Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-05 / 80. szám
8 ELLENZÉK l*)3(, nprlíl% 5. HläUHESUSÖSäDC! vu'.nr.v lUjS'.wi inc/,:nt crdckovchb momrn tiunok következnek o naplóban. Egyébként, min* jó Tiriormácuis, »orrú járj;i » tcmplo- nok.it, ’.ársa .vígba jár, megismerkedik u többi „buchs*’ társaival, rov-rve.v. egyetemi disputákon, ptxxnóeáókoin. Olyan lakomán Ls i'c'Sz.t vcs/, ahol cgy-eg> fogás után meg kell csókolnia s/.omsz.édnő iét és Boss/an- kodva jegyzi meg — hogy igen öreg volt az LÜető. lku'ók.ü rended, esernyőt vásárol, arakkov’ik, könyvtárakat búj, könyveket szeret; megbámul egy fókát, lakodalmakba jár, Így telnek bázeli ncvpjai. Parisba megy, pénz- órvakas, 10 s/emélye.s bankett, kirándulás R ousseau-hoz. érdekesen Írja le ezt u (találkozást. Nagy, piszkos „sch kiírókban“ találta a nagy embert, aki rendkívül szívesen fogadta öt. Be- \ érett* egy elég ügyes szobába!, roppant ml varrass ág.-.ta.l gram Iáit akkortájt- kiadott könyvéhez. Teleki Rousseau-t 45 évesnek nézi, akiből árad a szellem és ceremóniák nélkül él és Ítél mindenben. Ismér visszafke- rül Bázelbe, ujm magasztalja és fügte]ékül közzé teszi naplója 1 oly tatásak éppen: Ladas' jegyzékét. A derék bázeliek számot vettettek azzal, hogy ezek a módos arisztokraták városuk áruforgalmát is fellendítik. Nem is csalódtak ebben, mert még azt is kiszámították, hogy a Telekiek 9—ic-raer annyit forgalmaztak. mint egyéb, közrendbeK studenseik. József minden kis tételt pontosan feljegyez; i ioiint például 6 üveg tokaji bor, a mi pénzünk szerint 150 Hej; menyasszonyi ajándékba 10 forintot ad, 30 krajcárt a kocsisnak, ugyanennyit annak, alti kabát járt átverne, ennyi jár a muzsikusnak is összesen. — 1761 február 10-én ad 10 forintot egy „parepluv“- ért, „ami — eső ellen vtdó valami“. Igazi német aki possággal deritgette ki FIATAL MAGYAR ÍRÓK Spicss v/rknek a rögtönzéseknek alapján, luk merre járt, lakodalmon, temetésen, kivéhiz ban, koncertteremben Teleki József, mert így I ajakul tökéletesre hcmJ kársai iiuiik a Teleki életében játszott NXCTOpe. Sámuel diákköri jegyzetei, Spies» szerin.» magukban hordják eljövendő nagy értékének képét. Rögtön tusátábun van például azzail, hogy legelső fényes szereplése egyedül a reklám céljait szolgáltul. Misképpen, hogy került volna egyetemének 300 éves jubileuma alkalmává] az. élre, a másik két Teleki fiúval együtt, a Rector Magnifdcus oldalára, az, egyetemi professzorok elé. Iga./., fel is szisszen erre az ennyire mégsem mágn ásimádó dcmokraita közvélemény Bázelben. Később azonban már mindkét részről természetesnek taláksitik, lia « rektori íelköszön tőt mégis ez az. uj „Fuchs“ mondja, aki mégis egy — „lateinischer“ Graf. Mcrthát eleinte ezt a nyelvi nehézséget is le kellett küzdenie Teleki Sámuelnek. Viszont megfigyeli, hogy n mód különb errefelé, mint odahaza, tanulásra nagyobb a hajikindóság, mert van honnan, van miből; a könyvnek ebben hazájában ráeszmél; hogy szociális okai is varrnak az erdélyi elmaradó tt ságnak. Könyveket kell szerezni annak, aki teiieti. Becsben, Bázelben, Urrechrben, Parisban mindenfelé rengeteg a könyv. Legyen odahaza is! Ebben az értelemben 1000 forint ára könyvet is indit haza. Családija bolondnak mondja őt, — kedves rezigná- cióval feleli: „bizonyára okos bolondság ez!“ Spicss .szeretetreméltó insoenirozása egyetlen megbúvó gondolatot sem hagy megvilágítás nélkül. Bevilágít minden homályosabb1 kitétel mögé és minduntalan ki-kicsillan meleg rakonszenve tárgya iránt. Gulyás Károly. •Poudre • E&ukColoqne •Fard ©Parfum Bálint GyiSrgy az emberi szabadságról és az odisszéuszi emberről yfc Őimm:rrLQb BUDAPEST, (április). Ha valaki megkérdezné hoft köröttem ismeretséget Bálint Györggyel, nehezen felelnék. Az „Est“ szerkesztősége helyett azt kellene mondanom, hogy a közös rabság hozott vele össze. Ez pedig furcsán hangzanék. Szabad emberek '.'agyunk, ő is és vele együtt mindnyájan. Miért beszélünk & feladatok, a kötelesség, a hétköznapok rabságáról] ctly sűrűn. Mert az emberiség nagy tömege a szellemi munkások kis csoportjai egyformán érzi szabadságunk látszólagosságát. Ha kicsit figyelünk, észre is vesszük, hogy ugv lépünk, mint akinek lábain, bilincs van. S ha jobban figyelünk, egyebe* is felfedezünk. Azt, hogy még a isgegyszerübb emberi tett is: például egymáshoz szólni, egyszerű, emberi igazságokat kifejezni, milyen végtelenül nehéz. Menynyi akadályon búvik át a szó, amíg megformálódik! De mennyi tilalom, óvatosság és viszály les rá azután is! Hányszor cserélnek köntöst a legegyszerűbb fogalmak. Hogyan rejtik arcukat — álarcok mögé megjapuló igazságok! Néha alig lehet rájuk ismerni, szegényekre... Bálint György személyének, írói tehetségének az ad jelentőséget, hogy ezit, omit mindnyájan érzünk, pontosan ki tudja fejezni. Végső okának is nevet ad könyve elmében: „Az idő rabságában“. Minden Írása ennek az időnek hatásából fogant. Heveskedés, támadás nincs & hangjában. Nem csinál költészetet, nem; ad részletező leírást, nem színezi és nem fokozza a valóságod... Külseje, egész lénye is csupa tartózkodás. Vékony magas, szemüveges, kicsit tanáros. Hangja objektív hűvös, majdnem monoton. Ez a baítk beszéd indulatmentes meggondolt. Mintha állandóan fogva tartaná figyelmét, ami benne és körötte érlelődik. Ez a szenve- délytekmség jellemzi írásait is. Amikor hallgatom csöndes okfejtését, érzem csiak meg hatásának tátikáit. Látva, mindegy, hogy miről beszél és miről ir. A 'legapróbb eseményben, amit meglát, kifejlenek világunk összes eftenmondásas'. Csak ráveriftá a tiszta értelem reflektorának fényét egy jelenségre. Ez minden. Ezen az egyszerű, szenvedályteien és meggyőző hangon beszél most nekem a „szellemi emberidről, az íróról. — Az egyéniség, <ai szabadság minden emberi törekvés célja, mondja Bálint György. De ez a kor, amelyben mi élünk a korlátozottságok kora. A történelmi fejlődés átmeneti ideje, forduló’ja. Ilyen korokban a régi rendszer nem nyújthatja életteljességét s az uj még nem érkezett el. — Egyéniség, mit ért azalatt? A szabadságban fogant emberi képességek legjava, talán az lenne? A tehetségek ösztönök, funkciók kifejtése a lehető legmagasabb fokon. — A létfenntartás gondjának állandó nyomása legnagyobb korlát a fejlődés szempontjából. Ez az élet az egyén számára? Képességek kifejtése, tehetség fejlődése iehecseges ma? Hiszen a legnagyobb erőkifejtésre van szükség a puszta. lenmaradásért! Ebben az igyekezetben elsorvad minden úgynevezett egyéniség. Az egész emberiség igy él ma. Vegetál, teng, kis töredék, krvétel csupán. Bálint György szerint a mai átlagember az „odisszéuszi“ embertípus. Hányódik kiszá- mithataltiian hullámok örvényein. Vágyak elől oda kell köttetnie magát élete árbocaihoz... Minden csábítás elől be kell tömnie fülért Circébez, az élet könnyű játékaihoz, a kielégülések ünnepnapjaihoz alig jut eL A benn eélő ritmus elakad. Az emberi élet belső énbeknét: a szívesen, örömmel teli életet — ; tehát az élet igazi hőfokát nem éri el soha... A „sok fortélyu“ mai odisszéuszi embernek csak egyetlen célja lehet. Valahogy bejutni egy kietlen, de biztos révbe. Valamilyen nyomorult kis biztonságba megbújni. Bálint György elgondolkozik, hosszon hallgat. Aztán csöndesen mondja: a képzelet építi ázz a társadalmat, melyben az emberek nem állanak anyagi gondok kizárólagos uralma alaflt. Az emberi képzelet pedig mindig a kor vágyából merit s igy lesz belőle a jövő valóság előrevetődött fénye, jóslata. A szellemi ember, az iró, a kor, ta széles rétegek vágyainak világosabb, élesebb, kifejezője. Andre Gidex, Romain Rolland világosan jelölőik meg az iró helyét, feladatát. Ők sem adják fel soha a szabadság eszméjét. Gide régebbi könyvében, a „Vatikán pincédben magyarázza ifjú hősének, hogy vállallni kell bizonyos kötdlezettőségeket éppen a fel- szabadulás érdekében! Mert taz emberek egyénisége csak akkor bontakozhat rk ki tisztán és akadálytalanul, ha mindenki felszabadult &z erkölcsi és tanyagl nyomás alól, mellyel a modern kapital izmus a tieikékre nehezedik. Az egyénnek össze kell' forrnia a tömeggel, hogy azután valóban egyéniséggé válhasson. Persephone című költeményében ez a gondolat még világosabb alakot ölt. „Gsak úgy születik újjá a .tavasz — mondja Gide —, ha a mag vállalja a halált a föld alatt, hogy azután a, jövő amnyaratásában éledjen újjá.“ íme, az iróniáik kötelessége .a tiszta célkitűzés is. Erre az átlagember nem képes, ment ő a Iliét szorongatottja, üldözöttje. Óvatos, mint a bekerített vad. üldözöttségének okát nem ismeri. Társadalmi hovatartozása is homályos előtte. Gondolkozni nem tud, nem is mer. Átvesz minden magyarázrtot, ami vaűahogy sorsának tűrésére tanítja. Ez a 'mindenféle iránt fogékony réteg, a kispolgárok tömege. Az úgynevezett öntiracioná- listsa .szeliemirányzatok tanításait, faj őserő, vér jelszavait leghamarabb teszi magáévá. Bálint hangjában nyoma sincs az indulatnak. Mindezt ugv mondja, mintha egyszerű adatokat, tényeket közölne... Tudom folytatja, vannak írók, akik politikamentességet hirdetnek. De önkéntelenül szoflgálják ezzel ők is az elnyomottak elnyomatását. Azzal szolgálják, hogy nem ítélik dl. Romain Rolland megfogalmazta a pároonkivüiiség bírálatát. így: „Tisztességes ember ilyenkor nem lehet semleges.“ De hiszen Magyarországon mindig is politikus volt az irodalom. A legnagyobb írók nem féltek attól, hogy a kor aktuális, nagy kérdéseit vállalják, magukévá tegyék Bacsá- nyi Kazinczy, Kölcsey, Eötvös, Petőfi, Ady, Babits, egészen a legújabb időkig a nagy írók egész sora többé-kevésbé politikus volt. Hogyan lehetne ez másként? Elképzelhető-e, hogy éppen az Írót ne érintse az, ami minden embert foglalkoztat? Nem szánalmas az a ,/szellemi ember“, aki korának nagy kérdéseivel szemben közömbös? Ha pedig az írót, a szellemi embert kora nagy tömegeinek sorsa foglaJkozíatja, akkor Írásának tárgya is hogy lehetne egyéb? Ha ennek ellenére elfordul az aktuálistól, a jelentől és „másról beszél“, akkor ő maga követi, ei a 'legnagyobb erőszakot az iroda- dalom szabadsága ellen. Visszaéli a szellemi ember jogaival. Ezt a legköitőibb forma sem igazolhatja“. Bálint György még hozzáfűzi sóhajtva: Vannak „örök dolgok“, igaz. Talán jó lenne követni Julién Benda-nak Part pour 1‘art hivő tanácsáról, mely az írót az örök dolgok szolgálatára inti. Ám ehhez nincs türelmem, mig körülöttem milliónyi magyar nyomorgónak, mindenütt, világszerte sokmillió embernek pillanatnyi igénye is kielégületlen- Mig ez igy van, nem tudom a pillanatnyi és az örök kérdését mereven szétválasztani... Abban sem hiszek, hegy a szellemi ember elvonulhat az élettől. Ha: menekülni akar az idő rabságából, napjaink vasrácsai állják útját. A kor könyörtelenül uítánomegy rejtekhelyére is.“ Bálint Györgyöt azonban minden jel szerint nem töri meg a sors napjaink vasrácsai mögött. Ellenkezőleg, erőt merít belőle és bátorságot. Biztató, hogy így is lehet. Meg kellene tenufnií tőle... ^ Szeghő Júlia. Gáli Ferenc Str. Decebal 45 alatti vendéglője megnyilt, ahol a legkitűnőbb küküHsmsnti fsjötjrck kaphatók. - Kihordásra nagy árkedvezmény. Elsőrendű meleg és hideg konyha, Havi abona. Esküvőket és banketteket olcsón vállal. A közönség támogatását kéri.
