Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-03 / 101. szám

*^l 1936 májas 3. ELLENZÉK ah HARSÁNY! ZSOLT: Taormina Soka olyan szép szállóban nem laktam, mint Taorminában a San Domenico-szálló- \ban, pedig sokfelé jártam már világéi etem- löen. Még egy spanyol kisvárosra emlékszem, ahol egyszer éjszakáznom kellett és egy olgcm fogadóban kaptam szállást, amelyet valami kisebb grófi kastélyból alakítottak át. Vagy talán át sem alakították, agy maradt ott minden. Hát ez az egy emlékem fogható a taonmnai szállóhoz. De a világvárosok pompás liixusszáliái mind mögötte marad­nak. Ez vaktha klastrom volt, ez a szálló. Nem is az egész, csak kisebb szárnya. Ebből csi­náltak aztán nagyobbat, úgy, hogy bii pon­tossággal megtartották az építkezésben a régi épüket minden legkisebb részletét. Lemásol­ták az egyes cellák szürke terméskőből fa­ragott ajtókereteit, az ajtó feletti tojásdad kőmezői is, amelynek barokk rajzában ódon jegyek mutatják a szobaszámot, lemásolták a váltakozó színű folyosók lépcsőfokait, a folyosók visszhangos kőkockáit, mindent, mindent. A fordulóknál nincs itt tábla a fa­lon, amely útbaigazítaná a bolyongó vendé­get, hogy mettől meddig terjednek a szoba- számok balfelé. Elég bonyolult dolog itt el­igazodni, jó soká tart, míg az utas megta­nulja, melyik három lépcsőfokon menjen 'e, melyik rejtett ajtón haladjon zegzugos folyosók felé, mígnem a reggeliz&termet megtalálja, őgyeieghet jó sokáig az ódon fá­nk tövében, szereteket ábrázoló régi festmé­nyek alatt, míg eligazodik. Felvonónak, lép- :sőháznak és eféhének, ami mind hozzá tar­ozik a szállók képzeletünkben élő fogalmá­hoz, nyoma sincs. Valóban megmaradt a fá­nk kolostori képe, az egész ház kegyes, njagodedmas békességet lehel'. .-Látón váratlanul kilép, aki cél nélkül jár- a a szépséges házat, a kertbe. Istenem, mi- soda kert ez. A színek és illatok micsoda mzarló világa. Képzeld el, aki itthon olvasod ezeket a so- olcat, hogy a zafirkék tengerből felmeredő sziklacsucs ormán vagy, sziporkázó erővel süt a nap, odalent a mélységben valami szi­lárd, kék csodafémből való határtalan lap­nak tetszik a viz, amelyre itt-ott leszáll ott egy-egy kiváncsi fehér pillangó: ezek kicsiny vitorlások, amelyeken taorminai halászok dolyoznak. Messze jobbról az Etna hatalmas teste mered az égnek, tetejéről a tavaszi pá­rán keresztül vs élénken idefehérlik a hó. Mindezt kőkorlátra támaszkodva nézegeted ■ és- körülötted a teméntelen virág piros, sár­ga, kék, lila, fehér színei szinte hangosan kacagnak az élet örömétől. A fényes, bőr- szerü levelek között citromok gömbjei sár­gállnak, a fék tövében dús ibolyaágy. Leté­pek egy szál ibolyái, hogy lélegzetet vegyek belőle: meglep a szaga. Nemcsak sokkal erő­sebb illat, mint a nri égövünk alatt, hanem van valami fűszeres zamata is, szegfűszeg­hez hasonló. A többi virág is élőbb, erősebb, boldogabb. A képzelet hangokká váltja át ujjongó színeiket és ebből a tömör, boldog napsütés örömének ősi szimfóniája keletke­zik. Ha elindulsz a városka kanyargós, kopta­tás utcácskáim, eléd tárul a szicíliai hétköz­nap. Az arcok jellege nem hasonlít az olasz szárazföld járókelőinek arcjellegéhez. Egy­mástól furcsán elütő típusok bukkannak fel: egy erősen negroid arcról eszedbe jut, hogy ez a városka valaha a szerecse.nek, vagy ha úgy tetszik, szaracénok martaléka volt h ős z - szu ideig, a bércre vezető kigyóut egyik for­dulójánál most is látni a sziklába vájt ókori sir-üreyeiket. Majd váratlanul egy feltűnően szép és szabályos- szőke leányarc jelenik meg egy ablakban, erről eszedbe jut, hogy valami ezer évvel ezelőtt a normannok jár­tak itt hódítóként, talán azok plántálták ide ezt az arany hajat. Mód van rá bőven, hogy tanulmányozd tétlen sétádon az ábrázatokaí: Taormina laic ossága mind kijött az utcára, most tart­ják Ia körmenetet. A díszbe öltözött egyházi személyek mögött fehérruhás kislányok vé­ge várhofatian menete sorakozik, közöttük viszik a megkínzott Üdvözítő viaszmását üveg koporsóban. Borzasztó látványt nyújt a szent holttest: valóságszerü pl as zti ko n h őrség­gel ábrázolták rajta a halál szederjes színét, az aludt vércsomókat, a törött vállcsont ijesztő csonkját, a dárdaseb valósággal or­vosi látványát. Az üvegkoporsó mögött ha­ladnak azok a kiváltságos leánykák, aldk az Ur meg ki n oztat ásónak és halálának külön­böző szerszámait viszik szereplésükhöz mél­tó büszkeséggel: a sátorfejü szegeket, a dár­dát, a iöiHskoronát, a nádpálcái, Veronika kendőjét, a spongyát, meg egyebeket. Aztán feketébe öltözött ájtatos asszonyok tömege következik, mellükön lila skapulárét hord valamennyi. Közöttük a Szűz szobrát viszik, amely ezen a napon modern gyászfátyolt öt­lött, a fátyol alól Icilátszilc a keblébe döfött tör. Mindehhez komor, ütemes dobszóval ve­ri a menet ritmusát a zene. És zordon tom­pasággal kiséri az egészet a Chiesa Princi­pale félreoert havangszoua. De csalc az emberek ájtatosak, a természet pogány. A nap tündöklőén süt, odalent so­kan fiirödnek a tengerben. S a vallás misz­tériumának képei, valamint a történelem évezredes emlékei között rádióüzlet, fasiszta­jelvény és utcai benzinkút hirdeti a jelent. A dohánytőzsdék kirakott újságjain cimtöre- dékeket olvashatni, amelyek abessziniai dia­dalokat hirdetnek. Angol lapot láttam egy kirakatban, Daily Mailt. Ez nem szankciós-párti újság, ez még ma is előfordul olasz földön, a többi angol lap nemigen látható. Mikor bementem, hogy megvegyem, az olasz trafikos megtorpant. Rám nézett haragos megdöbbenéssel. — Nem vagyok angol — mondtam ön- kéntefenül — magyar vagyak. A trafikos arckifejezésének vészes feke­téje egy szempillantás alatt nyájasan tün­döklő fehérré változott. Aki előbb ugy nézett Nagyságos Asszony3.! KÉRJÜK, MÁR MOST JEGYEZZE ELŐ: BUDAPESTEN keresse fel KUTNEWSKY-t Csodás modemek kiváló minőségek időszerű árakonS KUTNEWSKY BUDAPEST IV.. «ISTOF rám, mint a gyilkosra, most szinte testvéri ölelésre tárta a karját. És a láva ömléséhez hasonló bőséggel politikai magyarázatba kez­dett. Hol az én kabátgombomat fogta, hol a segéd kabátgombját. Én valahogy eljöttem, de ö talán még most is magyaráz. Ha másnak nem, a se­gédjének. Ott messze, délen, a határtalan tenger felé ugró sziklacsucson, egy tündér­szép szicíliai városka dohánytözsdéjében. FélszázacS világtörténelme “ étéiben elbeszélve Ferenc József reggelije — Királyi zamatok — „Mindenki megtette kötelességét“ — Erzsébet királyné paprikás hala — Mayer ur, a királyi szakács a gyomor filozófiá­járól és az életről beszél, amely olyan, mint a borjupörkölt. BUDAPEST. (Április.) Itt van egy agg bá­csika, idömüvíelte ráncokkal, jó kis fehér bajusszal és hozzávaló megfehéredett spa­nyol „léggyel“ az ajka alatt. És itt egy né­niké, akit egészen picire húztak össze az öreg esztendők. Egy régi pár békességben és alapos szegénységijén. — Philemon és Baucis, közvetlenül a boldog fává változás előtt. Aranylakodalmuk volt. Ezért ülök itt a régiszagu lakásban, mint a hétköznapi éle­tek kiváncsija, kérdezgetve, milyen az, fél­századnyi időig házasnak lenni, öregnek lenni? Felel, beszél, egyszer azt mondja: borjupörkölt. A megmagyarázhatatlan bol­dogságról, a visszahozhatatlan időről kér­deztem és azt mondja: borjupörkölt! Szeni­litás, vagy eltévedi futurizmus? Nem. — Az életem olyan, mint a borjupörkölt, — szól később. — Szelíd, egyszerű, igényte­len és én nagyon szeretem. Szóval hasonlat. Mikor már javában beszélgetünk, nem lep már meg, hogy mindent „ételvalutában“ fe­jez ki. Az élet habos oldala, odasült rémé- ‘ csirozták és adták át az ételmüvészet reme­keit a lakájoknak. — A király? — az öreg elrévedezik — so­hasem evett együtt a királynéval. A király­nénak külön konyhája volt, két magyar szakáccsal. A magyar konyhát szerette, két kedvenc ételét tudom, tejfeles paprikás ha­lat, spárgát paprikás szószban. Já . . . a per­sze, mit wenig paprika . . . — A király? — a bácsika most ünnepé­lyesen hangsúlyozza a szavakat, felesége is rámered áhítattal. — A király reggel hatkor kezdte meg az étkezést. . . Sóhaj. Emlék, ifjúság. —- A királyra való tekintettel a soros sza­kács már hajnali háromkor felkelt, befütöt- le a kemencét és télen-nyáron egyformán nyárson sütött csirkemellet vagy fácán fe­hérjét, amihez a tésztaszakács brióst készí­tett. Ugy. — Nem aludttejet, fekete kenyérrel? — Babona, tévhit. Vájjon ki hitette el ezt a világgal? — Jó, mondom — csirkemell. — Nem beleegyezni, elhinni! Prof. Dr. Veress kozmetikai © MELY A KIVÁLÓ DERMATOLOG US PROFESSZOR UTASÍTÁSAI SZERINT KÉSZÜLT: táplálja, konzerválja, regenerálja az arcos í FŐLERAKAT CLUJ: EMKE ÉS ROZSA DROGUERIA nyék, — nem is lenne érdektelen, ha min­denki szakmai szótárral fejezné ki magát. Az öreg szakács volt, császári és királyi főzőmester Ferenc József királynál és csá­szárnál. A királyi konyha romantikája, A király urnái saucier, szószmester volt Mayer Lénáid József, előbb levesszakács, a Burgban és a budai Várban és ez elég ok arra, hogy némileg vállveregetve beszéljen velem, aki csak eszem, eszem ebben a nagy világban, néha talán nem is tudom, mit. — Mit evett a király? — szólok az étel- világ szemléletébe. — A király? Mein Gott... — ott még nem tartunk. Meg kell tudnom, hogy került Mayer ur a Burgba. A Szikszaynál lett „hires“, igy kapott meghívást az udvarhoz, 1881-ben, a zöldség­félék aránylagos drágulása idején. Udvari orvos vizsgálta meg, aztán fogadalmat tett és beosztották munkahelyére. A főkonyhá­ban öt szakács működött, egyiknek a másik munkahelyéhez (szólt ez a tilalom az alá­rendelt kuktahadseregre is) közelíteni tilos volt. A konyha előszobájában burgzsandá- rok őrködtek. Lenn, a konyhában melegítő- ládákba a szakácsok rakták a kész ételeket; ezeket más szakácsok, minden láda mögött egy-egy toliforgós burgzsandár, vitték a tá­lalókba, itt disziegyenruhás szakácsok tran­Soha többé nem fogok csodálkozni, ha va­laki fűzbe megy vélt és rendkívül fontos­nak tartott parányi igazáért. És elhiszek csirke- és fácámeJleket aludttejek helyett. Drága pénzen adták el a kirá­lyi konyha megmaradt ételeit. Meg kell tudnom, hogy mi fáj annyi év után az emeritált szakácsnak. Mintha költő panaszkodna, hogy alig olvassák és nem értékelik líráját, ime, a király, Ferenc Jó­zsef keveset és gyorsan evett. És sohasem dicsérte az ételt. — Rengeteget főztünk — szól a szó — és sok étel került vissza. Titokban mondom, nekem fájt, a többiek örültek. — ?. — Igen. Mert a konyha előtt hosszú he­lyiség volt, ahol kiraktuk a megmaradt éte­leket. Előkelőségek inasai, nagy vendéglő­sök álltak itt sorba, egymásra licitáltak és drága pénzen vették meg a királyi konyha felesleges ételeit. A pénz egy ideig a fősza­kácsoké volt. Kis kárörömmel: — Aztán jött egy rendelet, a pénzt be kell szolgáltatni az udvartartás pénztárába. Vizsgáljuk meg az emberi hiúságot: — Szerette volna, Mayer ur, ha a király igy szól az ebédnél: Ejnye, de jó ez a már­tás, ki főzte? A kis fehér spanyol légy izgatottan kezd mozogni az álián. Hm, — hangzik többször is, már ez is felelet, de hozzáteszi: — De sokszor gondoltam erre. Tessék el­képzelni: jó ez a szósz, mondja a király, ki főzte? A Mayer ... A Majer, a Mayer . . . Die itt a másik emlék, enyhítő balzsam, íme: Udvari bál volt 1902-ben Budapesten. Kétezer előkelőség-vendég. Óriási büffé. Az uralkodó egy pillantást vetett a tálalókra és szaladt a konyhákba a boldog hir. Azt mondta, mit mondott? Azt mondta: — Látom, mindenki meglette kötelessé­gét. Sárgára öregedett Neues Pester Journal kerül elő, hepirosceruzázva, a cim: Hofbal és a két oldal, amely a bál leírását és a névsort tartalmazza: — Valami a szakácsokról? — Persze. Ezek ették. — De a szakácsok? — Hát hogy milyen hatalmas volt a büffé. I. Carol király, mint vendég. Van más büszkeség is. Ezerkilencszáztizen- hait, koronázás. A szakács sürgönyt kap egy balatoni fürdőhelyre, azonnal szolgálatba sietni, rqszt ven ni a koronázási ebéd két hé­tig tartó megbeszélésében. — Háború volt — mondta Meyer ur — tessék elgondolni, hogy milyen gondot je­lentett a nyersanyagok beszerzése egy ilyen háromezerszemiályes ebédhez. De kifogtunk a háborún . .. Ki veheti rossznéven egy öreg szakácstól, hogy ételeken keresztül lássa a történéseket9 „Kifogott a háborún“ — tizenhatban . . . Károly király azt kivánta — még ezt is megtudom —- hogy az éteteknek magyar ne­vük és izük legyen. Mayer ur a következőt remekelte halhatatlan emlékei számára: „hortobágyi őzgerinc, szegedi csirke“. Személyes élményei, felejthetetlen meg­élései még a következők: Dicséret és pénz a megelégedett Milán szerb királytól!' a régi konakba-n, főzés Ferenc Ferdinándnak a va­dászkastélyban, tálalás T. Carol román ki­rálynak. Most nagyon szegény ember a Herr Ma­yer. — Az élet fogy, mint a kenyér — szól a királyi szakács. Itt vagyunk a hétköznapban, most meg- kérdezhetem: — Magánál, Mayer ur, ki főz? — Nem én! — És, ne haragudjon, tud főzni a felesége? — Tiillajdon,képen nem tudott. De megta­nítottam. Nem akarok ellentétet az arany lakodalma­sok közt, csak véletlenül kérdezem: — És ki tud jobban? Van még úri gavalléria, habozás nélkül feléli: — Ö. Mayer urnák, a gyomor nyugalmazott őré­nek. a főzőkanál volt bajnokának kávét hoz­nak. Szerény, szelíd kávé, nem ideges bar­na és nem gyomorsavasnak — kiméit, tul- világos, egyszerű, középutas kávé, pici. hal le­mosol yu föllel. A királyi szakács vacsorázik. Ä. Építészek, kőművesek fontos szak- könyve 70 százalékos árleszátUiásbai Némethy József: Kőműves-mesterség Gyakorlati kézikönyv kőművesek, munka vezetők, vállalkozók és kőmüvesmesteri viza gára készülő segédek és gyakornokok aza mára. Hatodik javított és bővített kiadav 530 oldalon, 920 szöveg közé nyomott ábra vak Az eddigi 400 lej helyett, amíg a készle tünk tart 125 lejért kapható az Elleniek könvvosztáiyában, Cluj, Piaţa Unirii. V’dak re utánvéttel is azonnal szállítjuk. UJ PULLOWER DIVATLAPOK a ta­vaszi és nyári szezonra nagy válasz­tékban kaphatók az Ellenzék könyvosz- táiyában, Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom