Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-24 / 118. szám
1936 május 2 4. ELLENZÉK HA RSÄNYIZSOLT Udvarias ház Én jól tudom, hogy kevés csúnyább dolog van a hálátlanságnál, Mindig elítélem azokat, akik emberszólással fizetnek a kedvességért. Üe Isten és ember előtt nem tehetek másként, minthogy elmondjam, ami a szivemet nyomja, beleesvén pontosan abba a hibába, hogy emberszólással fizetek a kedvességért. A kedves, kellemes házaspárról van szó, Jankóról és Jankáról, ők azok, akik rendkívül kedvesek hozzám. Kedvesek, figyelmesek, előzékenyek, udvariasak. Nevem napja, születésem napja, uj- esztendő, miegymás nem mulhatik el az ő megemlékezésük nélkül. A világon mindenki elfelejtkezhetik rólam, ők nem. Az ő szerencsekivánataik olyan kétségtelen bizonyossággal megérkeznek, mint a menetrend szerinti vonat. Sőt sokkal pontosabban, mert a vonat gyakran késik, ők azonbcm nem. Ha nevem napja van, nyugodtan azt mondhatom az inasomnak, hogy a reggeli postában van egy világosszürke levél, nagyobb alakú a többinél, kékes szinü Untával címezték, vegye ki és adja ide. A levél ott van. Jankó és Janka gratulálnak. De nemcsak ilyen szabályos alkalmakkor gratulálnak. Akkor is felkeresnek szerencsekivánataikkal, ha megjelenik az újságban, hogy Békéscsabán felolvastam. Akkor is, ha a rádió műsorán szerepel egy dal, amelynek szövegét huszonnégy évvel ezelőtt írtam egy kabaré számára. Akkor is, ha repülőgépen megérkezem Bécsből anélkül, hogy csontom törött volna. Minden alkalommal válaszolnom kell. Az írásbeli gratulációt természetesen illendő levélben kell megköszönnöm, a szóbeli szerencsekivánat- ra élőszóval kell felelnem. — Nahát igazán, milyen kedvesek vagytok, nagyon köszönöm, ti csak mindig megemlékeztek rólam, köszönöm, na hát igazán. Uj szövegen nem törhetem a fejemet, mert százhuszonhatodszor nehéz volna uj szöveget kitalálnom. Meg tudom ugyan többféleképen fogalmazni ugyanazt a dolgot, hiszen ez a mesterségembe vág, de nem százhuszonhcrtszor. Ennélfogva csak kerepelem a mondókámat, mint a szajkó. És közben lenézem magamat, hogy üres frázisokban beszélek ilyen kedves emberekkel. Ha véletlenül elszólom magam előttük, hogy az éjjel meghűltem egy kicsit, másnap már háromszor érdeklődnek telefonon a legnagyobb szeretettel. Minden alkalommal lázat kell mérnem, amit különben nem tennék, mert a hűtés teljesen jelentéktelen. De miattuk muszáj. Háromszor tiz perc, az egy félóra. Mig azt nem mondom, hogy tökéletesen egészséges vagyok, rendszeresen érdeklődnek. Sőt még azután is, mert az ilyen meghűlés igen alattomos dolog, bujkál, napok múlva megint kiütközik, aztán ebből lesz a torokgyulladás, meg a spanyol. Újságokból kivágják, amiről gondolják, hogy engem érdekel. Német újságcikkeket kapok tőlük, amelyeket egyszerűen félretenni lelkiismeretem nem engedi. El kell olvasnom valamennyit, mert hátha akad egyik háromhasábos cikk- ben egyetlen olyan mondat, amelyről ők észrevették, hogy az nekem mostani j munkámhoz igen fontos lehet. Cseh lapot is kapok tőlük, de csehül nem tudok, tehát nyakamba kell vennem a várost, hogy a megjelölt cikket elolvastassam valakivel. Ha Berlinbe utazom, gondosan feljegyeznek három telefonszámot, hogy azokat okvetlenül hívjam fel, mert bármire szükségem lehet, kezemre fognak járni. Fel is hívom mind a hármat, mert nem sérthetem meg Jankót és Jankát, hogy nem telefonálok, sem az idegeneket nem bánthatom meg, hiszen Jankó és Janka mindegyiknek külön levélben írtak, hogy telefonálni fogok. Ebből az következik, hogy három családnak vagyok a terhére temérdek dolgom közepette. Azok ugyanis azt hiszik, hogy engem muszáj meghívni. S ha lemondanék, az illetők Jankóéknak vennék rossz néven az egészet. Vadidegenek vagyunk egymásnak, az együttlét nekik is alkui- I mat lan, nekem is. Fogy az ő elfoglalt \ idejük is, az enyém is. De akkor van igazi baj, ha meghívnak ebédre. Megérkezem, kitörő öröm üdvözöl. Leülünk beszélgetni. Szeretnék el monda ni valami újságot, ami őket is érdekli. A második mondatnál Jankó beleszól: — Bocsáss meg, hogy félbeszakítalak, nem parancsolsz egy pohár ürmöst? Nem kérek, folytatom a mondókámat. A negyedik mondatnád Janka szakit félbe: — Ne haragudjék, hogy közbeszólok, de szereti a cigarettát, amire ráigyujtott? Van itt erősebb is, gyengébb is, esetleg válasszon másikat. Köszönöm, nem kérek másikat. Folytatom, amit elkezdtem. A hatodik mondatnál Jankó megkérdezi, hogy hát egy pohár tokajihoz mit szólnék ebéd előtt? Köszönöm, nem kérek. A nyolcadik mondatnál félbeszakítanak azzal, hogy tálalva van. Evés közben jön az igazi baj. A kínálás. Jankó és Janka felváltva terrorizálnak. Tízszer, húszszor kell elmondanom ugyanazt a mondatot: — Köszönöm, igazán nem kérek. Jankó megkérdezi, hogy jól ülök-c. Janka a boros poharamra figyelmeztet. És megint kínálnak. És megint. Most sirni szeretnék az idegességtől. Köszönöm, igazán nem kérek. Nem kérek, köszönöm, igazán lehetetlen. Köszönöm, komolyan nem kérek. Köszönöm, nem kérek. Agyonetettek, most két napig rosszul fogom érezni magam. Beszélgetni nem lehet, mert minden percben kínálással és figyelmeztetéssel szakítanak félbe. — Ideges gyomorneurózisom tombolva visszatért. Belebetegszem abba, hogy szeretnek és kedvesek hozzám. Eddig emberfeletti hősiességgel tűrtem. Most már nem bírom tovább. Két megoldás van: vagy megölöm magam és öngyilkosságom titkát magammal viszem a sírba, vagy pedig szívtelenül és hálátlanul elmondom belső viharomat. Meghalni még nem szeretnék, mert holnap fontos ülésem van. Tehát az alternativa második felét választom és igy kiáltok Jankóhoz és Jankához: Az Isten szerelmére, kérlek benneteket, ne legyetek hozzám udvariasak. Sújtsatok méltatlankodó megvetéssel és lenézéssel ezért a hálátlanságért, csak kedvesek ne legyetek, mert különben a korai halált kell választanom. Megmondtam, megkönnyebbültem. nemcsak reggel, fanem főleg ESTE is tisztítania kellene őket! « Válassza meg gondosan fogpasztáját! ® Kefélje fogait kétszer napjában! ® Vizsgáltassa meg fogait fogorvosával évente kétszer és nem lesz sem fog- © fájása, sem hamis foga! Néha hanyagság nem jár különösebb következményekkel. De ez nem vonatkozik a fogakra, mert itt a hanyagság bizonyosan megboszulja magát. A következmények: idült fogfájás, hamis fogak — az előrehaladott kor jelei —, vagy pedig a belső szervek megbetegedése. Az orvosi tudomány bebizonyította, hogy számos reumatikus, vese- és szívbajnak oka a rossz fogakban rejlik. kő apónként i fogápolás Q f) tor o dönt fogpasztával a legSiz- tosabß védetem ellenük! 9 Chlorodont az egész világon mint a tudományos alapokon nyugvó fogpaszta ismert, mert a tisztitó alkatrészeken kivül oxigént képző sókat is tartalmaz, amelyek a nyálképződést — a fogak természetes védőjét — fokozzák. ® De ez nem minden. A Chlorodont-készitők a kellemetlen szájszag kérdését is megoldották, mert a Chlorodont erősen illatos illő olajokat is tartalmaz, amelyek a szájszagot kiküszöbölik és az étel- és dohányszagot semlegesítik. Angol kérdés neme g®ii€i©!í Anglia ai európai egyensulymé rleg áetTí«geIyéf»eB?. —” Berlin problémái — nem ükéreJéseSí, fel siem tfeáá [ké«r«!é$elk s a némeá válasz scEopogíéja üff unkában & beffiasis ktaláágyeniffsiszíéffiism - - . BERLIN, (május,) Több mint 2 hónap telt el már azóta, hogy Németország egy történelmű jelentőségű birodalmi gyűlésen a Raj- nia-vidék újbóli teljes birtokba vétel-ét jelentette be. Az a vihar, melyet Hitler szavai Európaszerte teremtettek, szinte forgószél erejével s brutalitásával látszott mindent elpusztítani. Magasra tornyosuk problémák sepertek újból pillanatok alatt végig az amugyis már legyengült kontinens testén, melyet biztonsági szerkezetében látszott megsemmisíteni a váratlanul jött vihar. Európa győzött! De még helyesebben talán igy mondhatnók: győzött az európaias- ság... Igen, ia vihar után szemünk elé táruló kép korántsem volt olyan, megsemmisítő, amint azt első pillanatban gondoltuk s minél jobban eltávolodott a március 7-ike tőlünk, annál erőteljesebben lépett munkába az, a csak nehezen körülírható valami, melynek legszebb iskolapéldáját az angol gentleman és fair kifejezésben látjuk s melyet mi, európaiak — ka ritkán is, de már nem. egyszer tudtunk helyesen és megfelelő helyen alkalmazni. Európaijaik és- igazságosak kívántunk lenni s józanok tudtunk maradni. Kiállottuk a tüzpró- bát is, mely végleg bebizonyította mindany- nyiunk előtt, hogy uj perióduskoz kerül egyre inkább a világpolitika, melynek megoldására váró feladatai egyre kiállt óbbak, megoldásukban pedig egyre súlyosabbak lesznek. S Anglia, az egész oly hatalmas British Empire szive e napokban lépett rövid szünet után ismét -munkába, hogy nemcsak saját domíniumainak, hanem Európa vérkeringésének munkáját is magára vállalja. A Foreign Office nem vett át könnyű munkát, amidőn -a régi antant-szövetséges Franciaország érdekeinek megvédését éppúgy -szem ellőtt kellett tartania, mint amennyire jóindulatúan kellett a szemlátomást erősödő Harmadik birodalom erőexpanziójánál a biztonsági szelep kétséges feladatára válíalkozni. Londonnak nem leket szemére vetni, kogy a legkisebb békéltető lehetőség is elkerülte volna figyelmét, de -azt sem lehetne éppen megjállapitnni Őfelsége kormányáról!, hogy egyedül állott volna ebben. Ehhez London túlságosan jól ismerte a szőnyegen forgó kérdés felelősség- teljes súlyát s éppen ezért mondottuk előbb, hogy győzött az európaiság, mert soha Anglia akciója nem járt volna még csak kezdeti sikerrel sem, h-a miaguk az érdekelt felek s mindazok, kik rajtuk kivül Európában határokat mondhatnak miagukénak, nem helyezkedtek volna a fair play alapjára. Németország házi feladata. Ez a tisztességes magatartás engedte meg, hogy a nagy v-ihar élükévé!], (nevezhetnék talán tisztitó viharnak is?), 60 na-p hosszas- tanácskozásai után -a berlini -angol nagykövet Németországinak egy olya-n házi-feladatot adjon fel, melynek megoldása 1936. Európa tanának legnagyobb problémáira kér a na- koncátl-ankodó német tanulótól vála-szt. Nagy feladat ez, melyet Berlinben valóban a dolgozatírások eíőttről oly ismert „drukk" előzött meg. FeLsorOlihatnók ennek az előzetes állapotnak mind-en fázisát, kezdve a m-eglepe- téstő-1 egészen az »patikus „most már úgyis nnndqgy“-ig, de nem tesszük, mert a feladat feltevői sem kutatják oi felelő lelkiállapotát, hanem csak munkájának tiszta végeredményére kiváncsiak. Súgni Németországnak nem lehet, a feladat ehhez túlságosan speciális, „puskákat“ csempészni szintén nem lehet, mert Németország -a Locarno paktumtól kezdve Európában, utóbbi 10 évben kötött több mint félezer szerződést épp" úgy ismeri, mint a legrosszabb v-agy legjobb tanuló ... Németország egyedül ül az iskolapadban s ma- gjárahagyatva gondolkozik a 12 pontból álló udvarias hang-u kérdőíven, melyet Anthony Eden külügyminiszter ur adott fel neki. Berlin -azonban vállalni fogja kötelezett segelt. Ha a kiváncsi kérdező gentleman, gentleman marad a kérdezett is s ha fair az a játék, mellyel mi, európaiak alkalmat akartunk adni Németországnak, hogy magáról a rakoncátlankodás ódiumát -lemossa, akkor a berlini kormány épp olyan őszintén fog középutat keresni a saját belpolitikája s külpolitikája Labirintusában, mintha csak számára is nagy nyereségről, nem pedig kártyáinak felfedezéséről lenne szó. Berlin .számára ugyanis korántsem kellemes, hogy London saját kérdéseket ad fel s nem pedig a Hitler által megadott pontokon belül állit fel kérdőivet, de az sem érintette a német fővárost kellemesen, hogy az angol irásmü oly makaics kitartással feszegeti a szerződések j-ogérvény ességének kérdését. A Foreign Office azonkívül, hirtelen tulnogy súlyt fektet a keleti kérdésekre is, holott még[ nem régi-ben a tökéletes érdektelenséggel állott e kérdésekkel szemben. Eden zseniális diplomáciai munkát végzett, amidőn a német ajánlat gyenge pontjait tapintotta ki s azokban mélyedt el, ahelyett, hogy annak Berlin számára pozitív részeit válogatta volna megoldási feladatul. Anthony Eden nein akarta az erősen nyugati jellegű német ajánlatot megbeszélés tárgyává tenni, amigj azt egy hasonló súlyú keleti ajánlattal nem hozza Berlin egyensúlyba. Hogy áll Németország Lettországgal, Észtországgal és -a Szovjettel? — kérdezi az angol külügyminiszter s rögtön
