan körvonalazta elveit és föltételeit. Nem, mint a royalista párt feje akart uralkodni, hanem, mint vaílamennyi görög szuverénje, mint alkotmányos király, fenntartva a pártok egyensúlyát. Híven elgondolásához, nehéz helyzetben érkezve Görögországba, melynek helyzetét még nehezebbé tette a gazdasági krizis —- arról beszéltek már, hogy kiássák a corint- husi szőlővesszőket — a király olyan kormányt alakított, mely kész volt az amnesztiára. Megtörténtek a választások és a kegyelmi törvényt megszavazták. A király beköltözött palotájába, hozzálátott a rendbehozatásához s pártállásra való disztinkció nélkül fogadott minden politikust, úgy bánva tegnapi ellenségeivel, mint akik talán már holnap legtöbb tanácsadói lesznek. Ez az újítás nem votk mindenkinek a tét. «zésére való. De ennek az ..alkotmányos terupeutiká- nalk" a hatása csakhamar mutatkozott. Tudjuk, hogy mint folyt le Vemzelo« küzdelme a görög dinasztia ellen. A kü'zdelem Krétában kezdődött, a hatalmaik akkori fő megbizott- i ja, György herceg; — a mostani király nagybátyja — és a feketesapkás ember közt, aki azokban az időkben még csak egyszerű bandavezér volt. És a küzdelem 25 esztendőn keresztül tartott. De az epilógus nagyon különbözött attól, melyet e hosszú küzdelem tragikus szakaszai sejtetni engedtek. Venizelos, akit (legyőzött a görög nép akarattá s száműzetésbe ment, egyszerre csudál- kozvn látta a csoda megtörténését: egy Görögországot, melyet alkotmányos elvek szerint kormányoznak. „Isten óvja meg királyunkat!“ Az uj király bölcsem uralkodott. Kormányt alakított s a kormány tagjainak felérészc a régi vemzoLisu párthoz tartozott. Uj korszak kezdődött. II György, akit hivatása az athéni j-xalotihoz kötöob, szerzetesi életet élt és Ikertjét gondozta. Kizöldük újra az egész kert, hogy jövőre újra virágba boruljon. A király szigorú takar ók oevkodáM rendezett be ,s megfiatalkotta palotáját. Az öreg krétai Párisból ahová vissza vonult, két hónappal halála előtt egyik régi barátjának levelet irt a Rufusok küzdelméről s a leveleti ezdkkeil a szavakkal végezte: „Isten óvja meg királyunkat!“ Venizelos a forradalmár, aki még 70 esztendős korában is megkísérelte a forradalmat, a hűség szavaival halit' meg, A király pedig régi köztársaságiakkal kormányoz. És a görög színházi karra gondolok, melynek 5 szájába az öreg Aischilos a következő bölcs szavakat adta: „Az Istenek csak előre nem látható eseményeket készítenek elő.“ Kalapács aSá kerül a világhirü Oppenheimer-gyüjtemény LONDON, (junius hó.) London készül a világ talán legnagyobb művészi aukciójára, amelynek során a világhírű Oppenheimer- gyüjtemény darabjai kerülnek kalapács alá. London, mint ez már köztudomású, a háború befejezése óta legfontosabb centruma a műkereskedelemnek. Sotheby, Christie és a többi nagy aukciócsarnok ci téli és nyári szezon alatt zsúfolásig megtelik « világ minden részéből összesereglett gyűjtőkkel és műkereskedőkkel, úgy hogy igazi nagyértékü és mübccsü képet, szobrot, bútort, vagy ékszert, ma jóformán csak Londonban lehet méltányos áron eladni és csak itt lehet néha nevetséges áron jutni műkincsekhez. A műtárgyak piacát természetesen erősen befolyásolja a közönség változó Ízlése, ez azonban főleg képekre, a 'közelmúlt művészetére vonatkozik. A tizenkilencedik század előtti műkincsek ilyen hangulat- és izlésvál- tozásokat alig éreznek meg, annál nagyobb meglepetések érik azonban az újságolvasót, amikor egy-egy nagyobb aukció beszámolóit olvasva, azt látja, hogy amult század képei és műtárgyainak ára szinte fantasztikus méretekben esett az utóbbi húsz év alatt. Ezzel főleg azokra az árverésekre akarunk célozni, melyek eredményeként nagy csalódások ériek mindenkit aki a századvégi divatos festőinek képeit próbálta piacra vinni. Negy- ven-ötven évvel ezelőtt még három-négy-öt, vagy hatezer fontot is fizettek a vidéki angol nagyiparosok és kereskedők egy-egy Millais-, Alma Tadema-, vagy Landseer-képért, mia azonban ezekért az édeskés vásznakért aligha fizetnek többet harminc-negyven-öt- ven-hatvan fontnál. A mai közönség meg van győződve, hogy ezeket soha senki nem fogja bámulattal nézni s bár tudjuk, hogy különböző korokban a közönség Ízlése erősen változik, miagunk se hisszük, hogy akad még olyan szerencsétlen korszak, amely például Alma Tádém át nagy festőnek fogja tartani. Olyan aukció azonban, mint például az Oppenhcimer-féle, a gyűjtők és műkereskedők százait mozgósítja, mert a világhirü gyűjtő életében még csak gondolni sem lehetett arra, hogy a műkincsek valaha is kalapács alá kerülnek. Mr. Henry Oppenheimer, aki nemrég hunyt el, különösen rajzgyüjteményére vodt büszke. Ezek közül nem egy világhirü s a hires ötszáz rajz, nem kevesebb, mint százezer fontjába került Oppenheimernek. Legérdekesebb talán közülük egy tizenötödik századbeli francia mesternek, Jehan Foucquet- nek a korabeli párisi pápai legátust ábrázoló rajza. A kor művészi szakértői szerint az egész világon mindössze négy hiteles Fouc- quet-rajz található. A másik három Becsben, Berlinben és Leningradban van. A londoni British Museum természetesen mindent elkövet majd, hogy ezt a kincset megszerezze; bár 1896-ban sem tudta már megfizetni, amikor a Malcolm-aukción Oppenheimer gyűjteményébe került. A gyűjtők nagy érdeklődésére számíthat Leonardo da Vinci egy lótanulmánya, Michelangelo Krisztus szobrának eredeti rajz- tanulmánya, valamint Dürer, Rafael és Rembrandt különböző nagyértékü rajzai, amelyeket most egyenkint fognak eladni. A rajzgyüjtemény azonban csak az egyik része az Oppenheimer-kollekciónak; a következő napokon a középkori olasz majolikák kerülnek kalapács alá. A szakértők szerint csak Pierpont Morgan majolika-gyűjteménye hasonlítható Oppenheimer majolikáihoz. Nagy érdekességü az az ónix kamea is, amelyet Oppenheimer 1899-ben a Marlborough herceg gyűjteményéből szerzett meg s amelyről pár évvel ezelőtt kiderült, hogy Benvenuto Ceílini eredeti munkája. esefs a léosusárral... Érdekes uj találmány a viharzó tenger „megfékezésére“ LONDON, (junius.) Ama bizonyos bősz ókori tengeristen aligha lelheti nagy örömét a modern technika vívmányaiban. Azelőtt, ha megorrolt valamiért ia boldogtalan hajlandókra, kollégájával, Aeolus-szál szövetkezve, csak egy kis parázs tengeri vihart támasztott, aztán háromágú szigonyával akkorát lökött a fabordáju gályákon, hogy * menten mindenestül elmerülitek az orditva tomboló tarajos hullámok között. Pusztul sok hajó manapság is az óceánokon, a háznagyságu hullámok ma' is számos emberéletet követelnek — de hová lett a tengeristen hajdani hatalma! Próbálná estik ki szigonyát a mai negyven-ötvenezer tonnás gőz-, motoros- és turbo-elektromos óceánjárók acéllemezein; alighanem csorbult ágakkal1 dobhatná félre! Az általa felkavart hullámok in^ már nem birnak egykönnyen a modern úszó városokkal. Aztán meg — az ember megtanulta — legalább korlátolt mértékben — fékezni a dühöngő tengert, csillap'tani a hullámok haragját. Nagyon régi tengerész-fogás olajat önteni végig a háborgó vízfelületen, hogy a hullámzás hevessége rövid időre csillapodjék. A hullámzó, nyugtáján tenger mujdenképen kellemetlen — ha egyébért nem, az utasok szempontjából, akiken Neptunus tengeri betegség formájában áll bosszút a technikával szemben szenvedett vereségéért. De kellemetlen, sőt veszélyes lehet a túlságosan erős hullámjárás a vizirepülőgépekre is, mert a vizen (tovarohanó nagy szárnyas alkotmány sokkal érzékenyebb a hullámok dühe iránt, mint a lassabban haladó, robusztusabb szerkezetű hajó. De van mód, amivel a nekiszilajodott tengert ilyen alkalmakkor hathatósabban is meg szelídíthet1 jüke? A kérdés különösen azóta időszerű, mióta egyre több figyelmet szentelnek az óceánfeletti légiforgolomnak és a mesterséges tengeri repüllőkikötők, az acéá- betontestü úszó-szigetek álma mind tisztábban kristályosodik ki ,a tervező mérnökök rajzasztalán. A természetallkotta szigetieket maga a természet védi a hullámok ostroma ellen, mikor rendíthetetle nül <xht ap.v.zt</tta az óceán ágyának szxkJafcrurkélic/. Az. an tórkéz-gyártotta mrvtenséges szigetnek azo.1 ban nincs ilyen szilárd talapzata, *z csak egy lehorgonyzóit, víz szánén lebegő ingatag tutaj, amelyet az enrtómek magának kelj oltalmaznia a hulláin csapások ellen. A hatalmas Neptunus már «noii L-, dia dailmazan szigonyát, hogy nekirontson a zsenge, uj emberi alkotásnak és birodalma fenekére sodorja. Ám egyszerre csak — ime! — szitkozódva hátrál, eldobja fegyverét, hullimgörgetegci vósztjóslóan bömbölve, de tehetetlenül torpannak meg az acél- sziget partjai előtt és úgy látszik, mintha fejvesztett meneküléssel vonulnának visszafelé. Mi űzi vissz« őket? Nem valami szilárd, kőből, betonból vdló töltés, hublámtörő, még engesztelő olajreteg sem, hanem a puszta — levegő: Angol és amerikai szakértők javaslata az úszó szigetek védelmére, a hajózás és az óceánfeHetti légjárás megkönnyítésére a sűrített levegővel dolgozó hullámtörő-készülék. Az egyik legtekintélyesebb angol aviatikái szaklap részletesen ismerteti a tervet. Kis mél'ysógben hosszú csövek védőhálózata öleli körül az úszó sziget partjait. A csövek fala számos lyukkal van keresztülfurva s azokon nagynyomású sűrített levegő zudul ki a vízbe, hatalmas erejű örvényeket kavar benne s ezzel szinte szilárd falat alkot a tenger ben, melyből visszapattannak és elsimulnak a hullámok. Nem egészen mai gondolat; más változatban már a németek is felvetették; régebben p>edig többk között Brasher amerikai mérnök akart ezen a módon kikötőket védeni a hullámverés pusztításaitól. Úgy látszik, a szakértők most komolyan foglalkoznak a találmány megvalósításával s hir szerinte, kicsinyített modellben ki is próbálták — igen jó eredménnyel. A vizalatti csövek nyílásaiból -kiáramló nagynyomású le- vegősugarak olyan erélyes csillapító, fékező hatást fejtenek ki a hullámokra., hogv a sziget, vagy a kikötő mellett vizreereszkedő repülőgépek még erősen viharos időben is minden baj nélkül1 kockáztathatják meg a leszállást. A csillapító hatás természetesen cs>ak átmeneti: addig tart, amíg a légsugarak dolgoznak, de ez elegendő ahhoz, hogy a repülőgépet, vagy a hajót a viharban a tengeri manőver legnehezebb részein átsegítse. Kérdés persze, hogy nagyban hogyan válik majd be az eljárás — mennyibe kerül. (Ami végeredményben minden találmány és újítás legfontosabb próbaköve . .. Annyi bizonyos azonban, hogy a szakállas tengeri kényurnak hovatovább bele kell; nyugodnia. hogy az ember újból érzékenyen megnyirbája hatalmát. törvény teljes román szövege, magyar fordítása é? a törvény magyarázata 20 lejere kaobató az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. SzőlSbirtoko* tokát, szeszgyárosokat, borkereskedőket ezdek-o törvény. Vidékiek 25 -ejt küldjenek be tőszóén, vagy pos'abrivegben.-V •/,; -- !' r~ÉT itta r* ,§ A NAGY HkGYh R SORSKEFDESEK A KÖLTŐ PRÓZAI ÍRÁSAIBAN * Athenaeum. Ára kötve 132 lej. Könyv - napon 93 lej. Kapható rövid ideig még könyvnapi áron (később drágább lesz) az Ellenzék könyvosztályában, P. Unirii.
