Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-31 / 124. szám
T9?6 ELLENZÉK 3 Szenteli feltámadása BUDAPEST, (május.) Virágos, napfényes havában ötszázöt évvel' ezelőtt, május 30-án égették el Rouen piacterén, egy fiatal' lány restét. Mindössze tizenkilenc éves volt. Gyönge csontjainak porát bírái rendelkezésére a Szajnába «zárták a höhérok, hogy semmi se maradjon a bűnös testéből. Ml volt a bűne? ö maga beismert talán tizenkettőt a sokbóií... Men: hiteles adatok szerint perének, vallatásának gyötrelmei megtörték. Testileg, lelkileg öisiszetnorzsollt, ellkinzott fiatal^ lány miit tehet? Pőre legelején boszorkánysággal vádolták. Viilági hirnévre és ha- raikxnra áhítozott, ezért szövetségre lépett a sátánnal. „Sátáni“ súgóknak .alapján tudott bekövetkező eseményeket hárul adni! Jósolt, előrelátott... így szerezte meg, „tehát csalárd utóm“, a nép bizalmát. A népet, a vád szerint magához csábította és távútokra vezette. A franciákat az angolok eitlen uszította, holott azelőtt, szerették egymást, a mindössze száz évig na irtó háborútól eltekintve. Még egy súlyos bűne volt az elítéltnek. Boszorkánysága ugyan nem nyert igazolást de eretnekségén felül — ó gyalázat — megfeledkezett a női szeméremről, letette a szoknyát, mialatt férfiak, katonáik között élt, férfi-ruhát öltött! A történetíró azt is megemlíti, hogy szegénykét ötven-hatvan jogtudós doktor faggatta heteken át. A kérdezősködés módja sem volt nagyon gyöngéd sőt. A kihallgatások között kenyéren-vizen, sötét, dohos odúban tartották. Törékeny testét bilincsek- K be törték... A középkor kínzó eszközeivel is megismertették. Ki tudja mennyi testi kint szenvedhetett el, hányszor tűnt fel a halál szabaditónak! Az életösztön pedig nagyon erős! Tudjuk, a kánok piilanatszüneteiit is fel - használja. Újraépíti a legelgyötörtebb emberben is az élet legmélyebb titkát: az élet utóin kiirlthatatiian vágyat — pillanatok alatt. Az élet vágya ilyenkor szövetkezik a kinzótkamrával. A ilélek erkölcsi épülete ösz- szeomilik —• ez & beismerő vallomás . . . Milyen jó, hogy a középkor, mint mondják, elmúlt s az emberek hasonló megpróbáltatásait kivetette már a ,,kultúra, a fejlődés, a haladás“. Mondják . . . Ennek a középkori fiatal lánynak különös sorsa évszázadok íróit, történetkutatóit, lélekbúvárait foglalkoztatta. Azért, mert itt vallatni igazságtalanság történt s az igazságot állítólag nem lehet eltitkolni. Ezt mondják az igazság fanatikusai. De most veszem észre, hogy az eddigiekből még. azt sem lehet tudni, kiről van szó. Persze, hogy Jeanne d‘Arc-róflj, az Orleans! szűzről1, Bernard Shaw „Szent Johanna“-járói, kinek ötszázöt éves halál évfordulójával összeesik Shaw darabjának századik budapesti előadása. Biztosam régen kitalálták olvasóim, hogy róla van szó. Az előadások egyikén a mögöttem üllő elegáns hölgy is kitalálta. Már az ötödik képnél izgatottan súgta, a mellette lévő urnák, hogy neki az egész rém ismerős, ugy-e az orleánsi szűzről van itt szó? Tehát róla van szó éis az eltitkoffihatatlan igazságról... Én is hiszek vailami ilyesfélében. De azért nem merném az igazságokat sorsukra bízni. Nem hiszem azt mégsem, hogy emberi beavatkozások nélkül az „igazság“ úgy jelenik meg, mint valami természeti erő, égdörgós, vagy északi fény .. . Inkább azt hiszem, hogy az igazságnak ezer arca van. Vagy inkább .egy arca és. ezer álarca. Ezekbe az álarcokba leplekbe szükségszerűen burkolóznak iaz igazságok. Mert a tények, ,a valóságok kétértelműek a legjobb esetben is. A dolgok, egszerüen szólva, nemcsak vannak. De azonfelül lehetnek jók és rosszak . . . Amíg pedig az emberek egész berendezkedése nem^ teszi lehetővé a jó és rossz egyetemes értelmezését, addig, a valóságok az emberiség egyrészének lehetnek rosszak, a másik részének meg éppen kívánatosak... így kell’ emberi tetteket is átértelmezni. így lehet a Johannák tiszta- szándékából, népük iránti odaadásból!, becsületesen élig on dőlt ügyükért vailő önfeláldozásból népellenesség és boszorkányság. Kínzó kamra- és máglya- haláll. .. Ám egy bizonyos. Azok az igazságok, melyek egy kor, egy társadalom tengernyi emberének agyában már egyértelműek — azokat talán átmenetileg el lehet kendőzni, de az idő csak érleli őket. Az idő az igazságnak talán egyetlen pártatlan szövetségese-. Ma már ki látna boszorkányosat Jé-hanna lényében? Személyének varázsa, tömegeket vonzó hite szuggesztávitása olyan csoda, mint — tálán az elektromosság. Csak csodálatosabb, iraóta használni is tudjuk, nemcsak félünk tőle. Az emberi lélek is ilyen kétarcú csoda. A vágy egy nagy közösség vágya, egyedeket milliós családokká kovácsoló törekvése is ilyen, erő . Félelmetes. és_ teremtő i lehet... Akik fokozott világossággal beszélhetnek. Valahogy úgy -kjéül! annak illenni, hogy amikor a történelem, az emberei események rovása tömegeket sodró vágyakról’ ad szántót, olyankor jelenik meg az olyan egyéniségek emléke, kikből! a .mondanivaló fokozott világossággal kiál-ti föl. .. Tudjuk, hogy Franciaország a százéves háborúban elvérzett. A hadviselés a nép nagy tömegeit sülyesztette a-z élet szűkös színvonala állá. Az adóik alatt nyögtek a tömegek. A nyomor, Ínség elviselhetetlen volt. A lelkek a középkor gondolkodásának voltak rabjai-. Magúikon -segíteni nem tudtak akkori fejlettségük szerint. Csak. isteni, föfö-ttes erőktől, királyitól, egyháztól, égi hatama-któl vártaik valamit. .. Johanna a népből való volt. Paraszt Hiány. Hazafiiassa- ga: népének, otthonának sovány földjéért csorduló könny. Imádkozik népéért, királyáért s égi szózatokat bah. Látomásaiban általánosan felfokozott, izgatott kedélyállupot beszél. A nép nyomorában, csodavárásában a felmentő szűz eljövetele — valóság. A jóslatok jövendölték érkezését. Johanna is erre gondol Champagne-i falujában. Természetes vágy ébred benne, hogy ő legyen népének, övéinek, szikkadt földjeiknek meg- mentője. Szent Katalin biztatását nem nehéz sóhajokból és jajszav-akbóll kihallani. Johannát meggyőződése emberfelettivé emeli. Hiszen az csak emberi, nem más, mint megszokott, egészséges önzés . .. Emberi lény, kiben az odaadás a segítés vágya túlnő saját határain, paraszti során, osztályán, a kiráiv elé mer lépni, urai- elé; azokkal is- megérteti — hogy egészen ügyének eszköze — ez eigyet jelent az emberfeletti csodával. Néphit és legenda. Johanna megtudta koronáztatni gyenge királyát. Ki tudta űzni -az angolokat Or!e- ánsból ás véghezvihette asszonyt odaadásával! a legnagyobb hadászati csoda tetteket... A tömegek fölébredt élet-ösztöne, kétségbeesett cselekvésvágya sodorta őt magához s vittek egymást, mint a mágneses testek. De éppen ezért kellett Jo-h-anát ártalmatlanná tenni. Veszélyt láttak benne. Azt a veszélyt, melyet -az egész elnyomott francia nép jelentett akkori urai számára. Johanna a tűznek egy villanása volt... Szimbólumnak elég, hogy semmit sem kért a maga számára, -amikor sikerteljes dicsőségében a francia udvar előtt megjelent. Csupán a nyomasztó adók eltörlését kívánta faluja számára. A jobbágy és paraszttöme- gek küldötte volt Johanna. Ez az igazság bujt a boszorkánypör mögé. Felforgató, a fennálló rendet fenyegető volt Johanna... Aztán szentté avatták és kötmeneteket rendeztek emlékére Rouen-ban. Veszélytelen naptári szent lett belőle. Néphit és- legenda őrzi néha- az igazság egy töredékét; mint üvegkoporsó a halott Gsipkerózsikát. Egykor áramló vérének színe még rajta piroisllik. Johanna szive nem égett el a tűzben így szól -a rege. . . S azt hiszem, hogy ez a rege igaz. Mert -a szív nemcsak anatómiai értelemben lényege életünknek. Hanem a dolgok gyökere, belső igazsága. Johanna évfordulóján a budapesta des Óiamps őíysees.... A Hudnut THREE FLOWERS púder, a francia nők kedvelt pudere, megérdemli, hogy kipróbálja. Fordítsa Ön is hasznára a világ leg'oájosabb nőinek tapasztalatait és használja a Richard Hudnut szépitőszereket. RICHARD HUDNUT THREE F L O W E R S CPudeí és TéíTmeic ___A korzó idején, egy napos májusi délelőtt, telve a liliom illatával... Csodás látvány, elragadó keret, lelkes hangulat, amelyben visszatükröződik egy expanzív nép élénk, intenzív ritmusa, lázas élete. Ki tudná lefesteni szavakkal ennek a bájos környezetnek teljes ragyogását, amelybe a luxus, az elegancia és a női szépség, meleg tónust visz be, lelkességet, még több bájt, még több ragyogást, az ég egyik sarkává teszi ? A párisi nők... csodás nők, tündéri teremtmények, könnyű és kecses járásuak. Nézze meg őket közelebbről, bájuk ugyanaz, ellenállhatatlan... Metódusuk ? Egyszerű, könnyű, minden nő rendelkezésére áll: a Richard Hudnut szépitőszerek és a Richard Hudnut Thrée Flowers púder, az Óceánon tuli híres par- fümkészitő egyik legtökéletesebb készítménye, a púder, amelynek sikere Franciaországban— a szépitőszerek hazájában — minden várakozást felülmúlt. A Hudnut laboratóriumok specialistáinak sikerült egy csodás pudert kreálniok, amely rendkívül finom és tapadó, amelynek delikát árnyalatait Páris raífinált esztétikai érzéke diktálta. színház századszor is megtelik. Ha a nyár nem közeledne, kétszázadik előadását is megünnepelhetné a darab. Az emberek el- fogódancak, -meghatottak s nyiltsz-inen.^ k'it-ki- robban a tetszés zaja. Vájjon Shaw érdeme ez és a -kitűnő színészeké? Igen, de .. . itt ötszáz év kisérteteihen ma újból álarcos igazságok kelnek életre. Shaw elmést égé megtalálja a szót, amely elavult intézmények és elavult nyelvhagyományök képein át mai vágyat formál kérdéssé Johanna osöndes szavaiban: Istenem, mikor, mikor fogják e világon megérteni a Te szentjeid szavát? Ebben a kérdésben én is és mindenki magával viszi' az előadásról Johanna halhatatlan, foltámadt szivét. .. Szeghő Julia. HARSÁNY! ZSOLT Ki mii szes’eielt ? Hogy miért kapós ma a történeti életrajz, az útleírás és egyéb ilyesmi, ami a valóságot járja körül, azt talán annak a hajótöröttnek példájával lehetne megmagyarázni, aki a vihar elülte után, a nyílt tengeren vergődve, korántsem a szép szivárvány után kapkod, hanem megmarkolja az első keze ügyébe eső deszkát, mert az óra nem az ábrándok órája. Aki valaha valóban élt, az jobban érdekel bennünket, mint akit csak kieszelt valaki számunkra. A valóban élt nevezetességek emberi lényére vagyunk kiváncsiak. Olyan vonásaikra, amelyeket az eddigi történelmi módszerek eléggé elhanyagoltak. Ezért estem neki különös érdeklődéssel annak a Philomneste nevű francia írónak, aki a mi korunkat megelőzve, éppen száz esztendővel ezelőtt ilyen emberi írások összegyűjtésével foglalkozott. Példának okáért ösz- szegyüjtögette, hogy a történelem hírességei mit szerettek enni és inni. Hadd követem példáját jelen pár sor írásomban. Caesar mindig ugyanazt a szerény élelsort ette: apró halat, sajtot és fügét. Vizezett bort ivott hozzá, de hogy menynyit, arról igen nagy vitát folytatnak a történetírók. Egyesek szerint minden étkezéshez három fröccsöt ivott a császár, mások viszont szenvedélyesen bizonyítgatják, hogy minden étkezéshez hatot. Én ebben a vitában nem óhajtok állást foglalni. Claudius, akiről éppen mostanában olvastunk regényt, roppantul szerette a gombát. Különben nagyon kedvelte a lakoma-társaságokat és feljegyezték róla, hogy császári rendeletet bocsátott ki: vacsoravendégei semmiféle szigorú illemszabályokhoz nem kötelesek asztalnál ragaszkodni, kiki egészen fesztelenül viselkedhetik. Martialis, a költő, a nyulat ette szívesen, meg a fenyőmadarat. Nagy Károly asztaláról sohasem hiányzott a vad. Lakomái rendszerint négy válogatott fogásból állottak, de az ő számára mindig külön sütöttek még valami vadat is. A német történelemi\ megemlékezik egy Frigyes császárról és annak fiáról, aki őt //. Miksa névvel követte a trónon. Apa is, fia is éltek-haltak a diny- nyéért és különös, hogy mind a ketten a mértéktelen dinnyeevéstöl kaptak olyan „belső betegséget“, nyilván tífuszt, amely sírba vitte őket. VI. Hadrián pápa idején az előkelő római körök nagyon pórias ételnek tartották és lenézték a tőkehalat. — Aki tőkehalat evett, nem számitott elegáns embernek. A pápa azonban szerette a tőkehalat és konok szigorral polgárjogot szerzett ennek az ételnek a jó házak asztalán. Luther Márton, köztudomás szerint szeretett sörözni. Életrajzírói feljegyezték, hogy a különféle márkák közt a tor- gaui sört kedvelte legjobban. Tanítványának, Melanchtónnak, az árpaleves volt kedvenc étele, utána pedig főtt zöldséggel kevert husvagdalékot szeretett enni. Tasso imádta az édességet. Nem tudott betelni a cukrászsüteménnyel, a marcipánnal és a befőtt gyümölccsel. Még a salátáit is bőven megcukrozta. IV. Henrik, a kecskeszakáUu francia: király, az osztrigának volt nagy barátja. Egyebet is mértéktelenül evett, de osztrigából éppenséggel valószínűtlen mennyiségeket volt képes elfogyasztani. XII. Károly, a svéd király, a vajastésztát szerette, Lessing a lencsét szerette, Nagy Frigyes a puliszkát, I. Pál orosz cár a májpástétomot, Klopstock a szarvasgombát és lazacot rajnai borral, Kant a passzirozott babot és lencsét, valamint az aszalt gyümölcsöt. Schillert mindig a romlott almával hozzuk összefüggésbe, pedig ennek csak a szagát kedvelte, ha evésre került a sor. akkor leginkább sonkát evett. Nem múlt el napja, hogy sonkát ne evett volna. Wieland, mint Tasso, édesség-párti volt, Napoleon a kávét részesítette előnyben, naponta húsz feketét is megivott. Hasonlóan szenvedélyes kávéfogyasztók voltak Voltaire, Buffon és Balzac. Byron három dolgot szeretett: a nagyon érett sajtot, az uborkát és a vörös káposztát. A mi nagyjaink közül tudjuk Mátyásról, hogy szerette a gyümölcsöt. Ferenc: József ugyanazt szerette, amit Munkácsy: egy szelet jól kisütött húst. Petőfi kedvenc étele a csiga volt. amelynek a: akkori Pesten nagy divatja járta. A bort nem kedvelte, pedig elég bordalt irt. Amit ő meg nem ivott, azt bőven megitták előtte Csokonai és utána Ady. Azt pedig egy mai költő barátomtól hallottam, hogy szerinte: ki a csirágot szereti, rossz ember nem lehet.
