Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-05 / 80. szám

1936 április 5.

ELLENZÉK

7

HARSÁNY! ZSOLT:

Fegyverek

Becsben járván nemrégiben, szemembe ötlött egy hirdetés, amely szerint a Burg uj épületében fegyverkiállítást rendeztek. Nem modern fegyverkiállítást, hanem történelmit. Mindjárt el is mentein és megnéztem. Aki történeti tanulmányokkal foglalkozik, annak illik látni ilyet.

Nagyon érdekes volt csakugyan. Nyolc nagy terem tele fegyverekkel, vagy inkább fegyverzettel, mert a gyűjteményben, amelyet különböző magánosoktól és múzeumokból szedtek össze, a legnagyobb hangsúly a páncélra esik. Lovas és ló páncéljára. Már pedig a harci paripát védő sodronytakarót nehéz volna fegyvernek nevezni.

Ott állnak a régi páncélok glédában !érmékén keresztül, mint szótalan lovaitok, akik némán tűrik a késő századok után köztük botorkáló bámész embert. Ott állnak gyalogszerrel, de sokan lóháton is, a mén is csillogó-páncélosán. Mert a vérteket mind gondosan megtisztogatták és kifényesítették. Mind olyan vadonatúj, mintha most került volna ki a fegyverkovács műhelyéből.

Ezt is meg kellett egyszer nézni alaposam- hogyan hordták eleink ezt a sok vasat, ami ellenséges fegyvertől védte őket. Az első benyomás az, ha vizsgálni kezdi az ilyen vértezetet az ember, hogy a harcos a páncél szerkezetét a kemény- hátú rovaroktól tanulta. Temérdek apró Ízből áll a páncél és noha nem hordtam még ilyet, de most már gondolom, hogyha a sok vas természetes súlyát nem számítom, nem is lehetett olyan kényelmetlen mozogni benne. Az emberi test minden ízületét követi a páncél szerkezete még az uj ujjpereceket is követi a vaskesztyü. Vasas kézzel akár zongorázhatott volna is az ilyen lovag. De felöltözni nem lehetett könnyű munka. Annyi darabot kellett annyi szijjal és sróffal egymáshoz illeszteni, pásziiani, kapcsolgatni, hogy mig a harcos felöltözött a viadalra, egy modern szépasszony is felkészülhet a színházba menésre. Igaz, hogy srófhuzó és csavar nélkül nem lehetett öltözködni.

Látszik, hogy ezeket a páncélokat szigorúan mérték után és igen szabidosan szabták, olyan gondosan, ahogy ma a frakkot. Hajszálra kellett annak vágni a lovag termetéhez. És lehetetlen el nem mosolyodni, mikor valamelyik osztrák herceg két páncélját is összehasonlítja az ember: egyik fiatal legény korából való, másik már megállapodottabb éveiből. Az első páncél dereka olyan, mint a darázsé, nyalka lovag lehetett ez a herceg fiatal korában. A másik páncél bizony már hasat eresztett. Pocakja van a páncélnak is. Az ifjúság akkor is el- tcstesedett az évekkel, akárcsak ma.

Persze nagy a különbség a szegény lovag, meg a gazdag lovag páncélja közt. Némelyik jobbmódu ur olyan vértezetet kovácsotatott magának, hogy pompáján elámul a szem. Arany-berakással, ezüst futtatással bonyolódott mi- thológiai és történelmi képsorozatok láthatók egyik-másik ilyen vérten. Ha unalmasan ment a csata, a szomszéd órák hosszat nézegethette a képeket.

A divat nagy ur volt akkor is. Bár nem évente változott, hiszen a vértezetet nem egy idényre verették, de az évszámokon meg lehet állapítani, hogy elég sűrűn hullámzott akkor is a módi. Hol a sisakrostély változott, hol a mellvért rajza, hol a kapcsolás.

A páncélok hatalmas sokasága mellett aztán a voltaképpeni fegyverek is helyet kaptak. Elsősorban a kard. SzabhEVRALGIKUS

ÉS

Rí

Igák, fringiák, pallosok, görbe pengéjű keleti kardok, hossza és egyenes gát fegyverek, olcsóbbak és drágakövekkel kirakottak. Van kard, amely embernél magasabb, ezt a katalógus szerint két kézzel használták. Sőt úgynevezett másfélkezes kardokból is egész sort mutat a kiállítás. Némelyiken külön felírás tünteti fe], hogy a büszke penge Toledóban készült, mások damaszkuszi származással dicsekszenek. Egy furcsa, kurta olasz kardot úgy hívnak, hogy cinquedea. Láttam landsknecht-kardot, amely egymaga külön kiállítást képvisel. Olyan volt ez, mint azok a mindenltudó zsebkések, amelyeken fülpiszkállótól kezdve dugóhúzóig minden szerszám megtalálható. Ez a landsknecht-kard is mindent tudott. Markolata körül még nyolc bőrtok sorakozott, nyolc különféle nagyságú és alcdzu és nyilván különféle használata kés és tőr számára.

Kopjákat látni, lovagi tornához valókat. Olyan páncélok vannak, amelyekbe a kopja bele van építve, nem lehet kivenni belőle. Az ilyen vértet elég bonyolult lehetett a viadal előtt felöltem. Lándzsák, alcibárdok, dárdák, pajzsok. Az úgynevezett magyar „tárcsa-' a kiáli- tás tanúsága szerint igen elterjedhetett egy időben Európaszerte, mert a legkülönbözőbb országokban használták.

Érdekesek a solymászat tartozékai. Bevették ezeket a tárgyakat is a kiállításba, mint lovagi mulatsághoz tartozó tárgyakat. Külön tanulmányt kíván ez a mesterség: a főkötő, amelyet a madár fejére húztak kivonuláskor, a szedagszer- kezet, amellyel eloldották, a csalétek- tarisznya, a madarat utánzó tollcsomó.

Nyergek. Ijjak, tegezek. Páncélok és megint páncélok. Pajzsok. Megint ala- bárdok. Régimódi elöltöltő puskák. Hatalmas morclályok. Sodronyingek. Harci nyergek. Sisakok például Skander bég antilopfejes sisakja. Bárdok. Buzogányok.

Mennyi erő, mennyi izomgyakorlat, mennyi személyes bátorság és férfiasság. Nyolc zsúfolt teremben, mintha ezer, meg ezer páncélos dalia döngene és dobogna. Csupa regényes hősiesség. Két

A LELEK

legalább is ezf állítja a közmondás... azonban az biz fos, hogy a szem visszatükrözi a fizikai állapotot ; egészséget, betegséget, életerőt, gyengeséget, ifjúságot, vagy az öregedés jeleit mind ki lehet olvasni a szemből.

Ennek dacára, ha a szem kezdi, elveszteni ragyogását, van e ok az elkeseredésre ? Nincs! mert az, esetek 90°/0-ában ennek oka egyszerűen a vér erőtlensége. Viszont ez ellen a jelenség ellen a tudomány .fel van fegyverkezve egy szuverén gyógyszerrel, amely nem más, mint a: Tcnoglobine-lrradié, amelynek jó hire az egész világon elterjedt. Ha fejfájástól, álmatlanságtól szenved ha, az arcbőr idő eilöttí hervadását, látása gyengülését, észleli ez annak a jele, hogy szervezete vérszegény és hogy, sürgősen szüksége van egy Tonoglobine-írradié bor, vagy szirup hemoglobin kúrára. A májkivonat és a glicerofosfátos —- calcium — amit ez a csodálatos hatásuk észitmény, tartalmaz, rövid idő alatt valóságos testi és lelki újjászületést biztosit.

Kapható : gyógy- Szertárakban ós drogériákban*

Föképvlíőfőí j f CfCOi«-8u<;ufaţir»

150 grammos í is üveg ára 105 lej. 300 grammos nagy í vég ára 170 lej.

percnyi gáztámadás éppen elég volna ennek a sok délceg leventének.

(Niach den Tagebüchern der ungarischen Grafen: Josef u. Samuel Teleki.)

Mindig izes csemegéje volt az olvasóközönségnek a memoire-irodalom, amellyel niagyhirtdlen lehet beléfelejtkeznL a múltba és ugyanilyen hamar lehet megint visszaszökkenni a ma sodrába. Olyan „kis szakaszos“ szellemi kiruccanáshoz hasonlítható az ilyen másfajta, ami olcsó is, üdítő Is, hiszen sohasem vérbeli irók vagy kritikusok kezén teremnek az ilyen maplószerü feljegyzések. Életteljes erővel hevenyészett, pillanatfelvételek ezek, .amik a közvetlenség varázsával' hatnak. Tulajdonképpen életet és értelmet azonban csak úgy nyernek ezek ia gondolait- viliunáscxk, ha olyan avatott író kezére kerülnek, aki szeretetreméltó buzg ósággal és lelkiismeretességgel jár utána minden odavetett feljegyzésnek, amilyen lelkesedéssel végezte ezt Spiess, ia Telekiék följegyzéseire vonatkozólag. Az ő művészi összefogásában kilépnek mozaikszreü mivoltukból a Telekiek megfigyelései is ás megfelelő háttéri kiegészítésben egész megkapó összhatáshoz jutunk általok Basel köztársasági szabad állam, meg a „homo baseliensio“ i S-ik századbeli világáról is.

Ilyenszerü tárgyalás homlokterébe jutnak általa a Teleki-naplók, amikről hűségesen vallotta könyvének megjelenése előltt is Írója:, hogy ezekhez fogható érdekességü egyidejű feljegyzéseket egyetlen honfitársa sem csinált soha. így aztán könyvének cim.lop- ján mindjárt ránk köszönt két, díszes, ovális keretbe foglalt, lélekkel teljes tekintetű magyar arc, ha az akkor divatos allonge-pa- rókábain is, — rókatorkos, sujtásos, pitykés mentében József gróf, mellette meg piros- frukkots, eziisthimzáses köntösben, Sámuel, a későbbi könyvtáralapitó.

A könyv bevezetése elmondja, hogy: 1759 második felében egyszer csak megjelenik Ba- selben három fiatal „Kavalier“, szépen letelepednek a „Fischmiarkton“, annak rendi és módja szerint beiratkoznak egyetemünkre.. Mindhárman pedig a hires nevezetes szent- birodalmi széki, gróf Teleki család sarjai, akik a messzi Transsylvaniából jöttek ide hozzánk; magas szellemi kiválóságaik éppen úgy kedvesek előttünk, minit előkelő társadalmi rangjuk. Korban alig különböznek egymástól, 20 esztendős fiatalok, mutatósak egyformán. Teleki Ádám (1740—1792), Teleki József (1738 —1796), Teleki Sámuel (1739—1822) az illetők; közülök Ádám nem foglalkozott naplóirással.

A három Teleki fiú 20-—21 éves fővel kerül oda ra bázeli tudományos műhelybe, inasesztendőkre. A jó bázeliek ilyes reklámhoz még sohasem jutottak idáig. Csak a városközi rivalitásokból kifolyólag is, —- mát nem adott volna Genf például egyetlen eleven előkelőségért és ez a kis, divatja mult Basel kné hármat vallhat a magáénak, éppen akkor, mikor egyetemünket már „elfelejtette Európa“. A legkészségesebb tárgyilagossággal állapítja meg ezután Spiess, hogy 1760 táján 3 orvosprofesszoruknak .se volt 6 tanítványa, a derék és kiváló tudós Ber- noulliaknak meg 15 esztendős növendékeik voltak!

A három magyar arisztokrata megjelenése, Spiess könyve szerint, valóságos esemény volt iái lecsúszott egyetemi városban. A demokrata bázeliek, a jómódú iparosok, kereskedők nemcsak túl voltak már a vagyonszerzés gyönyörűségein ekkor, hanem a saját zsírjukban is fuldokoltak a módtól. Barokkos, cifra házakban laktak, selyemben, bársonyban jártak, csak éppen demokratizmusokhoz hiányzott az a bizonyos rang és születésbeli megkülönböztetés, ami most egyszerre jelentkezett náluk.

Grófjaink belekerültek a közérdeklődés kellős közepébe, ahány gazdag cívis volt, mind azon fáradt, hogy teremtsenek magas származású „Fuchs“-aik számára valamenynyire megfelelő atmoszférát. Szinte kézre se jutottak, úgy hívogatták őket házi mulatságaikra, báljaikra, hangversenyekre, hátha... lányos-házak is voltak szép számmal, nagy vagyonokkal. Ez egyben csalódtak azonban a lelkesedők. Józsefet csakhamar halvérünek mondták, Sámuelnek tudományos érdeklődése miatt nem volt ideje nőkkel foglalkozni, Ádám meg csak a szánkózás sportja alkalmából került női társaságba.

Egyébként a Telekiek sem azért voltak Telekiek, hogy az irányukban minden felől megnyilvánult' lekötelező figyelmet ne j tudták volna viszonozni. Meghívásra ré- { szűkről is meghívás volt a válasz, tokajival í traktálták vendégeiket, professzoraikat és I egyáltalán úgy megkedveltetiték magukott,

' hogy két esztendei ott idő zésük után, ahg tudtak elszabadulni házigazdáiktól, í Egyetemes .tudásra törekvő diákjaink jo- ; got, filozófiát, történelmet hallgattak Bazel- i ben, de különösen, ami főleg oda vonzotta ; őket: mathematikát. A nagyhírű Bernoulhak családjának három tagja 'ismerte Bázelben j a mathematikai és fizikai tudományok gyö- 1 nyörüségeit, amire később is vissza-visszaha- I joltak .a Telekiek, állandó levelezést tartván J fenn egykori mestereikkel.

Két esztendő után tovább mentek a Tele* u leiek, Utrechtbe és Párisba betetőzni tudás- I vágyukat. Professzoraik és nyelvmestereik .tanításain túl táncot, vivást, zenét, b tanul- \ tak. Megérthető, miért égettek annyi viasz- ; gyertyát ennyi minden tanulni való és társa* dalmi kötelezettség hűséges teljesítése mellett.

A József naplója úti napló is egyszersmind.

I Ö utazott legtöbbet bázeli egyetemi hallgató korában. A Magyar Tudományos Akadémiá- I ban elhelyezett egyéb írásai közül most látnak először napvilágot értékes feljegyzései is. Teleki Sámuel naplóját még 1908-ban ki* adta Biás István dr. Imre Sándor bevezetésével (Targu-Mures.)

Ismerjük bázeli kezdeményezésük értékes folytatását, mint rakta le Teleki Sámuel könyvtára alapjait. Minden bázeli viselt dolguk és külföldi bolyongásuk teljesen képviseli főúri és emberi magasztos erényeiket.

így beszél róluk Spiess, bázeli. egyetemi tanár, mielőtt naplóik ismertetésére térne.

József úti naplója egy nagyobb utazas jegyében indul, bazei bői ellátogat Genfbe, Lausanneba. Tournay határában találkozik Voltaire-el. Szántás közben találja az „öreget“, „szemei rendkívül élénkek, vallasd Kérdésre egyáltalán semmit sem ad, kellemes vitatkozó.“ Visszatérve Bázelbe, Beraouli János é.s Dániel hive lesz. Feljegyzésekre nem ér-