Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-25 / 170. szám
wmm ^ ' ' ...... * Y936. Ja fa firs TS. BEZBNZßK llcnclcl€s bérpalota omlott Össze Budapesten----------————— fjt Megpá&ö tragédia a magyar főváros legforgalmasabb útvonalán. — Ismeretlen még az áldozatod pontos száma ■BUDAPEST. '(Az Ellenzék tudósítójától.) Nagyarányú szerencsétlenség tartja izgalomban a magyar főváros lakosságát. Amire még eddig nem volt példa, összeomlott egy átalakítás alatt álló ötemeletes bérház s a leomló törmelék maga alá temette az épületben tartózkodó munkásokat és az épület földszintjén lévő üzlethelyiségekben foglalatoskodó vásárlókat és kereskedelmi alkalmazottakat. A házösszeomlás eltorlaszolta az egész utcát, úgy hogy a mentés a legnagyobb akadályokba ütközik. E pillanatban még nem lehet tudni, hogy hány halott, vagy sebesült van a romok között. A szerencsétlenség részleteiről tudósításunk a következő: A Keleti-pályaudvar közelében, a Rákóczi- uton, a Debreceni-szállodával szember van az Ingatlan Banknak egy bérháza. Az épület földszintjét üzlethelyiségek foglalták le. A forgalom az utóbbi időben annyira növekedett, hogy az üzlethelyiségek átalakítása vált szükségessé. Hetekkel ezelőtt fogtak hozzá az épület földszinti részének átalakításához, ahol egy cukorka, egy cipő és villamossági üzlet volt. A munkások a földszinten kellő alátámasztás nélkfi.1 közfalakat állítottak fel s úgy látszik, hogy ez idézte elő a csütörtök délután 3 órakor megtörtént katasztrófát. Az épület körül cirkáló rendőrőrszem vette elsőnek észre, hogy az épület felső része inogni kezd. Az első pillanatban azt hitte, hogy földrengés van, de mikor a szomszédos épületekre pillantott, látta, hogy azok mozdulatlanok. Gyorsan átfutott gondolatán a veszély tudata s kétségbeesetten elkezdett kiabálni, hogy a járókelőket a bekövetkező veszélyre figyelmeztesse. Még jóformán el sem kiálthatta azonban magát, mikor az ötödik emelet homlokzata nagy robajjal az utcára zuhant s utána leomlottak a többi emeletek is. Az őrszemes rendőr rögtön értesítette a katasztrófáról a központi rendőrséget és a tűzoltókat. Mindkét helyről azonnal nagy készültséggel szállottak ki a helyszínére, körülzárták az épületet és hozzákezdtek a mentési munkálatokhoz. A munka nehezen haladt előre, mert félős volt, hogy az épület a mentőcsapatokat is maga alá temeti. A törmelék elboritotta az egész úttestet s a szomszéd házak udvarait is. Tűzoltók segítségével erősítették meg először a minden pillanatban beomlással fenyegető fedélszerkezetet, amely a megmaradt épületvázra támaszkodva még a levegőben függve maradt. Mikor ez sikerült, már nagyobb biztonságban hozzáláttak a romok eltakarításához. Kétórai izgalmas és idegfeszítő munka után legelőször a pincehelyiségeket közelítették meg. Itt négy eszméletlen embert találtak, a pincében lévő üzlethelyiség bőröndraktárának két alkalmazottját és két ismeretlen egyént, akiknek személyazonosságát nem sikerült még megállapítani. Valószínű, hogy esek vevők voltak, akik szerencsétlenségükre éppen akkor tartózkodtak a helyiségben, mikor az épület ösz- szemmlott. Este tiz óráig íiz eszméletlen sebesültet szállítottak kórházba, akik közül három néhány órai kínlódás után kiszenved ett. Az első áldozat Péntek ÍMatild cselédleány volt, a második a földszinti rádióüzlet egyik vásárlója, akinek személyazonossága még ismeretlen s végül egy idősebb nő, akit a földszinten lévő péküzlet küszöbén ütöttek agyon a lezuhanó téglák. Még szerencse, hogy a ház emeleti lakóinak legnagyobb része nyaralná utazott, különben ezek sem menekülhettek volna meg a biztos haláltól. Eltűnt az épületből két kisgyermek is. Hozzátartozóik attól félnek, hogy a két gyermek a földszinten tartózkodott s a törmelékek maguk alá temették őket. A késő esti órákban utászcsapatokat vezényeltek ki, hogy az úttestet elborító téglahalmaat el takarítsák, mert az a feltevés, hogy az eddig még megközelíthetetlen földszinti üzlethelyiségekben még élő, sebesült emberek tartózkodnak. A mentési munkálatok alatt a főváros minden kerületéből nagy tömeg érdeklődő vándorolt a helyszínére. Izgalommal figyelik az önfeláldozó munkát és bámulják a romokat. A szemcsétlenség színhelyére kiszállott Kozma belügyminiszter, Lieber alpolgármester és a főváros műszaki hivatalának szakértői. Kihallgatták a még életben maradt házbelieket, akik előadták, hogy ők már két hónappal ezelőtt gyanús repedéseket észleltek a falakon, szóltak is a házmesternek, aki a lakók panaszát közölte a ház- tulajdonos Ingatlan Bank igazgatóságával. A vallomás után elővezették a rendőrségre a tulajdonos pénzintézet két vezető tisztviselőjét és letartóztatták azt a vállalkozót, al^i az átalakítási munkákat végezte, őrizetbe vettek továbbá néhány kőművest, akik a be- omlás pillanatában nem voltak az épületben. i’§ 9 9 §$émdrám&9 *14 éim$ fin PÁiRLS. (Az Ellenzék tudósítójától.) Tegnap este 8 óra tájban egy 14 éves fiú rohant lélekszakadva a >nanterrei rendőrségre. Az ügyeletes rendőrtiszt szobájába toppanva, ki- fulladtan, szaggatottan kiáltotta: kénem, biztos urak, jöjjenek gyorsan, az édesanyám fejszével agyonverte az édesapámat. A rendőrök eleinte nem akartak hinni neki. Lehet, hogy valami zajos családi jelenet volt náluk, de valósziniileg ez a gyermek rémeket lát. Leültették és amikor kissé már megpihent, megkérdezték tőle, hogy hogy hívják és hol laknak a szülei. — Az én nevem Emile Bazola. Szüleim a Charles Lorilleux-utca 28. számú házban laknak. Ne tessék azt hinni, hogy nem mondtam igazat. Saját szememmel láttam, hogy a mama baltával megölte a papát. Mindenesetre néhány rendőrt útnak eresztettek, hogy nézzék meg, voltaképp mi történt Bazoláéknál. Amikor a rendőrök beléptek a lakásba, az első benyomásuk az volt, hogy a 14 éves fiú hallucinált. Bazoláné az asztal mellett 3lt, éppen egy leölt kacsát koppasztott és a lábánál két gyermek játszadozott, akik Nap ésrr az ideális együttes, szép barna arcbőr megszerzésére. A NIVEA- VAL ápolt bőr alkalmat ad a napnak jótékony hatása teljesítésére. NIVEA egyszersmind -csökkenti a napszurás veszélyét. nélkül letette a kacsát az asztalra, köténye csücskével letörölte a kezét és csendesen mondotta: — Nagyon jó helyen járnak, csakugyan én öltem meg az uramat. A rendőrök körülnéztek. — Hol van a holttest? — Ott ni, abban a szobában, — mondotta Bazoláné. Fölkelt és 'kinyitotta az ajtót. Az ágyban feküdt a borzalmasan összeszábdalt ember holtteste. — Legalább többé nem keseríti az életemet, — jelentette ki. Az aszony ezután elmondta, hogy az ura részegen- jíött haza és mert nem volt mindjárt asztalon a vacsora, durván szidalmazni kezdte és tettleg bántalmazta. Aztán ruhástól befeküdt az ágyba. Mikor már úgy látszott, hogy elaludt, az asszony felvett egy baltát, amelyet még reggel tett a szobába. — Odaszóltam Emil fiamnak: „Mit gondolsz, tegyük meg?“ Azt válaszolta, hogy igen, úgy kell neki. — Ekkor a baltával teljes erőből az uram fejére sújtottam. Hirtelen felült és attól féltem, hogy nekem támad. Most már szinte őrjöngve ütöttem a baltával .. . — Pokoli életem volt mellette, most legalább megszabadultam tőle — tette még hozzá az asszony a megkönnyebbülés mély sóhajával. A kis Emil, aki végignézte a borzalmas vérfürdőt, mindenben megerősítette anyja vallomását. —• Legalább ötvenszer ütött rá anyám a baltával — mondotta. A gyilkos asszonyt letartóztatták. Az öt gyermeket egy rokonuk gondjaira bízták. Nagt riadalmat okozott a városházán a kllencmillios aszfalf-goologlárö ogg nj toramata Ki fogja megfizetni a költségeket? csodálkozva néztek fel a hirtelen betoppanó rendőrökre. Bazoláéknak összesen öt gyermekük van. — Bocsánat, úgy látszik rossz helyen kereskedünk, — mondott® a rendőrcsoport élén álló rendőr, — — Mi egy asszonyt keresünk, aki állítólag megölte az urát. Az asszony az izgalom minden látható jele CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Tax- gu-Mures-i törvényszéknek az az itétete, amely megállapította, hogy a városi tanácsnak nincs joga az újonnan készített járdákért a háztulajdonosoktól megtérítést követeim, alapos riadóimat kettett a városházán. Nem is csoda, mert hiszen izem babra megy ez a játék. A városi tanács két évvel ezelőtt a legtöbb utcában; anélkül, hogy a háztulajdonosokkal előzőleg megállapodott volna, aszfaltjárdákat készíttetett. A munkálatokért a városi tanács 9 millió lejt fizetett s ennek az összegnek a behajtását kísérelte meg, de a kísérlet balul ütött ki, mert a Targu-Muresá törvényszék ítélete után a behajtást fel kell füg- gesztrd. Kilencmillió lej forog tehát veszélyben, olyan jelentős összeg, amelyet nem lehet lekicsinyelni. Bírói döntés állapítja meg, hogy az aszfalt járdákért nem kell térítési ösz- szeget fizetni, mert a járda köztulajdon és annak költségével a háztulajdonos nem terhelhető. Ámde ez az ítélet csak a megtfelebbezett esetekre vonatkozik, közel kétszáz háztulajdonos van ebben az ügyben érdekelve, ezek közül alig kétszáz háztulajdonos felebbezeft a járda megfizetése ellen. A többiek belenyugodtak a járdadij fizetésébe, mert az volt a véleményük, hogy ezzel telkeiknek értéke is emelkedett. Ezek vagy már ki is fizették a járdák készítésének ellenértékét, vagy pedig nem adtak be felebbezést. Ezekre nem vonatkozik a Targu-Mures-i döntés és a követelt összeget valószínűleg be is hajtják rajtuk, mert a tanács véleménye szerint, azok, akik nem felebbeztek, nem tartották igazságtalannak, vagy tulmagashak a gyalogjárók készítését s igy most fizetrríök kell. A járdadij ellen beadott tömeges felebbe- zésének azonban nem az volt az oka, hogy a háztulajdonosok a járda készítését kifogásolták volna, hanem az, hogy az elkészítés dija túl magas és a járda minősége silány volt. Egy rendkívül olcsó kőnyv-sorozaí a szabadságidő kellemes eitölíésére A világirodalom 7 remeke (komoly és szórakoztató regényekből összeállítva). — Külön nem kaphatók a kötetek csak együtt, egész sorozat 42 lejért! A sorozat a következő müveket tartalmazza: Hamsun Knut: Viktoria. Dosztojevszky: A játékos. Andrejev Leonid: A kormányzó. Doyle Conan: A bri- gadéros kalandjai. Leblanc: Arsene Lupin újabb kalandjai. Seeli- ger ezredes: Kémek harca. Fletcher: A Math esőn találmány. Kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj. Vidékiek 521ejtküldjenek be pénzben, v. bélyegben, postafordultával kapják bérmentve a sorozatot Szerencsétlen megállapodást kötött a városi tanács a vállalkozó oéggel s még jól esőtek- szünk:; hogy a Grigorescu- utcában a munka áttételénél tűnt csak ki, hogy a betonalapra helyezett aszfaltréteg nem volt olyan magas, scant a szerződésben megállapít ották. A város poigáasága így fizet rá a könnyelműségre. Azt a 9 naüJiót ugyanis, amiért a váUá&o- zó ezeket az aszfalt gyalogjárókat elkészítette, fizetni kell. Ez alól a kötelezettség alól nem mentesülhet a város. Ezt az összeget nem azok terítik meg, tűk annak idején a bűét elkövették és a város ügyeit vezették, hanem a város egész polgársága. Illetőleg a Targu-Muxes-i döntés után, már csak azok a polgárok, akik nem felebbeztek a járda készítése ellen, valamint azoknak a külvárosi sáros és1 poros utcáknak háztulajdonosai, akiknek semmi közük ninos az aszfaltjárda ügyhöz és akik hiába rimánkodnak évek óta a városi tanácshoz egy pár szekér kavicsért, sohsem hallgatják meg kérésüket. Veszélyben forog a 9 millió, bár a tanács még nem mondott le arról a reményről, hogy a Targu-Muresi ítéletet hatálytalaníthatja. A város jogügyi osztálya az igazságügyi miniszterhez emlékiratot küldött s ebben az emlékiratban felhívta figyelmét az ardeali jogszabályokra. Nálunk ugyanis az a helyzet, hogy a fennálló jogszokások értelmében, igenis a háztulajdonos köteles fizetni a háza előtti járdarészlet költségeit és az úgy volt a múltban is. A hiba a városi tanács álláspontja szerint ott van, hogy a régi királyság területén ez a jogszokás nincs érvényben és az ügyben ítélkező regáti törvényszéki bírók az erdélyi joggyakorlatot nem ismerték. Arra kérte éppen ezért a tanács az igazságügyminisztert, hogy Scmitöszék utján semmisítse meg a Tar- gu-Mures-i törvényszék ítéletét. A járdaügyben megtartott felebbezési tárgyalásnak volt egy érdekes mozzanata. — Popa Laurentiu, a város jogtanácsosa, felmutatott a bíróság előtt mégy megállapodást, melyet éppen azok a káztulajdonosok írtak alá, akik a járdadij kivetése ellen felebbeztek. Ezek a háztulajdonosok kötelezik magukat arra, hogy a városi tanács által készített járdát öt év alatt részletekben kifizetik. Kérte a bíróságot, hogyha más alapon nem is, legalább ezen az alapon utasítsa el a felebbe zéseket. A bíróság ezt az érvelést sem fogadta el, mert arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy nemcsak az úttest, hanem a gyalogjáró is köztulajdon, annak készítési költsége a város minden polgárát egyenlő arányban terheli.
