Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-05 / 153. szám

1936 fullus 5. BEEBN1ÉK 7 A zsidóság helyzete a modern világban Cikksorozat a paieszh'nsst zavarokkal ujrafelvetődött zsidó kérdésről Ma: KILYÉNIJÓZSEF A nagyvárosi élet hatása a zsidóságra Az előbbi fejezetekben rámutattunk arra, hoigy a világi zsidóságának milyen hatalmas százaáákorányu tömege ki kik a nagyvárosok­ban. Vázoltuk azt is, hogy ez az elhelyez­kedés az utolsó évszázad változásának gyü­mölcse. Most vizsgáljuk meg Ruppin, jeru- zsáíemi egyetemi tanár megfigyelései nyo­mást, hogy a modern nagyvárosi életnek me­lyek azok a karukteriszikkus megnyilatkozá­sai, melyek a zsidóság életére befolyást gya­korolnak. Az alábbiakban nehány pontba foglalva dr. Ruppannak a jeruzsálemi egye­temen tartott hébernyelvü előadásai szövegét idézzük rövidített formában: a) A nagyváros fteloszäatja és megsemmi­síti az addigi szoros gyülekezeti életet, meg­szűnik az egyéni érdeknek a közösség érdeke alávaló rendelése s vele együtt a tradíció kö­tőelemének sok egyéb vonása. A nagyváros­ban az egyén a saját maga utján bakid, ezt a közösség tílgyre nehezebben tudja, kontrol­iakra s ez az ut «gyre erősebben a zsidóságtól való eltávolodás felé vezet. b) A nagyváros megkönnyíti' a zsidóság útját a tudományos haladás, a középiskolák és az egyetemek látogatása és végzése felé. c) A nagyvárosban nagyobb a lehetőség arra, hogy gyors és nagy üzletekkel hama­rosan exisztenciát és hatalmat teremtsen a magja számára az egyén — ítermészetesen ugyanúgy megvan a lehetősége annak is, hogy a hirtelen szerzett vagyon percek alatt | porráváljék. Ez megváltoztatja, a kisváros és a faki életének nyugodt tempóját s a zsidó el etében az eKparosodás és a kereskedellem szelleme bizonytalanságot, nyugtalanságot és gyűlölködést hint el. d) A nagyvárosok kulturáltabb tömegeivel együtt a zsidóság is nagyban korlátozza a születések számát. e) A nagyvárosban könnyebben közleke­dik a nemzsidó elemmel s így a nagyvárosi elet a nemzsidó egyedekkel való gyakoribb vegyesházasság felé vezet. f) A nagyváros zsidósága könnyen elveti a regi zsidó tradíciókat s lassan a nagyvá­rosi zsidó vallási közösségek körébtin egyre többet hallunk vallási közömbösségről és ateizmusról beszélni'. A nagyvárosi környezet teljesen megvál­toztatta azt az élőiét, melyben a kisváros és III. a falu zsidósága ék. A nagyvárosi élet befo­lyása, alatt a világ zsidósága, mely még a XVIII, század végén is valilási, kulturális kö­zösségben elit, ma csoportokra, érdekközös­ségekre tagolódott, melyeket már a régul szel­lem ereje nem tart össze a régi erővel. A nagyvárosi zsidó mentalitása, mely megfelel a modern nagyvárosi ember általános men­talitásának, távol van a falu és kisváros zsi­dóságának lelkülletétől. A zsidóság városiaso­dása a tradíció kötőerejétől való távolodást jelenti s a tradícióktól guzsbakötött zsidó helyén a senbadgondolkozó zsidó jellemzi a nagyváros zsidóságát. A zsidóság városiasodásának menete ónnal gyorsabb, minél kevesebb olyan hatóerővel találkozunk, mely ennek akadályában közre­működne. így ott, ahol a nagyvárosban nem találjuk meg a igpttóképződóslti, az elvárosia- sodás folyamata gyorsabb, a beolvadás a kör­nyező népesség körébe erőteljesebb. Erre ■legjobb bizonyságot Hamburg statisztikája adja, ahol a getitónélküli zsidóság körében a világvárosi zsidóság vagyesházassági szám­aránya, a legerősebb. A zsidóság megoszlása a kultúrkörök szerint Azokat a területeket, ahol a világ zsidó­ságának nagy tömegei laknak, kultúrkörök és gócpontok szerinti négy csoportra oszthat­juk: i. Nyugat- és középeurópai kör. 2 An­gol és amerikai kör, annak gyarmataival együtt. 