Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-02 / 77. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. ^ M.m 3 uf Szerkesztősig és kiadóhivatal: Cluj, Caloa Motikw 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Plata Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók i’o. ivii, ÉVFOLYAM 7 7. SZÁM. MAGVAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS mtmm Előfizetési áriak: havonta 70, negyedévre S40 lej. — Magyarországra: negyedévre pengő. A többi külföldi államokba csak-CSÜTÖRTÖK 210, félévre 440^ évente 10, félévre 20, évente 40 a portókülönbözettel több i 9 3 6 Á P RIL IS 2. mmmmmmmmumuaamam Átnyújtották Hiller válaszát Londonba, A német válasz tartalmát a mai nap folyamán teszik közzé. — Hitler állítólag zsák konstruktiv Indítványokat aiánl, szim­bolikus jóvátétel! lépésekre ki sem terjeszkedik Hitler válaszát tegnap este átadta Eide» külügyminiszternek a repülőgépen Londonba érkezett Ribbentrop báró, Németország rendkívüli követe. A választ, mely londoni jelen­tések szerint huszonöt gépelt oldalt tesz ki, Eden azonnal tudatta a loearnói megegye­zésben résztvevő többi államokkal. Az eredeti szöveget azonban a inai nap folyamán fogják közzétenni egyidejűleg Londonban és Berlinben, miután Eden szóbelileg is érint­kezésbe lép Hitler Londonba küldött követével. Addig a német üzenet tartalmát titok­ban tartják. Bizonyos külső jelek és a jegyzék tartalmáról az éjszaka folyamán kiszi­várgott hírek arra mutatnak, hogy német részről igyekeztek olyan választ adni, mely lehetővé teszi a tárgyalásokat. Mindenekelőtt jó jelnek tekintik, hogy a német választ nem Neurath külügyminiszter adta át Sir Eric Phipps berlini angol nagykövetnek, ha­nem tizenöt főnyi tárgyalóbizottság élén repült Ribbentrop vele Londonba. Ez nyilván­való .jele, hogy német részről komolyan számítanak a tárgyalások felvételére. Angol politikai körökben elterjedt hirek pedig arról is tudni akarnak, hogy Hitler Londonba küldött jegyzékében tisztán úgynevezett konstruktiv javaslatokra szorítkozik és a locar- nói hatalmak indítványában kívánt, úgynevezett szimbolikus jellegű lépésekre nem is terjeszkedik ki. Ennek mindenesetre megvolna az az előnye, hogy nem jelent merev visszautasítást, tárgyalásokat tesz lehetővé, másrészt viszont lehetővé teszi bizonyos kö­veteléseknek, mint például az idegen csapatok által megszállandó német rajnavidéki öv indítványának az elfelejtését. Erre vonatkozólag különben az éjjel folyamán Londonban elterjedt hírek szerint, Hitler tudatja, válás ,'L. n, hogy ?, busz kilométere?, semleges zó­nában mindössze három-négy német zászlóalj tartózkodik. Más hirek szerint határozot­tan elutasítja a német emlékirat a rajnai zónára vonatkozó követelést, ellenben biztosí­tékot ajánl arra vonatkozólag, hogy német részről egyelőre csak lényegtelen erődítése­ket akarnak emelni a Rajna-vidéken. Viszont különös nehézséget okozhat az, hogy — ugyancsak a kiszivárgott hirek szerint — Hitler válaszában ragaszkodik a kétoldali szer­ződések elvéhez és elutasítja az európai biztonság együttes megszervezésének követelé­sét Teljes világosságot ezekben a kérdésekben természetesen csak a válasz szövegének közzététele után nyerhetünk. A német választ megelőzőleg újra erős nyugtalanságot mutat a francia sajtó, amiről azonban a diplomáciai manőverek siirii kereszttüzében nem lehet tudni, hogy manőver-e vagy valódi nyugtalanságot takar. Másik érdekes hír, hogy londoni lapok szerint az angol kormány kebelében is éles szakadás tapasztalható a tervbevett francia—angol—belga vezérkari tárgyalások kérdésében. A hirt hivatalos helyről erélyesen cáfolja a Reuter- ügynökség. Egy londoni jelentés azonban ugyanakkor lord Eustace Pereynek, a kor­mány egyik tekintélyes tagjának lemondásáról számol be. Csupa vára ez a gyötrő világ. Szinte hivat álunk. szinte sorsunk ez. Fölösleges volt, mégis hevesen hángtorgatott a nemet birodalmi népszava­zás, tudtuk, hogy Hitler mögé végleges tö­megben fog sorakozni a németség és ezt már nem csupán a tökéletesen megszervezett izga­tás okozza igg egyedül. Mialatt e sorokat Ír­juk, megint mindenki feszülten vár. Micsoda részletes válasz fog elhangzani Berlinből a Londonban megállapított „loearnói föltételek­re“? Türelmetlenül várjuk, jó ideje, mit ha­tároz Olaszország véglegesen a rajnai kérdés­ben s a második római egyezmény alakítot­ta állcsmcsoport súlyával mikért aknázza ki szerencsés helyzetét a népszövetségi megtor­lás és az egész keletafrikai kérdés hasznos fölszámolására. Most aztán három héten át szivszorongaa várhatjuk mQjd a f remeid vá­lasztások eredményét és hatását: csakugyan jól megerősödnek-e a közép-bal és a tiszta bal­pártok és csakugyan a világbéke érdekében döntő újszerűséggel fognak-e fölvonulni9 És nincs nap, amikor repesve ne várnánk vala­mi derűsebb és reményt keltőbb jelenséget Londonból, ahol Edén tartja kezében az eset­leges emberi éden kapukulcsát. A komor la­tol gd^ás, sctétenlátás, az ijedező szorongás és az ideges repesés e sokszínű, e többhangu, ez összetett rétegű állapotában hamleti erő­vel és titokzatossággal ldsérget bennünket állandóan a nagy vagylagosság: békébe vagy háborúba „rohanunk-eci? Hiszen a német népszavazás óriás méretű igenje után a né­met békefogalom most már köteles őszinte­ségében bízó elemek sóvár bizakodását hirte­len, mint kopogó jégeső dermesztette meg az uj francia gyanúsítás: Hitler a majdnem száz- százalékos belső győzelem listán most már nem habozik többé hamarosan végrehajtani az Anschlusst, mert ugg látszik mégis csak föl van fegyverkezve a háborúra, mint az angol katonai szakértők hirdetik, vagy pedig bizik benne, hogy a befejezett tények takti­kája tovább is eredményes marad az 0 szá­mára, mint a francia diplomaták hiszik. Még se szédelegjünk ismét a sötét föltevé­sek és sötétlátások üregeibe. Az összes döntő tényezők helyzetéből egy kis hittel ki lehet következtetni, hogy most még az egyszer megmentik a békét s egy májusi világérl'ekez- let az összes alapvető kérdések újra rendezé­sével meg is hosszabbíthatja ezt a béke álla­potot, amely a történelem tanítása szerint csak hosszú fegyverszünet szokott tenni két nagy háború között. A német népszavazás nem csak a március 7-i lépés igazolása volt, hanem a német nép őszinte békeszándékának ünnepélyes kifejezése, miután a vezérletnek az európai nagy tényezők érthetően nem ajándékoztak hitelt. Különben sem olthat Né­metország érdekében, hogy most kockázas­son uj háborút, amikor súlyos belső gondok­kal viaskodik s amikor külpolitikai helyze­te barátságtalan felek mindegyre azonosu- ióbb érdekeivel kerül szembe. Nagyon rászo­rult az európai béke gondos helyreállítására Olaszország, amely csak ennek a műnek jó megszövésével szabadulhat meg a népszövet­ségi megtorlás súlyos következményedtől és érheti el keletafrikai iörekvését akadálytalan. Az angol nép szokatlan hévvel követeli a bé­kepolitikát és a Népszövetség megmerd ését, ezért csak fanyalodva engedi ifjú külügymi­niszterét, hogy a Rajna vonalán lekösse An­glia segélynyújtási szavát Franciaországnak és Belgiumnak. A legnagyobb katonai hata­lom e percben Franciaország és áttörhelei- len a Rajna balpartján a Maginot-voncfí. Oroszország uj komor segítséget jelent a kis- antant mögött, de azért a további és hosszú békére épp oly szüksége van, mint falat ke­nyérre: a frank szilárdsága forog most koc­kán, az alig elnémított jobboldali szervezetek megrendíthetik újból a köztársaság fegyel­mét és erejét és a tőkegyüjtő francia polgár a biztonság és osztatlan béke jelszavaitól megnyugtatva újból békésen akarja élvezni alig vlsszaszerzettj jólétéi. A népek békét akarnak és békét akarnak minden valószí­nűség szerint a kormányok is. De az osztat­lan béke és a kétoldali békebiztositás hívei között áll a harc. Átadták a német választ LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Ribben­trop és kísérete tegnap estefelé repülőgépen megérkeztek Londonba, ahol a német nagy- követségen szállottak meg. Ribbentropot megérkezése után másfél órára fogadta Edén, abnek átadta a német kormány válaszát. Eden a válasz tartalmát azonnal rádió-táv­irat utján tudatta a loearnói hatalmak kor­mányaival. Von-Ribbentrop tegnap délután 4 óra 45 perckor indult Berlinből Londonba a német kormány válaszával:. K lsére Hőben volt Dick­hof, a német külügyminisztérium nyugateu- paá ügye nek igazgatója, Sgmütze osztályfő­nök és Wörmann követség! tanácsos. Dick­hof Berlinből való elutazása előtt rövid in­terjút adotţV Reuternek és kijelentette, hogy lehet, hogy csak í8 órát, de lehet az is, hogy hosszabb ideig fognak Londonban maradni. Német politikai körökben az az általános vélemény, hogy angol részről a mostani né­met választ kedvezőbben bírálják majd el, mint &z előzőt. Mit tartalmaz az emlékirat? Minden valószínüség szerint a 25 gépelt oldalt kitevő német emlékiratot egyidejűleg fogják Berlinben és Londonban nyilvánosság­ra hozni. jL­Az cmlékME, hir szerint, nem tartalmaz semmi alyaMszimbólikus jelentőségű lépést, amely a német kormány felségjogainak meg­szorítását jelentené. Az emlékirat állítólag kijelenti, hogy a locarnói hatalmak javaslataiban felemlített 20 kilométeres semleges zónát mindössze három zásZlóalj tartja megszállva. A német válasz visszautasítja azt a sugalmazást is, hogy a rajnai zónát rendőri haderőkkel fog­lalják el. Hitler biztosítékokat nyújt továbbá arra vonatkozólag, hogy egyelőre legfennebb csak lényegtelen erődítések építéséről lehet szó. Az emlékiratban Németország megis­métli két oldali szerződések és megnemtá­madási megegyezések kötésére vonatkozó in­dítványait és ehdasitólag nyilatkozik az együttes biztonság elvéről. Általános vélemény szerint Hitler javas­latai békülékeny szelleműek és lehetőséget nyújtanak arra, hogy általános jellegű tanács­kozások induljanak meg a német birodalom és a többi locarnói hatalmak között égj' kö­zelebbről összehívandó konferencia kereté- hetik „Franciaország résen áll!“ PARIS. (Áz Ellenzék 'távirata.) A francia sajtó aggodalommal figyeli az angol közvé­lemény hangulatát és megállapítja, hogv Londonban irtóznak fontos katonai szerző­dések megkötésétől. A Temps csodálkozását fejezi ki amiatt, hogy Anglia a háborút kezdő Olaszországgal szemben erélyes magatartást tanúsított, mig a szer­ződésszegő Németországgal szemben a sze­lídség és türelem álláspontjára helyezkedik. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Weygand tábornok, a francia vezérkarnak hosszú időn át volt főnöke, tegnap egy katonai összejö­vetelen nagy beszédet mondott és többek kö­zött a következőket jelentette ki: „F randa - ország készen áll mindért fenyegetéssel szem­ben. Láthatták önök a világháborúban is, hogy a francia hadvezetőség mennyi lelemé­nyességgel és éleslátással vette fel a harcot és meggyőződhettek arról, mire képes egy nyertes hadsereg. Azt is láthatták, hogy ez a had vezetőség most is megtette kötelességét keleti határainkon elfoglaltuk a'z összes pon­tokat, amelyek minden ellenséges betörést meggátolhatnak, öt évig vezettem a francija nagyvezérkart és ezalatt az idő alatt felállí­tottam a francia hadsereg jelenlegi keretét és szervezetét. Bátran állíthatom, a francia hadseregben nincs egyetlen kar, egyetlen el­me sem, amely ne kapta volna meg a min­den eshetőségre szóló parancsokat és azt is kijelenthetem, hogy minden kar és minden elme kész engedelmeskedni ezeknek a párán csóknak. Franciaország ma minden veszé­lyeztetett pontján védve van s egy katasrtrö fia bekövetkezése teljesen lehetetlen''. Hauptmann kivégzését 48 ófával újra elhalasztották LONDON. (Az Ellenzék távirata. Newyorki jelentések szerint Amerikát az utolsó huszonnégy óra alatt drámai izgalomban tartotta Hauptmann kivégzésé­nek ma reggelre kitűzött időpontja. Tegnap még úgy látszott, hogy a kivégzés föltétlenül meg fog történni, a hajnali órákban azonban Grendoy bíró tudatta a fogház igazgatóiéival, hogy a kivégzést negyvennyolc órára újra elhalasztják. Hogy ez Hauptmann menekülését jelenti-e a halálbüntetéstől, azt nem lehet még tudni. A következő negyvennyolc órát azonban Amerika népe mindenesetre újabb izgalomban fogja tölteni. Tegnap este és az éj folyaméin amerikai lapok óráról-órára külön kiadásokban jelentették a kivégzés közeledését. — Közben Hauptmann védői végső erőfeszítéseket tettek, hogy védencüket a haláltól meg­mentsék. Hauptmann újabb kihallgatéist kért Kimberley fogházigazgatótól, akit ugy látszik megrendített kijelentéseivel, mert a fogházigazgató a késő esti órák­ban azt mondta az újságíróknak, hogy esetleg saját hatáskörében is elhalasztja a kivégzést a hét végére. Hauptmann kijelentette a fogházigazgatónak, hogy tudja, hogy meg kell halnia. Azonban közvetenül halála előtt is világgá kiáltja, hogy éirtatlanul hal meg, csak azért, mert a megjegyzett bankjegyeket találták nála, melyekről ma sem tudja hogyan került hozzá. A Lindbergh-gyerek meg­gyilkolásában teljesen ártatlan. Utolsó kívánsága, hogy rádión hívják fel Ame' rika népét, jelentkezzék végre, aki biztosat tud a gyilkosságról. Ezt a kívánságát — mondta még Hauptmann — nem azért hangoztatja, mert meg akar mene­külni a haláltól, hanem azért, mert legalább gyermekének becsületes nevet akar örökbehagyni. Mikor gyerekéről beszélt, görcsös zokogás fogta el Hauptmannt, aki eddig meglepően tudott uralkodni magán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom