Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-05 / 80. szám
ELLENZÉK I (t J 0 á p r 111 % 5. mra Amerika marad a felfedezés halála Nemrégen új egévz világsajtót bejárta az a hír. hogy Amerikákul, az Óm vallonban ohvm élő facsoportot fedeztek. tel, amely cl- képeeülheteclen a- emberi feli Ogis svennt. A l eit exlevett Fik valóságos csodái a természetnek, mert 20 merer távolságból nun- vlenft magukhoz vonzanak. I*udósok. t:.ikusak meg ál lapátosa szerint ezek a tik oimn magnetLkus erővel bírnak, melyre eddig pékia ne.m akadt a teran&zet- t adományban. A világhírű „Gastro D“ gyógyszer növényét s ugv.ines.uk ebben az. ősv.idonKm fedezte lei ; zseniális (adós, lvata, Sirata és Nakamura, ami szintén olyan feltűnést keleti az egész világon, mert a gyógynövény % vonatából készült „Gastro D“ gyógyszerre! olyan eredménveket érlek, el idült to— ! s éves gyomor-, bél-, vese-, epe- és májba- oknií, ho: \ Wiener Medizinische Wochenschrift szaklap* hasábokon keresztül •nélcalxa a kiváló gyógyszernek áldásos hatását. Megrendelhető: Császár Ernő gyógyszerárában, Bucureşti, Calea Victoriei 124, 130 lei utánvét mellett. ga ele idéztette s felhatalmazta, hogy rendeljen és egyék, amit csak s-zeme-száj.i megkíván. Komicker nem volt gurmand, öt csupán az ólelek mennyisége érdekelte. Előzetesen egy kocsmában a herceg számlájára megevett 3 adag pecsenyét előételnek s magát ekképpen feiüditvén, jelentkezett a hercegi udvarban, ahol is nagy hirtelen felfalt 13 főm marhahúst és ben vak-alt 12 icce bort. ínyenc kavicsevők De hát nem volt mindig ilyen jó dolga. Rendes körülmények között erszénye nem bírta el a gyomra által diktált iramot s pótlék gyanánt ráfanyalodot ct a kavicsra. Hétköznapi ebédje nagy tál nyerskáposzta volt, ebbe beledobott 1 marék sót és 3 marék kavicsot s hatalmas nagy darab kenyérrel íel- lakmirozta. Kavics nélkül nem bírt meglenni. Egyszer kapott volna Hollandiában egy jó állást, de nem fogadta el, mert azt hallotta, hogy Hollandiában nincs kavics. Kedvelt kavicsai nemhogy ártottak volna neki, de egyszer -az életét is megmentették. Valamelyik ütközetben haslövést .kapott, de a golyó a benne lévő kavicstömegről állítólag vi sszapatcaaitEgy másik nevezetes kavicsevőről a párisi Gazebía de Somé 1812 szeptember 20-i száma közök: hosszú értesítést. Monnier abbé volt a neve. Az abbé rendes, normális iérái voly semmi rendellenességet sem észleltek rajta, kivéve kavúosevő szenvedélyét, melyre huszadik éve körül szokott rá s képtelen volt abbahagyni. A kavicsot aprónai megrágta és úgy nyelte ie. Ellentétben Kolnicker- rel, a kavicsokat nem éhségének csillapítására használta, hanem merő ínyencségből eszegette. Ismerte az izek különféleségét s kavicsaik eszerint osztályozta- Séta közben nem a mezők virágaiban gyönyörködött, hanem az utón heverő kavicsokat vigyázta és gyűjtögette. Csak iákkor ebédéit jól, ha végül néhány kaviccsal toldhatta -meg az ételsort; ebből a célból mindig magánál tartott egy csomó megfelelő izü kavicsul, csinos szelencében. A hölgyeket is megkínálta, akárcsak bonbonok lenek volna. A derék albé acéllogai hűségesen szolgálták kavicsrái’.ó (szenvedélyét- A/xmban idővel a Icgremekebb logsor is mypjfogyatkozik, elveszi i a szilárdságot és alkaimmiíarkni válik a ikőhwítjpdáliBra. Nyolcvanadik éve felé járt Monnier abbé, mikor fogai fölmondták a iszolgilartot. Ekkor úgy segített magán, hogy nnegőriecDe a kavicsot. és kanálszámra one, mikor megkívánta. Nem völt sohasem beteg, kilencvennyolc esztendőt ért meg, akkor is egy baleset okozta a kulólác. Enélkül megérte voLna a 100 esahendót is, írja a tu- dományos referáda szerzője. Gyonjor-ld tárak Nemrég közölték a lsip>ok, hogy a londoni king's County-kórház.ban megoperákuk egy Mabel L. Wolf nevű 40 éves asszonyságot. A műtét során. 1203 diarab idegen itárgy került elő az asszonyság gyomrából), nevezetesen 728 kárpitos-szeg, 152 darab különféle csavar, 3 biztonsági tű, 59 üveggyöngy, 89 különféle nagyságú üvegdarab, 4 drótda- rab, i c ászcfül, nagyszámú apró sróf és egy összehajtható ruhaakasztó. A furcsa étvágyú hölgy állítólag tréfából nyeld este le mindezeket. Az operáció sikerült, a beteg felébredvén a narkózisból, azonnal enni kért. Az olvasó esetleg hajltndó .lenne a fantasztikus hirt kacsának minősíteni. Pedig éppenséggel nincs benne lehetetlenség, a tudományos folyóiratok még cifrább cselekről számolnak be. Allább elmondunk ezekbői néhányat. 1774 október io-cn, íi bresti tengerészkórházban meghalt egy Andre Basile nevű hajóslegény. Jó oka volt rá, mint abból a jegyzőkönyvből kitűnik, melyet a kórház főorvosa vert fél a boncolásról. Az aktus egy $0 tagú társaság jelenlétében folyt le, mert a főorvos sejtvén a rendkívüli eredményt, összehívta orvostársait s kívülük még egy csomó katonatisztet, diákot és bresti előkelőséget. A jegyzőkönyv negyvennégy teleiben sorolja fel a matróz gyomrából napvilágra került tárgyakat. Volt köztük 23 fadarab cs gjally, ia kisebbek 10 cm., a nagyobbak 20 an. hosszúak, 1—2 cm. vastagok. Néhány dugó, vasszög, üvegdarab, szilvamag s egyéb hasonló apróságok. Továbbá egy nagy cinkanál, két kis cinkanál és egy nagy cinkanálnak a nyele. Pipaszár, egy darabka agyagpipával. Egy fa kanál, 12 és fé1 cm. hosszú. Kis darab agancs, három darab csatt, néhány kődarab. Egy fanyeKi bicska, behajtott pengével. Végül a legszenzációsabb lelet: egy közel félméter hosszú, 2 és fél cm. széles hordódonga. örökös rejtély maradt, hogy ez a donga miképpen került az elvadult étvágyú matróz gyomrába. A 18. század egy olyan csodálatos gyom- ru embert produkált, hogy I7j7-ben Böhmer Wittern be rgi professzor egy egész latin nyelvű könyvet irt róla. (De Polyphago et Ai- lotriaphago ViiebergensL) Jacob Kahle volt a becsületes neve, de Frcss-Kahie néven lett neveztesse. Tarare, a struccgyomruak királya Ennek a gyomra univerzális tehetségű !í £l 3 '—t k E| a>x volt. Temé*n telién sokat volt képes megemii, p. u. reggelire egy malacot s ugyanaznap ebédre egy közep>es nagyságú birkát. Mikor a városi tanács előtt produkálta magát, ezt a napi.adogot megtetézte íj házinyullal, csemegéül pedig lenyeldesett 480 darab szilvát magostul és 1 véka cseresznyét, ugyancsak magostul'. Egyébként pedig nem volt az a természetellenes gyomortöltelék, amivel meg ne birkózott volna. A kavicsevők és bicskanyelők teljesitményei messze elmaradtak mögötte. Kavicsot enni nem nehéz, — mondotta s beleharapván a kavicsba, fogának nyoma úgy meglátszott rajta, mintha almába harapott volna. Az üvegevés sem esett nehezére; borozás után meg szokta, enni a poharat, kávézás utón pedig a íindzsát. Szemes fültanuk szerint gyorsan és akkora zajjal rágta össze az ivóedényt, mint mikor a kutya csontot rop>ogtat. Palatábla, kályhacsempe szintén kedvenc nyalánkságainak sorába tartozont. Ha virruskodni akart, még többre volt képes. Egyszer megevett, egy ólarnonua tartót, a porzóhintővei, tollai és tollkésseí egyetemben; másszor a kocsmában egy vándordudásnak megette a dudáját, úgy, hogy a boldogtalan ijedtében kiugrott az ablakon, annyira megrémült, hogy most majd ő 'rá kerül a sor. Ezt az utóbbit Kinizsi Pál is megcselekedte; sőt, hogy a nagyélü emberek versenyéből ki ne maradjunk, hivatkozom arra a bizonyos Kórógyi Péterre, kií a történetíró Isthvánfíi Miklós méltónak ítélt a megemlítésre. Azt irja róla, hogy mindent elbíró gyomráról volt nevezetes. II. Lajos király kívánságára eleven egereket, levágott macskafarkikal és más efféle étvágymulaszló eledeleket vágott be minden utáikozás nélkül. Az eddig felisorotlt struccgyomruak hafá- rozoitan szép eredményeket ércek el, melyeket érdemes volt az utókor számára megörökíteni, azonban valamennyit veri az europă nevezetességű, tudósok által tanulmányozott, életrajzokban méltatott Tarare, a csillapithafatUm étvágy fejedelme, gyomorkirály, bendő császár sbb. * i * i Lyon környékén született és 1788 körül bukkant fel Parisban, itt beállt katonának. A katonaságnál különc* dolgok derültek ki felőle: társa:, akii, jobb módú legények voltak, külön élelmezték magukat s a legénységi kosztról lemondtak Tarare javára. Ez hogy meghízott volna, lesoványodott és úgy 1 ölfalta a társai adagját is, azonban ahelyett, legyöngült, hogy kórházba kellett küldeni A főorvost érdekelte a rendkívüli ember s négyszeres adagot rendelt neki. Mind nem volt elég Tarare számára, összelopkodta a többi beteg porcióját s azt is megtette, hogy closont a gyógyszertárba és megette a borogatások céljára habart lenmagliszt-péper. Szörnyű énágya annyira kínozta, hogy na- gyobbszabásu étellopásoktól sem riadt visz- sza: valahogyan hozzáférkőzött egy tizenöt- tagú mu nkáscsopor: ebédjéhez s az utolsó morzsáig és cseppúg felkkmározta. Tartalmazott pedig ez az ebéd 4 kanna aludttejet és 2 hatalmas fazék gombócot. Személyleirá&a szerint középmagasságu, karcsú és gyenge szervezetű ember voit; szőke és sápwdt. Szája óriási volt, lka kitátotta, felső és alsó állkapcsa 10 centáméternyire állott el egymástól. Valóságos farkastorok. Két pofája hihetetlen. tágulóképiességgel bírt: képes volt egyszerre 12 tojást a szita öblébe befogadni! 26 éves korában éhenhalt. Ráth-Végh István. SzöUöoUványokai, valamint amerikai sima és gyökeres vesszőt a iegismertebb fajokban garantált fajtisztán szállít: CASPAR1 FR., Mediaş. K‘il5nJegeS3é£; NEUBURGER. Árjegyzék ingyen. NŐI DFVATLAPOK a tavaszi szezonra (ruha, kabát, kosztüm) már hatalmas választékban kaphatók az Ellenzék könyvosxtáljá- bau, Cluj, Piaţa Unirii. inesebb hangon válaszok: — Mondom apu ,hogy rendben van! Megértettem!... Az. apa alatt kicsit megingott a talaj, amért nem äaiMlt semmi ellenkezésre. Valójában. egy kis csalódást is érzett, mert úgy érezte a gyönyörű érvei beleszomlnak. A felesége majdnem diadalmasan mondta: — Na Bárod!... Mondtam ugy-e, hogy Katica azt teszi, amit parancsolsz!... — Hát igen! — felelte Katicához fordulva. — Nagyon örülök, hogy majd magad is belátod cicnsíkám!... — Hogyne apu!... Ha megtiltod, hogy ezentúl táncoljak, hát nem fogok táncolni!... Bizonyosan okod van rá!... Engedelmes hangon mondta ezt is, de végtelen szomorúsággal és az utolsó mondatában már könnyek reszíkettek Az apai szív elfacsarod ott ennyi gyermeki megadás és bénáit láttára. — Cicuskám, — szólott nemcsak sokkal szelidebben, de egy kis ijedtséggel és bizonytalansággal!, — már hogy tiltanám meg. hogy táncolj!... Felőlem annyit táncolhatsz, amennyi jólesik!... Csak azt akarom, hogy anyád mindig veled legyen!... Katica elnézően mosolygott a könnyei közt. És a hangjában volt valami a bölcs öregéből, aki a tapasztalatlan ifjúval beszél, mikor erre azt felelte: — Csakhogy ez lehetetlenség apu!... A fiatalság hozzászokott, hogy a mamákat ne vigyék és én nem ronthatom a többiek mulatságát... Hát ezentúl inkább nem is megyek majd!... — De cicuskám! — kapott a szón az apja, mert valami halvány lehetősége ígérkezett a békés megoldásnak, — meghívtok hozzánk fiatalembereket és táncolhattak háborítatlanul — De ap*u, hogy gondolod, gramofonra, j vagy pláne rádióra mégsem lehet úgy láncolni, mint eleven jazzraL. De ez nem számit! — tette hozzá gyorsan. Tudod, hogy én soha sem vitatkozom veled, mert tisztában vagyok vele, hogy... Ezt már kezdte az apja nem hinni. — De miért nem vitatkozol’? — csattant fel élénken. Én nem akarok sem butaságot, sem kegyetlenséget!... Ha nincs igazam, győzz meg!... Ámbár nem tiudom, hogy győzhetnél meg arról, hogy rendjén való dolog, ha egy fiatal leány minden felügyelet nélkül csavarog az éjszakában!... — Egyedül nem is, apu!... Egyedül én se mennék 'be egy ilyen helyre, még ha kiiílde- nel sem!... De azt hittem, hogy, ha a magam zártköini társaságával vagyok, az nem tamy- nyi, mintha egyedül mennék... Ezt se vita- keppen mondom!... Nem azért, hogy bármiről is meggyőzzelek! Csak megnyugtatásul a múltra nézve!... Kis szünet következett. Az apa már csak azon gondolkozott, hogy tisztességgel hogyan vonulhatna vissza, vagy, hogy mibe j kapaszkodhatnék mégis a 'tilalom fenntartása érdekében. — Hogy szoktál hazajönni? — Taxin. — És ki kisér haza? Valamelyik fiú! Mi? Hát látod cpp>en ez az, amit nem lehet!... Hogy éjszaka egyedül kocsukázz egy fiatalemberrel! — De apu! — felelte Katica. — Hegy i gondolsz olyat? Engem mindig Mici szokott hazakieérni a bátyjával... ök aztán együtt mennek haza!... Az apa most már voikSsággal úgy érezte, hogy ízetlenség és ostobaság vök ezt az egész dolgot szóvátenni ilyen lleánnya1 szemben, mint az övé Már csak egyetlen aggodalma volt: — Na éls? Ki. fizeti a számlát? A fiuk? Erre már elnevette magát a leány: A fiuk? Miből fizetnék szegények? Kiki magáért!... Az anyja (alkalmasnak érezte a pállana tort, hogy közbeszóljon. — Ugyan, semmi megértés nincs benned a lányoddal, szemben. Katica azonban nem mutatkozott hálásnak a segítségért. Ingerült hangon támadt az anyjára: — Ne bántsd aput, anyu! Én -apunak vakon engedelmeskedem. Ha ő nem akarja, hát nem akarja!... Ezt már nem birta el az iapa! szív. Túláradt. — Dehogy nem akarom! Hogyne akarnám!... Hiszen ha igy áll a dolog, a világért sem akarom rontani ia mulatságodat!... Csőik arra kénlek okosan viselkedj... továbbra is!... Na!... Hát csak öltözz most már szaporán! Mert későre jár és ebédelni szeretnék!... — Két kezébe fogta a leány arcát és a szemébe nézett: — Jó gyermek vagy deu.skám! Ami igaz, az igaz!... Csak ilyan is maradj! És meghatootan megcsókolta, jobbról is, balró. is. Az ajtóból azonban még visszaiordu.lt: — Igaz ni! Ha pénzre van. szükséged, csak szólj Adok szívesen!... Katicának felcsillant a szeme; — Jaj de drága vagy! — szókra odafutva ás kezet csókolt. Éppen kérni akartam tőled ötven p>engőt!... — ötven ptengőt? — Az apa úgy érezte, ennyivel igazán tartozik a leányának, ha mór az imént úgy elszomoritocta. — Nesze, itt von!... Csak jó kis leányom légy!... Mikor az ajtó bezárult utána, Katica odafordult az anyjához: — Hát láttál1 már ilyen -angyalit valaha? — kérdezte, mhaiatt a pénzt eltette a reu- küljébe. Szegény! Alig várta, hogy a tilalmat visszavonhassa!... Édes, kis apu! Drága, morgó medve! Hogy szeretem!... Az anyja egy -kis féltékenységgel kérdezte: — És engem? — Téged i&! — fdielte Katica kegyesen. De az más!... Te szövetséges társ vagy!... Veled veszekedni is lehet!... Azért prima anya vagy!... De apu szigorú ember!...
