Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-05 / 153. szám
— ELLENZÉK 10 3 6 Juli ii m 5. son érnek, az külön hamis esküért is megkapja a mag<iét. A leghirhedtebb gangs.: te re két is, akikre remek szervezetüknél fogva nem lehetett rábizonyítani semmit, a: ailón keresztül fogták mry a szesztilalom idején. Költekezésüket megállapították, legális jövedelmet nem tudtak kimutatni. A gyilkost tehát, akire a gyilkosságot nem lehetett rábizonyítani, adócsalásért becsukták hat évre. A korrupció itt sem hiányzik. Egy magyar ismerősöm autóvezető igazolványt akart kapni. Odaállt vizsgázni vezetésből, de a rendőrtisztviselő, akit a kocsiján vitt, agy vélte, hogy bizonytalanul hajt. Háromszor állt oda sikertelenül a vizsgára, végül kétségbeesve kérdezte meg bensziilött barátait, mi az ördögöt csináljon. Azok el is látták tanáccsal. Megint elment vizsgázni és a rendőr- tisztviselő előtt véletlenül leejtett egy tirdolfáros bankót. Mingyárt megkapta az igazolványt. Most mór vígan mehet este lokálba. A divatos brig most a Rainbow, vagyis szivárvány. A Rockefeller-Building tetején van, hogy hetvenhatodik emelet-e, vagy hatvanötödik, azt már elfelejtettem, de tiz emelet nem is tesz különbséget. Nagyon szép hely a Rain- bow, a zene tökéletes, a közönség elegáns. Az asztal mellől, ha jó asztalt kap a: ember, le lehet látni az irdatlan, messzi, gigászi fényöceánra, amelynek Newyork a neve. Hát a magyarok mit csinálnak New- yorkban? Veszekesznek. Sajtóban és közéletben. Itt sem férnek össze. Hiszen azért magyarok. A Huedin-i várban mesél a szél! Erős szél bujdogál és bágyadt napsugarak táncolják körül a Huedin-i vár tarka fedelét. Nagy munka lehet, mert a hires lovagvár teteje nem olyan rendes tető, ott fel és le kell szállni a napsugarának, ki kell ugrani a csipkés ter- raszokra, be keLl kukucskálni a magas torony alatti kicsi toronyra, nem lehet elfelejtkezni a Hunyadi János egykori vizi malmáról se, sőt a giz-gazos, mély vársáncot is körül kell aranyozni! A nap megteszi kötelességét, csudálatos szint ad a legszebb várnak, az ember földbe gyökerezett lábbal áll a magas felvonó hídon és nem tud szóhoz jutni a csudálkozástól! Hát igy tudtak akkor építeni? Ennyi szépet, érdekeset összehozni? Ilyen vagyok! Hirdeti a ma is jókarban tartott lovagvár, de ez csak a külsőm, ha tudnád mennyi minden rejtelem van bennem! — A szél csendesen lóbálja a várkert fáit, itt-ott megnvikor- gat egy-egy ajtót, megzörrent egy-egv ablakot és mond sok érdekes mesét! A szél öreg fiú, régóta fujdogál itt a hegyek között, sokat látott és hallott, most úgy várja, hogy elsuttoghassa. Meg is kezdi, a várudvaron megáll egy kutnál. 4—5 méter átmérőjű 30 méter mély kút, oldala szépen kirakva kővel, melyet sűrűn borit a zöld, bársonyos moha. Úgy volt, hogy régesrégen nem volt vize a várnak, a vár ura kiadta a parancsot, hogy fakasszanak vizet! De minden hiába. Tovább ment: ha a rabszolgák közt valaki vízre bukkan, felszabadul! Ali és Ibrahim, két török rabszolga meghallották a csábos szót és elkezdtek ásni. Sokáig-sokáig dolgoztak, szakáluk megfehéredett, erejük megíros- kadt, de maguk előtt látták Konstantinápoly félholdas templomait s uj erőre kaptak. Végre 30 méternél vizet találtak. Ali az örömmámortól vagy pedig fáradtságtól, de belészédült a kútba. Ibrahim egyedül nyerte vissza szabadságát. A kuttal szemben álló várfalra török betűkkel vésett valamit, ami most is látható s ami állítólag azt jelenti: „Vizetek az van, de szivetek nincsen!“ Tovább mesél a szél, ez itt a szerencsétlen, lefejezett szép Hunyadi László születési helye. A csipkés bástya felső folyosóján vájt széles padka, szegény Szilágyi Erzsébet nem is gondolta, mikor itt babusgatta aranyszőke, kicsi fiát, hogy jaj, mi vár rá! — Az egyik kicsi toronyszoba Kapisztrán János egykori cellája, megvan az imazsámoly és a kereszt helye, sőt a kandalló egy füstös része is, látszik az áruló rés, mit a tanácsterem falába vájt, hogy hallhassa az országos dolgokat. Itt most denevérek tanyáznak s a lépése zajára ijedten repülnek össze-vissza. A szél szívesen zörgeti e négyszögü bástya legnagyobb termének ablakát, ez az aranyos szoba! Talán a kincses terem? Nem. Akkor aranyos volt a nők neve s ez a nők lakosztálya volt. Itt-ott érdekes kiugrók a falba, ott ültek a nők és fontak, a legnagyobb kiugrón a vár úrnője, ki mesélt nekik. Ónkarikás ablakok, mozaik padló, rokka, mese, hol vagyunk mi ettől? A gavallér szél fájó szivvel bár, de tovább mesél, az egyik folyosószerü terem falán halványszinü freskó körvonalai, ez itt suttogja, régi szerelem emléke. 1444-ben Luxemburgi Zsigmond ide jött a várba, meglátott itt egy szép erdélyi leányt és nyomban szerelemre gyulladt, mint a kép mutatja, elküldte gyűrűjét neki. De a lány visszautasította! Úgy látszik megbánta, mert a másik képen már ő küld gyűrűt szerelme zálogául. Utolsó kép szerint Szibinyáni Jankó, az ő fia vadászik és egy vaddisznót szúr le egyedül. Tovább-tovább, muzeum, cimerek, edények, vas- és kődarabok, golyók, lándzsák, koporsók. Itt van Török Já- nosné, a szép Balassa Borbála, kit az ura hűtlenségéért lefejeztetett. Jaj, hamar menjünk innen. A díszes-oszlopos, gyönyörű terem, a tanácsterem, teljesen újra restaurálva, egyik sarkába csapó ajtó, lenn létra, alagút, mely Déva várán át a Szentpéteri helyhez vezet. Végül a börtönök, egy kaszabörtön, most szelíd kis pince, a kaszák helyén krumpJuHits 15. hajnala * Székhely és irodák az ország minden városában. Ha azt akarja, hogy BRAZÍLIAI MÓDSZER szerint szétosztott sorsjegye legyen — valamint a játékosokkal törődő szolgálatban legyen része, úgy vegyen azonnal sorsjegyet az AURORA nagy sorsjegyáruda egyik székhelyén. Julius 15.-én a XI. Sorsjáték I. osztályának a húzása. ENCSET ES MILLIÓKAT Jog Önnek hozni, ha SORSJEGYÉT« nagy Sorsjegyárudában veszi. lit tart itt az ör. És egy másik börtön, melynek tátongó feneke azt hirdeti, hogy ott csapó ajtó volt s azon át dobták le az elitéltet a vár alatti vadállatok kertjébe. Most ez is szelíd, szinte mosolyog a falaira futó folyondárra. Az udvaron vagyunk, itt megcsendesedik a szél, esteledik. Leim a város olyan, mintha tele lenne világitó Szent János- bogarakkal, mig fenn a vár áll komoran, vigvázón! Egy-egy denevér repül fel csendesen, kísértetiesen, a nagy torony ablakában megjelenik egy öreg bagoly és huhogni kezd. A hangulat megejt, sietünk az egykori felvonó bidon át, nehogy felhúzzák elölünk e láthatatlan vári lakók! H. E. Kihallgatáson Dzsingisz khánnál PEKING, (junius.) Még mielőtt a fű 'kiütközne st végtelen mongol legelőkön és a szél elfujná teljesen a hó maradékát a halmok északi oldaláról, sokezres tömegekben zarándokolnak arra a szent helyre, amelyről azr tartják, hogy Dzsingisz. khánnak, a nagy mongol hódítónak hamvait őrzi. Ez a hely az úgynevezett Ordosz, vagy Ortosz, vagyis azoknak a törzseknek tartózkodási helye, amelyek a nagy khán udvarához, tartoztak. Ezekben a törzsekben élénken él a nagy temetésnek emlékezete, amelynek misztikus pompája sokban hasonlít Attila temetéséhez. És éppen úgy, mint Attila temetkezési helyének tekintetében, itt sem egységes a hagyomány, mert állítólag mégsem az Or- dosz területén temették el Dzsingisz khánt, hanem messze északon, Külső-Mongóliában. Nem vagyok hivatott arra, hogy ezt a kérdést eldöntsem, annál kevésbé, mert a mongolok csak egy helyen tartják évente kora- tavasszal, a nagy szertartást és ez a hely nem Külső-Mongóliában fekszik, hanem Ordoszban: Idzsen Horro -fain-ban, amit különben Horogénak is neveznek. Horoga a fejedelem udvarát jelenti és ez a mongolok egyetlen zarándok helye. Ide nem a lá- m-avallás szentélyei hozzák a zarándoklókat, hanem egyedül a mongdl' nemzeti műk, amelynek tudata egységesen ál a szétszórt és egymásról vajmi keveset tudó mongol törzsek körében. Tudomásom szerint, én voltam az első fehér ember, aki rósztvett a különös szertartásokon, amelyeket a nagy tavaszi zarándoklat idején Horogában tartanak. Ennek meg is van az oka. Ordosz hallatlanul vad vidék, a hegyekben rengeteg » mindenre elszánt betyár és különösen a zarándoklat idején portyáznak tömegesen a rablásból élő fickók. Betyárvilág Ordoszban. Ennek a betyárvilágnak meg, van a magyarázata. A kinaiak, a Sárga-folyó felől, évszázadok óta mindinkább északra hatolnak, eke alá veszik a legelőket, aminek következménye az, hogy a mongolok állattenyésztése visszaszorul a silányabb legelőkre, viszont a kínaiak sem tudnak annyit kihozni a földművelésre tulajdonképpen kevésbé alkalmas feltört legelőkből, hogy tisztességesen meg tudjanak élni. Az Ordosz vidéke, amely valamikor a gazdag mongol törzsek kövér nyájainak volt hires országa, ma az éhség és a banditavilág haza.ja. Ez akadályozza meg az utazókat abban, hogy ellátogassanak Horogíba, a tavaszi nagy ünnepségek idején. Pedig ez a hely aránylag közel- esik a „civilizált“ kínai lakóhelyekhez, hiszen légvonalban alig több, mint száz mérföldre van a nagy Sárga-folyótól. A kínai határtól kezdve nap-nap után porvihar akadályozta utunkat. A felszagga- tott legelők alatt lévő homokos réteg a száraz, tavaszi szelek idején felszabadul és hírhedté teszi az egész környéket számú mszerü orkánjairól. A jól záródó, szoros mongol ruhákon keresztül is áthatol a por, fogunk között állandóan csikorogtak a porszemcsék és az ételünk mindig meg volt jól sózva- mongol homokkal. Háromszor keresztezték utunkat banditák, de mindannyiszor hagytak bennünket békében továbbmenni. Mongolok voltak, gubancos apró lovakon jártak, vágtában leptek meg bennünket és úgyszólván abban a pillanatban álltak meg lovaikkal, amikor már úgy látszott, hogy ránk ugratnak. — Mi csak 'kínai kereskedőket fosztunk ki, — jelentette ki önérzetesen Árás, az egyik hires mongol betyár. Igaz, mongol nyelven kiállított útleveleinket elolvasni nem tudták, de én zengzete- sen felolvastam előttük a cirkalmas okmányt és mongol úti-társammal együtt a szokásoknak megfelelően, udvarias formában adtam elő utazásom célját. A téli hidegtől megkeményedett arcom, a piszok, amit szántszándékkal hagytam a bőrömön, — és nem utolsó sorban mongol tudásom — teljesen elhitették a betyárokkal, hogy magam is mongol vagyok. Jószerencsét kívántak további utamhoz és gyakran megjegyezték: — Szerencséd, bátyám, hogy nem vagy a hájas kinaiak közül való, különben nem hiába várnának rád az éhes kóborkutyák. A nagy khán sátorában. Utunkon sem jurtát, sem sárból készült falut nem találtunk, de mindig többen csatlakoztak hozzánk. — Végül egy dombról elénk tűnt Idzsen Horo, szürke, kerek nemez sátraival, kékernyős, kétkerekű utazókocsijaival és a földbe vájt nyomorúságos kunyhókkal, amelyeknek tetején kerek nyílásból szállingózott a vékony trágya-füst. A helység közepén volt a szent udvar, ahol a nagy khán ereklyéit tartották. A szent hely közepén áll Dzsingisz khán -sátra, tőle jobbra ven a nyilak és fegyverek jurtája. Ebben szmezüst ijjakat, fegyverzeteket és ezüsttel kivert nyergeket láttam. — balra a nagy sátortól, a kis-császámőoek, Tángo hercegnőnek a sátra áll, a hagyomány szerint ő ölte meg Dzsingisz khánt és miután tőrét a nagy uralkodó szivébe döfte, elmenekült a Sárga-folyóhoz és a vízbe ööte I magát. A sátrak közepén alá a kumisz szent kocsija, a csipős kancatejé, amely a mongolok nemzed itala. A kihallgatás a nagy khánnál úgy történik, hogy heroldok kikiáltják az érkezők nevét és a kürtösök — négy méter hosszú, mélyen bőgő hangú kürtökön — jelt adnak. Azután megszólal az udvari emberek kórusa, ősi dicshimnuszokat recitál és énekel a- nagy khán dicsőcséges utazásairól, győzelmeiről és azoknak kiválóságairól, akik a szent helyre érkeztek. Előzetesen leadott jelentkezésünk alapján rólam ezt jelentették: — Nagy barátunk, az utolsó mongod a legtávolabbi pusztán; amely fölött minden este a nap leáldoz, a rettenthetetlen harcos es a nagy Írástudó, aki még a csillagokban és a homok porszemeiben is betűket iát és értelmüket megfejti előttünk . . . A kumiszból valamennyiünknek innunk kellett, még pedig ugyanazt az ezüst serleget használták erre a célra az összes látogatók. ,, A nagy khán sátrában ezüstlemezekből készült oltárt láttam, amely tuiajdonkép- ezüstládi-ka volt, az uralkodó állítólagos ereklyéivel. Az ezüstlemezeken látható írás „Külső- és Belső-Mongólia hosói“-nak ajándékáról tanúskodik. Ez a kifejezés bizonyltja, hogy az ereklye nem régi eredetű, legfeljebb háromszáz éves. A zarándoklat utolsó napján két szent fehér tevét fogtak abba a kocsiba, amelyre felrakták & nagy khán sátrát, mig -a többi ereklyét lovak vitték el erről a helyről, különböző lámakolostorokba, ahonnét minden évben, kora tavasszal Idzsa Horoba hozzák, a mongolok szegényes zarándokhelyére, az „egyszer még visszatérő“ Dzsingisz khán utolsó udvarába. H. Torgny-Lampson. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. .4L kisebbségi és emberi jogok elöharc&sM*
