Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-01 / 50. szám

ELLENZÉK I O 3 6 m*rciu% I. WnwBamaa&~mmsrx3WEy^ mttmam üIUU I ■ p‘ V' Nf <j \ ¥ 1L« a legideálisabb idegcsillapitó. Szüntet, gyógyít: 1 lülést, Grippút, fej- és fogfájást! „vik okküon kertő «egymás fölött, i lükso gyermekek számára, bejáratról a torony clöl. Fecskefésrakbőil klkandik.Uó gyermek- :erek. Fali lárapatsBrtók, zsoltár mutatók. Uj tölgydaajtó. Art a keresltet pedig vetesse be a pip a kicsi ablakokról; nem vagyunk mink pápisták! Jövő vasárnapig tegye meg, külön­ben nem Borbély Miklós u nevem ■ A rein - ploiuav it.is.ia is elú keltene készülni. Nagy ünnepséggel jár az, i püapök is eljön Clnj- rál. Szavaló kóruis olkalmais lenne; valame­lyik zsoltárt ál kelcne Írni. Férfiak, leányok és gyermekek. Nem vagyunk mi katoliku­sak tisztelet es ur, hogy litániát mondjunk. Legalább a vertset tanulja meg, Erzsi, azt onnan kell elmondania a magas karzatról... Sok nép tolongás, mozitclvciek Így volt, vége voU, Anni akkor a templomból kés/.uJenien ma­radt, az most is úgy ólil készületlenül. Zsú­folt, zavaros hónapok ize elvette az. étvá­gyamat. Mégis nem bánom a Lakomát. Laklatós az. emléke its. asta»naHK2rc-:aci'a Vallomás a farsangról Irta: KASSZANDRA Elük a fasraang ünnepi zenéje, húshagyó- 1 kedden utolsó* lobbant szikrázó lángja, most pedig vczeklésüí? az elmúlt örömökért ma­gii nkba tszálhlunk és hamut hintünk bűnbánó tejünkre. Hát hiszen nem mondom, minden­kinek vannak az életben rejtett vétkei, ame­lyekért nem árt, ha ki.-act penitenciar tart, de becsületemre állítom és azt hiszem, nem állok egyedül ezzel a vaAibmásisal, a farsan­gért nekünk nem kell vezekelnünk, mert a farsang magsa a mi bünhődésünk. Nem be­szélek most a táncoló ifjúságról, amelynek a farsang éltető eleme és farsang az egész esztendője, hanem miránk, meglett. embe­rekre gondolok (szabad nekem is egyszer egoistának tennem), miránk, okak nem ülünk Karnevál herceg díadalszekerén, hanem mint hozzáláncolt rabszolgák, gyaíog szaladunk mellette; miránk, akiknek az általános má­morból nem jut egyéb, mint a Katzenjam­mer. A gardirozó anya kétes szórakozásáról, amely mint méla hártaakkord kíséri a fia­tal lányok ujjongó karait' és mint önkéntes áldozat ég az anyai szeretet oltárán, nem is beszélek. Most csak azokról az örömökről akarok megemlékezni, amelyekké! a szezon alatt mi, felnőttek önmagunkat ajándékoz­zuk meg és amelyeket gyűjtőnéven társa- | dalmi életnek nevezünk. i „Gyertek el hozzánk, édesem, jövő szerdán este félkilenckor vacsorára.“ Szer­da <a legrosszabb nap, de nem utasítom visz- -za a kedves meghívást, mert tavaly két­szer mondtam te X-éknél és nem akarom, hogy szándéknak vegyék — pedig az. Ma­gam sem tudom, hogy miért nem akarom, amikor unom őket, utálom társaságukat és közeledésüknek egyetlen jó Oldala sincs a sok rossz kárpótlásául. Elérkezik a kitűzött nap és zuhog az eső, illetve a hó, esetleg sü­vít a szél, de lehet huszfokos hideg is, min­denesetre taxi kell. Kell már azért is, mert minden férjnek pont szoarék alkalmával es­te kilencig van dolga. Soha meg ne tör­ténjék a meghívókkal — még ha ellenségek is — mindaz, amit egy sietve szmokingba öltözködő férfi kíván nekik. Végül, amikor a ''leszakadt gomb oda nőtt ismét, a megug­rott! manzsettakarabiner előkerült, a renitens nyakkendőszárnyak elrendeződtek — eütn- duihatunk. Mondanom sem kell, hogy X-ék a világ végén laknak. A kilátás gyönyörű és nyáron isteni — ezit mind elismerem, de a -offőr nem ismeri az utca nevét, menjen jobbra, menjen balra, menjen egyenest, itt fel a meredeken, nem, nem csúszik vissza, később jobb lesz, csengessen a kertiajtón —• itt egy tócsa, ott egy göröngy — nó végre, majd azt mondom, hogy azért késtünk há­romnegyed órát, mert... Az előszobában nincs egy kabát sem, jaj, csak nem tévesz­tettem el a. napot? Nem, csak a várost, — elf el ejtettem, hogy itt mi a szokás! A fél- kifencre hívott társaság tízre leülhet vacso­rához. Rendülleííilenül eszem a fánkot két hó­napig, pedig egyszer sem szeretem. Eszem előételnek velővel, garnirungnak sonkával, desszertnek baracklekvárral, vág)-, ó, be apart eszem ia formáját, de anyaga fagy­ait. És folyékonyan csevegek a szomszé­dommal, akinek nincs mondanivalóm;. Köz­ben odasanditok a férjemre, tudja-e hogy a szomszédnője elvált és nem érdeklődik-e első férje iránt és idejében észerveszi-e, hogy a gyöngytyukmak haut-gombja van? Legjobb evetben duplaannyit ettem, mint kellett vol­na, jó feketekávéra vágyom, de félek a. „csi­petnyi“ franktól, amellyel többnyire profa- nizálják Isten ajándékát. Szerencsére fél ti­zenkettőig már eltelt az idő, egyórai bndzí után sértés nélkül ílfehet takaródét fújni .Másnap még egy telefon: nagyon kellemes vo-lt nálad, drágám és egyelőre elintéztem az ügyet, kezdhetek egy ui.il, az. előző sz.a- kasztoc mását. Tűz-ti zenkét hasonló eset után revan son kezelem törni a fejemet. Ki (Iliik kihez? Senki senkihez. Hívjam össze azokat, akik úgyis mündig egy üti vannak? Az, unal­mas. Vagy olyanokat, akik nem ismerik egymást? Az, kedélyeden, Tiszteljem meg X-éket Y-ékkai? Akkor ezek húzzák fel az orrukat. Nevezetes tünet a társaságban, hogy mindenki lenézi a vele egyenrangut és az egy fokkal feljebb álllóbon látja a ne­ki megfelelő embert, ezért — fel és lefelé — mindenki elégedetlen. Elkezdem a körte'c- fonit. A i Legfontosabb nem ér rá, erre ha­lásztok két nappal. Akár nyolc vendégre terveztem vacsoráimat, akár húszra, utolsó nap lecsap a villám: tizenhármán vagyunk! Gyorsan egy pótlékot a készletből-. Teri- rünk, teleión, váratlanul visszaérkezett egy elutazott ur, kár volt sietni az ominózus .szám miatt. Egy hölgynek migrénje van, jó volt gondoskodni kiegészítésről. Ejnye, Jóskáék jól iiienének ide és elfelejtettem .szólni. No, egy kifogással: jövő hétre akar­talak hívni, de stb... Most már tizenöten vayunk? Elég azért a kappan? Teriteket lel, le, feil... öltözöm, várok, késnek, jönnek, kettő még hiányzik, összeesik a szufflc, tálal­junk? Morf. mór mindegy, leülünk. Hosszú arcok, Károlyt nem szereti Pirit, Ilona, un­ja Pétert, én szerelnék máshol lenni, jön a fánk, jön a bridzs, veszekszenek, mind­0 a jff TAVAS ARI lü3fi március 8—14-ig. Küzépcurópa nagy vására Bt*. i-f^SSaEta^-uaíaT vsuzmaimn: Jelentékeny utazási kedvez­mény román, csehszlovák, jugoszláv, magyar, osz­trák vasutakon, Dunán, Fekete-tengeren és a légijáratokon is. Vi­zű tnnélk üli utazás. Nem szükséges csehszlovák át­utazást vizűm l éc nikai és közgazdasági vásár március 15-ig. A kiállítókat 18 állam, a vásárlókat 72 állam kénviseli Mindennemű felvilágo itással, úgyszintén vá ári igazolvány­nyal (á Lei I5U-—) szolgál: Wiener Messe \. o.wien Vll. és az Öss/.e3 tiszteletbeli képviseletek: Clujon : Os trák konzulátus, Piaţa Unirii 15., „Európa“, Banca Iliescu, Reg. Maria 42., „ Európa “ Econ om ia l^. Unirii 2d., Waggons-Lits- Cook S. A., Piaţa Unirii 18. Vásári igazolvánnyal és út­levéllel szabad határátlépés Ausztriába. — A magyar átutazást vizűm a ha­tárnál, a vásári iga­zolvány felmutatása melleit kapható ff Nem szükséges csehszlovák át- utazási vizűm egyik, jobban tud, de egyik se jól, két tö- tönöct pohár,, reggel az álmosság és pár nap múlva a következő csoport vendég. Mi­nek, kinek? Ki örül neki? Én nem, te vem, ők sem. Kapcsolat, az emberekkel? Baráti összetartás? Társaságban soha! Nagyon sok jó ismerősöm von és egyéni­leg mindegyikhez fűz valamilyen szimpátia. Mindegyikkel van egy szeszélyes tónusom, amely kiváltja belőlünk azt az érzés-töre­déket, amelyet egymásnak szántunk. Máriá­val ruhákról, Erzsivel kutyákról, Katyv-al szerelmi ügyeiről beszélők, Róbertét az uno­kái érdeklik, Lajost <a kórháza, Bélát iroda­lom; engem minden, ami személyes ilgazság, semmi, ami általános máz. Bizonyára sokon vannak Így. Társaságban mindenkinek van egy póza: vagy tűi előkelő vagy túl joviális, nagyon is csendes vagy szándékosan duhaj­kodó, sohasem természetes, Soha még na­gyobb összejövetelnél barátot nem szerez­tem, értéket nem talál ram, érdemest nemt ta­nultam. Én nem vagyok sem forradalmár, sem divatdiktátor, szerényen járom a kita­posott utait és nem ábrándozom uj világ­rendről. Mégsem .tartom lehetetlennek azt, hogy emberek megtalálják a harári érintke­zésnek olyan formáját, amelyik inindeki- nek többet nyújtana, mintha tucatszám ül­tetik őket terített asztal köré. Ha pedig ok­vetlenül meg akarjuk mutatni, hogy erre is telik (de vájjon ítélik-«?), adhatunk vacsora- megváltást jótékonycélra és biztos vagyok benne, hogy egv-egy obuJussal még a meg­hívottak i*, hozzájárulnának az összeg felke- rekitéséhez. Egyelőre azonban, addig is, mig indítványom átmegy a köztudatba: szívesen látom folyó hó ...-án fél kilenc órakor va­csorára! mmJimiIc prófétája Parisban most ünnepelték Verne, a nagy ! regényiró születésének száznyolcadik évfor- I dulójót s ebből az alkalomól az irodalmi és I a tudományos világ több előkelősége Ju i es ! Verne-Társaságot alapított, amelynek az a I céija5 hogy a modern technika prófétájának j müveit még az eddiginél is szélesebb körben ' terjessze. A párisi irók és újságírók tudvalevőleg; kissé rosszmájuak és igy egészen természetes, hogy akadt közöttük, aki gúnyos hangon ír az uj társaságról. Mirevaió manapság egy Verne-propaganda — mondják —, hiszen Jules Verne minden álma megvalósult már. Verne hőse nyolcvan nép alatt u'tazta kö­rűi' a Földet s azt is csak elméletben. Ma­napság egy dán diák hajón és vonaton, há­rom hét, a repülő pedig egy hét alatt sza­ladt körül a sárgolyón. Nemo kapitány Nautilusávíd félénként bukkan fel néhanapján a tengeren^ hogy körültekintsen: nincs-e valami ellenség a közeiben. A mai tengeralattjáró ezt a tájé­kozódást a víz alól, látószerkezetekkel végzi. Sándor Mátyás villamos hajócskái nagy •kinruail versenyeztek az ellenséges hajókkal. A -mai motorcsónakok tízszer olyan gyorsan siklónak el a vizen. A kárpáti várkastély ura mozit vetheti: a felhőkre, hogy megfélemlítse a környék tudatlan lakóit. M2, ezek a1 vetített szörnyű­ségek már beszélni is tudnak, megafonon keresztüli, okát ötven kilométer távolság­ban is hallani lehet a szavaikat. A rejtelmes sziget Lakosai sokat pepecsel­tek kezdetleges táv; róhuzaiaikkal. A mai Robinzon mindjárt az első héten rövidhul­lámú rádióadót/ épít ha akar. Antifér master évekig tépelcdötr, hogyan találja meg az elrejtett kincset és a végén meg sem' találta. Manapság az olaszok két­ezer éves gályákat emelnek napvilágra, a kutatóhajók pedig százöles mélységiből hoz­& zák fel az ezüstflotta kincseit. Hatteras kapitány' beleőrült az északi sark felfedezésébe és még csak nem is azt találta a sarkon, ami -tényleg ott van. Tűzhányó­kat, növényeket, meleget taláit, pedig a mai utazók, akik versenyt robognak motoros özánkóikon a sarki rekord elsőségéért, tud­ják, hogy' a földgolyó északi csücskén csak jégmező és végtelen tenger szomorkodik. Verne hősei csodálatos módon menekül­itek ki a sarkvidék jegében való telelésből. Mostanában pedig csak úgy nyüzsögnek a hajók Szibériától északra és a Behrong-szo- ros körül. Közöttük jégtörők közlekednek és a japánok a sarkvidék felől, a jégpusztán keresztül kémkednek egy fehér-sárga vesze­delem előkészítéséhez. A világ ura repült is hajózott is gépével. Ez semmi. A mai tankok még hegyet is másznak. A hódító Robur körülröpködte a világot Verne regényében. Ezt a Zeppelin is tudja, még jobban. Az öt heti léghajósut hősei ki­tapasztaltak valami csekély részt a sötét af­rikai világból. Ma? Félóra múlva indul a menetrendszerű repülőjárat gépe Londonból Fokvárosba/ és Amsterdamból Jávába. Vagy pedig Parisból Brazíliába, Argentínába. Strogoff Mihály 'borzalmas viszontagságok között utazott MoszkvábóP Irkuckba. Tessék csak m'egipróbálni ma, útlevél nélkül. Ma még nehezebb, még kalandosabb lehet az utazása. Különösen, ha a cár üzenetét viszi... Hát ez éppen elég érv Jules Verne mü­veinek időszerűsége ellen . A prófétákat ‘örö­kösen örökké tisztelik az emberek, mert a prófétákra akkor és ott, ahol éltnek, senki sem hall grot. De Jules Verne, akinek minden egyes jóslata, minden egyes álm-a beteljesült, akinek legmerészebb szárnyalása olyan való­ság ma, mint' a kenyér, vagy a ibélikaibár, próféta. iebet:-e még? Úgy látszik, mintha Verne romoiirikayí­nak már vége volna. Ami álom, rajongás, sejlolcm volt benne, amit az iskolában dug­va,, dobogó szívvel olvastunk a pad alatt, amiért félredobtuk a házife!adatot, ami felfe­dezővé úttörővé gyújtotta fel minden kis­diák leikét, az ma; mind valóság. Menet­rendben, u jsághirdetésben, naprhirben, dok­tori disszertációban, stat'-sv-tikaban, díjsza­básban, népszövetségi jelentésben összefog­lalt hétköznapi szürkeség. Ma nem a ttod függ, lehel-e valaki hódító Robur, világjáró, kalandos hős, hogy látnoka-e az eljövendő komák, hanem attól, hogy van-e pénze. Jód megtömött kövér bugyellánssal szabadon váló gathat mindenki a Verne-hősök dicsőségé; között a rejtelmes szigetről az északi sar­kig, a tenger csodáitól a sztratoszféra titok­zatosságáig. De ez csőik a látszat. A párisi gúnyoló­dok és az unottan légy intő világjárók el- f elejt ették már az igazi Jules Vernét. Azt, aki Grant kapitány gyermekeit, aki a Yan- gíidát, a tizenöt éves kapitányt, Jean Mare­nast, Kembant megírta, azt, aki a technika meg iem született csodáit csak eszköznek használta fel arra, hogy megmutassa az em­beri jellem és az erkölcsi nagyság hódító erejét. Verne regényeit, amióta meg szül'ettek, rosszul olvassuk, rosszul értjük. Csak arra emlékezünk belőlük, ami megpendítette a képzeletünket és elfelejtettük, and megmeie- giterte a szitáinkét: Fogg Phiieas erős aka­rata, a rejtelmes sziget elhagyatottjainak munkakedve, alkotni vágyása, Hatteras, An- tifer, Strogoff szívóssága és Sándor Mátyás, Nemo és sok más alakjának ersölcsi tar- talbia, amellyel egy összetört élet romjain uj, nagy és nemes életet tudott építeni. Ezt a Verne-t annyira elfelejtette a vi­lág, hogy már csak a megvalósult almok­ról tud tréfálkozni. És ezzel nem Verne nagyságát csökkenti, hanem megmutatja sa­ját gvengéit. Mert mi, a Verne-Képzelet ere­jéből élő generációk, megszerkesztettük Ro­bur Nemo, Anteklrt orvos és a többiek ké­szülékeiket, tüze; kocsijait, repülő csodáit. De nem ültettük beléjük, melléjük Verne hőseit. A tiszta eszközökkel küzdő, az éle: nehézségei között sohasem lankadó, a nove; szemben mindig lovagias, a baráthoz mindig hü, az ellenséggel szemben mindig korrekt, erős és jó embereket.' A nagy, modern próféta tanainak c*ak felét vettük át, az anyagiasabb, a kényelme­sebben életrekelthető, az erkölcsileg halott felét. Verne álmainak többi része ugyan­olyan sorsra jutott, mint minden profstaK tanítása, mint az Isten emberének pusztába kiáltó szava. Pedig ha most kezdjük újra Verne könvveit olvasni, amikor már nem a kisdiák, a bennük lakó gyermek keress a já­tékszerét, uj Jules Verne szolid hozzánk. Ezt a Jules Verne nevű írót meg keh hall­gatnunk, azzal az érzéssel és értelemmel, amellyel XIII. Leó pápa megáldotta a mü­vek. A Párisi gúnyolódok és a technika nap­számosán tévednek, ha azt hisztx. nogy Ve. - ne álmait kék ceruzával megjelölve sutba- dobhatják, mint a tervrajzot, ami után már elkészült a megrendelt gépalkatrész. Sok áb­ránd még mindig csak ábránd. Jules Verne századából1 meg hiányzik az igazi Jules Verne szelleme. O. Hacsek és Sajó tréfái 3 kötef&pr’, Í5*~ lejéfí koi'eíetukmf az Ellenzék könyvoszXaSyában Cluj, Piaţa Uni- i rii — kaphatók! Vidéki megrendelésnél — plusz kötetenkint 3 lej portóköltség — pénzben ysgy I postabélyegben előre kérjük beküldeni. Kérje a i legújabb könyvszenzációk jegyzékét. A legnagyobb magyar könyvsiker! Balassa ! Imre: MOZART CSODÁLATOS ÉLETE, .1 I nígy zeneszerző első regényes életrajza. 8-i’bLoí; I művészi kiállításban Ara *90.-— lej. Kapható: ! Ellenzék könyvoszsdlyáaal. Cloj, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom