Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-26 / 171. szám

\

/

Ellenz fi*

I U 3 (). Július 2 0.

—mm«*« !■ mwmiii’ra

Kuszkó István

Ma kaptam leorlet feleségétől: lohají Nagy Irmától, abban értesít, hogy halállá előtt két héttel, szép, meleg nyári napon sétaközben egy pohár hideg sört ivott, másnap rosszul lett, két hétig küzdött, de már nem volt orvosi seyütség — meghalt. Különös játéka a sorsnak, hogy egy munkában eltöltött hossza etetnek kioltásához elég egy pohár sör is.

Nagy szomorúsággal töltött el a jó

Iinnak távozása. Ha visszagondolok a zép múltra, az eltöltött félszázadra, a szép életre, a hangulatos, kedélyes napokra, melyekig egymás mellett töltöttünk, nagyon elszomorít, hogy búcsúznunk kell egymástól a világ sodrásában.

'Kuszkó István egyszerű közkatonája volt az életnek. Amit tett, amit dolgozott, ahhoz szivétdelkét, egész szorgalmát adta. Amihez nem értett, azt megtanulta és mellete voltak a jó emberek, akik segítették és vezették.

őszintén mondhatom, hogy az Ellenzéknek nem volt hivebb, odaadóbb munkása. Bartha Miklósért és Ugrón Gáborért minden pillanatban tűzbe ment volna. És a lapért kész volt minden id- dozatra. Dr. Haller Károly nagy szellemével, minden jó és nemes cselekedeténél, a legnagyobb munka-teljesitmé- nyekre maga mellé szólította. És ő készen állt minden pillanatban. Végezte a robot munkát, nappal vagy éjjel, — mindig dolgozott.

Lelkes munkása volt a AC-nak Borbély Gyurkával egyetemben lelkesítették az akkori ifjúságot, úttörő munkát végeztek. Nem állana ott ma az olimpiai versenyek nagy előrehaladottsága, ha nem lettek volna meg a régi múltnak munkásai, kik az alap letevésénél dolgoztak. Albert Károly, aki egyesegyedül tanította az egész város if- juságát tornára. Kuszkó — lelkesítő erejével — mindig mellette állt.

Nyughatatlan lélek volt egész életén óit. Magyarul érzett szivével-lelkével. /I cél elérésénél csak az emberek jóságát látta, ezzel ment karonfogva és ellenfelein egyszerűen keresztüllépett. Nem szeretett összetűzni senkivel s ha elővette őket, az Ellenzék hírrovatában az volt a bevezetője: „Szégyelje magát“.

Nem volt „nagy ember“, nem is akart lenni soha, de odaadóbb. szorgalmasabb lelket alig ösmertem. Mindig a sikerért, az elöhaladásért küzdött, ezért dolgozott.

A Tornavivódánál, az atlétikai klubnál, szépitö-egyletnél, a 48-as egyletnél, a történelmi múzeumnál, az öreg honvédekért, a versenyek előkészítésénél, azok rendezőinél fáradságot nem ösme- rö buzgalommal dolgozott. Sok kirándulást szervezett, tervezett, gyalog, kerékpáron az ország legszebb pontjaira

mondhatom, nagyon kínos volt, de ezzel még koránt sincs vége tanulságos történetemnek.

Timót itt egy kis szünetet tartott. Kutatta a hatást az arcokon. A hatás meglehetősen mérsékelt volt. Az emberek maguk elé néztek és mosolyogtak. A háziasszony arca mintha csodálkozónak látszott volna.

— Az igazi tanulság még csak. most következik — folytatta Timót. — Néhány hét előtt egy másik társaságban fordultam meg. Ott egy igen előkelő állású urnái kerültem össze, aki valamikor hosszabb időt töltött az említett polgármesterek városában. Ottani közös ismerőseinkrőil beszélgettünk s közben gyanútlanul szóbahozom előtte a polgármesternővel való esetemet is. Azt hittem, hogy nagyon mulattatni fogja, ehelyett csak a vállát rándította, majd fanyar mosollyal monda:

— Valóban kellemetlen.

— Több, mint kellemetlen — feleltem én. — Egyenesen lesújtó helyzet volt, mert amit mondtam, az ugyebár nagyon is találó. A színészi pálya mindmáig, megőrzött valamit az egykori rabszolga foglalkozás jellegéből. Bizonyára te is osztod ezt a németemet.

— Ó igen, hogyne — felelte ő, de az arca olyan bosszúsnak látszott, mintha valami személyes sérelem érte volna. Felállt és rövidesen elköszönt a társaságtól. Tőlem azonban elfelejtett búcsút venni.

— No hiszen, maga is jó helyen mesélte el a történetét — támadt rám a mellettem ülő hölgy, amikor magunkra maradtunk.

_ Csak nem? — kérdeztem egyszerre

es vidékeire. Az ezekről kiadott könyvei ma is igen becses emlékeink.

Ma is mosolygok, midőn eszembe jut, hogy kerékpárversenyt rendezett /.ohmra, de nem érkeztek he a nevezések. Az utolsó napon egyedül állott Dunky Uránéi nevezésével. Senki más. A versenyt lemondani nem lehetett, indítani kellett és nem volt csak egy pályázó. v

Este hozzám jön és mondja:

Ne haragudj Sándor, téged beirtalak a nevezésbe, hiszen lehetetlen, hogy egg embert indítsak, holnap reggel légy az állomáson kerékpárral, vonaton megyünk Apahidara. A 20-as kőtől indultok, lyy is volt. Az elindulásnál eyy kilométert elkísértem Dunky Fráncit, aztán szerencsés utat kívántam

neki, visszafordultam. Kuszkó István meg kószö nie színes közreműködésemet, Iwgg megmentettem becsületéi és ketten hazagurultiink. /olau i ismerőseim nagyon várták beérkezésem. Dunky k rémei sajnálkozott s azzal vigasztalta az aggódókat, hogy baleset kellett érjen.

Milyen szép, minő yondnélküli élet indt üdekor! Ma itten fehér hajjal, 77 évvel azon elmélkedem, hogy a 78 éves Kuszkó Pista eyy pohár hideg sör miatt indult el a messze útra, hogy találkozzon Albert Károllyal Borbély Gyurkával, Páska Zoltánnal és azzal a sole régi turistáival és atlétával, kiket meleg szívvel, szeretettel neveli, lelkesített.

Hirschfeld Sándor.

PESTI NEVEZETESSÉGEK — ABBÁZIÁBAN

Színészek, színigazgatók, újságírók,

ABBÁZIA. (Az Ellenzék tudósítójától.! Abbáziáról magyar lapnak riportot írni könnyű és hálás feladat. Annyi hires magyar van itt, mint talán soha. Pesti auto- gramgyüjtők valósággal turkálhatnak nevezetes aláírásokban. Külföldi nagy név ebben a pillanatban Rachmanova, szlávos és hallatlan érdekes fejével, férjével és gyermekével, akik nélkül egy pillanatra sem látható. Sok nézője volt, mikor egy este a Quamero kivilágított oszlopa! között táncolt — természetesen az urával. Mert egyébként visszavonult, csöndes életet él — pihen napozik s látszik rajta hogy kerüli az embereket. S a fürdővendégek tiszteletben* is tartják ezt -a pihenni vágyást, mert nem alkalmatlankodnak a világhírű orosz írónőnek.

Abbázia leghangosabb strandja a Lakatosszanatórium fürdője, a Bagno Parenzo. Ta. ián azért, mert itt strandol a legtöbb magyar. Mert ahogy egy fiumei ur rosszmá- juan megjegyezte:

— Ha egy társaságban húszán vannak és azok közül kettő magyar, olyan hangosak, hogy az ember azt hiszi, hogy mind a húszán magyarok.

Szóval sok a magyar a Parenzóban és sok a hires magyar. Róluk szól ez a beszámoló. Hunyady Sándorról már irtunk s ő maga is irt Abbáziából az Ellenzéknek. Hunyady állandó kártya és strand partnere Vaszary János, a .Házasság“ nagysikerű fiatal szerzője, aki külön intervjut adott az Ellenzék, nek. A trió harmadik tagja az elegáns Va- szaryné aki a fürdő és szabadság boldog és tréfás hangulatában „sötét gazembernek“ nevezi néha a népszerű Sándort. Elválaszthatatlanok voltak ők hárman, egészen az utóbbi napokig, amíg Voszaryt egy távirat

rosszat sejtve.

— De igen, igen. Hiszen az ő apja is színész val-t. Ezt a történetet sohasem fogja megbocsátani magának.

Timót, alti ezzel elbeszélésének végére ért, halkan fölnevetett. Ismét a hatást kutatta az arcokon. A hatás egyszerűen lesújtó volt. A jelenlevők valamennyien hallgattad, kínos igyekezettel rejtegetve zavart mosolyukat. Csak a háziasszony nevetett fel szívből és hangosan.

— Ugy-e mulatságos eset? — kérdezte tőle Timót hálásan.

— Nagyon — felelte a grófné, még min- ; dig nevetve. — De a történetnek ezzel még j koránt sincs vége. Az igazi tanulság még mindig hátra van. Történetének ez lesz a harmadik és legmulatságosabb fejezete.

— Har-ma-dik? — kérdezte Timót egyszerre aggodalmasan és gyanúval hangjában.

— Úgy bizony, kedves Timót, a harmadik. Fel kell világosítanom ugyanis valamiről, amiről azt hittem, mindenki tud a társaságban. Mielőtt férjhez mentem, magam

is színésznő voltam.

— Szi-nész-nc? — jajdult fel Timót. Azt hitte, hogy elsülyed körülötte a világ.

Valaki megszólaltatta a gramofónt, egy ur a grófné elé lépett és táncra kérte.

— Arról a r abs zolgaelm él étről pedig — kiáltotta a grófné, már a táncolok forgatagából — még llesz majd mondanivalóm a maga- -számára.

De Timót ezt már nem várta meg. Mielőtt véget ért a tánc, sietve eltűnt a lakásból.

filmcsillagok a világhírű iürdöhelyen

visszahívta Budapestre.

Itt nyaral dr. Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója feleségével Peéry Pirivel, a tehetséges színésznővel. Későn délelőtt jönnek le a strandra, fürdköpenyben védekeznek a forró adriai nap fájdalmasan égetni tudó sugarai ellen. Aztán elmennek csónakázni. Halk, nyugodt ember a Nemzeti sokat támadott uj direktora, aki még pihenése ideje allatt sem pihen — hajókiránduláson is színdarabokat visz magával, amelyeket figyelemmel és pontosan olvas át. Felesége vöröshaju és karcsú, érdekes asszony.

A strand árnyékos, sziklás oldalán két he- heverőszék. Az egyik Keéry-Szántó Imréé s Hermann Lipóté a másik. Keéry-Szántó végtelen rokonszenves, érdekes, őszes hajú ember, akinek reggeli gyakorlását a Lakatosszanatórium zongoráján áhitatosan hallgatják a Lakatos vendégei s a zeneszerető ola- szok. Kis olasz gyermekek, kövér asszonyok, gyümölcsárusok állanak a kis lépcsős utcán, a salitán és tátott szájjal hallgatják a boszorkányos ujjak játékát. Keéry- Szántó Imre nem enged senkit a szobába, mikor gyakorol. De annál közvetlenebb, kedvesebb társaságban, lenn a strandon, ahol Bartókról, Kodályról s az erdélyi népzenéről beszélünk s a művész nagy érdeklődéssel kérdez az erdélyi zenei élet s az ottani művészek sorsa, élete, programja felől.

Hermann Lipót jellegzetes figurája Abbázia legszebb pontjain tűnik fel festőállványnyal, palettával, festékdobozzal egyetemben. Rengeteget dolgozik. Lefesti a Parenzo stnand igazán ecsetre méltó szikláit, az öblöt, a csónakot, a négerbarna evezőssel, a part legszebb, legroman-tikusabb részeit, a Nettuno-viLk középkori stilusu vártornyát és mindent, ami szép és jellegzetesen quar- nerói. A strandképre ráfesti a strand törzsvendégeit is, néhány ecsetvonással, pár centi-méteres nagyságban, de olyan kitünően, hogy mindenki azonnal magára ismer. A hires festő, akit barátai Lipinek szólítanak, egyúttal hosszú távuszó is, kilométereket úszik az öbölben, mindig uj és uj szépségeket akar felfedezni. Egyébként, ahol nemsokára kiállítást akar rendezni — talán már most, az ősz folyamán.

Legnagyobb feltűnést persze Bársony Rózsi kelti a strandon, öt még a külföldiek is ismerik filmről és egymástól kérdezik: Ugy-e ez a Rózi Bársóni? Vele más a hedy- i zet, mint hires írókkal, vagy zeneművészekkel, —mert mig Hermann Lipótról tudják fiogy festő, addig például Keéry-Szán- tóról igazán nem tudhatják, hogy zongoraművész. Hermann magával hozza a strandra mesterségének kellékeit, de Keéry-Szántó nem -hozhat le magával egy zongorát. Viszont Bársony Rózsi platinaszókesége, karcsú figurája európaszerte ismert s úgy ugrál a sziklákon, hogy Stób Zoltán, az ismert újságíró tréfásan jegyzi meg:

— Ez a kislány olyan ügyesen ugrál itt a sziklán, hogy zzt képzeli az ember, hogy még táncolni is tud egy kicsit...

Bársony Rózsi igazán kislány. Egészen fiatal, jókedvű, nevetve tűri, hogy fényképezzék, örömmel ad autogrammot. S a világ •legjobb gyermeke. A kövér Bársony mamát, aki szenvedve tűri a- hőséget, csókolja és csónakázni, viszi és szemmel láthatólag imádja. Délelőtt fehér vagy sötétkék-kockás fürdőtrikóban napozik és úszik Bársony és játszik a strandon ordító gyerme- t kekkel, este pedig ragyogva és elegánsan bel:aj tiszí a

küküllömenti

BOROK

LEGOLCSÓBBAN

csak a termelőnél

Cluj, Sír. Reg. Maria 34

ül a Paneléra, nevű, a módón levő cukrász dába, amelyet a pesti humor Pancse- rájnak keresztelt cl. Ezenkívül tombolán játszik és saját bevallása szerint „részegre“ nyeri mindig magát, ö a pestiek Rózsija, akit mamája úgy hív, hogy mamikám. Ha a mamik ám szó végigsüvit a Bagno Parenzóban az azt jelenti, hogy Bársony mama zokniban és napernyővel megérkezett a helyszínre és a sziklán ugráló, vagy a vizben pacskoló hire« gyermekét keresi, olyan két- ségbeesve, mintha a ,mamika" viharban, hajóroncson úszna a part felé.

Itt van az érdekes, barna Sulyok Mária is, a Liszt-film főszereplője, aki sokkal szebb és érdekesebb az életben, mint a színpadon. Elmondja, hogy a magyar filmgyárban rossz sminkmestere volt. Pettyes trikójában, fes- tetlenül, körömlaknélküli, barnára sült kezével nagyon rokonszenves teremtés ez a fiatal színésznő.

Itt pihen még Wertheimer Elemér, a Magyar Színház igazgatója, kevésbé hires pesti színésznők, újságírók, olyan nagy számban, hogyha az ember napozás közben lehunyja a sezmét s csak a vizcsobogást és a sok pestit hallja, úgy képzeli, hogy egy nagy pesti strandon van, ahol feltűnően sok az olasz...

Marton Lili.

t§M Ids föidroizi naelvfózet

Az angol könyvpiacon mostanában érdekes, tudományos munka jelent meg, amely a földrajzi nevek eredetével foglalkozik. A könyv olvasása közben egymás után érik az embert a meglepetések. Eddig például úgy tudtuk, hogy a Kanári-szigetek a kedves kis kanári madarakról nyerték nevűket- most pedig kisül, hogy a szigetcsoport neve a latin cams szóból származik, amely kutya- jelent. A szigeteken, mint olvassuk, évszázadokkal ezelőtt ícitünő nagy kutyák kóboroltak.

Ugyancsak ez a könyv világosit fel bennünket, hogy a Galapagos-szigeteket a partjain hemzsegő reknősbékákról nevezték el, miután a teknősbékát spanyolul galapagas- nak hívják. Portugálul acor-nak hívnak egy vércsefajtát és innen kapták nevűket az Azori-szigetek, amelyeket a portugálok 1432-ben vettek birtokukba. Kamerun tta- lajdonképpen rák-országot jelent, mivel portugálul a rák neve camaros. Uruguay neve viszont indián eredetű. Azok az indiánok, akiket ott találtak, uru-nak hívták a madarat és guay-nak a vizet. Uruguay tehát olyan országot jelent, amely madarakban gazdag folyó mellett fekszik. Az elnevzés- ből is következik, hogy a La Plata-vidék rendkívül gazdag volt madarakban.

Ki tudja például, hogy honnan kapta Chicago a nevét? A chicagóiak nem szoktak büszkélkedni városuk nevének eredetével és. mint az érdekes könyvből kitűnik, meg is von rá az okuk. Azon a vidéken ugyanis valamikor hatalmas mocsár terült ed, ahol tömegesen élt a „bűzös borz“. Az indiánok Chicagónak nevezték a vidéket, vagyis a „bűzös borz“ hazájának. El kell ismerni, nem éppen gusztusos név.

A Panama ugyancsak indián eredetű, szószerinti fordításban halak országát jelent. Uruguay fővárosa, Montevideo pedig arról a közelében levő hegyről nyerte a nevét, ahonnan messzire el lehet (látni. Latinul a hegy mons, látni — videre, tehát innen a Montevideo.

Még egy-két érdekes földrajzi név: Jáva, annyi, mint kása. Niagara: zugó víz. Az Amazon folyó neve az indián amassuni szóból származik, amely ugyancsak vizsugárt jelent A harcos amazonok legendáját csak később költötték róáa.

Abesszínia az arab habeon, vagy habes portugál változata, amely különböző népei vegyülékét jelöli. A kmai városok nevéből gyakran ki lehet elemezni valamelyik égtá nevét. Nanking, Peking, Sziking, Tonking egyszerűen déli, északi, nyugati és keleti várost jelentenek. To is egyik neve a keletnel és kio a városnak. Tokio tehát: keleti város