Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-25 / 170. szám

r CLZENTfiK 19 3 6. iulian 2.5. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Cél — London — Diktatúra — Fifty duicatrtés VIITORUL: Egyes nenuetipurasztpárti ve­zérek leckét adnak a politikai méltóságról és demokráciáról. Tagadjuk, hogy az ehhez szükséges erkölcsi tekintéllyel rendelkeznek. Mikor uralmon voltak akkor kellett volna leckét adni a demokráciából Vaidának s a méltóságból Mihalachenak. örülniük kellett volna, hogy ellenzékbe kerülve, feledésbe merülnek. Rosszul teszik, hogy másként gon­dolkoznak. A liberális pártnak nincs szük­ségé leckére. Nem akar Mihalachc-féle fasiz­must, Maniu által kívánt regionalizmust s l.upu dr. által hirdetett kommunizmust. Olyan reformokat valósit meg, melyek a tö­megek érdekében harmonikusan egybe fog­lalják az összes társadalmi osztályokat. A liberális párt akkor csinált parasztpoliti­kát, midőn Mihalachet tanították s nem ő tanított Topohoveni-ban. Általános választó­jogot és kisajátítást hozott s nem hirdetett gyűlöletet ,, parasztország“ programjával, lépité» nacionalizmust hirdetett, mielőtt még a szinesingek és az importált jelvények bűn­tényekre buzdították volna a fanatikusokat. I-égyesitette a demokráciát és nacionalizmust s a politikai erőknek és értékeknek fejlődést biztosított. Modern állammá alakította Ro­mániát, melyben a nacionalista eszme meg­valósításra talált. Akik ma demokratáknak hirdetik magukat, kétes szerepet játszottak az orosz forradalom alkalmával s a mai na­cionalisták sovinizmussal vádolták volt a liberális pártot. Gyakran változtattak pártot és programot, mig a liberális párt a demok­rata nacionalista program mellett hűségesen kitartott. Meg is fogja valósítani összes cél­kitűzéseit az ország érdekében. EPOCA: Londonban összeült a francia— angol—belga konferencia. Anglia el akarta halasztani a megbeszéléseket Itália és Né­metország távolléte miatt, Franciaország azonban kitartott amellett, hogy Itália nél­kül is tartsák meg a tanácskozásokat. Az angol kormány végül engedett, de kikötötte, hogy csak előkészülnek egy ezután követ­kező konferenciára, melyben más államok is résztvesznek. Ily körülmények között sem­mit sem fognak csinálni Londonban. Abból, ami megelőzte a megbeszélést, nem lehet következtetni francia—angol összetartásra. Az a benyomás, hogy' Anglia minden körül­mények között segíteni akar Németországon. Anglia okot keres a szakításra. Danzig ügyé­ben sem akar Eklen ellenséges magatartást tanúsítani. Nagy árat fizet Páris Laval poli­tikájáért, ki segíteni akarta Olaszországot s anélkül kötött ki Londonnal, hogy Musso­lini segítségét biztosította volna. Laval poli­tikája nélkül sok minden másként történt volna. DREPTATEA: Averescu marsall nyilatko­zata szerint diktatúra alatt élünk két év óta. Sokan mondták ezt s jó, hogy Averescu mar­sall is tekintélyével megmondta. A kormány munkáját az országos közvélemény nem he­lyesli. Osztályérdeket szolgál, nem engedi az ellenőrzést és kritikát, segíti az erőszakot s nem tiszteli a törvényt, az emberi és sza­badságjogokat. Az időleges választások meg­mutatták, hogy a közvélemény a liberáils rendszert nem akarja. Kereskedő, iparos, birtokos, intellektuel mindenütt kérdi: „Mi­kor szabadulunk már meg a liberálisoktól?“ S a Tătărescu-kormâny mégis helyén marad és közli, hogy munkáját tovább folytatja. Ez nem diktatúra? Nem jelenti ez a népakarat semmibevételét? A nemzeti-parasztpárt nyil­vánosságra hozta programját, mellyel meg akarja segiteni a parasztságot. Nincs semmi­féle forradalmi ebben a programban. Reális alapokra akarja helyezni az államot s meg akarja valósítani a szociális igazságokat. Segiteni akarja a munkát és meg akarja szüntetni az érdemtelen járandóságokat. A liberális párt osztályérdekeket szolgál, az ország kihasználását biztosítja néhány száz családnak. Lelkiismeretfurdalás és felelős­ségérzet nélkül dolgoznak. Cenzúrát és ost­romállapotot léptettek életbe és önkényesen gátat vetnek a szólásszabadságnak. Mindkét fegyvert egyedül a demokrácia ellen hasz­nálják. Esküdtbiróság elé utalják a terroris­tákat, ezzel szemben hadbíróság elé kerül­nek a munkások. Nem lehet mást irni, csak azt, amit a kormány engedélyez, épp úgy, mint diktatúra alatt. Az ember csak akkor számit, ha a kormány által elfogadott fel­fogást osztja. Különben a következményeket levonhatja. Nem lehet szó ilyen körülmé­nyek között az alkotmány által biztosított szabadságjogok gyakorlásáról. Semmiféle garanciáról nem lehet szó. Az aj biÜBitfeáö fórvénykönyv ipoiaios magyar Sordifása 80 lejért kapható az „Ellenzék“ könyvosztályában Cluj, P. Unirii. Fordították: Dr. Keller Samu és Keller Ferenc. Vidéki rendelése­ket utánvéttel is azonnal intézünk ADEVERIIL: A vidéki város notabilitásai erőszakkal léptek fel uz érettségi-bizottság­gal szemben. Az ellenlábas politikai vezért elverték egy másik városban. A részletek nem érdekelnek. Akármelyik oldalon van az igazság, nem kerülhet sor erőszakra. Két csoport közötti harc gyilkossággal végződött, így tovább dagadhat a lista 'Ugyanez a hang hallható a vitákban s politikai pártok lap­jaiban A kormány lapja azt állítja, hogy TARGU-MURES. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) A kormány rendeletére való­színűleg még az ősz folyamán, szeptem­ber hónapban megtartják a kereske­delmi kamarai választásokat és a tárgu- muresi kamara személyzete már a vá­lasztói lista összeállításán dolgozik. A kamara élén 1934 február óta időközi- bizottság van, melynek összeállításába nem annyira az érdekelt képviseletek szóllak, mint inkább a politika történ­hetett meg, hogy annál a kamaránál, mely magyarlakta vármegyék ipari és kereskedelmi ügyeit intézi: — a titkár is és az elnök is többségi. A választói névjegyzékek már elké­szültek, több mint 7400 választó és vá­lasztható egyén neve szerepel bennük A listába fellvett a kamara minden olyan iparost és kereskedőt a körzetébe tar­tozó 3 megyéből, aki az ipari, vagy ke reskedelmi adó után kamarai illetéket fizet és legalább egy év óta bejegyzett cég. Mégis fontos, hogy az illetékesek ellen­őrizzék a listák teljességét. A listák jú­lius 24-töl, augusztus 8-ig tekinthetők meg a kamaránál s ezen idő alatt lehet „kontestációval“ élni. Augusztus 8-tól, 15 napon belül dönt a kamara a kon- testációk fölött s azután kerülnek a ARAD. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megemlékeztünk arról a bensőséges ün­neplésről, melyben Reinhadt Gyulát 70 éves születésnapja alkalmából Arad vá­ros iparossága részesítette. Most, hogy újabb és maradandó tanujelét adja be­csülésének és vezére személye iránt megnyilvánuló általános szeretetnek, augusztus 2.-ra nagyszabású ünnepséget rendez tiszteletére, és ez alkalommal Reinhardt Gyulát diszmesterré, illetőleg ,Mesterek Mesterévé“ avatják, az ősi hagyományoknak megfelelő külsőségek között. Az ünnepség nagyszabásúnak Ígérkezik, s országrészünk iparostársa­dalma máris bejelentette küldöttségei által való részvételét. A rendezőbizottság kibocsátotta meg­hívóit, mely szövegében is őrzi a hagyo­mányokat és sejteti a régmúlt megeleve­nedő ceremóniáit. Egyébként igy hangzik: Isten nevében köszöntjük az Olvasót! Tudomására hozatik az Érdemes Cím­nek, hogy Arad város minden rendű és rangú kézműves iparosa nevében az ipa­ros közönségért való negyvenhétéves fá­radhatatlan és eredményekben gazdag tevékenysége méltó elismeréséül és meg­tiszteltetése gyanánt. az Urnák í936-ik esztendeje, augusz­tus havának 2.-ik napján, délután 5 órakor kezdődő ünnepélyen az Arad-i Iparos Kulturház dísztermében, hetven éves vezérünk és minden iparos-moz­galmi tevékenységében minket jó útra vezérlő mesterünk Reinhardt Gyula ur ősi céhbeli szokások szerint, amint az előírva vagyon, mindennémü kézmű­vesipari iparág diszmesterévé fog avat­tatni. Reinhardt Gyula urnák sokszorosan diszmesterévé, avagy más szóval a „Mesterek Mesterévé“ való felavattatása után este 9 órai kezdettel ugyancsak az Lupu dr. kommunista. A szóharc könnyen verekedéssé fajulhat. Mivel fog ez végződni? A bibés nevelés vad összecsapások örvényé­hez vezet. Vissza kell állítani a tekintély malinál, különben az. állam összeomlik. Csak egy lépés van az erőszaktól az anar­chiáig. Egyetlen lépés választ el a pusztulás­tól. Gondoljuk meg a dolgot az utolsó pilla­natban A pártsajtó fékezze indulatát, u poli­tikusok jobban ügyeljenek szavukra. lajstromok kifüggesztésre a megyei szék­helyeken a megyeíönökségen, valamint a városházán. A kifüggesztéstől számi­tól! 10 napon belül felebbezéssel lehet élni a lakhely szerint illetékes törvény­széknél. Érdekes, hogy a tárgu-muresi kamara az egyetlen, melynek tanácsát a külön­böző ipari és kereskedelmi ágak erős­sége szerint 4—4 kategóriába osztják. Az igazgató-tanácsnak 40 tagja lesz, ebből 25 tagot választanak a kereske­dők, mig az iparosok 15 tagot. A kate­góriák beosztását a kamara a Monitorul Oifciál 165. számában közölte. A magyar érdekképviseletek között széleskörű mozgalom indult meg a szervezkedésre, hogy a megejtendő vá­lasztás esetén egyöntetűen nyilvánulhas­son meg a magyar kisebbségi kereske­dők és iparosok akarata, hogy a ka­mara igazgató-tanácsa a múltéhoz ha­sonló összetételű legyen és — mivel a titkári állást már nem kisebbségi tölti be, az elnök feltétlenül kisebbségi le­gyen. A helyzet kulcsa az érdekképvisele­tek kezében van, melyek a választáson afelett döntenek, hogy a következő 4 évre ki intézze a bárom vármegye ipari- és kereskedelmi életét. Arad-i Iparos Kulturház dísztermében diszmesteravató lakomát tartunk, melyre Érdemes Cimet hasonlóképpen meg­hívjuk. Közöljük az Érdemes Olvasóval, hogy a mesteravatási ünnepen, mint avató atyamesterek és mint funkcionárius mes­terek, az Arad-i iparosság színe-java vo­nul fel, közöljük, hogy ott lesznek a mi ünnepünkön, valamint az ünnepséget követő céhbeli szokások szerint való diszmesteravatási lakomán Arad-megye és a város magisztrátusának és más ha­tóságainak vezetői és fejei, valamint az iparos társadalom más városaiból való érdemes vezetői, miért is ezen mi nagy ünnepünkre az Érdemes Cim számunkra megtisztelő megjelenésével kitüntetni méltóztassék. Az iparostársadalom sokszáz éves céh­beli múltjához való szoros odatarto- zandósága mellett és a város iparosmes­terei egytáborba sorakozásának de­monstrációjául rendeztetik az Arad-i iparos ünnep, amikor is nem egyedül a mi vezérünknek Reinhardt Gyula urnák adatik tisztességtétel, hanem bebizonyit- tatik, hogy a maga iparos mivoltára joggal lehet büszke mindennémü ezen nép országában becsületes kétkézi mun­kával dolgozó iparosmester. Isten áldja a tisztes ipart! A céhbeli diszmesteravató, va­lamint az utána következő lakomát előkészítő bizottság. A festői szépségűnek Ígérkező ünnep­ség iránt, melyben előreláthatólag — az ősi formák szerint — megelevenedik: a főpohárnok mester, szertartás- és főkós­toló mester figurája, osztatlan érdeklő­dés nyilvánul meg. NŐI DIVATSZALONOK divatlapjukat leg­olcsóbban és legnagyobb választékból »* Ellenzék könyvosztáíyában, Cluj, P« UoWÎ vásárolhatják. # Olomkamrák VELENCE, (juliu».) A Dójuk* palota udva­rán márványteutak S a gsillériáról nőn ári nézi a/ idegen tini' Iákat Marco Polo, Cano va és a többiek halott is zol őrszeme. Forró délelőtt, alig kópémnak léptek a lépcsőkön. 5i folyosókon. A termekJxm fran­ciául magyarázza a cicerone egy csodálkozó szemű fiatal párnak Tintoretto falfestmé­nyeit. A sóhajok hídja alolt .sötétszürke és néma a keskeny laguna. Gsiünd van. Döblx-netes szép a velencei dozsék palotája, talán túl sú­lyos és gazdag is. A freskók, szobrok, arany­cirádák, mozaikok, fa faragások tömegében elvész., elsz.édül az eml>er. A hatalmas tanácsteremben, Tintoretto Pa­radicsoma előtt érzi csak igazán az utas, hogy mi volt Velence történetének fénykora, hogy mit jelentett, az ízlés milyen finomult- ságát, a szépnek, pompásnak milyen szerete- tét és értékelését a középkornak ez a ragyo­gó fejezete. Egy hét sem volna elég bosszú idő, meg­nézni s megtanulni itt mindent, részletekben csodálni meg a XIV. és XV-ik század nagy művészeinek idehalmozott kincseit. A téren, ahol a doz.sékat a pápa felszentelte, a téren, ahol élet és halál felett döntöttek, a nagy tanácsterem, mindez, minden, ahol emberek, fejedelmek éltek, százszázalékosan élve és élvezve a legragyogóbb keretben, a legtün- déribb gazdagságban és szépségben. Ma el­tűntek, palotájuk muzeum. szépségek nagy- raktára, turisták találkozó helye, beléptidij 12 lira, — tessék: ez mind valódi Tintoretto, s ez Tizian. Tessék megnézni, hölgyeim és uraim ezt a tizennegyedik századból való ágyút — pardon madmoiselle — a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos —, a szája oroszlán­fej, ugy-e szép, belli ssimeü S a cicerone megmutatja a páncélokat, az ezerféle lán­dzsát, tört. pisztoM. buzogányt, pajzsot, s a kinzóeszközöket. Olyat, amilyet nyakra tet­tek. s olyat, amilyet lábra, <v0gy„ derékra vagy kézre, tetszés szerint, ó, kínozni és öl­ni nagyszerűen és változatosan tudtak a do­zsék. S itt van egy valódi, hires erényőv, szögekkel kivert, amely kizárta a hűtlensé­get, a kulcs a férjnél volt, aki háborúba ment. Nevet a tsánta cicerone, nevet a fran­cia hölgy. Megyünk tovább. Ebben a terem­ben a vörös selyemkárpit szakadozott, majd megjavítják. A freskók, amorettek s kövér, édeskés, meztelen nők mosolyognak. A füg­gönyök lebegnek a lagúnáról bevetődött szél­ben, amely felett a sóhajok hídja ivei át. A csodálatos palotában minden lépés visszhan­got ver a márvámypadlón. A cicerone hang­ja a szomszéd fegyverteremből: — és ezzel a karddal fejezték le kérem, mert rebellus volt, a cinquecentro-ban élt — si, si, ez az eredeti kard, kérem . . . Az egyik falon nyílás. Itt dobták be a név­telen leveleket, sok szörnyűség okozóját. — Boccá de leona — oroszlánszáj. Velence és az oroszlán együtt mindenütt. A palota lépcsőin megyünk s széles már­ványlépcsőkről egy titkos ajtón át megin­dulunk lefelé a börtönök felé, a föld alá. Átmenet nélküli, fantasztikus vándorlás, aranyból és bíborból a keskeny kőfalak kö­zött, a hírhedt ólomkamrák felé. Lejjebb, egyre lejjebb. A falakon néhány villanykör­te, igy is alig látja az ember, hova lép. — Gsönd van. Micsoda ut lehetett ez az elitélt­nek, akit fáklyafénye kísért börtöne felé. És itt fekszenek a tündérváros alatt a két- lépés bosszú, egylépés széles, alacsony, kő­ből készült, élő embereknek épült sírok. A falakon a láncok nyoma vagy karikája, a földön kiis kőoszlop, amelyhez hozzákötözték Velence dozséjának foglyait. Nem lehet fel­egyenesedni, mert a mennyezetbe üti az em­ber a fejét. Ablak sehol, parányi nyilas a kamrák falán, rácsos ablakok csak a folyo­són, ahol naptalan kis-udvarra látni, ahol megkiinozták és kivégezték ezeknek a ször­nyűséges helyeknek áldozatait. Az ember úgy érzi, ha öt percen belii] nem megy fel a napra, a levegőre, megtful itt. S a lépcső egy­re lejebb visz, még több kamra, kisebb-na- gyobb, egyre szükebb és tébolyitóbb. Az a gondolat, hogy pár méterrel feljebb koruk minden szépségével körülvett emberek élni tudtak ezek felett a kőbörtönök felett, élni gondtalanul és teljesen — hihetetlen és elvi­selhetetlen. S a cicerone ... — Ez az a cella, amelybe lord Byron be­záratta magát, hogy 'ihletet nyerjen — Pre- go? Hogyne, sok ártatlan voll a rabok kö­zött . . . Különválok a csoporttól s egy kis cellába megyek. Mintha egyedül lennék, el akarom, elpróbálom képzelni, mit érezhetett az, akit idehoztak, ideláncoltak. A torkomban dobog a szivem ettől a gondolattól. És most a falra nézek. írás van odavésve. Istenem, ki Írhat­ta oda és mikor. A Madonnához vagy Jé­zushoz könyörgött a szerencsétlen gyors ha­lálért, ebből az emberi pokolból, ebből a szörnyű középkori börtönből. Elolvasom Ta­lán megértem. Meggörnyedve egy lépést teszek borzong- va attól, amit látni fogok, amit ide egy élő em­beri kéz a halál felé menet a kőbe vésett. És olvasom: Silberstein Jenő és neje, Budapest, 1926. augusztus 4. ^ (M. L.) Lázas eiöSiicsziilcteh a farga-Hures-i hcrcsheűcami es iparkamarai választásra MBIT! IllllIlii A régmúlt szokásai szerint avatják Aradon üeinSiardi liyoláá a Tf Mesterek Mesterévé &L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom