Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-31 / 124. szám
8 ELLENZŐK i 9 30 11 inw lilt—hum I ii ■mu I im r 11 m Mi'iiwimmMi Muv megérkeztünk, mái vártak .\ Lx*iegek. •\. cvungAloisiu már rgv hctlel előbb .1/ utcán I házak talárul ragasztom hirdetéseken keresztül ruduij adta .t ioveiriiinkci. Jintek .t bete gek, miau Jézus teleiében; férfiak, nők, Jel nőitek, gyermekek, e/erléle nyav.tly.tv.il telve? leset és lelki nyavuil.tval egyaránt. Mielőtt ;i. „rendelést“ megkezdtük volna, az Igei hír. dectüik nekuk, (elváltva egymásli Mikor .1 kis Imaterem .mar megtelt betegekkel,i számokat adtunk nekik e.s megkezdődött a ,,koméiba". Az orvos az ima-terem mögötti szállásunkon ütötte töl .t rendelőjét, ón a két szoba közötti ajtóban .lítium és szolgai, ápolói, gyógyszerész i es segédorvost szerepet tol'öltem be. Mivel ctéle hivatalom meg nem voLt edtitig^ drukkoltam egy kicsit, de az első lólóra után egész jól belejöttént a dologba. — Kitint ut be egek nagy, bámészkodó szemekkel néztek a titokzatos .szoba leié. Mindegyik beteg valami üvegjeiéi szorongatott a marki bon, mert hál orvosságot adunk ingyen, de üveggel már nem szolgálhatunk. Így aztán mindenki igyekezett valamelyes üveget szerezni az esetleges orvosság számára. De micsoda üveget. Piszkos ecetes üvegek, törött nyakú olajos üvegek, sörös üveg, csuprok, ke- ttőcsas tegelyek, cipőkrém es skatulyák, széles szájú üvegek, kicsi s nagy, váltakozva aszerint, hogy ki-ki hogyan tudott hozzájutni a szemétdombon, vagy a szomszédból, vagy tudom is én honnan a maguk szegény.ségéből. Hiszen ők nem igen használnak üveget, az üveg használata csak újabban jön divatba | ecet, pálinka, meg egyébb külföldről hozott dolgok állal. A helyiségből, sőt a vidékről is nagyon so. kan jöttek. Kilométereket is gyalogoltak egyesek, hogy az orvos láthassa őket. Naponta reggel 8-tól déli 12 óráig gyógy Írottunk, hatvan-hetven beteget naponta. Isteneiig hogy jöttek, telve ronda sebekkel, nyomorúsággal, szennyel, piszokkal, vakon, bénán, szél ütöttem, tüdővészesen, éhesen, rongyosan és mind, mind vártak gyógyítást é.s reméltek gyógyulást. Ó, ha Jézus i.r lett volna tfst szerint is, mi mindent tudott volna lenni, de mi, jaj, de semmik és senkik vagyunk. Sorszám szerin szólítom be a betegeket, leültettem ÓKet a székre, az orvos kikérdezte őket a székre, az orvos kikérdezte őket a bajuk felől, majd orvosságot rendelt neki, s murán megmagyaráztuk neki, hogy mit csináljon vele, a másik ajtón eleresztettük. Míg folyt az orvosi munka, addig a várakozók számára mások hirdették az evangéliumot. Kínai betegek. Nagyon sok szembetegünk volt. Volt esetünk, hegy az egész család el kellett jöjjön a szemét megvizsgáltatni és mindez csak azért, mert a család beteg tagja ál al használt törülközőt mindenki használta. A tisztátalan- ság szintén nagy szerepet játszik a szembetegségekbe és a vakság előidézésében. Borzasztó volt látni kis polyás gyermekeket, akik gyónni gy it hatat lan szembetegségben -.zen vednek, vagy vakok, csupán azért, mert az anyjuk nem fordult idejében orvoshoz, vagiy, mert nem varrottá a gyermek szeméi tisztán. Egy Hlyen asszonyságnak, aki jövl1, hogy a gyermekének láj a szeme, vagy a Julc, az orvos vizsgálat után ilyen orvosságot rendelt: „menjen 'lelkem haza és meleg vízzel mossa ki a gyermek Iliiét éc a szemet, nincs a gyermeknek .'vaiiam buja, csak az, hogy maga lelkem rendetlen és piszkos.“ Fgy-cgy ilyen asszonyságnak a szája i« tátva maradt az ilyen rendelés után, nun ha csak azt akarta volna mondani, hát ilyen us van ezen a világon? Legtöbb szembetegünk félliteres üvegekkel jött orvosságért, „Hogy adjunk mi ebbe az ugorkás üvegbe szemosoppet?“ — kérdezte az. orvos az. atyafi!ól. „Nincs más orvos ur“ — volt a válasz. Ilyen esetben ott a helyszínen csinált velük az orvos valamit. Úgy másik betegünk, amikor az orvos egy kis üvegben szemoseppeket adott, azt kérdezi: „mikor kell meginni doktor ur?“ „Nem kell ezt meginni, hanem a szembe kellil csepegtetni naponta kétszer“ — válaszolta a doktor. Tizen nyolcéves leányt hoztak, aki büdösben szenvedett. Libái, nem tudta mozgatni. Reménytelen minden. A szülők és az egész rokonság leste az orvos váJiszát és nagyon szomorúan mentek el. Volt egy öreg' emberünk, akinek az ujját leharapta a szamár. Az orvos bekötötte és másnapra újból elhivattuk, hogy lássuk az eredmény.. Nagy volt az orvos csodálkozása, mkor kisült, hogy az atyafi otthon a kötési lebontotta, papirt tett az ujjara cs arra rátette az orvosságot, amit mi azelőtt való nap adjunk. Meg kellett szidni az öreget és a következő napra újból felrendelni. Ez alkalommá! az öreg köhögés elleni orvosságot is kért. Adtunk neki hat napra való orvosságot egy üvegben. Másnap, mikor (eljött, az ujjúvá) nem is volt semmi baj, de újból kért köhögés elleni orvosságot. „De h iszen mi tegnap ad unk magának hat napra valót?“ — szólt! az orvos. „Hát úgy van doktor ur, de az este mind meg- itam.“ „Na, ha megitta, most többet nem adhatunk“ — vetít a válasz De, mikor móg- egyszer eljött az öreg, adtunk neki ismét köhögés ellem orvosságod, jól a fülébe rágván, hogy naponta háromszor vegyen belőle egy kanállal. Valit egy pár betegünk, akit „szabni“ is kellett. Azt hiszem, hogy én izgatódtam a legjobban, mivel még efólét nem lábam, meg aztán segédkeznem kellett. A doktor urnák nem mondtam, hogy „én félek“ adtam az erőset. Amig a betegünk nyakán levő óriási daganoról a fekele, ragacsos, kina! orvosságot szeszes vattával ledörzsöltük és a betegünk fájdalmában Konfuciust látta bizonyára, én nagylelkűen bátoritgatriam, hogy mindjárt vége van és nem fog fájni. Amig az orvos szedegette a késen, ollóit, én vattát, edényt keszi ettem elő, ,a> beteg pedig rémülten azt kérdezte, tán csali nem vágnak? Nem ic Irkunk semmit, tettük magunkat, hogy nem halljuk, mit kérdez; félrenyouxtam a fejé'1, a másik kezemmel az edényt készenlétben tartottam, az orvos aj daganatba eresztette i kést és már én us túl voltam minden izgul inon, majd vigasvAialtam a szisz égő beteget, inig az orvos kinyomta a kelcvényt. hgy ilyen daganatos atyafit az arca két oldalán vágtunk, meg és kötöttünk be, nukor másnap az utcámsétál va meglátnám őt gyümölcsöket áruiliva és felkötök áll)avail úgy nézett ki mamii egy hörcsög bő zsákmány után, nem tudtom megállani, hogy ne nevessek, ö igen udvariats és hálás volt a kérdezósködé- sünkre, hogy, hogy van. A kuruzslók. Legtöbb betegünk termcsetesen már előbb megjárta a kinoi orvosokat, jobban mondva kuruzslókat, akik a saját módjukon gyógyita- nak egyes 'betegségeket. Egyik férfi, kinek v alfa mi gyomorbetegsége volt, elmondja nekünk, hogy ő volt már a kuruzslónáil, ki hosszú tüt szúrt a hasába és szinte szenzációsan újságolta, hogy a tü még úgy mozgott le és fel, mikor lélegzett. A májába szúrta a tüt. Egy másik betegünk csontig hatolt mélységű .sebéből mm egy io cm.-rés hosszúságú papircsövet huzxunk ki, amelyet a kuruzsló a felső combon levő sebbe bocsátott be. A kuruzslók leggyakoribb orvosságát különböző kenőcsök képezik, melyekei öisszctört békacombból, szántott párkányi árokból, mézből, teknősbékából és tudom is én még, micsoda misztikus állatokból és növényekből készitenek. A kenőcs mindig fekete, mint a szurok. Ilyen orvossággal megkent vászondairabot, amelyről varázs- mondalok se hiányzanak, tesznek a sebre, kelésre, fájós részre. A missziói orvos nem győzte eléggé magyarázni nekik, hogy effélékre kár pénzt költeni, akkor, amikor az illető helyiségben is van már nyugati orvosi tudományt tanult, fiatal kinai keresztyén orvos. Termesze-esen a ki nalak még nagyon távol vannak attól, hogy Jrgyjenek az ilyen orvosnak. Sokkal inkább hisznek a kuruzs- lóknaik. Mikor aztán egy ilyen tapaszokkal bepakolt sebü betegünk jött, az orvos nem győzte mosni, vakarni a csúf fekete kuli- mászl. a testről, vagy a fájós testrészről és eldobni a tapaszt. Egy Ízben egy betegünk tuberkulótikus lábáról húzott le egy tenyérnyi nagyságú ilyen tapaszt és ledobta a földre. Betegünk izgalmasan kapott utána: „Jaj, ne dobja el, orvos ur, hiszen kölcsön kertem.“ Nekünk még a szemünk is fennakadt. Hát még efféle is létezik? Hisz ez annyi, mintha valaki müfoga! kérne kölcsön használatra, vagy másnak rendelt orvosságot használna. Egyik fiatal ember kezefeje fel volt dagadva, a csuklóján piros szál lag volt női hajjal összekötve. „Hát ez mire való“ — kérdezte az orvos. Arra, hogy a daganat ne terjedjen tovább — fele! e a fiatalember. Az utolsó nap esett az eső, nagyon sokan Ott állítok mindketten a biró előtt. Fakés Ecseki Mihály — amint mondotta is — ügyvéd nélkül jött, Kása Szabó János azonban egy vékony dongáju, izgága fiskálist hozott magával. — Az': panaszolja Kása Szabó János felperes, — kezdte magyarázni q bíró Fakes Ecseki Mihálynak —, hogy kend, aki mes- gyés szomszédja, a tavasszal elszántott egy barázdát a fölljéből s ezzel meg háborgatta a békés birtoklásban. Azt követeli lehat, hogy tiltsa él kendet a biróság a háboritástól. — Ériem! — bólintott Mihály. — óvas- tam a perlevélbül. — És mi a válasza' a panaszra? — kérdezte a bíró. — Csak annyi, hogy egy szava s<e lehet Kása Szabó Jánosnak. — Hogy értsem? -— csodálkozott a bíró. — Úgy, hogy ü szántotta el tőiem azt a borozdát még tavaly őszön. De én nem szaladok mángyárt biróhol, mer1 egy az, hogy nem szeretek törvinykezni, más meg, kőccsi- ges passzió ez. . . így oszt eccerüen vissza- szántatám a jogos tulajdonomat... Ez az igazság! — — Hogy még a tiédet szántottad vissza?! szörnyű ködöt t János. — Hát majd megmongya iaz inzsellér! — Meg is mondhati! — hagyta rá Fakés Ecseki. — Magom se bánom, ha a tetthely- re igyiin, oszt felnizi a mesgyét. — Szakértői szemlét kérek! — indítványozta az ügyvéd is. A bírónak sem volt ez eűilen kifogása. Elrendelte tehát, hogy mérnök vizsgálja meg a vitás határt. Ezután eltávoztak a pereskedők. Néhány hét múlva újra ott állítottak az igazság-osztó előtt, még pedig a szakértő mérnökkel együtt. A biró most már csak a mérnöki véleményre volt kiváncsi. A mérnök vázrajzot, számításokat teregetett ki a bírói asztalon; úgy nyilatkozót: — A térkép és a helyszínén megejtett felmérések szerint — magyarázta — a vitás földsáv Fakés Ecseki Mihály földjéhez tartozik s igy csak a sajátját szántotta vissza... — Ez a színtiszta igazság! — vágta rá ki- düllesztett meliel Mihály s diadalmasan hordta körül tekintetét, — Szóval, kend is elismeri, hogy igy von — fordult a bíró Fakés Ecseki felé. — Csakis! — feszitette ki magát az alperes. — Hát akkor berekeszteni a tárgyalást — jelentette ki a biró és ítéletet hirdetek . . . Mélységes csönd támadt erre a tárgyalóte- remiben, a bíró folytatta: A biróság végrehajtás alatt arra kaoelbzi F<ai- biróság végrehajtás terhét-el arra. kötelezi Fa- kés Ecseki Mihály alperest, hogy azonnal1 hagyja abba a birtokháborítást és fizessen T 5 nap alatt felperesnek harminc pengő szakértői dijjall együtt kilencvenhat pengő negyven fillér perköltséget.. . . Mihály megtántorodott és leesett az álla. — Oszt miért?!...— kérdezte tompa fahangon. —- Rögtön meghallja kend az indokolást! — villant rá a bi>ró rendreutaisitó tekintete, úgy folytatta: — Alperes beismerte, hogy a kérd esés barázdát szándékosan szántotta el s bár a szakértői megálUkpitás szerint e földisáv alperes jogos tulajdona, eljárása még sem volt szabályszerű s igy a birtokháborítás tényét mag kellett állapítani ... — Jogos, de nem szabályszerű ... — motyogta maga elé Fakés Ecseki Mihály, kalapját forgatva. — Fölkérem a tekintetes főbíró urat, mi az, hogy „jogos, de nem szabályos?“ .. . Meri — tisztesség — szólván — ne essik, — én ezt sehogysem értelmezőm . . . Okosij- jon fel a tekintetes biró ur . . . — Pedig világosan beszélek — szólt rá a biró türelmetlenül. — Amikor kend észrevette, hogy éiszántottak a földjéből, a bírósághoz kellett volna fordulnia, nem pedig egyszerűen visszaszántani. Mert senki- .sem Jeher a saját bírája . . . Ezért nem volt szabályos az eljárása . .. Elmehet kend! Fakés Ecseki Mihály lógó fejjel ballagott kifelé, miközben egyre hajtogatta: — Jogos, de nem szabályos ... Amikor azonban a1 biróság kapujához ért, hirtelen felragyogott az arca. — Most mán tudom, mit kell csináni! — mondta félhangosan és gangos léptekkel sie tett kifelé. . . . Ezen az őszön szokatlanul korán fogott a szántásba Fakés Ecseki Mihály. Mindenkit megelőzött, de különösen megelőzte Kása Szabó Jánost, a mesgyés szomszédot. Amikor I aztán alkonyatkor hazafelé hajtatott, szándékosan kerülő utat tett, hogy Kása Szabó portája előtt kelljen elhaladnia. János éppen a kapubálványnak támaszkodva, békésen pi- pázgatotit, amikor Mihály szekere elporzott előzte az országúton. Erre számított Fakés Ecseki és sunyi mosollyal odakiálött a pöfékelő földszomszédnak: — Jogos, de nem szabályos! . . . János hal flottái ugyan, de nem értette, hogy mit kiabál Mihály, mert a szekér zörgés öisz- szekeveredetr a hangjává!1. De amikor ősz' derekán kiment a Millér- Laposba, hogy hozzákezdjen a .szántáshoz, — egyszerre világos lett előtte minden. Mer vak lett volna, ha nem llátja, hogy csúffá tette a szomszéd. Nem is egy, de két barázdát szántott el tőle. Hogy jusson is, maradjon nem tudtak már bejönni a falvakból a vá- rosba. Különben megbízatásunk is véget ér . A misszió szamaritánus! munkája. Így megy, nagyon röviden leírva a szama- ri'ánusi munka a misszióban. E dolgok mögött azonban ott van meghúzódva az életnek ezer nyomorúsága és tragédiája. Nekünk csak az tümk fel, hogy a szemcriepjxet meg akarják inni, vagy hogy nem hisznek a fehér ember orvosi tudományában. Pedig ezek mögött o't van q pogányság, a szellemek tő! való félelem, a mindennap rettegés a gonosz hatalmaktól, .szerencsétlenség, gonoszság, gyűlölet, indulat, bűn; az Isten üdvözítő ke gyeiméről való tudatlanság, egyszerűen az ál. lati élet, a lélek nyomorúsága és betegsége. S amíg otthon orvosi túltermelés van, milliók és milliók még az első segélynyújtás ál dísát és a keresztyéni irgalom áldását se ud- ják megkapni. Az Ur Jézus példázatából naponta előttünk kellene legyen a kérdés: ki a te felebarátod? Ki a te felebarátod? Az, akin te könyörülsz. Utolsó nap délutánján e kis gyülekezet u. n. „gondnokával“ sétáltam. Beszélgettünk a gyülekezetről. Harminc évvel ezelőt ő volt az első keresztyén a faluban. Tíz évvel ezelőtt annyira voltak már, bogy rendes imaházuk is lehetett. Az öreg ur olyan a gyülekezetben, mint egy parancsnok. Roppan tetszett nekem, ahogy erős kézzel és szeretettel pásztorolja a híveket, akárcsak egy jó pap. Istenem, harminc évig kellett neki kitartania, imádkoznia, szenvednie, harcolnia, csakhogy az Ur nyája nőjjön és lelkek meg- vádfcasanak. És ő mindezt tűrte, szenvedte, végigharcolta a Krisztus szerelméért. Ezt nevezem én református lelkű lednek, missziói lelkületnek. Elnéztem, hogy milyen boldogan simogatja végig szemével, a kés számú gyülekezetét és a fiait, leányait, unokáit, vejeit, menyét, amint otl ülnek szembe vele a nyomorúságos kis imateremben. Ez utolsó nap estéjén együtt ükünk az imateremben a gyülekezet férfi tagjaival. — Künn zugok <a vihar. Mi imádkoztunk és arról tárgyaltunk, hogy lehetne a semmiből itt e gyülekezetben kórházat felállítani. Én kimondhatatlan boldog voltam és sok erősséget adott nekem az Isten, amikor láttam ezt a kis nyomorúságos, de Istenben gazdag, fanatikus, vad fanatikus keresztyéneket és ot! a sötét éjszakában s kis csoport között, mintha őskerasztyének között volnék, kiknek semmijük nem voit, csak hitük. Semmiből kórházai, feláiltótani. Megtették ezt még máshol is hivő emberek, akik pár lejjel hozzáfogtak epileptikusok, vakok vagy árvák számára keresztyén otthont építeni. A csonka hét szombatján, korán reggel kel. tünk fel, hogy hazafölé induljunk. Nagy voK a meglepetésünk, amikor szép, fehér hó takart be mindent. Nem volt mit tenni. Nyári ruhában, esőköpenyben kellett a szekérre ülni és vacogni. Most már nem szégyellem kirukkolni a sz vetterémmel. Micsoda szerencse volt ez most nekem. De bizony nem sokáig bírtuk ki a szekéren valló üllést. Különösen napfelkeléskor volt kibírhatatlan a hideg, úgy, hogy nem volt más mil nennii, mint leszállani a szekérről és futni mellette kilométert kilométer után. — Mikor elfáradtunk, újra felültünk a szekérre pihenni, majd újból fűtöttenk, így ment ez ug,y 9 óráig, amikor a nap jobban feljött és a hó elolvadt. Másnak bizonyára nevetésre állt volna a szája, ha látja a missziómáriust a kis termetű dokior urrai loholni a szekér utón kora hajnalion. De nekünk akkor ez szükséges volt, ba nem akartunk tüdőgyulladást vagy más egyebet kapni. Én meg alig, hogy felkeltem a skáiriátois betegágyból. De az Ur velünk volt és megőrzött! minden veszedelemtől.. Banditákkal se találkoztunk. A következő vasárnap csordultig vök a szivünk hálával az Ur iránt az ő szent házában, nemcsak azért, hogy bennünket haza- ségi!ott és lláttuk az Ur megtartó kegyelmének hatalmát a többi .atyafiak között, de azért is, hogy ezen. a vasárnapon harmincán részesülitek a szent keresztsében a liaoyamgi gyülekezetből. Áldassék érte örökre az Ur, a mi megtartó Istenünk szent neve.
