Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-08 / 56. szám
BLLBNTÉK I 9 3 f) at it r c i u « 8. ho&> u toh'$t-£c buldog legyen, hamun ii it'ineK nőin az a boldogság, hogy a < . hogy lóhát som a nőnek, som a másik boldog legyen, esak az, hogy ő maga legyen boldog... Vagyis szörnyű ok ezek u nők. mert hisz éppen itl a lilreertes: egy nő boldogsága, az olyan u lentékleien valami, hogy arról iga- an lemondhatnának, ha olyan komoly dologról van szí), mini egy lórii boldogsága... Itt van például ez a francia saláta. A i nő. u maga csibeeszévol, még azt is el tudja képzelni, hogy az urát boldoggá teszi evvel a kotvvalékkal. Holott arról van szó, hogy ö a boldog, hogy össze tudta hozni ezt a lörrnedvényt. De van neki fogalma arról, hogy mi teszi bo! doggá az urát? No? Hogy ízlik, cuki ? Remek. Boldog vagyok . — Jaj de örülök, hisz csak azt akarom, hogy maga boldog legyen. Emlékezés egy régi kereskedőte Gudina István Via már ösmereilíicn ez a név a laüan nem - 'okán vannak, e városban az Ólok közönt, .ősik. f névre emlékeznek. A urai elére haladott üzleti és kereskedelmi világban, amikor már repülőgépen ha- - írják kercsztül-kasul e földiekét, amikor a r.i virat okát drótnéllcül továbbítják ás a pos- , levelezések odv gyorsan száguldanak, hogy a címzett vagy megkapja, vagy nem — ma, amikor motorvonatok, gőzhajók és rádiók korszakát érjük, szeretnék a mai kereskedőknek bemutatni egy régi kereskedő principálist, az üzletének menetét, összeköttetését és életrendjét, — aztán hasoirthcsák ösz- sze a mai viszonyokkal, a mai boldog jóléttel Egy úgynevezett galanterie, sport, vadász és férfidivat kellékeivel berendezett üzletről ész szó. Az üzlet városunk főterén, a róm. katolikus plébánia épülete alatt volil, ahol ma a Bácsenszki-féle ékszerüzlet van. Természetesen hiányzott minden kirakat. Egy oejáró ajtó voit és annak külső ajtaja kétféléi összecsukódó, vasalt ajtó, rajta kereszt- vasrudak lelakatolVa. Az üzlet cégfeSrato az ajtó fel«« ez vote: „ISTVÁN“ Semmi máeu csak ,,IstvaaT‘, ez b a faira festve. A principals legényembe:- volt, nőtlen, áMandóon magyarban járt, suiVtasos kabáttal, csemáfaaai, csárdás Kossufth-kalap- pail, szájában mi nőig a tajték rmskrapipa és egyetlen személyzete, amely mindig vele volt, egy barnascorü, angol vizsQakutya. De ösmerőse és szeretetembere vök nemeşa k e városnak, hanem ösmerte őt az ország minden neves embere. Vevőközönsége az e .’.ész mágnás osztály, nagy- és kisbirtokosok c a polgárok javarésze. Évenként rendesen kétszer, lorvaísazai és ősszel men* fel személyesen bevásárolni Becsbe. Igyekezett « minden jó vevője kellő időben előjegyeztetai szükségletét, hogy István mit hozzon le részére Becsből. És amikor az indulásra az idő eiérkezti, István bácsi este bezárta a boltját, a reteszeket jól lelakatolta, a zsebéből kivett egy krétát és reáirta a vasaj tóra kívül: „István Becsbe ment!“ A bök bezárva maradt, amig István haza érkezett, de baj ez idő alatt nem történt soha semeni, pedig bolti őr sem volt, még világítás sem. A rendre csak Gegő bácsi vigyázott, mine várcebiró 4, mondd: négy város- szolgával', de nem volt betörés sehol. Hazaérkezte után kicsomagolt. A vevők időt hagytak részére, hogy komótosan rendis eszedje, kónek-mivel-kedveskedjen. Abban az időben csak Oradeáig járt Becs felől a vonat. A személyforgalmat a Biasini Domokos delizisánc-ötös fogaté bonyolította ie váltott lovakká!, a teherárut pedig széketekkel szintén tengelyen hozták. Az is megtörtént István bácsinál, különösen a vadász- dény aiiatft, hogy beszólt Itozzá például gróf Eszterházy Miguel, hogy István, holnap megyek ki a birtokra, őzlésre, jösz-e ki velőm litván? Ilyenkor csak annyit válaszolt: megyek, reggel ott kssaeik. És másnap -krétával fel volt írva az ajtóra, hogy „István Miguel grófhoz vadászni ment.“ A 'bote zarva maradt. És ha hazajött, ment az üzlet tovább, minden, fennakadás nélkül- Az árai szolid kalkuláción alapultak, alkut az üzlet, nem ismert soha. A kimondott árat a vevők elfogadták és fizettek szó nélkül, vagy felíratták. Az urakkal csak minden évvégén számolt el, de közben mindig fizettek részleteket. Amit pedig előre rendeltek, azt mindig át is vették, annyira lludta, ismerte minden vevőjének óhaját, ízlését, hogy teljesen megbíztak benne. Elsőrendű kereskedői rutinja volt. István nélkül nem volt nagyobb vadászat seho% őt mindenüvé hívták és vitték, kitűnő v a díszemben, jó halász lókedvelő volt, négyes fogatokat remekül hajtott és jó lovas is volt. Úgy bánt a négyes ostorral, hogy a szemben levő egyénnek « kitartott hűtőst a kél ujja körül1 kicsapta az ostor csapójával. Nyári időben, dél táján az előkelőségeknek olt volt n boltja elolt a találkozó helye. A boltiajtó mellett, kívül kis iil'ő padka volt, rajta rendesen egy lovagló nyereg. A nyereg- tartón igen gyakran lovagló pózban ülÖgcrfek rajta sí diskuráló és pipázó urakSzemben volt a várda és 2 járdán volt a sétáló közönség — nem Corsó! Egy feVdhetetlen esetre emlékezem, ami abban az időben történt, — én a szász iskolába jártam németre, Schuszter bácsihoz és naponként ott jártam el István boltja előtt, de különben is cdosatyámnak igen kedvelt embere Jévcn, házunknál gyakori vendég volt s engem nagyon -szeretett. Egy napon behívott a holtjába és kikérdezett: — Nem-e láttad-é véletlenül, hogy a boltom előtt kitett nyerget vájjon ki vite el tréfából, vagy huncutságból? Mert a tegnap a nyereg «, tartóállványról, ahogy a bolt ajtó mellett állott, eltűnt. Mondom, — sajnálom, de nem láülam, j>edjg tegnap délbe és délután ír. láttam benne ülni az urakat. — Ök vinték el1 mondta István bácsi, csak nem tudom, liogy kire gyanta kódjaik. Eil olt néhány hét, beszóltam egy délutáni István bácsihoz, hogy megkerült-« a nyereg? — Az bizony nem, pedig kértem az urakat, hogy hozzák vissza, de hollgatoJök. vrie. De nem buij — föleié —, felírtam éppen tíz urnák a számlájára. Az elszámolásnál ki for sülni, aki baUgataM fog, az. fizet, oki zfiörtöl, annak kihúzom. Már benne voltunk jól az. uj esztendőben. éppen házunkhoz jött iát ogat óba, amikor újra megkérdem István bácsit, hogy ugyan- bizony, kinek a nyakába süfft a nyereg kifizetése. Nagyot nyegett az. öreg, nem szívesen akart válaszolni, vakarta még a fejebubját' is: — Furcsa egy eset ez. fiam — bolond his-« tória — Mind a tizen kifizették-., szó nélkül, senkise kifogásolta. Nagyon kedves látogatója volt Istvánnak br. Bornemissza I.eopold. különösen téli délutánokon, ha ketten egy óra hosszat ott pipáztak, a füstöt vágal lehetett. Becsült, szeretve tisz.telt egyénisége volt István a városnak, *>zépen is élte le az életet s a hetvenes évek vége felé hagyott fel üzletével. Meggyüjtöüt kis vagyonát, néhány ezer forintot a kereskedő ifjak kórházára adta — utolsó pillanatában is jót cselekedett. Csak azt nem tudom, hogy ez a vagyon hová lett? mivé llett? Van-e valaki, aki azt tudja-? Hol vannak a régi Istvánok?! Pihennek csendesen! Irta az öreg Hirschfdd Sándor Tanácsok fllm-szcenáriamirók A tanácsokat nem mi adjuk azoknak a műkedvelőknek és hivatásosoknak akik film- szenáriumot írtak, vagy írnok, vagy szándékoznak írni. Erre nem vagyunk hivatottak. A Picturegoer nevű film -szaklapban osztogatja ifjabbik Douglas Fairbanks, aki filmszínész, filmíró, rendező és producer s igy mégis von valami köze a dologi:oz. De hogy » tanácsokat itt ismertetjült, annak közvetlen oka a következő kis epizód. Egy ismerősünk utján egyr fiatal és ismeretlen ember, akinek nevét soha életünkben nem hallottuk azelőtt, 82 sűrűi: gépelt oldalas film-szcenáriumot juttatott el hozzánk, azzail a szerény, de határozott kéréssel, hogy a kézira* szövegét fordil.suk le angol nyelvre és küldjük el több példányban néhány híresebb hollywoodi filmgyárihoz. Ha ezt megtesszük — amit ugyebár megteszünk — az Író gavaiféros gesztussal hajlandó megfelezni velünk a honoráriumot, ami ugyebár roppant nagylelkűség, mert agyának eme filmötiet- gyermekét mi csak gépiesen más nyelvre ültetjük át, legépeljük és elküldjük Hollywoodba, ami a munkának már csak mechanikus része. Sajnos, nem vállalkozhatunk a dologra s még akkor sem vállalkoztunk volna, ha a 82 otldal csupa ragyogó és rendkívüli szöveget tartalmaz. Hetenként olvasunk ugyanis angol és amerikai film-s zaiklapokat és tisztában vagyunk a dolog tökéletes, reménytelenségével és hiábavalóságával Aki 82 oldalas szcenáriumot készít, tele ilyet: dialógusokkal, hogy: — Szeretsz? — Szeretlek! — Nem hiszem. — Hidd! — Oh csak hinni tudnék neked! — annak a filmgyáraknál uralkodó állapotokról, szokásokról és rendszerekről halvány sejtelme s a legcsekélyebb fogalma .sincs. Mert: 1. hiába küld a filmíró kidolgozott, dialógusokkal Jele forgatókönyvet a gyárhoz, mikor a gyáraknak megvan erre a szakemberük, aki a leghíresebb könyvek szövegét s 3 legnagyobb -rók filmödetét is átírja, a> film különleges követelményei szerint, szcenáriummá; 2. hiába küldi el 82 } oldalas film-meséjét, annak legfeljebb az első oldalát olvassa el a r, agyfizet és ü dramaturg, mert látja, hogy nem hozzáértővel van dolga, aki nem tudja az ilyen kísérletezés legfőbb szabályát: Tömören, novella-formában kell a filmötletet a gyárhoz eljuttatni. Douglas Fairbanks szerint az ilyen helyes módon beküldött ötlet felfedezése, íorgaló- köny’wé való feldolgozása és megfilmesítése olyan hallatlan ritka eset, mint az, mikor igazán nagy filmcsillagot fedez fel a gyár, aki nem tűnik le az első pár filmje után, hanem beváltja a hozzá fűzött reményeket és viiághiiü lesz. Sokkal gyakoribb eset, hogy a témát álllandóan kereső filmemberek felfedeznek egy megjelent novellát, vagy regényt, I esetleg színdarabot, amelyben lehetőséget j látnak. I:gy aortán váratlanul tényleg dollár* j eső hull a szerző szerencsés kezébe, í Sam Goldwyn egymaga átlag 10.00c film- kéziratot kap egy évben. A rengeteg fiteni- ötletet gyárának 12 dramaturgja között osztja szét. Ez a tizenkét ember nagy műveltségű, feltétlen megbízható bíráló képességű film-szakember. Már most, ha nagyritkán aranyat érő értékre bukkannak a kézVásároljon nyerősorsjegyei a március 15-iki /. oszt. húzásra a: CLUJ, PIA ŢA UNIRII NO. 20. Erdély és Bánát legszerencsésebb főelárásitójánál!! Minden húzásnál milliós nyereményeket juttat szerencsés vevőinek!! AviOrn P4n tpĂ ejßihv/ iratoknak ebben az óriás tömegében, az az úgynevezett „scenario editor“ kezébe jut, aki határoz a további sorsa felett. Csak a Jegkivételesebb esetben jut az ötlet tovább, a fizetőit forgatókönyv-Íróhoz, aki átdolgozza, hogy megfilmesíthető legyen. Miért olyan ritka a jó filmötlet? Hiszen a kézi/ratok nagy százalékát újságírók, regényírók, novellisták, szóval professzionisták küldik a gyárhoz, akiknek vannak irodalmi képességeik és jó ötleteik is. Mert valami hiba mindig van a leggondosabban megirt filmnovella körül is. Olyan hiba, amire az iró nem is gondol, de amit azonnal felfedez a mindenre kiterjedő figyelmű filmem bér. Lehet a történet pompás, de csak nagy városi embernek tetszik, úgy, hogy sikerre számíthat eset'leg Londonban és Newyorkban, de a kisebb városokban nem. A dolog fordítottja is fennállhat. Az ilyen sajátos levegőjű filmekkel már kísérleteztek a gyárak, de nagy’ anyagi veszteséggel. Rendkívül vigyáznak tehát arra, hogy már a tárgy is univerzálisan megfelelő legyen- De lehetetlen felsorolni a témák hibáit, elég tudni azt, hogy’ egy film elkészítése Amerikában 50.000 dollártól 250.000 dollárig terjedő összegbe kerül, érthető dolog tehát, ha meggondolják, hogy mi az, amit vászonra érdemes vinni. Érthető az is, hogy ma már leginkább óriás sikerű regényeket, vagy színdarabokat visznek filmje, mert amnak már híres az írója cs ismert volta biztosítéka lehet a sikernek is. Fia pedig a gyár eredeti, egyenesen filmre irt szcenáriumot akar megfilmesíteni, olyan írókat kaphat erre a célra, mint Wells, Lewis Sinclair. A szegény ismeretlen filmírónak igazán kevés esélye marad a sikerre. Ifjabb Douglas szerint tehát a legjobb tanács. amit filmirójelöíteknek adhatunk: hogy ne írjanak fiimszcenáriürrsot, vagy ha már írnak, az* röviden és velősen tegyék. És saram iesetre sem 82 oldal on. (M. L.) irodalomtörténet — Művészet 70 százalékos ideiglenes árleszállításban i Benedek Marcell: Dilsziget, vagy a magyar irodalom története, (371 oldal) — — — — — “ Cülich Anna naplója, (69 reprudok- cióval, (216 oldal) — Dóczy Janó: Arany János, (276 old.) Juhász: A világirodalom élettörténete, (467 oldal) — — — —• Molnár Antal: Uj zene, (859 oldal) Paleoiogue: Róma, (46 mümeliéklet- te!, (324 oldal) — — —■ — — Rubinyi: Mikszáth Kálmán élete, (120‘ oldal) — — — — — — Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása. (Lexikonalak, 400 oldal, sok képpel) — — — — — Meier—-Graefe: Dosztojevszkij, (414 oldal) — — — — — — — Filep—Miller: Az ismeretien Tolsztoj, (32í oldal) — — — Toisztája: Tolsztoj futása és halála, (251 oldal) - — Reinach : A művészet kis tükre, (510 képpel) — — — — — Lrt 60 Lei 24 Lei 24 Lei 60 Lei 60 Lei 116 Lei 16 Lei 7*> Lei 40 Lei 48 Lei 48 Lei 72 Kés Ibidrágább lesz!! — Most vegyen, amig a készlet tart az ELLENZÉK KÖNYVOSZTALYÁBAN, Cluj, P. Unirii. — Vidékre a ónnal szállítunk, •mmnuww m 11 ibhî—i" ':iriHwwaflr«WHMr,ii mii Zilahy Lajos uj könyve: FEHÉR HAJÓ. A legnépszerűbb magyar író uj elbeszélő k5- fete 53 lejért kapható az Ellenzék könyv- osztályában, Cluj, Piafa UniriL — Kérje a kSnyvujdouságok jegyzékéi
