Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-17 / 113. szám

rai ELLENZÉK wmmmammmm « ck climtmóruljwM váltanak ki a/ ember- ivl, inert M iéy,i tixrvényeibet uj .szellemi, rar- U'kwviml ivem sikerül megölt énünk s .17 uj s/eMwn buldk meg. így nuIvi* problémák v- cxlöfévé válik a társadailoni törvényeivel • icg nem alkuvó szerelmi élet, illerve há- :*ovág. \ női öngyilkosságok növekedése szinte . heteden nők .latszik. A/ utolsó ken évtized- ben a no társadalmikig, i'dnanihndult és több lontos iogl.ilko/ási ághoz jutott, jgy tehát Isídve/őbb a helyzete, mint a békében volt. i 1 ogv mégis olvem sokan (lesznek öngyilko­sok, a/ art bizonyítja, hogy szimukna a tei- alxidulás nem hozta meg életük szabadsá­gával járó örömöket, hanem újabb problé­más elé állította őket. Az újabb problémák oka pedig, hogy o nő te.lszabad uil.t abb er­kölcsi cselekedetei számára nincs meg a tár­sadalmi lederet, összefoglalva a lényeget: .1 háború oh an kort hozott maga után, mely ben a nő telszabadulva a konzervatív szoká­sok és hátrányos társadalmi helyzetek (pld. rossz anyagi viszonyok) hatása alól önál­lóbbá válik, gondolkodásában szabadabb, többet megenged magáinak, utánozza a rér- t, tehát megtagadja a háború előtti nő cse­lekvési problémáját, s így sokszor Olyan hely­eibe kerüli, (erkölcsi bukás, házassági három­szög stb.), melyet a társadalom nem szente­sit, végeredményben, tehát a lejtőre jutva, nem talál más megoldást, mint az ólortől való megválást. . Az öngyilkos lélek. Nincs olyan ember, akinek ne lett volna öngyilkossági elképzelése. A lelki vizsgálat ki tudja mutatni, hogy sokszor a legszíne­sebb öngyilkosságok elképzeléseiben tudnak az emberek elmerülni, szánté válogatnak azok módozataiban, lelki szemelnek elé idé­zik, hogy haláluk milyen hatást fog kivál­tani környezetünkben. Legérdekesebb azon­ban az, hogy az öngyilkosoknak célja az öné: pusztítással nem maga a hallói, hanem az ,,'tt nem levés“ gondolata, és annak a lelki hatásnak elérése, melyet az élettől való meg­válni akarás környezete körében maga után vonhat. Szinte feltűnő, hogy a sokszor egyéb :. k Intelben gyengén kara tu emberek milyen erélyt tudnak kifejteni öngyilkosságukban. Az ilyen ember a benne élő romboló erőket önmaga ellen fordítja. Az életösztönnek ez a pálfordulása, amikor váz öngyilkos támadó Ösztöneit önmaga ellen fordítja-, két okban keresendő: 1. tulszigoru az erkölcsi itélőszeke önmaga felett, amikor mar Olyan bűneiért i< halálbüntetéssel sújtja magát, amelyért, na Ltenbe vetett hite erős lenne, az Egyház és a Társadalom :s felmentette volna. 2. Valamely szeretett egyén elvesztése: Az em­ber szeretet nélkül élni nem tud és mert a szeretett egyén elvesztése miatt önmagában keresi a hibákat: öngyilkosságával saját hi­báiért akarja magát megbüntetni, egyben bosszút is akar állni azokon, akik a szeretetet megvonták tőle. A szeretett egyén elvesz­tése után így szól a lelki formula: ,gyűlöl­lek, mert nem szeretsz“. De a gyűlölet és az általa kiváltott fantázia miau lelkifordulást is ér az egyén. így az öngyilkosság részben mint ön büntetés, részben ramt bosszú szere­pel. Szinte azt akarja megmutatni: „lásd mit vesztettél bennem“. Az öngyilkosság tehát valóban „foHe ä deux (két ember ügye). Az öngyilkos leggyakrabban nem magának akar meghalni, hanem valakinek, illetve általa a világnak. Az öngyilkossággal való fenyegetődzést mindig komolyan kell venni, mert soha nem lehet kiszámitani, hogy milyen jelentéktelen, motívumok válthatják ki az öntudat rövid­zárlatát, tehát azt a pillanatnyi elmezavart, melyben az egyén végez magával. Szinte fel- scröihatatilanok a pozitiv okok, amelyek az öngyilkosságot előkészítik: csalódás, anyagi bajok, üldözött ség, gyógyíthatatlan betegség, cletuntság -stb., .stb., de tudnunk kell, hogy a? öngyilkossági szándék mögött mindig mé­lyebben fekvő lelki háztartási zavarok, ön­büntetés és vezekiési vagy, általában a des­truktiv ösztönnek a győzelmi törekvése hu- zódik meg. Az öngyilkossági képzeletet mutató egyé­niségekkel foglalkozni keli, mert csak a lelki háztartás orvoslása gátolhatja meg a végle­ges cselekedetet. Az öngyilkossági vágy épp olyan betegség, mint bármilyen más tól-ki kényszer, melynek gyógyításához az orvos: tudománynak minden erőfeszítésével hozzá kell járulnia!----------------------------------------------­Románia uj autótérképe minden autóveze­tőnek nélkülözhetetlen. 34 kitünően színe­zett térkép és az ország 16 nagy városának külön térképe egy tartós vászon tokba gyűjt­se. A teljes gyűjtemény 250 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. 19 3 6 m á J u a ÍJ. A no a teremtés koronája Már évezredekkel ezelőtt is megbecsülték és csodálattal övezték a nőt. Nagy alkotók, művészek lestették meg, költők énekelték meg .szép szavakkal az isteni nőt. Mindig, minden korban ideál volt a női-szépség. Ezt az ideálÍ7musr a nő finomabb lelki élete é.s főleg szépsége hozta létre. Azonban a női szépség előfeltétele a zavartalan egészesé», a belső kiválasztási mirigyek zavartalan mű­ködése. A Nő a teremtés mikrokozmikus megtes­tesítője, az anya kultusz hordozója, tehát na­gyon fontos szerepet tölt be a világegyetem­ben, éppen ezért nagyon kell vigyázni egész­ségére. A nemrégiben fölfedezett és forgalomba hozott amerikai „Menokim“ nevű gyógyszer — a női mirigyrendszer zavarainál, a nők havi görcsös panaszainál, a változó évek idegzavarainál, migrénnél, hevüléseknél, in­gerlékenységnél, fejfájásnál, álmatlanságnál, stb. — olyan megJcpő eredményeket adott, amilyent eddig semminemű gyógyszerrel el­érni nem tudtak. A „Menoklin“ nemcsak csillapítótag hat, hanem a betegség okát szünteti meg. Lei i2j.— utánvéttel küldi: Császár E. gyógyszertára, Bucureşti, Calea Victoriei 124 r~ liüMTnil <><■*— AZ EslET ÚTJA Vásárhelyi János püspökfteiyettes könyve „Az Elet útja“ címen szép kiállítású kö­tetlse gyűjtötte össze a Minerva irodalmi és nyomdai müintézet Vásárhelyi János refor­mátus pü-spökheiyetes kisebb cikkeit. Ezeket a cikkeket azonban a min den i kükön átvo­nuló közös szellem és emelkedett lelki fel­fogás magasabbrendii egységgé fűzi össze. Vásárhelyi a nemzetnevelő értékes és nemes hivatását tölti be igy összegyűjtött írásaiban is, melyek külön-kiilön bizonyára szintén elvégezték hivatásukat, amelyek azonban könyvbe összefogva még különös lendületet, egységet és emelkedettséget nyernek. A könyv minden fejezetében törhetetlen hittel, biza­lommal és igazi erdélyi emelkedettséggel hir­deti Vásárhelyi János az erdélyi magyar ki­sebbségnek a szeretetet, az erkölcsi tisztaság­ra és az erdélyi népek közötti kölcsönös megértésre alapított teremtő munka szüksé­gét. Minden alkalom jó neki erre. Néha ol­vasmányaihoz kapcsolja fejtegetéseit, más­kor a mindennap eseményeiből, külföldi nagv egyéniségek, vagy n mi kiválóbb értekeink életéből vett példák képezik a kiinduló pont­ját. Innen indulnak ki lelkészi hivatásával mindig erős összhangban álló fejtegetései, hogy az erdélyi magyar kisebbség jelen és jövő kötelességei felé mutassák az ifit. A könyv mindegyik fejezetét igaz szendét, megértés, az erdélyi népek közötti egyet'u'iés és az erkölcsi megújhodás szükségének h:r- detése hatja át. Mindjárt egyik első fejezetében „A követ­kező vonat“ címen képletes összefoglalását adja Vásárhelyi János mindannak, amif ké­sőbb mondani akar. Egy amerikai vasúti szerencsétlenségről beszél, melynél a vonat- vezetőt szétzúzott testtel, de még élve hoz­ták ki a romok alól. A szerencsétlen ember­nek kimondhatatlan fájdalmai között is első szavai ezek voltak: „Adjatok jelt a követ­kező vonatnak“. Tudta, hogy ugyanazon a vonalon nemsokára jönnie kell a következő vonatnak, tudta, hogy ha nem adják a jelt, arra is halálos veszedelem vár. Az erdélyi magyar kisebbségnek szintén meg ke'! adnia a jelt a következő vonat számára. Ez a leg­közelebbi vonat — mondja Vásárhelyi a fél növekvő, utánunk következő nemzedék. Ezek elől kell elhárítani minden akadályt, hogy ne rohanjanak a biztos veszedelembe. „A veszedelmet — írja Vásárhelyi — látjuk. A mi vonatunk elakadt. Mennyi áldozat he­ver a sínek között. A mi kötelességünk fi­gyelmeztetni ezekre a veszedelmekre az utá­nunk jövő nemzedéket . . . Tegyük meg ezt a kötelességünket, hogy legalább gyerme­keink szemrehányása ne érhessen minket...“ És a következő fejezetek mind ezt a célt szolgálják, amelyet Vásárhelyi annyira eré­lyesen rajzol meg a nélkülözhetetlen jeladást követeli soraiban. Mindenik ékesszólóan fi­gyelmezteti és neveli a magyar kisebbséget a ráváró veszedelmekre és a ráváró köteles­ségekre. És a kötelességekre való figyelmez­tetés épp olyan meggyőző erejű fejtegetések­ben nyilvánul meg „Az Elet utjá“-ban, mint a veszélyek megmutatása. Vásárhelyi külön­böző alkalmakból kiindulva végigszalad Írá­saiban a kisebbségi élet egész területén és magasrendü példákra hivatkozva, hirdeti minden téren a szeretetteljes munkát és bi­zakodást. S a példák között nem feledkezik meg azokról a román példákról sem, ame­lyeknek követését különös melegséggel ajánlja kisebbségi testvéreinknek. Egyik fe- I jezetében Maniu Gyula édesapjának, Maniu i Jánosnak Suciu tanár által kiadott levele­zéséről ir. Maniu János ezeket a leveleket nagybátyjához, Bamutiu Simeonhoz intézte. A levelek egyrésze Budapestről Íródott, ahol Maniu János egyetemi tanulmányait végezte. Innen írja a megszivlelésreméltó so­rokat: „Boldogok azok az ifjak, akik a szép tudományokat nemzeti nyelvükön képesek tanulni. Mikor lesznek a mi nemzetünknek is akadémiái, vagy épen egyetemei . . . Váj­jon remélhetem-e, hogy lesz olyan egyetem Erdélyben, amely hordozni fogja ezt a ne­vet: Román Nemzeti?“ Es Vásárhelyi mind­járt fel is teszi a kérdést, hogy mit mond­junk mi mindehhez. „Csak azt — válaszol­Rovatve~ető : JULES EROS. ja, — hogy az igazság reánk nézve is jg,-lZ. sóg. Boldog az n gyermek, aki élve/heti t/, anyanyelvű oktatás előnyeit és áldásait IstiicrHexek azok a nehézségek, amelyekkel e tekintetben már elemistu gyermekeink küzdenek. Mi elismerjük a szükségét annak] hogy az ország polgárai ismerjék az. állam nyelvét, de valljuk, hogy bensőséges, karak terképz.ő, erőteljes nevelést csak anyanyel. ven lehet közölni, különösen a gyermekekkel! kiváltképpen az elemi iskolákban. Ezért kell1 gondoskodnunk anyanyelvű iskoláink fenn- tartásáról, az. anyanyelvű oktatás igazságé- nak egyre teljesebb elismertetéséről..." Fej. tegetései további folymán Vásárhelyi hivat­kozik arra, hogy Maniu János, amint levele- ben írja, a külföldön talán jobban is érvé­nyesülhetett volna, mégis kötelességének tartotta hazajönni népe szolgálatára, szülő- földjére. Es hozzáteszi: „Mi a Maniu János '•'kés, forró fajszeretettől áthatott leveléből példaadást olvasunk ki tanuló ifjúságunk, a ini népünk számára. Ez 0 lelkűiét az, mely egy népet megtartani, megújítani képes. Vi­szont azt is kétségtelen, hogy az ilyen jelle­mek más népek jogainak, hitének kultúrá­jának megliecsülésére, megértésére is képe­sek lesznek, mert az olyan ember, aki szent kötelességének ismeri az áldozatos szeretetet és kötél ességfel jesitést saját népével szem- l>en. meg fogja érteni és meg fogja becsülni más nemzethez tartozó embertársát is. akit szintén ugyanolyan becsületes kötelességtu­dót hat át sa ját népével szemben.“ Ez az emelkedett hang és szeretetteljes ok­fejtés vonul végig Vásárhelyi János egész könyvén, mely szülőknek, nevelőknek s a ki­sebbségi közéletek vezetőinek egyik leghasz­nosabb olvasmánya lehel. „Az Élet útja“ eb­iben az értelemben nemcsak könyv, hanem tett is — és dokumentum egy példásan ki­váló nemzelmevelő munkásságáról. Szépség a divatban Újdonságot, lényeges újítást tulajdonké­pen csak a ruhák d szitésében hozott a ta­vaszi divat. A tervezők minden ötlete rész­letötlet. De a párisi bemutatókról annyi ilyen rés-zletötletet hozhatott magával min- i denki, hogy zsákmányuk mégis igen gazdag­nak mondható. Az angol vagy francia ruhák díszítése egyformán sok változatot mutat. Akár dolgozó nő, akár úgynevezett társaság­beli dáma. különböző ruhákra van szüksége. Egészen természetes, hogy a dolgozó nő kénytelen jobban átgondolni minden eshető­séget, minden ruhaviselési alkalmat és nem­transzparent és az inaprimésel vemmel való felfriss tések kombinációjával. Kitünően meg lehet változtatni a régi ruhát azzal is, hogy az elejébe olyanféle mellényrészt állítunk, amely egyszínű anyagból vagv ango'os min­tájúból készül. Sima fekete selyemruhát fris­síthetünk fel olymódon, hogy kiszedjük a régi ujját és hozzáillő mpríméből uj, bő be­rakott ujjaka* teszünk a helyébe. Sima szö- vetruhához késziilletjük a következő össze­állítást: Sima vagy kockás vékony szövetből csinálunk egy sima övét, amelyre két zsebet gombolunk. A nyaknak is álló nyakat készí­tünk a szövetből és ugyanabból a kockás vagy sottis anyagból csináltatunk egy pele­rini s egy meglehetősen magas kalapot. A peler'nt a ruha anyagával béleljük. A leg­divatosabb összeállítás sötétkék, fekete és sö­tétszürke angol kosztümökhöz a fehér piké- böl készült mellény és piké-kalap. Egyik- másik nvakdisz szabása virágra emlékeztet. csak ezekre a szempontokra kénytelen te­kintettel lenni, hanem pénztárcája duzzadt- ságára és laposságára is. Számolni kell nem­csak a rendelkezésre álló, rendesen nagyon kevés pénzzel, hanem azzal is, hogy éppen azért, mert kevés a pénze, azt az egy-két ru­háját, ami van, minél jobban kihasználja, minél több alkalomra tegye viselhetővé. A mai divat nagy segítségére van az embernek abban, hogy egy -ruhából hogy lehet többet elővarázsolni a jó öreg Fregoli mester mód­jára. A jól öltözött nőnél nagyon fontos a délelőtti ruha. Ez a délelőtti ruha lehet ki­mondottan sportszerű, de lehet csak egysze­rűen angolos. Ha ügyesek vagyunk, akkor úgy készíttethetjük, hogy még a kora dél­utáni órákban Is hasznukat tudjuk venni. Ha egészen sportosan varratjuk meg őket, akkor azonban csakis délelőtt viselhetjük, vagy kirándulásra és sportra. A sok-sok öt­letből a téli ruhánkra varázsolhatunk egy kis tavaszi illúziót a fehér piké, a fehér Sőt nemcsak emlékeztet, hanem sokszor vi­rág is. Batisztból, linonból, gvapjuszálból. selyemből egész füzéreket csinálnak a v rág- tervezők s gallér helyett használják. Több­nyire az egész nyakat körülfonja a tavasz j díszítő keze, sőt meg sem elégszik esetleg annyival, hanem még a ruha elejére is lefut egy darab. Nagyon sok a pöttyös-batiszt gar­nitura. Néha ezek a pöttyök színesek, eset­leg kézzel hímzettek. A sok fehér nyakdisz mellett fekete vagy sötétkék ruhán tótunk színeseket is. Világoskéket, rózsaszínt, sár­gát vagy zöldet. Sokan szeretik az egyszínű batiszt-, organdi-, zsorzsettgallérokat finom kézimpn,kával disziteni. Ez a kézimunka az­tán lehet tühimzés, azisurmunka, stb. De ta­lán még divatosabb a csipke. Úgyszintén a csipke és valami nagyon könnyű anyag ke­verésével készült gallér. A habkönnyű csip­ke a maga álomszerű könnyedségével igen alkalmas arra, hogy az egyszerű, komo’y ruhát frissé és fiatalossá varázsolia. J. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom