Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-17 / 113. szám

*1936 május 11.

VLLENZâK

Magunknak neveljünk

Irla: VÁSÁRHELYI JÁNOS

3 Egy jeles skót férfiú a nevelés kérdésiéről tartott előadást és előadásában fagyon éles, határozott szavakkal niu- oíjtott rá a skót iskolák nevelői munkájúnak alapvető fogyatkozására. Megálla- )jlijtotta, hogy olyan nevelői eszmény ra;érint nevelnek, amely végzetesen mel- isizi azt a feladatot, hogy elsősorban sálit népük számára neveljenek céltudatos, munkás, saját életviszonyaikból ővetkező kötelességeik betöltésére al- íealmias embereket. Ennek az a következménye, hogy az iskolákból kikerülő if- íj/jak valami általános emberségi eszményt követnek, olyan gondolkozással keriil- bek ki az életbe, hogy mindenütt tudjanak magukról gondoskodni, csak sa- át életviszonyaik között érzik magukat idegeneknek, csak az otthoni feladatok megoldására alkalmatlanoknak. Nem ífótt-é el az ideje annak, — teszi fel a >érdést, — hogy nevelésünknél elsősor- ,:ran saját népünk megújítására gondolunk, bogy legjobb, legtehetségesebb ,’vermekeinket és azoknak munkaerejét a magunk számára kössük le? Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy legtehetségesebb gyermekeinket másoknak ajándékozzuk. E gondolatok és e követelések nagyon komoly, alapos meggondolást igényelnek ;i mi részünkről is. Meg kell állapítanunk, hogy a mi iskoláink munkája is gén kevés élő kapcsolatot tart fenn a valóságos élettel. E tekintetben a mi nevelői munkánk is különös kiegészítésre szorul. Olyan nevelői munkát kell beindítanunk és végeznünk, amely az er- délvi magyarság tényleges helyzetével és életviszonyaival sokkal jobban számol, a mi életviszonyainkból támadó feladatok és nehézségek megoldása jobban előkészíti gyermekeinket. Természetes, hogy ezt a munkát nem végezheti el egyedül az iskola, hanem e munkát az iskola munkájának kiegészitése- képen a szülői háznak és a társadalomnak kell teljessé tenni. Gondoskodnunk kell valamiképen arról, hogy gyermekeink sokkal alaposabban megismerjék népünket, népünk történelmét, irodalmát, szülőföldünket, részébe jussanak mindazon ismereteknek, amelyek alkalmassá tehetik őket arra, hogy megszeressék és ragaszkodjanak ehez a földhöz, szülőföldjükhöz, amelyen őseink annyi hűséggel és áldozatkészséggel teremtettek nemzeti kultúrát, épitettek templomokat és iskolákat és amelyen 'ík hivatottak fenntartani népünk jöven- lőjét. Számolni kell minden vidék tényleges helyzetével és az azon vidéken megnyíló munkaalkalmakra alkalmas munkásokat kell nevelni. Gondoskodnunk kell arról, hogy földmiveseink, iparosaink, intelligens embereink az együvétartozásnak lelke által egymáshoz kapcsolódva, egymást segítve igyekezzenek biztosítani ezen a földön népünk megmaradását. A saját helyzetünknek megfelelő feladatok betöltésére alkalmas férfiakat és nőket kell nevelnünk, akik tudatában vannak rendeltetésüknek és vállalják az ebből származó kötelességteljesités áldozatát. Természetes, hogy erre csak egy olyan nemzedék lehet képes, amely tudatos hűséggel ragaszkodik szülőföldjéhez, népéhez, ismeri népének múltját, szereti kultúráját, ahoz ragaszkodik és attól elszakadni nem akar. Mi még kevésbé engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy annyi áldozattal és gonddal felnevelt fiatalságunkat ne a magunk számára neveljük fel.

íme, kiváló férfiak más helyen is látják, hogy még egy jobb életviszonyok között élő nép sem teheti meg saját életérdekeinek veszélyeztetése nélkül azt, hogy úgynevezett világpolgárokká

nevelje gyermekeit, olyan emberekké, akik saját boldogulásukon kivid magasabb lekötöttséget nem ismernek. — Goethe, a németek nagy költője, rajzolja meg az ilyen általános elveknek hódoló embernek gondolkozását e nagyon jellemző nyilatkozatban: „Nem gondoltam többet világra és nemzetre, a világgal sémi közöm nem volt, a nemzet fogalma pedig kiveszett belőlem.“ Ha ez a gondolkozás elhatalmasodik egy nép körében, akkor el is jött a halál órája arra a nemzeti öntudatát és felelősségét elveszített népre nézve. Vigyázzunk! Ez a veszedelem fenyeget minket is, ha meg nem gondoljuk, hogy elsősorban a magunk számára kell nevelnünk a jövendő nemzedéket.

A karcsú vonal

Azészszerü divat a szépet azegész- ségesscl egyesiti. A kövérség hátrányos, öregít és beteggé tesz. A

FELE TEA,

amely 11 különfée természetes növényből áll, nem tartalmaz a szervezetre nézve káros vegyszereket, íókat és egyéb szereke ,— teljesen higiénikus an soványit,szabályozza a vérkeringést és fiatalít.

Csomagja 95 lej. Különleges koncentrációban 115 lej

TUDOMÁNYOS RIPORTSOROZAT

A LÉLEK TITKAI

Szineüar Ernő dr, budapesti idegorvos-psychoio^ns nyomán trim SANDNER ZOLTÁN

i.

Az öngyilkos lélek

Európában, a germán, kukuráju vidékeken (Anglia, Németország, Magyarország, Csehszlovákiai, Hollandia, seb.) 1929 óta 40% -kai emelkedett az öngyilkosok száma. 1900-tól, 1929-ig közel 30 év alatt nem emelkedett annyit, mint az utolsó másfél évtized alatt.

Az öngyilkosságok ilyen nagymérvű elszaporodásának okai a következőkben keresendők :

X. Társadalmi csalódottsága

2. lelki betegségek,

3. szerelmi és házassági problémák.

Hogy teljes fényt vessek az öngyilkos,

szinte páratlan érdekességü lelki világára, s azokra az okokra, melyek kiváltják belőile az élettől való megválni akarás vágyát, közlöm az alábbiakban dr. Szinetár Ernő, a psycho- lógiai orvostan egyik kiváló képviselőjének s zakvélemén y ét:

A gyermekkor: ai tudatlanság, később a sejtelmes misztikum kora; a pubertás: a vágyak éss tiliallmak kora; az ifjúság: a cselekvés kora. A gyermekkor főkérdése: a tudásért és a tilalmiak ellen való harc mikéntié, a cselekvés korának problémái pedig cselekvési problémák. Cselekevés kora ugyanis annyit jelent, hogy az egyén szervezetének fejlődése befejezést nyer és így aikalllmas arra; hogy betöltse az ember feladatát: ön és fajfen niiartást ösztönének kielégítését, szellemi tevékenységet fejtsen ki és társadalmi elhelyezkedést találjon. Minden probléma tuiaj- donképen dilemma. Válasz kísérlet két eshetőségre: igen, vagy nem? A cselekvés korának problémái is két kérdésben csúcsosodnak .ki: i. Mit tegyek — mit ne tegyek? 2. Mit tehetek? Mit nem tehetek? Az első kérdésben olyan cselekvés eldöntéséről van szó, mely az egyén akaratától, elhatározásától függő és ta döntő lehetősége az egyén birtokában van. A második kérdésbe már a társadalom is be van foglalva és a döntés nem az egyéntől függ, hanem az egyén szándékán túl, a társadalom, általában a külvilág engedélye szükséges a kivitelhez.

Az ifjúság lelki problémái tehát mindig cselekvési problémák, mögöttük egyrészről az egyén benső, másrészről a társadalom kívülről befelé ható gátjai működnek.

I. Lássuk előbb a társadalom által meghatározott problémákat? Az ifjúság cselekvési problémái mögött — a pénzügyi okokat le* Vásárhelyi János református püspökhelyettesnek ,,Az Éltet útja” címen a Minerva kiadásában megjelent könyvéből.

következményét. A.z egészséges ember problémáinak oka tehát nem benső lelki gátoít- ság, hanem csak a társadalom által okozott cselekvési korlátozottság és jellemző, hogy ha a korlátok ledőlnek, az egyén ismét cselekvésre képes.

Ezzel szemben, akiknek problémái krónikussá válnak, csaknem véglegessé mer évűinek, aki akkor is cselekvési dilemmában szenved, amikor különben a külvilág nem hárít akadályokat a cselekvése elé, aki nem tud cselekvési eszközein változtatni, aki irracionális céljait feladni nem tudja, uj gyakorlatibb célokat kitűzni nem képes, aki ha önállósítás, szerelem, házasság, vagy hitbeli, vagy akár tudományos beállítottságaiban egységes álláspontra jutni soha nem tud, akit cselekvései előtt örök benső kételyek dobálnak igen és nem között, aki a cselekvéstől a fantáziák világához menekül, akinek cselekvési képtelenséglét, belső egyéni és nem külső okok határozzák meg, az az ember lelki beteg, aki gyakran csak egy kivezető utat lát végül maga előtt: az öngyilkosságot.

A nevelés feladata volna megtanítani a gyermeket a társadalomhoz, a valósághoz való alkalmazkodásra. De azt tapasztaljuk, hogy a nevelők a valósághoz innen, vagy túl állitiák be a fejlődő embert. A nevelő, vagy szülő kímélni akarván a fejlődő gyermeket az élet valóságaitól, csaknem mesterségesen nyújtja meg neveltje felelőtlen gyermekkorát, vagy sokszor szigorúbb a házi morálja, mint azt a valló élet megkívánja. A szerete- tet túl bőven, vagy túl kevéssé, vagy ami a leggyakoribb, helytelen módon és időben adagolja. Dicséri, a gyermek ártatlanságát, de bünteti, ha ugyanezen ártatlansága miatt illetlenül!; viselkedik. így a gyermek két igazságot lát s már korán haboznia kell cselekvései. előtt: igen és nem fölött. A sexualitás területén kezdetben misztikumot (gólyame- sét), később tilalmakat (ajesztés) és még később hipokrita álszemérmet (beszélni szabad arról, amit cselekedni nem lehet, máskor beszélni nem szabad arról, amit cselekedni szabad), egy szóval kettősséget ültet a nevelő a gyermekbe.

Az érőben levő fiatal csalódva a nevelő kettős beállítottságában a társadalom felé fordul, hogy ott találjon valamilyen egészséges, szilárd pontot elhatározásaihoz. De ott is csalódnia kell, hiszen már korán tapasztalja, hogy a nő és férfi más és más erkölcsi felfogás légkörében kénytelen élni, újabb ellentmondó kételyekre, kettősségekre bukkan és mire a, cselekvés korába érkezik: örök kétely az, amely cselekvéseiben megbénítja.

A Hamlet-i kétely és kettősség a gondolkodó ember karikatúrájává torzítja a csak lelkileg és képzeletben cselekvő, de tárgyilag soha nem cselekvő egyént, aki néha a nasz- nos kételkedésen túl olyanná válik, hogy Ibsen jellemzően állapíthatta meg róla, hogy „a legveszélyesebb kételkedő, aki abban is kételkedik, hogy kételkedik”.

A kételyből kivezető ut az egyén számára gyakran csak a passzív ellenállás és a kép- zelmi világ túlburjánzása lehet, melyben az egyén nem találva elképzeléseinek szilárd talajára, az élettől való megválni akarás gondolatával foglalkozik, mint végső menedékkel.

A lélek a lejtőn.

Ismeretes, hogy az öngyilkosok nagy százaléka 25—30 éven aluili. Az elmúlt másfél évtized alatt sokkal több intellektuális körökből származó öngyilkos volt (köztük a nőik igen nagy .számmal foglalnak helyet), mint régebben. A szerelmi és házassági problémák során az Intellektuel öngyilkosságát a következőkkel lehet magyarázni: Régi törvényeink vannak, de uj szellemben élünk

Prof. Dr. S?ar©ss kkrémle

MELY A KIVÁLÓ DERMATOLÓGUS PROFESSZOR UTASÍTÁSAI SZERINT KÉSZÜLT:

táplálja, konzerválja, regenerálja az arcot ?

számítva —- két cselekvési zavart előidéző folyamatot találunk, amelyek csaknem állandóan és isü kuikur társadalmak minden fiataljára jellemzően társadalom és osztályhely- zettől függetlenül, általában gátlásként szerepelnek:

1. Élettani és társadalmi érettség közötti, főleg időbeli különbség. (A gyermek 14—16 éves korában testileg csaknem teljesen érett). De élettani érettségéből fakadó cselekvő képességét folytonos módon zavarja meg és gátolja a társadalmi éretlenség.

2. Az egyéni, társadalmi erkölcsi különbözőségből származó konfliktus. Az egyén és a társadalmi közösség között levő meg nem szűnő morális különbség állandó zavarokat okoz. Az utolsó évszázad társadalmi felszabadulása az egyén morális feszabadulását hozta magával, de a társadalmi közösség ité- lőszéke ezt még nem hagyta helybe, nem tette hivatalos erkölccsé az egyén felszabadult morálját. Vannak szokások, amelyeket a társadalom hallgatólagosan tudomásul vett, de nem vallja, be annak szükségképeségét és jogosságát. Általában az egyén morális ícl- szabadultságának következményeire nincs meg sem a tárgy, sem a morális társadalmi fedezet. Nem dönjük el, hogy vájjon helyes lenne-e a már, csaknem „bevett” szokások általános erkölccsé valló elfogadása; de meg kell állapítanunk, hogy az ifjúság általános lelki problémái között csaknem kórossá lejük minden cselekvés előtt az a kérdés, hogy „mit szólnak hozzá az emberek”? Minden kor fiatalságára jellemző, az általánosan enyhébb egyéni benső biró „megengedő hajlandóság«“, amely azonban a cselekvés előtt szembe találja magát az öregek társadalmának természetszerűleg konzervatív jellegű és sokkal szigorúbb erkölcsi felfogásával. A konfliktus következménye az ifjúság cselekvési bátortalansága, vagy ha. a vágyak áttörik a morális gátakat, akkor a titkos és bűntudattal járó cselekvések kora következik be, ■annölyben az ifjúsági magára hagyva kénytelen az erkölcsi következményekkel megbirkózni — és sokszor egyenesen az öngyilkosságba menekül.

II. A társadalomokozta problémákon kívül, az ifjúság lelki dilemmáinak máisik nagy részét az egyénileg különböző benső lelki okok tartják fenn. Ahol a cselekvési zavar benső lelki okok miatt keletkezett, ott tulajdonképen betegséggel állunk szemben. Itt szükségesnek látszik feltenni a kérdést, hogy a lelkileg egészséges embernek vannak-e lelki problémái? Természetesen az egységes embernek is vannak ilyen problémái, esek azonban a társadalmi adottságoknak megfelelően egyensúlyban maradnak. Jellemző az egészséges emberre, hogy a problémáit rövid időn belül megoldja, vagy ha megoldani nem tudja, feladja, kételyei nem válnak krónikussá, megoldásaiban az adottsághoz alkalmazkodik, tud cselekvési modorán, eszközein változtatni, képes irreális célokat feladni és uj célokat kitűzni maga elé. így egységes elhatározásra képesen cselekszik s ami a legfontosabb: vállalni tudja cselekvéseinek