3. Keleteurópai kör, Szibériával együtt. 4. Kelet, a közelkeleti országok s a velük egy kulturfokon álló északafrikai álla. mok. Ennek a beosztásnak alapján azt tartjuk, hogy a világ mintegy tizenhatmilliónyi zsi­dóságából az első körre esik 16.1 százalék, a másodikra 31 százalék, a harmadikra 46.x százalék, míg végül a negyedikre csak 6.8 százalék. A mult század hetvenes éveiben .a világ zsidóságának még csak 25 százaléka él maga­sabb kultúra körében, mig 1930-ban már 47.1 százalék lakik ugyanebben a környezet­ben. Ez az arányszám. azonban erőteljes to­vábbi tíimelkedést mutat, meri hiszen a világ­háború befejezése óta a közelkeleti, de külö­nösen a keleteurópai államok a demokrati­zálódás és a kulturhaladás gyors útját szalad­ták be, melynek révén egyre nagyobb zsidó ■tcrr-.rrTgr.^j.-r, ajnfiae a fészke ura, rsraeeft, liarsonyos £&s*cS*or... ime ez az eredménye—az összes előkelő párisi hölgyek által kaeznált­/\DIi EMOR iUn/3 etB4Si5»aaní CREME és PUDER rendszeres használatának. Dr Curie Alfred híres formu­lája alapján áhifják elő. Egyetlen szépségápoló-készitmény, amely nem elégszik meg o szépséghibák eltakarásával, hanem alaposan és tökéletesen eltávolítja azokat. CREME ^yTUÍUS !ü ,?§ PIUSES KOzep 00802 l£l 60 NAGY DOBOZ LEI 110 LERAKAT: SOC. GÉN PARFÜMÉRIA. BUCURESÍl. STRADA LUTERANA No. 6, Csokis ezek o kozmetikai készítmények vannak 0 Közegészségügyi Minisztérium által engedélyezve­nqptömegek kerülnek magasabb kultúrájú népközösségek közé. Eminek a megállapiilásnak nemcsak statisz­tikai érdekessége van, hanem ez szoros össze­függésben áll előbbi megállapításainkkal is, ahol) reámutatlunk arra, hogy a nagyvárosi légkör ás a magasabb kultúra környékezte területek szelleme és általános lelkisége mi­lyen erős befolyást gyakorol az asszimiláció gyorsaságára. Magasabb kultúrkörben a zsi­dóság sokkal könnyebben engedi elveszni a zsidó nyelvre és a régi héber irodalomra ala­pozott egyéni kultúráját és tradícióit s nagy intenzitással ölti magára a környező maga­sabb és elevenebb kuilturközösség szellemének jegyeit. Legjobb példát erre a keleteurópai származású és amerikai letelepedésü zsidóság adja, mely egyetlen generáció alatt nyelvé­ben, külső megjelenésében, ruházkodásában, tradicióiban, műveltségében gyorsabb fejlő­dési utat* 1 szalad meg, mint az orosz zsidó­ság hosszú évszázadok alatt. A nagyváros mellett a magasabb kulturközösség a világ zsidósága asszimilálódásának leghatalmasabb melegágya. A zsidóság megoszlása a nyelvi közösségek között Az örök vándorlás onszágutján élő zsidó­ság hamarosan megszokta, hogy nyelvében alkalmazkodnia kell ahhoz a közösséghez, melynek körében él. Már a jézusi korban nem egyedül a héber a világ zsidóságának I anyanyelve, mert hiszen már krisztus előtt 270-ben Ptolemaios Philadelphos király ide­jében hetven tudós férfiú Fárasz szigetén el­készíti az ószövetség görög fordulását, amit az alexandriai zsidóság a zsinagógáiban hasz­nált. Abban az Időben, amikor a zsidóság ere­je az orosz.lengyel határra koncentrálódik, alakul ki és főkép terjed el erőteljesen a jid­dis, az akkori zsidó világnyelv, mely ima már, amikor a nyugati kulturnépek nyelvei a kereskedelem és iparélet terén abszolút fö­lényt b.ztositottak a maguk részére, lassan, de erőteljesen csökkenőben van. A maga­sabb kultúrkörben élő zsidóság igen nagy százaléka egyáltalában nem beszéli a héber nyelvet, sokan még a vallásos nevelés kap­csán is keveset tanulnak s ebből is még ke­vesebb marad meg az életre s ugyanilyen csökkenő ereje van a jiddisnek is. Ma a viliág zsidósága anyanyelvként majd­nem mindenütt a környező ország nyelvét beszéli. Áll ez különösen azokra az orszá­gokra, ahol az iskoláztatás kötelező. A szláv nyelvek körében él a világ zsidóságának 40 százaléka. Alig valamivel kevesebb a száma azoknak, akik a német, angol, francia nyelvi és kulturközössésgiek terén élnek: 38.5 száza­lék. Angol 3x3 százalék, német 5.4 száza, lék, francia, x.8 százalék. A világ zsidóságá­nak 6.3 százaléka^ él a román nyelvi közösség keretei között, mig összesen csak 9 százalék él az indogermán nyelvé közösségek csoport­jain kívül, akik közül 3.3 százalék a magyar, 4.7 százalék az arab és 1 százalék a török nyelvi közösségi területeken él. De tekintettel arra, hogy a zsidóság geo­politikai terjeszkedése ma főleg az angol vi­lágbirodalom érdekkörében folyik s a kiván­dorlás a szláv nyelvi területekről elsősorban szintén az angol nyelvi területek felé tendál, következi’.ietésünk nem lesz helytelen, ha megállapítjuk, hogy nehány évtized múlva az angol nyelv lesz az első s lassan elfog­lalja azt a vezetőszerepet, melyet ma még a különféle szláv nyelvek együttesen töillenek be. — Továbbá tekintetbe véve azt az ismert tényt, hogy a zsidóság nagyon gyorsan és jól tanulja meg környezetének nyelvét, megálla­píthatjuk, hogy a nyugati kulturközösség és nyelvi átluasonulás a zsidóság elidegenedésé­nek egyik figyelmen kívül nem hagyható té­nyezőjévé vált. POLGÁR! BALLADA Irta: ILLÉS ENDRE Tóith Gábor pénztáros ur ötvenötéves volt- Szeme alatt már táskák emelődtek el. Két lapos, széles táska, mint az öreg levélhordó­ké. Az állla megvékonyodott, szeme is erősen meggyengiilt. Sárguló, vékony bőrére egyre karmosabb fogalmazásban inla titkos ítéletét a múló idő. Meghajolva járt. Munka közben két szemüveget is kellett használnia. Olyan sokszor csalódott már, oly sok hite halt meg, de egy büszkeség töretlenül élt még benne... Az ernyője. A régi hü barát. Ezt a titkát nem ismerte senki. A bank csak annyit tudott, hogy a pénz­táros ur bogaras vén szamár. Rekkenő ká­nikulában is magával viszi az ernyőjét. — Mert hátha esni fog, uigy.e, Tóth bá­csi? Csak mosolygott a csipkelődéseken. 2. Tulokban úgy érezte, a kopott, foszlott ernyő valami bűvös hatalommal védi őt az élet próbáratevő nagy gonoszságaitól. Nem... Mégsem szabad panaszkodnia... Akármennyién is előzték meg. S ha igazgató is lehetne már régen... Mégsem szabad pa­naszkodnia... Itt az ernyő! Ernyővel indult el reggel a hivatalba, ha sütött a nap. Ernyővel a karján bandukolt a bank felé, ha ólmos, októberi felhők fe­nyegetőztek az égen. Esernyőjét nem hagyta el soha. Ezen a reggelen sem. Nyári felgyulásra készülődtek már az Er- zsébet-téren a virágágyak. A villamosok éles csengetéssel és zsúfoltan robogtak a kLsopört reggeli utcákon. A nap, minit az óvatos gyúj­togató, lopódzott mind feljebb a felhőtlen magasba. A pénztáros ur mksem sejtve; fordult be a fiók,épület öblös, nyitott torkú kapuján. A küszöbön már kopottak voltak a széles kő­kockák. Harmincegy éve dolgozott itt. Har­mincegy év alatt az ő lépései is koptattak valamelyest ezeken a kockákon. Benyitott a tisztviselők külön, hátsó ajta­ján. Levette a kalapját, alá ja akasztotta er­nyőjét. 3­És jött a délelőtt. Lassú morzsolódásban a mindennapi munka. A váratlan ütés 'tizenegy órakor érte. Próbakép összeadta aznapi kiadásait. Meg­nézte a kasszát is. Először nem iß akarta elhinni: nem... ez lehetetlen... A hevenyé­szett, mérleg szerint egy tizes címletű rész­vény hiányzott a rekeszből. Csak tévedés lehet. Újra számolni kezdett. Bizonytalan szeme elé biztosabban nyer­geké fémnyelü, régi szemüvegeit. Megadó sóhajjal nekivágptt a hatallmias számoszlop- jj nak. Most már fent kezdte s lefelé indult. Ceruzájával figyelmesem bökdöste az egyes , tételeket. így rájön talán a hibára. Nem jött rá. A rekeszt, az asztalt, a pénztárt kutatta át. Észrevétlen egyre erősödve örvényleni kezdett benne a félelem: Úristen, csak nem tévedett? A tizes cimletat adta volna ki a közönségles helyett? 4­Most a másik jegyzék után nyúlt. Keze reszketett, ceruzája táncok. Alig tudta le­im i a számokat. Meredten nézile végül az eredményt. Változatlanul az előbbi volt. Mégis? Közönséges részvény helyett tízest adoitit valakinek? Alig lehetett már efelól kétsége. De azért még harmadszor is fölébe hajolt a naplók­nak. És negyedszer is. Meg ötödször. Legalább valami felszabadító szó jönne... De nyelve felmondta a szolgálatom. Szeder­jes, elkékülő ajakkal! nézte Írásait... És jöttek az órák, súlyos, ólmos, kínos percekkel. Csak a felek közül nem jött vissza senki. 5­Jött a déli zárllat is, a megfellebbezhalet- len ítélettel. Mint vigyorgó ördög csemeték nyújtogatták tintás nyelvüket a számok: hiány! S jött a telefonüzenet a központból: Tóth pénztáros urat kéreti a vezérigazgailó ur. Tiz percig volt bent a párnázott, kettős ajtó mögött. Aztán kiszédült. Homlokán végigcsurgott a verejték, szemébe fojtó füs­töt csaptak a szavak: — A felét ez egyszer elengedjük, de a másik felét hat egyenlő részletben levonjuk! Ez volt a végső ítélet. Már künn állt az utcán. Füstölgő járdák­kal' lobogott körülötte & nyári dél. Egy sváb asszony kosara a sarkon teli volt szegfüvei. A nap a legstabilabb arany devizában szór­ta könnyelmű ajándékát. A járdán megkoppant az ernyő. Kéthónapi fizetés monoton g.yászinduló­ját kopogta. 6. És a pénzáros urban egyszerre feldebbent a keserűség. Hát ilyesmi is történhetik vele? Hiába minden elővigyázatosság? Hiába az óvatosság. Felemelte 'karját, megnézte öreg ernyőjét. Hát az ilyen esernyővel — ha napsütés­ben, ha kánikulában is hordja az ember — csak eső ellen lehet védekezni? Nézte a megpróbált, fakult régi társat. Hasznavehetetlen és ócska volt, olyan tö­rött és foltozott, akárcsak ő maga. A pénztáros ur felemelt karja ekkor gör­csösen megrándult. És ott, az olvadó nyári délben, a napfény fortyogó tócsái között ingerülten vánszor- gó férfiak, könnyű nyári selymeikben is el­nehezült nők tömegében kiállt a járda szé­lére, az ötvenöt év visszalobbanó erejével, ! lázadó hatalmas ívben a robogó kocsik, tül­kölő aultók, puffogó motorbxiklik alá dobt3 a régi ernyőjét. Az emberek megálltak. Értetlenül nézték a roggyant. kissé eszelős öregurat, aki er­nyőjét egy teherautó elé dobta. A teherautó soffőrje visszanézett, nem ér­tette a dolgot, káromkodott. Egy rikkancs a fejét ütögette és röhögött. Ő azonban mindezt már egyetlen pillan­tásra sem méltatta. Olyan szerencsésen Ki­rakodott be a járda futószalagjára, hogy az emberek egy pillanat a,laüt elsodorták. Visz- sza sem nézett. A törött, megzöldülő ernyő maradt csak az ut közepén... Senki nem tudta, írui történt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom