Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-24 / 118. szám
6 I: L L E NZÉK I <> :i ( urat, Ínyben? Feljönnék vele együtt, bonyolult bűntényt sejtenék. .4 rertd- őrségre loholnék, a mentőkhöz telefonoznék .. . Hamis kiáltottam erélyesen s mutatóujjamat tiltakozva fölemeltem Miiutaddiy hibátlan volt, hogy me- nekülni akarnál a szobából. Csakhogy drágám, már nem biriníl. Abban a pillanatban tudnillik, mikor eszedbe ötlene. hogy én örültem meg, már te lennél a: örült. — Kicsoda* — Te, te. — Miértf Mert ép érzékeiddel győződnél meg arról, hogy most olyasmi történt, ami a világ teremtése óta nem történt: ami nem fér a koponyádba, ami szétrepeszti az eltelem korlátjait, ami maga a téboly. \ világ egyszerre elferdülne előtted Hátgerinceden hideg futna át, mint egy vékony vizsugár. Ezek a tárgyak rád fintorognának, te pedig szépen, csöndesen visszafintorognál rájuk. Vigyorogni kezdenél. — őrült — mondta Pataki, ajkán hideglelős mosollyal. Te vagy az őrült. Kezében reszketett a kancsó. Arca olyan fehér lett, mint az a kancsó. Rám meredt. — Na, — szóltam — most menj és hozd a vizet. Későn van. Aludjunk. Egyet lépett, de nyomban megállt. — Kérlek — rebegte —, jöjj ki velem a konyhába. — Csak nem félsz? — De. Félek. Leugrottam a divánról, kikisértem az előszobába, onnan a konyhába. Babrált a csappal, locsogott a viz. A jéghideg kőlapokról úgy kapkodtam meztelen lábaimat, mintha parázson járnék. Amikor visszatértünk, Pataki didergőt. — Sokat cigarettáztam — mormogta bünbánólag — egy kis nikotinmcryérésem van — és rágyújtott egy uj cigarettára. — Feküdj le — tanácsoltam. -- A szoba már egészen kihűlt. Szójában a cigarettával vetkőződött. 1 >.ry zökkent be nyikorgó rézágyába is. A 'ampát eloltottam. Csak cigareU/tjónak parazsa világította meg a sióba komor. téli éjszakáját. Sokáig hallgattunk. Ú szolalt meg először. —- Mondd, hogy jutott ez eszedbe? —• Magam sem tudom. — Voltaképp semmi értelme — biz- iatgatta magát. — Badarság. — Az. — Ha lehetséges volna, nem volna ré- mületes. De lehetetlenség. Arra pedig, ami lehetetlenség, nem érdemes gondolni. — Csak arra érdemes gondolni — vágtam vissza hetykén — ami lehetetlenség. Csak ez az érdekes, ez az izgató. a leckét és nyomban tiltakozó mozdulattal emelte fel mind a két kezét.) Nem lehet? A vendéghez.) Hát akkor mit csináljunk? Látja, belőlem nem hiányzik a jóindulat, de hát nem megy, nem lehet. — Nem lehet. . . Hát akkor . . . (iNena hirta türtőztetni magát. Csaknem ordítva.) Senki, semmi . . . Ott tartok már, hogy véget vetek ennek az egész nyomorult komédiának. A bankár lehajtotta a fejét. Mélyen meg volt rendülve: — Nehéz, nagyon nehéz. — Tehát nem hajlandó segíteni? — Segíteni? Sajnos, olyan értelemben, a hogy ön óhajtja, a legjobb akarattal sem tudok. Csak azt tehetem meg, ami a hatalmamban ál!. De tudja mit, gyújtson rá erre a szivarra. Ez arra is jó lesz, hogy a szivarfüst mellett jobban elrendezheti a gondolatait. Magamról tudom, hogy egy jó szivar füstje néha a legszövevényesebb dolgoknál is a szerencsés megoldáshoz segített. Meglátja, hogy mire utolsót szippant belőle, már tudni is fogja, hogy mit kell tennie. A vendég sápadtan: — Már tudom is, — No lássa. (Az ügyvéd kezéből kiveszi az égő gyufát, mielőtt az a vendég szivarját is meggyujthatná harmadiknak. Mert azt még a háborúból tudja, hogy egy szál gyufával nem szabad háromnak rágyújtani. Eláné, ha ilyen kedves, régi barátja a harmadik. Elégedetten mosolyog. íme, talán egy veszedelem lehetőségét hárította el a vendégről. Elégedett önmagával, érzi, hogy emberbaráti cselekedetet hajtott végre.) iwcwawMW mi mw minm it ” Nézd a divatos kisértettörténeteket. Fzek engem mindig untattak. Mert az, hogy valaki, aki egyszer élt, föltámadjon, természetes dolog s még természete sebb, hogy régi otthonába menjen vissza hová is mehetne szegényf — és az aztán a legtermészetesebb, hogy caferlös ruhájában, eufatos húsával in- a napvilágnál botorkáljon, hanem a sötétség leple alatt, lehetőleg éjfélkor, különben feltűnést keltene, elfogná az első sarki rendőr. Észszerű regényesség ez, kopott, szakállas hatásvadászai. Az igazi rejtély az, amit én eszeltem ki. Csak az ilyesmi borzaszt meg. Az, aminek nincs semmi magyarázata. Tudod, mitől szoktam én félni? Például attól, hogy éjszaka, amikor aludni megyek, a paplanom alatt egy fekete kost találok, természetesen heoerészve, mintha mindig ott lett volna, csak most venném észre először. Vagy hogy amint hazatérek és elkattintom a villanyt, szobám közepén egy parasztlegény áll, borjuszáju ínyben, pántlikás A kifutófiu bejön és azt mondja: — Kisasszony kérem, itt van az egyik kuncsaft. Felállók az íróasztalomtól és kimegyek vele az előszobába. Ott áll a „kuncsaft“. Szegény asszony, vagy szegény ember. Tudom a nevét, ismerem a körülményeit, lakása címét. Tisztában vagyok vele, hogy nincs munkája, hogy mi a betegsége, hogy hány gyermeke van. Egyszóval mindent tudok róla. Egyike azoknak, akik feljárnak különböző lapok szerkesztőségeibe, s a lap szegényeinek nevezik őket. A mi lapunknál az én rovatom „kuncsaft“-jai ők; akik időről-időre segítséget jönnek kérni. Nincs hova forduljanak és néha az emberek — úgy ünnepek előtt különösen j — küldenek is számukra pénzt, ruha- j nemüt, vagy „természetbeni holmit.“ Akkor aztán vasárnapjuk van a szegényeknek. Vannak köztük panaszkodók. fásultak, furcsa lüzben égő szeműek, az első szónál sima fakadók és még vidámak is. Néha, napközben, mikor rájuk se gondolok, elém villan egviknek-másiknak az arca. Vájjon mit csinál? Van-e egy falat kenyere a háznál? Tud-e tejet venni a kisfiának? Él-e még, nagyon öreg, régen nem láttam. Fakó árnyékuk üldöz és nyugtalanít. Aki egyszer foglalkozni kezd velük, akiket hírlapi nyelven az élet elesettjeinek szokás nevezni — az nem szabadul tőlük, azzal kicsit mindig vele vannak, még ha nem is látja őket testi szemmel. Aki öt gyermeke mellé hatodikat vesz magához Itt van ez a D-né, kicsi asszony, nagykendőben. Idő előtt ráncos, furcsa, sárgás arca inkább mosolyog, mint sir s szemében van valami frisseség, örül a fáknak, meg a virágoknak tavasszal, télen a szép, fehér hónak, pedig menyit éhezik, fázik, Istenem. Ismerjük jól évek óta. Nyomorúságosán él, öt gyermeke van. A legszegényebbek közt is a legszegényebb. Három-négy gyermek jön vele segéLytkérő kőrútjaira, mert nincsen akire hagyja őket. Az urát szerencsétlenség érte, egyik kórházból a másikba kerül. A gyermekek is mosolygósak, szopják az ujjúkat, ha valamit kapnak, megköszönik szépen. Olyanok, mint a rongybabák, fiuk szoknyában, lányok nadrágban, kinek mi jut, az ura- ságoktól levetett holmikból. Arra már nincs ideje az anyjuknak, ho*gy át is varrja őket. Egy napon beállít D-né egy még fiatal, de töpörödött emberrel, aki egy szót se szól, csak forgatja a kalapját. S elkezdi protezsálni. — Teccik látni szegényt? Évek óta dologtalan, pedig végzett asztalos, ugy-e lelkem? Most halt meg a felesége, nincs egy bánija se, csak két gyermek. Az egyik kéthónapos, nem lehetne örökbe adatni, kezicsókolom? Gyönyörű kis leányka, Rózsikénak hívják. Most megszólal az ember is. — Még szemfedőt se tudok venni. Mert azt nem ad a város — és hirtelen könnybe borul a szeme. Csak rá kell nézni és látja az ember: i Ahhoz a kaszthoz tartozik, amelynek lakodalmi kalapban, bambán mosolygó, kedélyes arccal s azon csodálkozik, bogy én csodálkozom rajta Bonyolult dolgok ezek, dregem. — Mély dolgok, öregem helyeselt Pataki - ,nagyon mély dolgok. Írd meg. — Palán ásítottam nyegle fülény- nyel — majd egyszer. No, szervusz. — Szervusz. Bucsuzásurűc ellenére mégse váltunk el egymástól az álom keresztül join. A redö-réseken már fölrémlett a moslék- szin januári virradat, amikor mi még egyre hánykolódtunk, csikorogtak alattunk a rossz ruganyok. Engem most fogott el igazán a rémület, hogy csak agy eltűnhetek erről a világról, hipp-hopp, minden ok nélkül, csodálatosan. Hét felé aztán szinte egyszerre aludtunk el, mi iró-lanoncok, izgatottan, zakatoló bőrű szívvel, az elégedettségnek azzal a fenkölt tudatával, hogy erre a napra való minden fontos, halaszthatatlan munkánkat elvégeztük. meghalt tagjait a város temetted el. Megírjuk a dolgot. A szem fedőre még csak összegyűl a pénz. De a Rózsika dolga . . . Kinek kell ma egy ilyen kis örökbeadott Rózsika? Eltelik pár hét — és megjelenik D-né. Karján egy eddig nem látott pici kislány. — Az Istenért! Csak nem ... — Á, dehogy — legyint — ne tessék gondolni. Nem az enyém. Ez a Rózsika. Tessék nézni, mekkorra fekete szeme van! És hozzáteszi: — Odavettem magamhoz. Hagyjam elpusztulni? Eggyel több, vagy kevesebb, már igazán nem számit... Az erdész, aki verseket ir. Ha meglátom magas alakját az előszobában. összeszorul a torkom. Nem tudok rajta segíteni. Mert ez az ember sose kér pénzt. Gyalogosan járja az utakat, igényei ma már nincsenek. A cigarettát, azt elfogadja és mohón gyújt rá, égő szemmel, füstéhesen. Munkát akar. Felesége, négy gyereke várják otthon Hányszor, megszámlálhatatlan sokszor jött be reménykedve a városba és hányszor ment haza fáradtan, azzal, hogy semmi, semmi. Évek teltek el. Szörnyű nézni ezt az embert, beszélni vele, hallgatni őt és vigasztalni és bátorítani. — Cikket irtunk róla, hirdetést tettünk ki a számára — minden hiába. Nem kapott munkát. Erdész. Ismeri a gazdaság minden ágát, a vadászat minden fortélyát — de ma már bármilyen munkát vállalna. — Nem is tud már az őt kérdő szempárba belenézni. Minden szentimentálizmus nélkül: megrendítő ez. Az élet és halál peremén jár, hozzátartozói tartják csak vissza az öngyilkosságtól. És ez nem frázis nála. Jó családból való, értelmes, iskolázott ember. Egy szereplő pesti iró közeli rokona. Levelet irt neki. Még csak választ sem kapott. Éhes és fáradt halálosan. Lementünk egyszer a nyomdába, ahol meg akartam neki mutatni a róla Írott cikket. Szótlanul, kicsit szégyenkezve jött mellettem a magas ember. Poros volt, elcsigázott. — Fejünk felett repülőgépek úsztak a levegőben. Egyszerre megszólalt, csendesen: — Miért van az, kisasszony kéyem, hogy amikor igy felnézek és látom ezeket a repülőgépeket, — olyan rettenetes érzésem van. Megborzadok és arra gondolok, hogy milyen különös ez az egész itt a földön, hogy itt vagyunk mi rajta emberek — és ez az élet. Van-e értelme? Van-e értelme, hogy bejövök a városba munkáért és remélek és éhes vagyok és fáradt vagyok. Egyetlen falat kenyérért is megalázkodom, kérek, könyörgök — a családomért. Ha ők nem volnának és nem várnának semmit tőlem — olyan jó volna meghalni, kisasszony . .. Egyszerűen mondja ezt, pátosz nélkül, maga elé, nem is nekem, — a kegyetlen, végtelen világnak, amire rádöbben. — Valamikor — folytatja, — mikor munkám volt és hajnalban jártam az erdőt, — bolondja voltam a természetnek, Ahíh epílep szenved Végre fdícdc/.ték <az ön gyógyszerét! Most. már vég letlciiíségi rohamok, a rettent gat ód zások. Azok, u-lok ebbe: tegségbem (szenvedtek, most n nak testi és lelki fájdalmaiktól. Ami mindenki előtt teljes dein tűnt fel, az ma megvalósult: 0» betegük 90—95%-a gyógyítható — h. ros amerikai „Donhide" nevű gyógysz A betegek milliói, a világ minden rész az orvosaik által — az epilepszia összes teiben — előirt „Donhide“ kezelésnek k< szönheuk gyógyulásukat. „Donhide” kapható a vezérképviselőnél: , Császár E. gyógyszertára Bucureşti, Calea Victoriei No. 124. Vidékre 200 lej utánvéttel küldi. — hallottam a madarakat és úgy tele lett a szivem, hogy — még verset is írtam. Rossz verset, de vers volt mégis. A nyomdához érünk. Megmutatjuk! neki a róla írott cikkel. Szemében fel-; csillan a remény fénye. — Talán, talán sikerül — mondja, —i hiszen nincs ruhájuk már, — a cipő le- } szakadt róluk, — tőlem várnak mindent szegények. Kell, hogy sikerüljön valami. Én nem vétettem soha. Nem hagyhat el ennyire az Isten ... Szegény. Még ma is hiába jön a városba munkát keresni. Es a többiek ... i A többi sorsok, a többi emberek? Nagyon sokan vannak. A 80 éves nénike. aki azt mondja: „Nő osztón csak Írjon rulam lelköm, ugv is köll . ..“ A halálos beteg ember, akit csővel táplálnak, s csak megáll, mert szólni is alig tud. A szegény asszony, akit egy szekér gázolt el, de aki tulgvakran jön, tulhangos és tulkeservesen panaszkodó ahhoz, hogy szavainak kellő súlya legyen. Az öreg bácsi, aki csendőr volt valamikor, büszke, kakastollas, díszes csendőr. A vak ember, aki kosarat fon. Gyermekek, akik koldulni jönnek. És még sokan- sokan, beláthatatlan számban, emberek, sorsok, elesett életek . .. Marton Lili. Véndiákok ablakában JÁR OSI ANDORNAK. Magasan lakom. Szeretek kinézni az égre, felhőre, szembe kelő nappal — v j i . felöl jő mindkettői a vihar s a hajnal. M agasan lakom: Szegények része ez. Kiváltság: csillagos közelség ölel át S szédülettel riaszt a mély, Sötét kút: a világ. Magasan lakom, csak tetőket látok: egyformán bűnrejtő, menekülő főket s madarakat — földrehúzó s szárnyaló erőket. Magasan lakom, de messzire látok. Hegy, csúcs és erdélyi havas — mind testvérem. Ne is lakiak sehol másutt, soha, soha mélyben! Basel, 1936. Horváth Jenő. Sovényvédeiein és áprilisi számának tartalma: Védekezés a répabogarak ellen. Nehány szó a moniliáról. A levéltetvek elleni védekezés tíz pontja. Mit kell tudni a gyümölcsfák nyári permetezéséről. Gyümölcsfák érzékenysége a késő tavaszi fagyok iránt. A gyümölcsfák tavaszi és nyári kezelése. Időjárás. Tanácsadó. Savanyú eperfa. Gyiimölosfavirágok. megtermékenyü- lése. ízlést a virágoskertbe. Tonathán alma. Gyümölcsfasövények és falak. Gyümölcs kertészet. Szőílészet. Zöldség-, Virágkertészet. Egyes szám ára 40 lej, vidékre 4$ lei pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében azonnal küldi az Ellenzék könyv osztálya. Cluj, Piaţa Unirü. Előfizetési árak: negyedévre 10c, félévre 200, egész évre 400 lei. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. .4) kisebbségi és emberi jogok tíöharcosa*
