Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-08 / 56. szám

«* h \&U ‘loqo&v-. kwmib nQrtiyri «MiÄi}j\ 0 Sk olűU)?0 , 1 á»<0 orviou uaVí^ ■ 1ß\J£ ß'io m ■u k nhiu \ zM'í; j >ţ3A Jots; § '^TOÄO í 'rt ^>s i 'Aoö : ^dtslá inim •susu irtö 3 Aíx i t HmV> üyiam isuau lakion un K »/4,iV.\ ö mÁli\ ArA n } lört >Í i\\\ isnb rtdöz. Mo\ hasa Adz-o art n h\)3l Asm Vrtnp k \í\in ra ?. i nrt 3 n nini no A T dhu nü\ i\oA • • r \)Z‘s. ran bír Z3\ kv. nh ilii m ja n 31 »G rn 193 6 március 8. HARSÁNY! ZSOLT: — reg — A szavak, ha testetlenek is, éppen úgy élnek, mint az emberek. Születnek, szaporodnak, meghalnak. Némelyek ha­talmas családokat alapítanak, valóságos dinasztiákat és kiterjedt családjuk any­agiban is hasonlít a magasrangu famí­liákhoz, hogy tagjai átszármaznak más országokba. Az a gondolatom támadt, hogy meg­csinálom egy szó-ős családfavázlatát. Csak a vázlatát, mert az egészre nehéz volna vállalkozni; az megtöltene egy egész könyvet. És inkább csak a ma­gyar földön is használt leszármazottak­ra akarok figyelni. A „reg“ szótövet választottam erre. Latin szótő ez a családalapitó ős. A ve­zetés fogalma rejlik benne. Legidősebb fia a „rex“. /I legfőbb ve­zetőt, a királyt jelző szó. A klasszikus ókorból származik, de ma is él, noha egy holt nyelv szava, még nálunk is. Sok kutyát hívunk Rexnek, az üzleti életben is elég gyakran használatos, mint cégek, vagy árucikkek hangzatos neve. Őbelőle származik aztán az uj sza­vak egész sora. Több melléknév is, pél­dául „regius“, vagy regcúis“. Az elsőt is­merjük a politikából a ,,homo regius néven, valamint a „placeturn regiuni“ cgyházjogi kifejezésben. Ismerjük a növénytanból is a Victoria Regia nevét. A másodikat, amelynek szintén „kirá­lyi1'az értelme, még tovább követhet­jük a családfán. A régi világban, mikor a királyt illette az adószedés joga, a só­ból és egyéb ilyesmiből származó kirá­lyi jogot regálé-jognak nevezték. Ezt az elnevezést az állami egyedárusitás ké­sőbb is megtartotta. A falusi kocsmá- rost, aki dohányt, szeszt és sót is árul, ezért nevezik regále bérlőnek, mintha csak most is királyi jogot bérelne, mint a hajdani sókereskedők. Aztán ennek a regále szónak is vannak további gyer­mekei, mint például a Regádia és a Re­gali túsz szivarnevek. A rexnek testvére a „regina“, a ki­rályné. Ezt mint keresztnevet ismerjük. S mint az emberek közt is az unoka né­ha teljesen más embertípus, mint az ős, a Gina keresztnévben is nehéz megta­lálni már a „reg“ külsejét, pedig, vérro­konok egyenes ágon. Testvére a rexnek a „régens“ is. To­vábbá a „regnum“ szó, amelyet jól isme- rünk az inter reg numb ól, meg a „regni- koláris bizottság“ kifejezéséből. További testvér a „rektor“. Ennek származékai közül megemlítem a ma­gyar falun használatos ,,rektram“ szót, amely annyit tesz, hogy „rektor uram“'. Másik 'származéka a „prorektor“. A családfán leányok is vannak, olyan leszármazottak, akik más családból való szavakhoz feleségül mentek. Egyik le­ány ezen a családfán „Korínhoz (erede­tileg „cum“-hoz) ment feleségül. Gyer­mekeik: korrekt. korrektor, korrektúra. Egy másik leány a „di-‘ igekötőnek lelt a felesége. Boldog házasságukból a di­rekt, direktor, direkció, direktíva, diri­gens, directoire és más gyermekek szár­maznak. Ahogy a gyermekeket becézni szokás, ezek között is van, akit „dirid­nek dédelgetnek a családban. De ki gondolná, hogy a világháború ?lőtti magyar baka „rexum“ szava is ebből, a családból származik? Apja „rechtsum“, ennek apja a német „recht“, ennek apja a latin „rectus“. Ugyanezen az alapon tartozik a rokon­sághoz az angol „right1 is, vele együtt a „copyright“. Van egy mulatságos angol kifejezés, az „óké“. Az is idetartozik. Angolul igy írják: O. K. És körülbelül azt jelenti, amit az „all right“. (Szintén rokon.) Története az, hogy az Egyesült-Államok bölcsőkorának egyik elnöke, aki kitűnő ember létére nem nagyon ismerte a he­lyesírást, az angol „all correct“ kifeje­zést a maga önkényes módján „oil korrect“-nek irta s azokra az aktákra, BLtBNZŰK amelyeknek intézkedéseit helybenhagy­ta, ennek a két hibásan irt szónak kez­dőbetűit biggyesztette oda: O. K. Ahe­lyett, hogy ezt irta volna: A. C. Az ame­rikaiak az elnökkel együtt szerették he­lyesírási hibáit is és mindmáig tréfásan megtartották. Spanyolul a rex igy hangzik: „rey“■ Náluk „a király“: el reg. Mexikóban van egy város, amelyet még az ö spa­nyol gyarmat korukban alapítottak. Ne­ve magyarul Király hegy, spanyolul: Mont El Rey, mai formájában Monter­rey. Volt egy francia királyné, XII. Lajos leánya, 1. Ferenc felesége, akinek Clau­dia királyné volt a neve, franciául „rei­ne Claude“. Róla neveztek el egy akko­riban kitenyésztett szilvafajtát, amely francia nevével együtt mindenütt elter­jedt. Nálunk is. Ringlót — szilvának nevezzük most. Ez a szó is a nagy csa­ládfába tartozik. Ilyen mulatságos világ a szavak bi­rodalma. Genealógusok és filológusok egyaránt elszórakozhatnak benne. A tanár ur becsukta a noteszét, még egy pillantást vetett az osztályra felál­lott és kiment. A hátamügött óriási üvöltés maradt, ő fáradtan arra gon­dolt, hogy haza kell menni. Utolsó óra, nem lehet tovább huzni a dolgot, haza kell menni. Még bement a tanári szobába. Tett-vett, rendezge­tett, a kollégák már eltűntek, neki sem volt semmi dolga. A pedellus megjelent s várt, hogy a tanár ur elmenjen. Az iskolaépület is elcsendesedett, a fiuk már az utcán rohantak, mint a kisza­badult csikók. Elindult. Lassan ment le a lépcsőkön, ki az ut­cára. A keskeny mellékutca szürke volt a téli ködtől, nem érdemes rá sem néz­ni, nem is nézett Kiment a körútra, felült a legelső vil­lanyosra és ment, ment vele a villanyos a távoli Rózsadomb felé. Rózsadomb: neki kálvária. Nemcsak azért, mert olcsóbb lakása volt a Teleki tér közelében, hanem azért, mert mi­óta itt vannak, azóta a felesége egészen hasznavehetetlen. Addig sem sok örö­me volt benne. Hallgatnia kellett mel­lette. Az asszony csak négy polgárit végzett, ő a szépségébe szeretett bele. A szépség elmúlt, a tudás nem gyarapo­dott. A tanár ur filozófus ember volt, szeretett volna beszélni, de nem volt kihez. A felesége nemcsak a görög filo­zófusokat nem ismerte, de nem érdek­lődött semmi iránt, ami elméleti. Egy rózsadombi villának a két kis földszinti szobájában laktak. A szobák oly parányiak voltak, mint a kalitkák. De Rózsadomb. És az ablakok egy négy méter mélységű kertre nyíltak. Tavasszal szép lesz, ha a jázmin virít, most a gyenge tél nedvessége áradt be az ablakon. Ha kinyitották. Becsöngetett. A felesége nyitott ajtót s már abban a pillanatban szaladt is visz­Háláé, Nátha. & RzamaJúkuA .J sza a konyhába. A tanár urnák nem volt ideje köszönni. Csak annyi ideje volt, hogy meglátta a felesége szájában a cigarettát. Savanyúan elhúzta az or­rát s betette maga után az ajtót. Itthon volt. Lerakta a kabátját, botját, kalapját a parányi előszobában a modern világ fogasára: ennyi volt az uj beszerzés a költözködés alkalmával. A fogas foga mozgott, nem könnyű volt ráakasztani valamit, de fehéren csillogott. Egyik ajtó a konyhába nyilt, a szem­közti a szobába. Kicsit habozott, me­lyiken menjen be, akkor mégis a szo­bába nyitott. A konyhában ott van a felesége és a cigaretta a szájában... a szobában senki sem volt. Senki sem volt, csak egy bizonyos szobaillat, amit ki nem állhatott. Az első szoba volt az ebédlő, társal­gó és az irószoba. A bibliotéka, ahogy apjának, a papnak a dolgozószobáját hívták valaha. Itt volt egy könyvpolc, tele csak bekötött könyvekkel. A fele­sége ki nem állhatta azokat a kötetlen könyveket. Szemétdomb. A belső szoba a felesége hálószobája volt. Az első szo­bában, a „Mindenes Gyűjtemény“-ben volt egy heverő, ő ezen szokott aludni. Itt szokott reggel felkelni, rendesen ar­ra ébred, hogy a felesége átmegy a szo­bán, aztán visszamegy, azután megint átmegy, egyáltalán megérthetetlenül sok jövés-menése van. Persze, a felesé­ge akkor készíti ki az ő holmiját. Kü­lön hozza be az inget, külön a gallért, külön a cipőit, amiket ő maga takarit ki. Külön a fát és a szenet és inig tüzet rak, azalatt háromszor megy gyufáért, papírért gyújtónak, uj papírért, mert nem gyulladt meg. A felesége a legön­feláldozóbb nő, cselédet sem tart, csak takarításra hiv asszonyt. Angyali fele­ség: hogy ezt éppen ő fedezte fel. Hogy ezt a drága lelket senki sem csípte el az orra elől. Az asztal már meg volt teritve. Hó­fehér abrosz, gyönyörű porcellánok. Ezüst evőeszköz... Már ki van fizetve minden. Talán azóta elégett a cigaretta: ki­ment a konyhába kezet mosni. Átlép az előszobán, benyit a konyhá­ba, ettől huzat lesz, a gyufa elalszik. A felesége éppen uj cigarettára gyúj­tott. — Jaj, szivecském, de nagy eugot csinál. — Legalább nem gyújtasz rá. A feleség mosolyog, mint aki érti a tréfát s rágyújt. A tanár ur a csap alá áll és meg­ereszti a vizet s hozzáfog kezet mosni. Van egy pici fürdőszoba is, de oda \,AiÁÖ)y^K-ír­*-35?.-* 2$#*. "°'4rr«8ga __ , \ eLé'”sé9f' ..bér. Co'e° :-*uv- 3U f;>='- f \ cne^ese°78 te ■ . nem lehet belépni, mert nem fér át a feleségétől, hát csak itt szokott kezet mosni. A konyha oly kicsi, nincs benne sparhert, csak egy gázresó; garszónla- kás, nem is akarták nekik kiadni, csak mikor bebizonyították, hogy nincs gyermekük és burkolt Ígéretet tettek, hogy nem is lesz. — Na, mi az ebédecske? — Valami jó. Örülni fog a • uki. A tanár ur gondolja, ez ő: a cuki — Mi történt az iskolában? — Az iskolában?... Ma csöndes nap volt... Sikerült a fiuk figyelmét leköt­ni .. . — Jaj, ne fröcskölje ide a vizet. — Pardon. — Az igazgató már kibékült a fele­ségével ? — Az igazgató? — Jaj, el is felejtem mondani, mi­lyen afférem volt. Felizentem a ház­mesterrel a felettünk lakóknak, hogy ne muzsikáljanak éjfél után és ne do­bogjanak annyit. De micsoda szemtele­nek. Még nekik állott feljebb, csak úgy ordítottak. Piszok nép. — Miniszteri tanácsosék. — Akkor már minden szabad?... Ma­ga persze nem is bánja, ha a feleségét akárhogy megsértik — Megsértettek? — Hogy ők azzal nem törődhetnek, hogy az alagsoron visszhang van. A tanár ur csüggedten nézett maga elé. — Utóvégre, ha ők lélekben prolik, én nem vagyok a valóságban az. A tanár ur még erre sem nyilatko­zott. — De hát velem akárhogy bánhat­nak. Nekem nincs védőm. A tanár ur felől akár fel is nyársalhatnak... No, menjen már be, már viszem az ételt. A tanár ur szó nélkül kitakarodott a konyhából. Be a szobába s leült a he­lyére, engedelmesen, mint egy jó diák. A felesége csakugyan hozta az ételt. A tanár ur fájdalommal látta, hogy nincs leves megint. Valami hideg francia salátát kapott: talán ez az, aminek ö örülni fog. Nő folytatta: — Az én boldogságom, az nem szá­mit. — Nem szabad az embernek szivére venni minden csekélységet. — Az én boldogságom, az csekélység. S az asszonyka elővette a retiküljét s kivette belőle a ruzsrudacskát és ő, borzalom, ebéd előtt végigfestette a szá­ját. De oly izgatott volt, hogy ilyenkor egy asszony igazán nem tehet enné! okosabbat. A tanár ur kinyitotta a száját, de mielőtt szólott volna, már be is csukta. Bölcsen tette, mert ezt akarta mondani: — Egy nő számára nem az a boldog­ság. hogy a férje boldog legyen, hanem az. hogy ő legyen boldog. Illetve, egy í férfi .számiára nem az a boldogság, Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Lif­tek. Kidsg-inaieg íoiyúviz. Központi fűtés ESET KIRÁLYNÉ SZÁLL Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : P60 P. Er- yséhet-ni neéhen ev vni ncérren d szer A nő és a boldogság Irta: MÓRICZ ZSIGMOND

Next

/
Oldalképek
Tartalom