Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-01 / 50. szám

1936 mire la* í. BZLWNzem 9 HARSÁNY! ZSOLT: A siiíniva Azt mondtam az imént beszélgetés közben valakire, akiről azt mondták, hogy okos ember: nem okos ő, hanem eszes. Ezt a megjegyzésemet nem igen hallották, meri éppen megszólalt a te­lefon. De én aztán eltűnődtem rajta, mikor egyedül maradtam, milyen nagy különbség van a kettő között. És tűnő­dés közben igyekeztem magam előtt felsorakoztatni a többi hasonló értelmű szót is. Milyen gazdagsága a finom ár­nyalatoknak. Milyen pontosan megkü­lönbözteti a nyelv, mely mindnyájunk­nál tudósabb, az elmebeli képesség, vagyis közkeletű szóval a sütnivaló ada­golást és színezését. Mert okos és eszes, az két különböző dolog. Nem okvetlen okos, aki eszes. Viszont okos már inkább lehet valaki, ha nem túlságosan eszes is. Az. eszes embernek sok észt adott sorsa, de nem olwetlenül adta meg hoz­zá azt a képességet, hogy célszerűen él­jen az eszével. Az eszes ember csinálhat oktalanságot, ha nem figyel oda. vagy ha elsieti a dolgot, vagy ha a helyzetet sok esze ellenére is helytelenül ítéli meg De az okos ember éppen azért okos, mert oktalanságot nem szokott elkövet­ni. Még az éles eszü ember sem okvet­lenül okos. Még a nagyeszű sem. „Olyan az esze, mint a tüzÍC, — mondjuk néha olyan emberre is, aki élete nem minden helyzetében cselekedett okosan. Abban a szóban, hogy „eszes'1, csak ész van. De abban, hogy „okos“, meglátszik az okozati összefüggések ismerete, a kö­vetkezmények és előzmények felisme­rése. Az ész és elme között is van fontos árnyalati különbség. Az eszes ember más, mint az elmés ember. És megint más a szellemes. Mert ész, elme és szel­lem egyenként mást mondanak. Az el- mésség és szellemesség egyaránt az em­beri gondolkozás játéka. De azt hiszem, vigyázni kellene a két szó használatá­nál, hogy szabatos különbséget éreztes­sünk közöltük. Az elmésség csak arra mutat, hogy szerzőjének mozgékony és élénk elméje van. a szellemesség azon­ban az egész szellemet elárulja, felfo­gást, gondolkodásbeli irányzatot, majd­nem azt mondhatnám, hogy világné­zetet. Ész, elme és szellem mellett értelem­nek is nevezünk valamit. Ez agyunk felvevő képességéről beszél. Akit értel­mesnek mondunk, azt olyannak ítél­jük, aki fel tudja fogni a világ jelen­ségeit. Ha értelmes valaki, még nem biztos, hogy okos. Még kevésbé biztos, hogy elmés vagy szellemes. És hogyan állunk a „bölcs“ szóval? Arra használjuk, aki nagyon eszes, na­gyon okos és azonfelül még annyira ta­pasztalt is, hogy mindezzel már fölötte áll az élet jelenségeinek. A bölcs ember okvetlenül okos, eszes és értelmes. De nem okvetlenül elmés, vagy szellemes. Aki aztán az agybeli képességek rendkívüli fokát egyesíti magában, az v. lángelme. Szép magyar szó ez, egyál­talában nincsen szükség mellette arra, hogy „zseni“. A zseni minden: okos, eszes, értelmes, elmés, szellemes, bölcs, ami tetszik. Mindegyik százszorosán. Sajnos, közbeszédben elég gyakran ha- iigálódzunk vele. Pedig a világ eddig élt lángelméit könnyen össze lehet szá­molni. Mulatságos dolog most mindezeknek a szavaknak fordítottját megkeresni. Az eszes ellenkezője az esztelen. Az okosé az oktalan. (Például az állatra mondjuk, hogy „oktalan állat“, kivéve n kutyát, amely okos, vagyis a logika törvényei szerint való agymunkát. vé­gez.) Az értelmes ellenkezője az értel­metlen. De vannak a másik oldalon szavak, amelyek nem ellenkezői semminek, ha­nem. önállóan élnek. Érdekes, hogy az elmebeli készség tagadására minden nyelv szótára gazdagabb, mint állításá­ra. Ennek titka az emberi lélek ter­mészetében gyökeredzik. A „nem“ tér­dig érdekesebb, mint az „igen“. A sze­relmi költészetben a bánatos szerelem­nek hasonlíthatatlanul gazdagabb a hangja, mint a boldog szerelemé. El­lenzéknek lenni népszerűbb ösztön, mint eseménytelen helyeslőnek. Mennyi szó: buta, ostoba, szamár, hülye, marha, eszeveszett, együgyű, csacsi, barom, tyukeszü, tök fejű ló, kor­látolt és még egész serege a dísztelen jelzőknek. Kétségldvül ezek között is van kü­lönbség az árnyalatok dolgában. Csak nem tudunk velük elég gyakorlottan élni. .4 „szamár1 szó például ritkán van a maga igazi helyén. .4 szamár nem os­toba állat, sőt gyakran meglepő okos­ságról tesz tanúságot. Rikító tulajdon­sága azonban, hogy csökönyös. Szamár­nak tehát az olyan embert kelt nevezni, aki a maga ostobaságában megátalko­dott és nem hajlandó magát meggyő­zeim. Mi a különbség az ostoba ember és a buta ember közt9 Én azt hiszem, hogy as ostoba ember agya békésen meghúzza magát, a butáé azonban tá­mad. A marha nagyon ostoba, a barom nagyon buta. A csacsi pedig olyan sza­már, aki nem ellenszenves, tehát nem lehet rá haragudni. Az együgyű nem buta és nem is os­toba. Van neki agya, csak nagyon kez­detleges. A gép túlságosan egyszerű benne, néhány kerékmozdulatnál töb­bet nem ismer. Valamivel többet forog a korlátolt ember esze, de még mindig nem eleget. Tyulceszünek inkább nőket nevezünk, tökfejűnek inkább férfiakat. romos romos A Societatea Naţionala de Oaz Metan értesíti a gyárosokat és kereskedőket, hogy rt&silehefe - Car&ontocti íinsar© ícEües üzemmel dolgozik és a teljes belföldi .<• zükségletet bizto­sítja. - „Cárit 02061" nevű készítmé­nyünket földgázból gyártjuk mi, ép úgy, mint a hasonló amerikai készítményeket A „CoritomeS" készítményt csakis közvetlenül a gyár árusítja — nulnűenngaiü KÖZYetlIO szerv Kizárásával, így kezeskedhetünk elsőrangú minőségéért, valamint arról, hogy semminemű más gyengébbminöségü anyaggal (mint pakura, stb.) nincs keverve Mindennemű felvilágosítást megad és rendeléseket fe vesz közvetlenül a gyár: S*c. Rhf!@f!a!a c3e Gaz Metán, Faftr?o de nedra de fni^,PleöSQ§ A hülyeség fogalmában pedig elmebaj foglaltatik benne. Csak úgy kapásból bölcselkedem én mindezek felett, egész rendszertelenül. De hasznos dolog, ha az ember kicsit figyel a szavak jelentésének pontos ár­nyalatára. Van erre egy kitűnő gya­korlati módszer: az ember nekifog és gondos ítélkezés alapján szétosztja is­merősei között ezeket a jelzőket. Ki az okos, ki a hülye, ki a szellemes, ki a csacsi. Buta több lesz, mint bölcs, azt előre mondhatom. FIATAL MAGYAR IRŰK BUDAPEST, (február.) Régen sejtettem, most már egész biztosan, tudom, hogy az iró .két arcot hord. Egyiket vill'am.yosbsm, hivatalibban, .társaságiban. Ez: a rokonszenves felebarát, alti előzékenyen, elleplezi azt, hogy nincs mindenben egyváleményen velünk, a körötte élőkkel. Mindennapi használatnál nem is keli ennek okvetilhn kiderülni. Igno­tus ezt még úgy fogalmazta szellemesen, in­telem és tanácsként: „Okos ember: .azt gon­dolja amit én. Vagyis, ha igazán okos, úgy viselkedik, mintha egyel gondolnánk. így valamennyien egyformán okosak vagyunk.“ Sárközi Györgyöt is íme évek óta isme­rem. Tudom róla', hogy .magas, sovány, haja fekete. Talán a szeme is egészen vonzó s van benne valami szerzetesi csönd-.. Most mégis újbóli ismerkedem vele. Második ar­cával, melyről lassan eltűnnek az ismerős vonások. A társas élet. szelíd maszkja lekerül róla $ az iró igazi lénye rajzolódik ki, mint a lemezen, az előhívott kép... Idegen ember ül velem, szemben. Elszánt, majdnem kono­kul biztos tekintetét nem ismertem. Szer­zetesi csendességét a beszéd lázas sietsége váltja fel. A közlés, a benső mondanivaló feltárul. Lávája megindul és diÖnt. A „Válasz“ Kérdezni nem lehet, ö beszél. Nem be­szél1; sistereg és forrong, mint valami utra- kész rakéta. Itt fel kell adnom minden igye­kezetei. Úgyse azt mondja, amit szeretnék tőle megtudni. Hiába kérdeznék személyé­ről1, Írói munkájáról, versesről. Hiszen köl­tő, regényíró, lektor, fordító. Munkássága olyan sokoldalú, arról annyi érdekeset Írhat­nék. De erről szó sem lehet. Neun fontos, szerinte nem érdekes. És minden kérdésem­re csak egy a válasz: A „Válasz“' című lap­ja, amit csinál, szerkeszt. A lap két év előtt indult Debrecenben írók, tanárok kezdemé­nyezésére. Közös, megoldatlan problémák hajtó, űző, sarkaló légköréből. Németh László vezette akkor. Egy év óta Sárközi vezeti. Amit a „Válasz“ akar, az a fontos és figyelemreméltó. A célért, amit vállfáik ír­ni, agitálni, heveskedni a szó, az irás min­den fegyverével harcolni kall és harcolni érdemes, az eredmény gyér kilátása m dili fett is minden akadályon keresztül. Érdemes érte leveretni. És érdemes száz kudarc után ezerszer felkelni és újra kezdeni. Sárközi beszél. Holigíaitok. Jegyezni sem próbálom. Figyelmem is alig bírja követni gyorsaságát. Szavak torlódnak egymás fölé. Szótagok szójelekké sűrűdnek a megáradt mondani vall óban. Ha rossznveÍvü lennék, azt mondanám, hogy Sárközi hadar. De nem. lenne igaz. Beszél, mintha egy néma tömeg megoldott nyelve volna: egyszerre tör ki belőle a Lefojtott sérelem és igazság! — Volt Magyarországon forradalom és el­lenforradalom, Egyik sem teremtett uj Ma­— Ámde születésszabályozásról, fogjam- zásmegelőzés higiénékus módjáról mit tud­hat a dunántúli rögre kivetett asszonynép? Ott a javasasszony a rozsdás horoggal1. Jobb esetben belenő testükbe a durva fadarab, mellyel elzárják a születendő ólet útját. S ez a fadarab fiatjai asszonyok tömegeit indítja el a testi nyomorúság és korai halál útjára. „Az értelmiséget akarjuk felrázni“ — Nem a részvétkel'tés itt a cél. A „Vá­lást" fel akarja rázni az értelmiséget, Tud­ja, hogy nem juthat el a tömeghez. De el­juthat a mozgalom, mely innen kiindul. Itt kelll a széles rétegek energiáit célhoz állítani. Követeléseiknek nevet kell adni. Kimondani, hogy föld kell a föl dm ü v ességhez! Hiszen ez létfenntartó, termelő tevékenységi neve'- Ha' föld nincs, a kezek tétlenek, az eke a képzelet meddő földjén szánt. A kielégítet­len testi, lelik! szervek sorvadnak. A verteién agyakban nem áramlik az élet értelme. A természetes éiet igényét az embernek a tartós kin hal ál vágya váltja át. Egy nemzet pusztul, tömegek pusztulnak! — Már felvetődött egy parasztpárt szer­vezésének gondolata. A „Válasz“ mozgalmá­ból született e gondolat. Ha e mozgalom szélesül és eredményes lesz, megteremthetik a néplapot. A nép igazi ideológiai szervét. Ha majd ez is megvan, akkor a városi mun­kásság és parasztság ellentétéből egységet csinál a helyes eszmei irányítás... Sárközi megáll és elgondolkodik. Kételke­dés félét lát arcomon. Gyanakszik. Amit a meggyőzés hevében elmondott, talán utópia izü? Eszembe jut valahonnan a maihoz hason­ló válságos kor idejéből származó hires té­tel: „Az elmélet is anyagi beutalómmá válik, mihelyt a tömegeket megragadja.“ Hiszen neki is ez a feltevés ad erőt. Sa­ját céljaikat kifejező elméletet szeretne adni sínylődő, szervezetlen, önpusztító töme­geknek. De vájjon ez az áhított földreform megoldást jelentene e tömegeknek. Illetve jelentene- e, ha a nagybirtokokat valóban felosztanák? Lehet szépirodalmi lapnak ilyen kifejezett politikai programja? Erre az egy kérdésemre az utolsóra vá­laszol végre mégis Sárközi. — Nem is lehet ma semmilyen irodalom politikamentes. De lehet, ime, a kifejezett, határozott politikus célja, programja. Min­den irodalmi műfajt lehet célhoz állítani. Ha az ember, az iró i& céihoz áll. Vers, regény, novella, tanulmány tartalmilag lehet olyan, feltárhat egyéni élebet, sorsrészietekec úgy, hogy egész társadalmi réteget érintő kérdés •képe bontakozik ki belőle élesebben. Az „igazságtevő ember“ Sárközitől tanultam e szót: ,igazságtevő ember“. Ö az akar lenni. Ezért nem halilga'- ja el, hogy az úgynevezett, tisztán irodalmi, magánügytermészetii terméket is vállalja lapjában. Ha formailag, művészileg .kiváló? — De miért, hiszen a forma nem cél? — Nem, de eszköz. Tekintsük a oélirá- nyitott irásberméket munkaeszköznek. Olyan, mint a górcső, a filmfelvevő, a mikrofon. Műszer az emberi cél szolgálatában. Nos, ti műszer, az eszköz finomodása is lehet cél! A kifejezőképes szó születhetik egyéni él­ményből. De a fejlett nyelv széles rétegek sorsáról jobban beszél. Sárközi úrói fejlődésének is ez lehetett az útja. Erről nem akart beszélni. Mert szá­mára, m® már, a fanatikus lelkesedésben csat; egy fontos, a paraszttömegekért vállalt' irót program. Amit elhallgatott személyéről, azt helyette én mondom el. Egyénibb probW- málnak idején néhány verskötete jelent meg. Nyugtalanítom kezdték általánosabb kérdé­sek. A .körülöttié zajló társadalmi lét. Ke­reste a történelem, a magyar múlt hasonló korszakát. így jutott nagy történeti regé­nyének megírásához. „Mini oidott kéve“, ez gyarországot. Széles, elnyomott magyar réte­gek helyzete csak rosszabb lett Ady nemze­déke óta. Ady lázadó hangjában ott van már a tehetetlen kiáltás. A szó, az írás egyetlen fegyverük. Az egyetlen hatalom nélküli haitalom. A lázadó emberi szó, a szellem, az írás kell, hogy kifejezze a nagy magyar tömegek megoldatlan problémáit. Ennek az Ady-örökségnek lenne hangja a „Válasz“. Itt van közöttük az Ady utáni fiatal, generációból: Németh László, Illyés Gyula, Kodolányi János, Tamási Áron, Sza­bó Lőrinc, Féjja, Erdélyi és mások. A poli­tika megptldatJanui hagyja; ezért: az ő írá­saiknak kell szétvinni, hangossá tenni a szé­les néprétegek problémáit. A problémák — Mik ezek a problémák? Magyarország legnagyobb kérdése szerintük az elnyomott paraszttömegek felszabadítása. Szeretném közbevetni a kérdést: mit ért felszabadítás alatt? Dehogy juthatok én útit szóhoz: Sár­közi beszél... — A magyar törpebirtokos, vagy földnéí- küii mezőgazdasági munkás, bérnélküli bé­res, ma a l-egsiralmasabb koldus! A városi munkásságnak vannak szervezetei. Bérhar­caik legalább «, múltban eredményeket is hoztak. Igaz, ezt is lemcrzsolte a válság. Igaz, a városi munkásság életszínvonalát is egyre mélyebbre sodorja a termelés általá­nos válsága. De még ez a lemorzsolt lét ús magas életszínvonal! a falvak, tanyák ás nagy­birtokok sínylődő tömegeihez viszonyítva. A „Válasz“ iiói és tanulmányiról minden érvelést megbénító adatokat hordtak már­is össze mezőgazdasági munkás életviszo­nyairól?, egykéről, kivándorlásról, carkcftcsi és egészségügyi viszonyokról. Évente harminc­ezer panaszt hal meg gyomorbajban, tüdő- bajban. Igazi neve szerint, lassú kiéhezésben. — A nóta szerint: „Tiszántúl, dunántul, csókot kér a legény a hánytól“. De egyéb is történik a valóságban. A Tiszamentén a .munkmiélküliség különösen nagy. Egy negv- venezer holdas nagybirtok környékén pél­dául különös szekták alakulnak. Vallásos kábulat szálja meg e vidékeb. Az élettől való kikapcsolódás, az önpusztkás fanatikus óhaja. A reménytelenség'' tömegőrüietében sod­ródnak, terelődnek össze az emberek, mint az elemi erőiktől, viharjelektől megriasztott nyáj... önpusztító szekták ellen csend őrség nem. orvoslás•.. — Mi van a Dunántúl? A nyomorból csí­rázó ön pusztítás másik lelkifertőzése. Ha­mar ráeszmél a reménytelenségre, az asszo­ny: sorsban rejlő gondnehezitőre a kétsze­res igábatört földnvunkás-osszonynép is. Mi­nek a gyermek, egynél több mivégre? Korai halálra? éhezésre? Minek a szűk falatra, kopasz fészekre még több éhes madár? Sárközi my®wqy beszél: versről:, ifedafoiaréi» p&tiiikáréi,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom