Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-01 / 50. szám
1936 március 1. Irta: BALÁZS FERENC. isäenneit ma§yai temploma 9jZV\tP& ideje, hogy meg'S' ■■■V • Tehál épp Attoc az int «*« • On afcbote ' \««ésoWanPu >liQO-n ;oía5.®„, W'0l'W Az alábbi sorok Balázs Fe- inencnek, a kitűnő pap.költőnek ,,Érdél'}'": Sors“ cianíi rövidesen megjelenendő kötetéből valók, melyről tsz Ellenzék múlt vasárnapi ,,Irodalom és Művészet“ rovatában számolt be Az itt közölt fejezet olvasóink szamára meggyőző bizonyítéka fesz annak, hogy Balázs Ferenc könyve mennyire érdemes arra, hogy az erdélyi magyarság fokozott érdeklődését keltse fel. Egy darab kortörténet, ahogy 1931-ben a égi, 'egyes jelek szerint első alakjában meg , XIII. század végén épült templomunkat negujátottuk. Antikor sorsom legelőször Mészkőre vezetett, ködös, csúnya tél volt. A bátyám, gépkocsival hozott ki Kolozsvárról, hogy legalább futólagoson tekintsem meg a falut, 1 ahova a püspököm helyezni akart. Nekem J , nem tetszett a dolog sehogysem. Az igazi I székelyföldre vágytam, a Homoród, vagy a 1 Nyakó melllékére. Kénos volt a falu, aunely- [ re még Amerikában létem alatt gondoltam, I amikor rendre vettem a lehetős-ága két. Ha í öreg papja egy félévvel hamarabb nyug,díjba vonul most talán ott köszönöm meg évenként a zabkepét a híveknek. De jobb ma a biztos Mészkő, mint holnap a bizonytalan Kenős. Jöttem falunézőbe. A templom oct állott a hegy oldalában. Tornyának fatornácát két oldalt csúnyán bedeszkáizták a harangozok. Féltek a Tor- Üa-Hasadék felől jövő szelektől. Zsindelyes, fehérre meszelt kis épület: kedves és romantikus. Az emberek szégyenkeztek miatta. —- Csak az uj papot várjuk s> újjáépítjük — biztattak. — A terv is megvan s a pénz is hozzá. A rajzóikat a képesített ácsmester, aki azokat készítette, meg is mutatta. Már akkor tudtam, hogyha belőlem Mészkőn pap lesz, abból a tervből templom sohasem lesz. Nem leüt volna az a templom csúnyább, mint sok újabban épült falb sí templom szer- te-szjéjjetH Erdélyben. Érintkezésbe léptem Debreczeni Lászlóval, Kós Károlynak ezzel' az igen tehetséges tanítványával. Dicsőségéi-e válik a református egyháznak, hogy ezt az embert ■ magának lekötötte s most évenként három- négy templom, és iskola épük föl az ő tervei szerint. Debreczeni aztán készített is egy vázlatot, amelyet amikor az atyafiak először meglátták, a gyűlés azonnal fölbomlott s kettő nyomban kijelentette, hogy ő i. egy kapa vágást sem tesz, ha a templom — amitől mentse őket az Isten! — olyannak f épülne. Nevetnem kell, hányszor figyelmeztettek a híveim a nyár folyamán arra, hogy az idő halad, mi már nem a nagyapáink korát éljük, legyünk modernek építsünk modem templomokat. Rábírtam őket arra, hogy vegyünk cséplőgépet, vetőgépet, magasnyomású permetezőt szövetkezeti alapon. Könyvből gazdik 1 kodon# Csináltam tejszöveükezetet, vettem tej-szaporitót (szeparálót), a borjut cudli- vail neveltem. Az dlavul't háüelveket elg.e- reblyéitem. Megkezdettem a Népfőiskolázast. S .akkor- megkérdezik, boga’ mi a célom azzal, hogy a templomunkat magyarnak akarom? Térjek eszemre, legyek egy kissé modernebb, hiszen Amerikában is jártam. A másik oldalról pedig mindezideig azzal vádoljak, hogy a múltat, a fajomat nem becsülöm mag eléggé s vakon utánzóm & külföldet! Be nehéz megérteni a haladás titkát! Hogy magyarul kell -moderneknek lennünk! Hogy az isteni életi még az emberen keresztüli is a gazdag, dús változatosságban, nem pedig az egyformaságban keresi az egységet. Vakmerő az, aki fehérbe, vagy vörösbe akarja az egész világot ölltöztet-ni! Egy kaptafára húzni a föld minden népét nem akarhatja más, csak a hernyó elbizakodottsága, áld jónak látná, ha más fa, mint eperfa, vagy más növény, mint káposzta nem is nőne. Mennyivel érne többet a világ, ha minden ember egyformán leboro'feváiná a bajuszát, nadrágot viselne s kéttornyú templomokat építene? Bizony megrabalnák a világot, m az osztrák faluban csak céfyan házakat építenének, csak úgy nz amerikai tangót grammafonoznáik, mint Indiában, vagy Erdélyben. Szemben állottam az embereimmel, mert én magyarul akartam modern lenni, holott őket csak nz érdekelte, hogy templbmukra, amit tisztességes, drága anyagból akartak építeni, olyan büszkék lehessenek, mint a hirtelen meggazdagodott ember a gépkocsijára. Amikor aztán hosszú, heves gyűléseken .sikerült őket meggyőznöm arról, hogy öngyilkosság vol’na mást építeni, mint magyar templomot s hogy a magyar zene, magyar építészet fenjünk életerejének a jele, akkor abban tétetek öl) .a véleményeink, hogy hát milyen is az az igazi miagyar ruha, tánc és épület? Szerintük a fatomácos templom: román. A virágdíszekkel festett mennyezet: tornán. A kék szili: román. Magyar az, ami pirosra van festve: esetleg tulipánnal kipingálva... A magyar művészet történelmében egyre megismétlődő jelenség, hogy a város izzadságszagú, élvezhetetlen magyart verejtékezik ki, mag a falu játékos könnyűséggel! tenni ki magából a hamisítatlan, -tősgyökeres' magyar értéket. Kazinezyék, francia és német emlőkön felnőtt magyarok, jóakaratu hazafisággal a-d- 1 ták neki magukat a feladatnak, hogy a magyar nyelvet hajlékonnyá, kifejezővé tegyék. Mekkora erőfeszitéssel, buzgalommal gyártották a szavakat, kovácsolták a kifejezéseket, faragták a verseket, hogy az ujitá- .sokat közhasználatba átvegyék. S akkor jött Petőfi, hozta a nép nyelvét, amely ezerszer hajlékonyabb, kifejezőbb ás -magyarabb volt mint az övék. Ugyanez történt a zenével. A kávéházi hangulatokból kinőtt magyar dalok solia sem versenyezhetnek a Bartók és Kodály eredeti népi muzsikájával, amely ma kétségtelenül1 a magyar zenét jelenti. A magyar építészetiét is sikertelenül próbálta a lechneri iskola megteremteni. Az épület azzal' még .sem vált magyarrá, hogy kiteresi- tett homlokára szürdi-szitéseket gipszeltek. De amint Bartók és Kodály a fonográf lemezek tízezreit vették föil s a magyar muzsikát azáltal teremtették meg, hogy tudatosították, monumentálissá taték a nép között élő dallamokat, úgy Kós Károly Torockai Wiegand és most Debreczeni László a népi építkezés alapos tanulmányozása után állapították csak meg, hogy mik ia m,-agyar építkezés sajátságai. Ők sem tettek egyebet, mint kihangsúlyozták, rendszerbe szedték az ősi, népi építkezéseknél talált vonásokat. A városi magyarságot magára szedett nép első pillanatban tanácstalanul áll meg ezek előtt, a valódi magyar alkotások előtt. Tótágast áll benne minden értékelés. Nem lát bennük sokat, mert nem hivalkodnak drága anyagok. Magyarnak sem tartja őket — mert a városon, mást neveznek magyarnak. Ellenben érzi nyersességüket, paraszti, mivoltukat. Nem csoda, hogy nem szereti őket. Ezek szerinte olcsók, parasztosak, nem magyarok. Neki drágja, előkelő és „magyaros“ munka kell. Időbe kerül”, mig értékítélete helyrebillen s megérzi, hogy ezek az anyagszerü, kendőzetlen szerkezetek, a sima falak me- redek fedelek a magúit nemében szebbek, mint az általa mindaddig olyan nagyra becsült vá-ros-i épületek. Becsületére válik a mészkői és az aranyos- széki magyarságnak, hogy mihelyt a templomot készen maga előtt látta s nemcsak az eléje lökött tervekből rémüldözte ki az elképzelését, meg is szerette nyomban. Ma talán senki sincs a faluban, aki ne tartaná a templomunkat szépnek. Még azok a büszke magyarok is, akik a terv megpillántása- kor ki-jelenteitek, hogy egy kapa-vágást sem tesznek, ha olyannak épülne, ma a látogatóknak boldogan magyarázzák: aztán úgy nézzetek erre a templomra, hogy ilyen szépet ti még sehol sem láttatok! Mennyi bajba, vesződiségbe és haragba kerüli, amíg idáig eljutottunk! Sok hangos, izgalmas gyűlésen a hívek elfogadták a magyaros templom tervét, mert olcsóbb volt s a képesített ácsmester, Kere- ki András, aki az első tervet készítette, átjött <a mi oldalunkra. A második, hivatalosan elfogadott és jóváhagyott tervet is Kereki András készítette a Debreczeni László vázlatai és bemutatott első -terve állapján, ment <az embereknek csak olyan! templom kellett, akit Kereki tervezett. A papjukban s a papjuk ismeretlen építészében, már nem biztak meg. Azok nem értik meg a szépet. Biztatják őket, hogy -legyenek jó magyarok; pedig azok ők valamennyien: azért nem keli nekik a fatorná- cos torony és -a keskeny börtön ablak. Ők jó néven vennék, ha a mészkői magyarság nem cégéreztetné magát egy közönséges, paraszti .templommal, amikor a románokét állami mérnökök tervezték s még az órának is helyet hagytak a torony négy oldalán. Maigyarok ők bizony: ők sem adják alább! Akkor azon kellett mesterkedni hogy az elfogadott tervet miképpen lehessen úgy megvalósítani-, hogy annak minden porci- kaja Debreczeni László részletrajzai alapján készüljön el1. A itononyablakok dolgán csúfosan rajta vesztettem. Elég a toronyra egy sor ablak, izente Laci s a hívek 'borzadva vették észre egy nap, hogy a toronymagasitás majdnem kész van, de ablak az uj emelt részen, a harangok táján, egy nem sok s a kicsi nem- nagy, de annyi és .akkora sem hagyódotit. Felforrt a falu mérge: hamar gyűlés elé a papot! A pap nem mert magyarázkodni sem: a felhúzott részt lebontotta, -a hiába végzett munkáért a kőműveseknek egyhavi fizetését kifizette s még maga örüli a dolgok fordulásán. Mert a meglevő sor ablakot nem lehetett volna elégségesen magasabbra áthelyezni s -akkor a torony olyan lett volna,, mint akinek van köldöke, de szeme nincsen. Két sor ablak talált a toronyhoz: megérte a szégyent és az ezerhétszáz lejt. Aztán a templom ablakait kellett másképpen építeni, mint ahogy azok az elfogadott terven mutatkoztak. A hatalmas, magas és széles nyílású ablakok helyett Debreczeni László ajánlott t alacsonyabb és vakolj tégla oszlopokkal három és öt részre osztott „börtön ablakokat“. Hát azokon fog-e bejönni világosság egyáltalán? Bár az énekes könyvet lehessen -elolvasni fényes nappal: arra valók az ablakok. De azért a keskeny osztású ablakokat is megszavazták a hívek. Ennek viszont ők örvendtek később bőségesen. Legfőbb fennakadás a festés körül esett. A templom mennyezete elfeküvő gerendákkal négyszögekre volt osztva, amelyeknek deszkázatát és a templomban minden.!, amihez ecset illett, a hívek gyöngyszi-nre akarták festeni. Ez olyan lett volna, mint a torockói ruha, amikor valaki .szennyes mészbe ejteUz Nem lehetett, nem szabadott megengedni. A torony fatornácát szintén gyóngyszinre kívánták a hívek. Én bíbor vöröst ajánibt- íam! Befestettem tiz deszka darabot tíz télé szinnel. Oda adogattam valamennyit a közgyűlési szemek elé. Beszéltem, magyaráztam. A gyöngyszint választották! Én aztán azt cselekedtem, hogy a tornác déli oldalát bekentem gyön-gyszinnefi a nyugatit meggyszinnai. Egy hétig hagytam, hogy gyönyörködjék a falu benne. A vörös- pártiak napról-napra szaporodtak. Az asszonyok mind mellette szavaztak. Akkor merészen átfestettem az egészet bíborra s Hát tetszett. Minden tetszett, amikor készen volt. Legkényesebb volt a mennyezt belső festésének az ügye. Azt én sötétbarna alappal, a Debreczeni László stilizált virágdíszeivel akartam. A hívek megszavazták azzal a föltétellel, hogy sokba ne kerüljön. Nem került. Festősegédet fogadtam 5 magam vezettem le a munjkát. Csomagoló papirosra Laci kirajzolta a bárom, mintát. Megjelölte a színeket s én mindegyik mintához a színek száma szerint nyolc-tiz sabíbnt vágtam. A sablonokat rajzszeggel a mennyezethez erősítettük. s minden nap elkészültünk egy szinnel. A feleségem jött, hogy hívjon haza reggelizni, ebédelni és vacsorázni. Ott meresztettem a nyakamat az állványokon és festet- -tem. A hívek beb-bekukkintottak, sugdolóz- tak, szörnyülködtek. Hát ebből mi lesz? Egy-egy folt kék itt, egy-egy folt narancs- szín amott. Se álllat, se virág. A földjeim parlagon maradtak, ő.szi buza vetésem nem voit, a részes 'művelők maguk választották ki maguknak a felet, vagy a harmadat s jelentették, amikor a -többit_íö!- hordták-rakták a padlásomra, vagy a pajtám híjára. Akkor éppen nagy dologban főttem. A lebontott régi karzat padlódeszkái között megtaláltam a régi templom-mennyezet virágosán festett részeit, amelyeket a kőtábla szerint Szent-Iványi Ferenc Pingálc 1783- ban. Megcsonkított deszka darabok, mint valami összerakó játékkal babráltam velük; három minta összeadta magát. Azokat fölfes- tectem a szószék föllé. Azok mellett két oldalt Debreczeni Laci sajátkezüleg végezte be a régi és az uj templom képeinek festését. Az uj orgona felett pedig — mert az uj templomba uj orgona is kellett — a hegyes háromszögekbe a mintákat is magam terveztem. A hívekkel való vitákat is éiVeztem, de a két kezemmel' való m-unka több gyönyörűséget szerzett, mintha tiz faluval kellett volna magyaros templom-tervet elfogadtatnom. Dicsőséges és boldog nyár! Uj szószék, asztalosokkal1 való vesződés. Az asztalos, amikor úgy tudta, hogy nem vagyok a templomban, váltig bizonyította is a festősegédnek, hogy a fiszteletes ur is, a mérnök ur is bolondok, mert ,ilyen.“ szószéket senki sem látott. Még az ujjával is mutatta a füle mellett, hogy baj van a kerekeinkkel. A festő, persze megértő volt, mert ő meg a minták újfajta szimmetriájával1 nem volt megelégedve sehogysem. Uj padiejek, uj karzat. Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. tUá|-aeiáají4öiliZ. Központi íüíés Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : T60 P. Er- zsébet-pineében egypi ncér rendszer
